I.fejezet 17.rész

         Sziasztok!Először is nagyon köszönjük a két hozzászólást amit az előző résznél kaptunk.Lassan közeledünk az 5000 oldal megtekintéshez,aminek nagyon örülünk.Nem is szeretnék többet mondani,jó olvasást!

                                                                                                 Beca x.

*Fanni szemszöge*

Csak egy puszi volt,és Rebeka ezen így kiakad?Nekem semmit nem jelent!Nem akartam utána menni,majd megnyugszik.A fiúknak fogalmuk sem volt róla mi baja lehet Rebekának,de csak folytatták a játékot,bár már nem igazán voltak önmaguk.

-Nézzétek csak!-mutatott az üres fal felé Lou.

-Mi van?-kérdezte Liam.

-Van szarva és négy lába!-mutatta Harry is.

-Egy csillámpóni!-szólt Louis.

Nem bírtam visszatartani,hogy ne nevessek. Niall félig a vállamon feküdt.Na itt az ideje,hogy Liam és én,akik még józanok voltunk felvonszoljuk őket a 3 vendégszobába.

Mivel Rebeka az egyikbe bezárkózott,nem akartam őt zavarni,már csak 2 szoba volt 4 fiúnak.

-Akkor Niall veled alszik,én maradok Zayn mellett,mert ő a leghisztisebb,ha “részeg”!-nevetett fel halkan Liam.

-Nekem jó!Jó éjszakát!-öleltem meg Liamet.

*Rebeka szemszöge*

Egyenesen az egyik vendégszobába mentem és magamra zártam az ajtót.Úgy érzem,napról-napra többet érzek Harry iránt.Különleges érzéseket vált ki belőlem,olyanokat,amilyet eddig még senki más.Nem nevezném szerelemnek.Nem tudom,hogy csalódtam-e Fanniban,mert tudja,hogy érzek valamit Harry iránt,de nem tudja pontosan mit is.Neki nem jelentett semmit azt tudom,de akkor is elég szarul esett.Könnyek gyűlnek a szemembe,de Beca te erős vagy és nem sírsz ilyesmin.A zuhany alatt gondolkodtam mindezeken.Itt az ideje,hogy lefeküdjek,talán holnap mindent másképp látok majd.

Reggel kipihenten keltem fel,pedig még csak 8 óra volt.Megnyitottam az ablakot,hagy jöjjön be a reggeli friss levegő.Mélyen beszívtam friss  levegőt majd kifújtam.Nem is tudom,hogy miért viselkedtem úgy,hiszen csak egy arcra puszi volt.Ha Niallt nem zavarta ,akkor engem miért zavarjon?Habár Niall tegnap annyira be volt állva,hogy az ég világon semmi sem érdekelte.Nincs okom Harryre megharagudni és se Fannira.Ezt a témát nem fogom felhozni,hiszen lényegtelen,meg amúgy sem fog emlékezni semmire Harry. Picit rendbe szedtem magamat,majd elindultam a konyha felé.Minden olyan nyugodt volt.Amióta a fiúk itt vannak egy perc nyugtunk sem volt.Elkezdtem csinálni a kávét hiszen ez lesz az első dolguk,hogy kávét kérnek.Kikészítettem a gyógyszereket is.A következő dolgom az volt,hogy csináljak mindenkinek rántottát és palacsintát.A rántottával már kész voltam és a palacsintákkal is amikor  pechemre pont Fanni battyogott le.

-Jó reggelt – mosolyogtam vidáman.

-Figyelj ami az este tör.... – kezdet bele mondókájába.

-Nem történt semmi,én reagáltam túl – vágtam bele mondatába – Nem tudom mi van velem,nem kellet volna hogy így álljak hozzá.De azt este gondolkoztam,úgyhogy téma lezárva – öleltem meg.

-Akkor áll még ma  a csajos nap,nem? – kérdezte mosolyogva.

-Persze,miután megetettünk mindenkit,aztán mehetünk! – mondtam – És szerintem egyél most mielőtt szőke herceged felfal mindent. – mutattam az asztalra.

Megfogadva a tanácsomat leült és falatozni kezdet.

-Jó reggelt! – sétált le a lépcsőn Liam.

-Kávé ottan – mutattam a tűzhely felé.

-Köszi – mosolygott – Amúgy ma milyen programotok van? – ült le Fanni mellé.

-Csajos nap !– vágtuk rá egyszerre.

-És akkor holnap sátorozás,nem? – jelent meg Harry is a konyhába.

-Igen – válaszoltam.

-Egy angyal vagy !– mondta,amikor meglátta az asztalon a reggelit,fájdalomcsillapítót és kávét.

-Mindig is tudtam! – vigyorogtam.

-Ezért egy Styles puszit érdemelsz.

