II. fejezet 4. rész

Sziasztok! Kis késéssel meghozttuk Niallnak a tíz hónapját. Reméljük fog tetszeni, és kéjünk szépen, hogy ha tetszett akkor hagyjatok valami jelet! Evvel a résszel befejeztük a bevezetést és a következőben már belelendülünk a folytatodó történetbe! Jó olvasást!


                                                  Beca és Fanni x


                                                             - Niall szemszöge -

                          Ez a tíz hónap egy örökkévalóságnak tűnt. Minden nap eszembe jutottak az utolsó percek amiket együtt töltöttünk. Az életem szinte megsemmisült nélküle. Sokszor éreztem magam úgy, mintha egy szakadék peremén állnék és pillanatokon belül elnyel a mély.
A srácok felé sohasem mutattam mennyire fáj is, hiszen mindannyiuknak megvan a saját életük és nem akartam őket  a saját nyomoruságommal fárasztani. Sokszor lett volna szükségem pár bíztató szóra, tanácsra, esetleg egy ölelésre, de ehelyett csak újabb és újabb önmarcangoló dalok írásába kezdtem. Soha senki nem mutattam meg ezeket a kis szerzeményeket.
                         Egyszer majd talán az élettől kapott egy esélyt, hogy helyrehozzak egy borzalmasan nagy hibát. Töknretenni egy ember életét olyan, mintha tükörbe nézéskor egy gyilkos arca, cinikus mosollyal nézne vissza rád. Most én voltam ez a gyilkos. Tíz  hónapnyi szenvedés, hiány és szánalom után az élet fényes oldala  rám mosolygott. Rebeka bálja. Itt az idő. Ha most nem teszek semmit,  egy életre „gyilkos maradok”. Amit egy olyan ember ellen követtem el aki a másik felem volt.
                          Lassan elérkezett a nap amikor elindultunk. Idegörlő volt az út Romániáig. Fogalmam sem volt hogyan fog engem fogadni. Egy bíztos, semmit sem felejtett el. Bízott bennem, szeretett és elég sok áldozatot hozott a kapcsolatunkért. És én ezt az egészet semmibe vettem. Azért voltak pillanatok amikor kicsit túlzásba vitte az aggódást. Lehet, hogy más hisztinek hívná s miegyébnek, de ez nem az. Csak egy lány, aki önzetlenül tud szeretni, túl hamar megbízik az emebrekben. Mindent megadott volna az újrakezdésért, de én magam is. Semmi sem lesz a régi. Azt az erős bizalmat nehéz lesz újra kiépíteni, de rajtam ne múljon.
Egész úton körülötte jártak a gondolataim. De tudtam, hogy nincs itt az álmodozás ideje. Most rajtam a sor, bizonyítanom kell és soha többé nem engedhetem el Fanni kezét. Annyira távolítak és valótlannak tűník már az egész kapcsolatunk, olyan, mintha egy meseszép álomból ébredtem volna fel,és idekint csak a rossz és zord világ várt.
A ház elé érve a szívem annyira dobogott,hogy azt hittem kiugrik, de mégis percenként kihagy. Az idegesség lett úrrá rajtam. Liam szó szerint kirugdosott minket az autóból, hiszen már alig várta, hogy beérjünk és láthassa a lányokat. Hát ne gondolja már, hogy csak ő van ezzel így. Harry szinte futva ért az ajtóig és gondolkodás nélkül kilincselt be. Nem az illedelemről híres.
Én csak álltam az ajtó előtt ,mély levegőt vettem és gondolkodás nékül léptem be. Amire végre én is bejutottam nagy nehezen, Rebeka már Harry karjai között szipogott, Liam és Zayn Beca anyukájával beszélgette Louis pedig a Titanic makketjétt próbálta szétszerelni. Hát igen ő csak Lou, akinek visszatért a régi, gyerekkori énje.
És akkor megpillantottam őt is.A táskájában zavartan kutatott valamiért.Közelebb léptem.
- Hát,szóval, szia!- mondtam el három lélegzetvételből. Nem gondoltam volna,hogy ennyire ráijesztek. Szegény lánynak minden kiesett a kezéből, a táska tartalma pedig össze-vissza gurult.- Bocsáss meg kérlek,segítek!
- Nem kell köszönöm,megoldom egyedül is!- mondtam idegesen.Csak álltam és néztem rá. Nem tudtam mit tehetnék .Összekapirgált mindent a fölről.- Kérlek ne haragudj, csak kicsit ideges vagyok a bál miatt! Amúgy meg neked is szia!- mosolygott rám,így kicsit oldotabb lett a helyzet.
- Úgyan,megértem!- öleltem meg, s ismét elfogott az az érzés amikor több,mint fél éve elbúcsúztunk a reptéren. Akkor is úgy éreztem minden rendben lesz, és most is. Talán ez már nem a véletlen műve.
- Srááácok! Ideje in....!- szólalt meg Beca, de amikor rámnézett tudta, hogy kicsit „megzavart”.- Mindenki az autóba, nem lenne szép, ha elkésnénk!-  mondtam,mostmár halkabban.
