I.fejezet 25.rész

                         Sziasztok!Mivel ma kedd van új résszel jöttem.Észrevettük egy apró hibát.A 2-es és a 3-as résznek a tartalma egyforma volt,de szerencsére már kijavítottam így most már minden rendben van.Tehát összegében annyi változás van,hogy ez a rész nem a 26-os hanem a 25-ös.Na mindegy ,nem akarlak titeket összezavarni.Remélem mindenki jól van.Mi Fannival eddig,ismételném eddig elégé jól viseljük a sulit.Remélem ti is jól vagytok!Nagyjából ennyit szeretnék mondani,"találkozunk" újból szombaton.Sok sikert a hét további napjaihoz vagyis inkább  a suli legyürkőzéséhez.


                                                                        Beca x.

*Fanni szemszöge*

Rebeka minden áron maradni szeretett volna velem,de ahogy csak tudtam leráztam,ígéretekkel.Távozásuk után,csak ültem és bámultam ki a fejemből.Biztos,hogy én rontottam el valamit.Valamit másképp kellett volna csinálnom.Azt hittem,hogy pont én fogok kelleni Niall Horan-nak,annak aki bárkit megkaphat.Szánalmasnak érzem magam emiatt.Talán,ha másképp álltam volna a dolgokhoz,nem menekült volna más lányhoz.Pedig én igazán szeretem őt,még mindig.Én vagyok a hibás,hogy ennyire elromlottak a dolgok.Harcolni fogok érte,a szerelmünk,ha igaz az ő részéről is,ki fogja bírni.Ha most valaki megkérdezné mitől félek a legjobban,csak annyit mondanék:attól,hogy elveszítem Őt,végleg.

Ez idő alatt a telefonom végig rezgett,de nem volt erőm felvenni,hiába Ő hívott.Csak néztem a telefon képernyőjét,amikor végül egy üzenet  is érkezett.

  „Bíztosan utálsz most,de nem minden olyan egyszerű,mint gondolnátok.Remélem egy nap minden rendbe jön,én teszek érte.Sajnálom..Niall xX”

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Mit nem érthetünk mi?Magyarázza el akkor.Nem írtam neki vissza,mert ezt nem így kell megbeszélnünk,de jelen pillanatban még beszélni sem akartam vele.Talán napok múltán majd tisztázom magamban,hogy mi is van.1 biztos,hogy még mindig szeretem.

*Rebeka szemszöge*

Egész éjjel csak forgolódtam vagy néztem ahogy Harry békésen alszik.Még mindig nem fogtam fel azt,hogy el kell menjen.Alig volt egy kis időnk amikor csak egymással foglakozhatunk.Számomra még az is furcsa,hogy ő csak is az enyém,nemhogy ma elmegy.Már egy órája azon gondolkodom,hogy hogyan lenne könnyebb átvészelni azt az időt ameddig távol vagyunk egymástól.De semmi nem jut eszembe.Próbálom leállítani az agytekervényeimet de nem nagyon sikerül.Bevillannak a közös percek amikor még eszem ágában sem volt erre a napra gondolni.A koncert,az első randi,a sátorozás.Életem legszebb élményei voltak.

-Bejöhetek? –kérdezte egy mély rekedtes hang.

-Igen,pont jókor! – mondtam és elindultam az ajtó felé.

Harry állt előttem egy egyszerű melegítőbe és fehér felsőbe ,de még így is szívdöglesztően nézet ki.

-Szóval.. –vakargatta meg a tarkóját. –Csak azért jöttem,hogy megnézem ,hogy minden rendben van-e –mondta.

-Nem egészen – mondtam,mire ő aggodalmasan felém pillantot – Nem tudom felhúzni a cipzáromat a ruhámon – kuncogtam.

-Azon könnyen segíthetünk! – mondta

Megfordultam,finoman előre simította a hajam és gyengéden kezdte húzni a cipzárt.Az érintése perzselte bőröm ,azt hittem,hogy ott ájulok el.De amikor éreztem ,ajkának lágy érintését akkor már éreztem,hogy innén nincs tovább.

-Ne haragudj ,nem tudom mi ütött belém! – mondta és zavartan távozott.