Egyre inkább közeledet felém én meg lefagyva álltam a mosogató előtt.Hirtelen fordultam meg ezért az arcra pusziból egy szájra puszi lett.Éreztem ahogy az arcom egyre pirosabb lesz.Az ajkaim szabályosan égni  kezdtek..Harry itt még nem állt le,egy egyszerű pusziból csókot varázsol,t magam sem értem hogy.Túl gyenge voltam az ellenkezéshez és inkább hagytam,hogy vezessen.A csókunkat megszakítva vigyorogva nézett a szemembe.

-Mi volt ez,Harry? – kérdezte Liam.

Harry csak vállat vont és leült az egyik székre.Az arcom még mindig vörös volt,így hátat fordítva próbáltam eltakarni az arcomat.

-Mondtam már,hogy aranyos vagy amikor elpirulsz MIATTAM! – hangsúlyozta ki az utolsó szócskát.

-Nagyon vicces vagy Edward – fordultam meg – Ezt még megfogod bánni! – mondtam és indultam kifelé a konyhából.

-Állok elébe! – hallottam Harry vigyorgó hangját.

-Fanni kölcsön veszek tőled valami ruhát,aztán ha kész vagy mehetünk! – kiabáltam vissza.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem értem ,hogy Harrynek mi a célja,csak úgy jön és megcsókol.Komolyan elférne már egy beszélgetés köztünk.Persze nem mondom azt ,hogy nem tetszett  a helyzet,Harrynek a puszta közelségétől zavarba jövök,számomra még ismeretlen okból.Először bementem a saját szobájába majd Fanniéba.

Lassan nyitottam ki,remélve,hogy nem rontok be egy  alvó Niallre se. Szerencsémre üres volt  a szoba úgyhogy elkezdtem nézegetni a ruhás szekrényt.Egy kék ujjatlan felső mellé,egy fehér rövid  nadrágot választottam. Kiegészítőként  elvettem egy neon rózsaszín nyakláncot és kis táskát.Átvittem a cuccokat a szobámba,majd gyorsan letussoltam,a hajamat felkötöttem egy copfba.Fél óra múlva már készen twittereztem az ágyon amikor Fanni dugta be a fejét.

-Mehetünk? – kérdezte.

-Aha – megfogtam a  a táskámat majd elindultunk lefelé.

*Fanni szemszöge*

Magamra ráncigáltam egy inget meg egy rövid nadrágot amilyen gyorsan csak lehetet,majd egy alap sminket tettem fel az arcomra és késznek nyilvánitottam magam.

Benyitottam Rebekához,már ő is kész volt.Elindultunk lefelé a lépcsőn,olyan csend volt,mint még soha,amióta itt vannak.A tv előtt punnyadtak, csak ránk néztek  majd visszafordultak a tv felé .Niall arcára nyomtam egy puszit,Rebeka szúrós pillantást vetett Harryre.Hazza boci szemekkel nézte Rebekát,de ő csak hátat fordított és elindultunk kifelé.Gyanús ez nekem,de most lesz időnk minden átbeszélni.

-Na akkor hová is megyünk?-kérdeztem Becat.

-Vásárolni,aztán ebédelni?!-válaszolt kérdéssel.

-Nekem megfelel!-és elindultunk shoppingolni.

-Végre egy kis nyugalom!Minden energiám elszívja ez az 5 fiú!-nevetett Beca.

-Legalább nem unatkozunk és nem egész nap lustálkodunk!-mosolyogtam.

-Hát igen!Neked ott van a herceged,de nekem?!-húzta fel a szemöldökét.

-Harry!Mesélj csak a randitokról,’szaftos’ részleteket is kérek!-nevettünk fel.

-Elképesztő volt.Egy pléd volt leterítve a hátsó kertben és lámpásokkal volt megvilágítva minden!

-Nem a tájra vagyok kíváncsi!-néztem rá szúrós tekintettel.

-Jól van!-adta meg magát.-Leültünk.Isteni finom ételt készített..beszélgettünk,hülyéskedtünk,és annyira megkedveltem,hogy nem azt a nagy ‘Harry Styles’ oldalát adja hanem csak szimplán Harry.Kedves,gondolkodó,megértő és mindig lehet rá számítani.-mondta 

-Tovább!Mert ez eddig iszonyat romantikus!-mosolyogtam.

-A végén azt mondta,hogy valamit már régóta ki szeretne próbálni..és hát..megcsókolt!Megszűnt a külvilág,és nem ellenkeztem,csak átadtam magam a pillanatnak.Olyan érzéseket váltott ki belőlem amilyeneket eddig még senki más.

-Szereted?-rátértem a lényegre.

-Nem tudom,félek,hogy mi lesz akkor ha visszamennek Londonba!-hajtotta le a fejét.

-Hisz te mondtad nekem a tegnap,hogy minden rendben lesz,ketten megoldjuk majd,hogy hogyan lássuk a fiúkat!-egyenesen a szemébe néztem.-Fel a fejjel.

-Igazad van!De amíg nem tudom ő mit érez,én nem akarok a szemében nevetségessé válni,és csak egy kis nyári szerelem lenni,aminek úgyis vége lesz és majd elfelejt.Ő Harry aki bárkit megkaphat magának,és hát nem a szerénységéről híres.