Az iskola tornaterméhez érve úgy mentünk be,mint egy csorda. Hát igen, Rebeka és Harry elől mi meg csak „vágattunk utánnuk”, hiszen soha életemben nem jártunk még itt, sőt még ehhez hasonló bálon sem voltam. Nagyjából tudtam miről is szól. Ittas végzősök, holt részeg tinik mindenhol. Ezután következnek a nem kívánt terhességek, és az első aktusukra nem is emlékező „gyerekek”. Na jó Niall, ezt most fogd be.
Amikor beléptünk megcsapott a fulladt és nehéz levegő ami odabennről áradt. Ennyi ismeretlen fazont életemben nem láttam. És azon is meglepődtam, hogy csak civilizált rajongókkal találkoztunk akik nem sok vizet zavartak.
Az embertömeg csak hömpölygött és egy gombostűt sem lehetett leejteni. Már most formában van mindenki. Az asztalok mögött csak pár elkószált tinilélek ült. Mi is egy hátsó asztalhoz ültünk le, de nem is tartott sokáig. Állandóan újabb és újabb feladatokkal kápráztattak el minket a végzősök, vetítések, persze ezeket mi megmosolyogtunk csak simán, mivel egy kukkot sem értettem belőle. Talán itt lenne az ideje, hogy a spanyol mellé még egy idegen nyelvet beiktassak, a magyart.
Hát az este többi része sem telt el különbül. Egész este ültünk a többiekkel - kivéve persze Harryt és Becat - , beszélgettünk. Sok minden volt mit megbeszélni. Sok minden történt és egy idő után már képtelen voltam követni a szálat. Sok aranyos és kedves emberrel ismerkedhettem meg.
Lassan közeledtünk a bál vége felé és elérkezett az utolsó dal ideje,ami szokás szerint egy romantikus dal volt.
- Fanni,felkérhetlek egy táncra?- szóltam hozzá gondolkodás nélkül, mire ő felkapta a fejét és apró kezét az enyémbe tette. Annyira jó érzés volt. A táncparkett szélén táncoltunk. Kezemet csípőjére helyeztem a másikkal pedig még mindig kezét szorongattam. Ő a vállamra tettem kezét és egy újját picit a vállamba nyomta, fejét pedig a vallamra hajtotta. Apró sohajok hagyták el a száját, és egyre jobban egymásba fonódtunk. Mintha a testünk is tökéletesen össze illene, akárcsak két kirakós darabka. Szívverésem sokszor az egekben járt, de néha- néha a nyugodság és a régi idők vették át az uralmat a testemen.
Ösztönösen húzódtam el Fannitól, aki csak meredten nézett rám. Szemébe néztem és láttam, hogy lassan hullik ki egy könnycsepp és mosolyra húzódik a szája. Picit még közeledtem hozzá s megcsókoltam volna, mire ő kibújt ölelésem allól és eltűnt a tömegben. Azonnal utánna indultam, de sehol nem láttam. Átverekedtem magam a tömegen, de csak bár elsuhanó árnyat vettem észre, a figyelmemet pedig egy csapódó ajtó terelte el. A lány mosdó ajtaja csapódott,és Fanni ruhájának töredékét pillantottam meg. Nem haboztam, csak benyitottam. A földön ült,s keservesen sírt.
- Fanni,kérlek beszéljük meg! – térdeltem le mellé és simítottam meg a vállát, de ő semmit sem reagált.-Tudod, én nem akartam elsietni a dolgokat. Tudom, hogy hibáztam, minden bizalmadat eljátszodtam,de adnod kell nekem még egy esélyt. Nekem te voltál az első lány aki ilyen érzelmeket keltett bennem, és az utolsó is. Nem hiszem, hogy valaha is megbocsájtanám magamnak ezt a hibát. Hagytalak úgy elmenni, hogy nem megyaráztam el a történteket!
- Niall...- emelte fel a fejét.- Igen, elvesztettem az összes beléd vetett bizalmam, de nekem ez nem fog menni már soha többé! Ez a kapcsolat az elejétől kezdve halálra volt ítélve. Nincs jövője!- szólt sírástól folytogatott hangon,e kkor már ez én szemembe is könnyek gyűltek.
- Én bármit megtennék érted, és érzem, hogy mindent helyrehozhatunk. Csak kérlekk adj még egy esélyt! -szóltam, s észrevettem, hogy már nem vagyunk egyedül.
- Óhóóó, már megint ez a hisztis liba, és már megint bolondítja ezt a szegény fiút !-szólalt meg egy fekete hajú elég alvilági fejű csajszi.
- Ezt most fejezd be, ha jót akarsz magadnak!- álltam fel, és éreztem, ahogyan az egész testemet düh mérge önti el.
- Miért mi lesz, kisfiú? Megbüntetsz?- szólt egy másik szőke, szilikonos cicababa.
- Undorítóak vagytok!- szóltam majd hátrafoldúlva a már feltápaszkodott Fannira néztem, megfogtam kezét és azonnal kimentünk erről az elátkozott bálról.
- Jól vagy?- öleltem át és hátára adtam a zakóm. Ő csak egy laza visszaöleléssel jelezte, hogy igen, de szinte reszketetett. Egyenesen az autóhoz vezettem és mire hazaértünk Beca házához Fanni már félig aludt.Végigsimítottam arcát és picit megébredt. Pirosra dagadt szemeiből tükröződött a fáradság, düh, szégyen és csalódottság jele. Bármit megtennék, hogy levegyem válláról ezeket a terheket, de most azzal segíthetek a legtöbbet, hogy mellette állok, mint barát. Fáj, hogy csak barátként támogahatom, de legalább mellettem van és tudom, hogy jól van, már amennyire.