Amikor visszajátszottam az emlékeimben a koncert előtt történteket görcsbe rándult a gyomrom.A kezdetek kezdte.Szívembe mélyen leraktároztam ezeknek a pusziknak a helyét amit még mindig érzek.Óvatosan kezemmel végig mentem a vállamon,és végül megtaláltam azt a helyet.Mosolyra húzodott a szám,amikor apró ujjaimat ahhoz a ponthoz értintettem.Mintha Harry puha ajkai érezném ott.

A gondolataim tovább furakodtak az első randihoz.Vissza gondolva az egészhez egyszerűen csodálatos volt.Akkor jöttem rá,hogy Harry teljesen más,mint ahogy az újságokban van megírva.Gyengéd,romantikus,de ugyan akkor a perverz megjegyzései változatlanok.Ez nem csak egy egyszerű randi volt.Ez álom randi volt.Egy olyan valami volt amit mindenki bármikor szívesen mesél el az unokáinak.A legkülönlegesebb az est folyamán az a első csók volt.

-Valamit már rég kiszerettem volna próbálni. – mondta és ajkait az enyémre tapasztotta.Teljesen elfeledkeztem mindenről csak a pillanatnak adtam át magam.Egy bizsergés futott át testemen,mikor megszakadt a csókunk.Hihetetlen miket tud kiváltani belőlem.Csak néztük egymást egyikünk sem szólalt meg.Nem kellettek szavak ahhoz ,hogy megértsük egymást,gyengéden karjaiba zárt,fejemet a vállára hajtottam és csak élveztük a pillanatot.

Az első csók.Számomra ahhoz,hogy egy csók igazán jó legyen,jelenetenie kell valamit.Amikor ajkaink össze értek az egész testemmel éreztem,egy pillanatra levegőre se volt szükségem csak Harry-re és az ajkaira.Az első csók mindig meghatározó,mivel én úgy érzem,hogy az sorsdöntő.Nem szabad megjátszani,mivel lehet,hogy épp az igazi azt akit csókolod.Furcsa az,hogy Harry az első csók után még mindig megőrizte azt a szenvedélyt.Ezek a sok csodás pillanatok után a legjobb mégis a sátorozásnál történt.

-Mi még maradunk? – pillantotam Harryre.Válaszként az ajkait kaptam,amik hevessen az enyémhez tapadtak.Pár pillantig meg csak gyengéden csókolt aztán a gyengédből átment sokkal kővetelöbbé.Levegő hiány miatt elváltunk és csendben néztünk egymás szemébe.

-Rebeka és szeretnék kérdezni tőled valamit..Lennel a barátnőm? – nézett zavartan a szemembe.Tejlesen lesokkalva néztem előre,még fel se fogtam,hogy  mit történt.

-Egyik pillanatba hozzám se szólsz,a másikba meg ,már azt akarod,hogy a barátnőd legyek..Nem értelek Harry – néztem rá kérdően.

-Szóval akkor nee – kezdet bele a mondatába de én nem hagytam,hogy befejeze.

-Igen – húztam mosolyra a számat.

-Komolyan? – kérdezte.Megse várva a válaszomat felkapot és pörgetni kezdet,majd újra megcsókolt.

-Nem lenne jó nekünk is pihenni? – kérdeztem elválva ajkaitól.

-Nem is tudom – vakargatta tarkóját – Hagyjam a barátnőmet aludni vagy nem? – tette fel magának a kérdést.Olyan fura volt hallani azt,hogy barátnő,főleg,hogy az a személy én vagyok.

Ezek után az életem felfordult fenekestől.De számomra a legjobb irányba .Van egy csodás barátom és 5 idióta akiket a legjobb barátaimnak nevezhetek.Eddig minden gondmentes volt,de mi lesz tovább?Mi lesz velünk Harryvel?Számomra ez az egész még teljesen új.Harrynek a munkája és a távkapcsolat.Ő vissza megy stúdiózni míg én a vizsgákra készülök.Aki meghallaná ezt biztos azt mondaná,hogy kapcsolatunk “halálra” van ítélve.Bármi is történjen örökké szeretni fogom.

-Jó reggelt !– ragadta meg egy erős kar derekamat.

-Neked is – fordultam meg majd egészen közel férkőztem Harryhez és mélyen beszivtam bódító illatát.

-Mióta vagy fent? – csókolt meg. –Hány óra van különben? – vált el ajkaimtól.

-Egy ideje és fél 11! – pusziltam meg.Próbálom kihasználni minden adandó pillanatot,hogy elraktározzam ajkai izét,hiszen talán egy fél évig nem lesz alkalmam rá.