-Az előbb mondtad,hogy neked Harry kell és nem Harry Styles.Hát akkor itt az idő!-mondtam bíztatóan.-Aki mer az nyer!Te is segítettél nekem,így hát én is fogok!

-Köszi,hogy mellettem állsz!-öleltük meg egymást.

Minden boltot végig jártunk,de nem sok mindent találtunk,amúgy sem vásárlós napnak szántuk hanem csajosnak,ami nálunk egyenelő azzal,hogy mindent megbeszélünk egymással.

-Szerintem menjünk valahova enni!Kezdek éhes lenni!-fogta a hasát Beca.

-Egyetértek!

Kerestünk egy jó helyet és leültünk egy nyugodt asztalhoz a sarokba ahol nem sokan járnak,had tudjunk nyugodtan beszélgetni.

Leadtuk a rendelést,de amilyen “gyorsak” lesz időnk mindenre.

-Na akkor vissza a témához!Hazamegyünk és beszélsz Harry-vel.Oké?-néztem rá bíztatóan mosolyogva.

-Rendben!-adta be a derekát.-De most mesélj te!Milyen volt az első randi Niall-el?

-Csodálatos.Ez a  fiú elképesztően romantikus tud lenni,és hogy tudta hol a kedvenc éttermem.Érdekes.-tettem a hülyét közben Beca szemébe néztem.

-Csak jót akartam!-nevetett fel.

-Tudom!Beszélgettünk,jobban megismertük egymást,család,hobbi,suli,gyerekkor,tervek a jövőre stb.

-És aztán este kitaláltátok,hogy még jobban megismeritek egymást!-kuncogott Rebeka.

-Na az már egy másik fejezet!-pirult el az arcom-De hála neked,nem tettünk olyat,amit megbántunk volna.-nevettem fel a végén.

-Tud,hogy nekem elég ciki és kínos volt!

-Máskor tanulj meg kopogni!-mondtam komolyan,de Beca elnevette magát.

-És a szüleid?Hol vannak?Mi a helyzet apáddal?-komolyodott el a hangja.

-Amúgy azért mentünk haza,hogy beszéljünk velük,de amikor benyitottunk senki sem volt otthon.Azt hittem valami baj van,de akkor megtaláltam anya levelét.Lementek pár napra a nagyihoz,és azt mondta,hogy apa megbánta amiket mondott.Remélem nem azzal tér majd haza,hogy válasszak köztük.

-És tudnál választani?-kérdezte Rebeka.

-Ne viccelj,édesapám és a szerelmem között?Soha nem tudnék,mindketten fontosak és egyiket sem akarom elveszíteni.

-Minden rendben lesz,amikor hazajönnek leültök és mindent megbeszéltek.-mosolygott.

-Ha hazaérünk összeszedjük a házat és visszamegyünk hozzátok,aztán te szépen beszélsz Harryvel!Megértettük?-néztem rá ‘atyáskodóan’

-Igen Fanni,megértettem.-mosolygott.

Megebédeltünk és elindultunk hazafelé.Jó volt,hogy mindent át tudtunk beszélni és ez a kis nyugalom is kijárt már nekünk.Fel sem fogtam,hogy ennyit fordult velünk a világ 1 hét alatt.3 éve erről az 5 fiúról álmodunk,most itt vannak,Niall a barátom és nemsokára nagyon remélem Becanak Harry.Nem akarom,hogy véget érjen ez a kis nyaralás.Nem akarom,hogy reggel felébredjek és úgy tűnjön,mintha csak egy álom lett volna.Örökké itt akarok maradni,ezzel a 6 csodálatos emberrel.

Mire hazaértünk csodák-csodájára a fiúk felkeltek a tv elől,és a lakás tisztább volt,mint valaha.

-Valakik nagyon ügyesek voltak!-nyitottam be nagy szájjal.

-Köszönjük lányok,ennyit ti is megérdemeltek!-jött oda hozzám Niall  és a csípőmnél fogva magához húzott és megcsókolt.

-Akkor indulhatunk?-kérdezte Rebeka türelmetlenül.

-Igen!-állt fel a többi fiú is a konyhapulttól.

-Rebeka,nyugodj meg!Minden rendben lesz!-súgtam a fülébe.

-Nagyon remélem!Szoríts nekem!-rakta keresztbe az újját.

Beszálltunk az autóba és elindultunk az idéglenes kuckonk felé. A házhoz érve mindenki felmenta saját szobájába,kivéve persze Niallt.

-Szívem,gyere!-kiálltottam.

-Ebédeljünk!-mondta és már nyitotta is ki a hűtőt.

-Jó,én már ettem,de tudom,hogy a legrosszabb magadba enni!-és egy puszit nyomott az arcomra.

-De szeretlek!-közben pedig már a tányért nézte.

-Most engem vagy a levest?-vetettem rá egy kérdő pillantást.

-Mindkettőt,de téged jobban!-nézett rám édesen.

-Én is téged!-mondtam és elvesztem gyönyörű,kék szemeiben.