-2 órakor indul a gépem! – váltott át komoly hangnemre Harry.

-Ilyen hamar? – lepődtem meg. Bár tudtam,hogy nem lesz itt egész estig de valahol azért reménykedtem,hogy azért nem ilyen hamar. – Ebbe az esetbe,megyek zuhanyozni és aztán egy gyors reggelit csinálni. – kászálódtam ki az ágyból.

-Várj csak !– kuncogott majd visszahúzott, én meg egyenesen rá estem.Pár pillanatig egymás szemébe néztünk míg Harry megnem törte a csendet.

-Minden rendben lesz ha szeretjük egymást.Nemsokára újra látjuk egymást.Miután te sikeresen leérettségizel semmi sem áll majd közénk.-simított ki egy kósza tincset a szememből.

-Szeretlek! – támaszkodtam meg a mellkasán és megcsókoltam.

-Én is! – dörgölte orrát az enyémnek.

-Olyan aranyosa vagy amikor ezt csinálod. – mosolyogtam. – De most már tényleg megyek  -másztam felfelé 

Próbáltam minél hamarabb végezni.Körülbelül úgy 20 perc múlva már felöltözve álltam a tükör előtt.Épp fésültem a hajam mikor a tekintetem megakadt Harry kölnién.A kezem reflex szerűen nyúlt utána.A kicsi üveg még mondhatni tele volt.A szívem és az agyam civakodni kezdtek.Az egyik azt üvöltötötte,hogy igazán szükségem van rá,a másik meg,hogy ez az egész gyerekes.Az üvegnek új otthont adva betettem a kagyló melletti szekrénybe egy kis eldugott helyre remélve,hogy ott senki se fogja megtalálni.Mint aki jól végezte dolgát mentem ki a fürdőből ahol Harry épp a bőröndjébe pakolt.

-Szabad a fürdő! – pusziltam meg az arcán.

-Nagyon puszilós kedvedbe vagy ma – vett ki tiszta fehérneműt.

-Kiakakarom használni azt a maradék időt! – mondtam elfolytott hanggal – Megyek és összedobok valamit! – nyomtam ismét egy puszit szájára majd lefele siettem.Leérve a szememből egy kósza könnycsepp szántott végig az arcomon.Amilyen gyorsan csak tudtam letöröltem.Nem szabad,hogy most elgyengüljek.Az meg végképp,hogy sajnáltassam magam.Harrynek is legalább ugyanolyan nehéz lehet,mint nekem.Gyorsan össze csaptam valamit,ami finom is volt meg gyorsan elkészíthető.Amire befejeztem Harry is levánszorgott a konyhába a kezében a bőröndökkel.A reggeli csendesen telt.Egymást néztük vagy épp tányérunkban turkáltunk.Harrynek se volt étvágya és nekem se.Reggeli után átvánszorogtunk a nappaliba.A maradék időnkbe csak egymással voltunk elfoglalva,vagy egymás szájával.Megbeszéltük,hogy minden este skype-on elmeséljük a napunkat úgy talán enyhíthető lesz egymás hiánya.Bár mindketten tudtuk,hogy ez nem pótolhat semmit.Ezek a szavak csak arra vannak,hogy nyugtassuk magunkat,egymást.A búcsú volt a legnehezebb meg az utolsó csók.Szavakat tökeletesen helyetesitették ajkaink összeillő tánca.Most itt állok a ház előtt teljesen elhagyatottan és figyelem az autó távolodó alakját.Miútán már a kocsi halovány részecskéjét  se láttam utat engedek a könnyeimnek.Zokogva lépek be a házba ahol nem olyan rég még nevetésektől visszhangzott.A lábam a szobámig vezet,ahol még minden ugyanúgy van,mint amikor felkeltünk.Sirásom mostanára már hisztérikussá vált.A kis szekrényből elvettem a kölnit majd az ágy felé botladoztam.A lábam beleakadt egy ismerős felsőbe.Felvettem a földről és mélyen  beszívtam az illatát.Harry.Könnyeim megállíthatatlanul folytak.Remegő kézzel húztam a párnára a felsőt,majd egy kicsit használva a kőlniből lefeküdtem arra a helyre ahol Harry aludt.Mélyen beszívom a levegőt majd kifújom.Mint egy rakás szerencsétlenség sírok,miközben a párnának álcázott Harryt úgy szorítom mintha az életem múlna rajta.De talán úgyis van.