I.fejezet 26.rész

    Heló!Itt a szombat és vele együtt mi is az új résszel.Nagyon köszönjük a hozzászólásokat,az oldal megtekintéseket,feliratkozókat és a folytonos támogatást amit kapunk tőletek és azt,hogy már több,mint 7000 kukkantottatok be a blogunkba.Sajnos még van egy díjunk amit nem volt időnk kitenni de ígérjem amint az időnk megfogja engedni fent lesz.Ez nem annyira tartozik ide,de végre mi nekünk is eltelt az első hét iskola.Röviden összefoglalva elégé szar volt,de túléltük.Mivel az olvasóinkból szinte senkit sem ismerünk személyesen de kedve lenne beszélgetni velünk akkor nyugodtan írhattok twitteren nekünk.Ennyit szerettünk volna el mondani,jó olvasást is kitartást a héthez!

                                                                                  Beca és Fanni x.

*Fanni szemszöge*

Már 2 napja bent ülök,bár semmi kedvem menni valahová.Te jó ég!Harry ma ment vissza Londonba és még tőle sem búcsúztam el.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?Kitudja őt is mikor látom újra!Inkább itthon ültem és sajnáltattam magam,pedig most Rebekának is ugyan olyan nehéz lehet,mint nekem.

Ki kell szellőztetnem a fejem,de csak az ablakot nyitom meg egy kicsit.Megcsapta az arcom a hideg levegő,hisz odakint az eső áztatta a földet.Úgy folytak végig a párkányon az esőcseppek,mint a könnyeim az arcomon.Csak néztem az esőcseppekket,ahogy “versenyeznek”,hogy ki jut el hamarabb a földre.Felnéztem a borús égre és furcsa érzések fogtak el.Niallre gondoltam,bár az elmúlt napokra másra nem is tudtam figyelni.Talán most ő is az égre pillantott, rám gondolt és egyszerre dobbant meg a szívünk.Lehet csak túl sokat gondolok és már valahol az emlékezete alján raktározott el és most próbál tovább lépni rajtam.Nem,nem,az nem lehet!Azt írta,hogy ő mindent megtesz azért,hogy rendebe jöjjenek a dolgok.Vagy úgy jönnek rendbe a dolgok,hogy elfelejtjük egymást végleg?Aj Fanni fejezd már be,már kezdem magam unni.Mindig ugyan azon a dolgokon töröm a fejem.Minden úgy lesz,ahogy lennie kell.

Holnap átmegyek Becához és beszélgetünk egy kicsit,mostanában nem sok időnk volt egymásra.Egy kis csajos traccsolás jót fog tenni mindkettőnknek.

*Niall szemszöge*

Ez életem legrosszabb időszaka.2 fontos embert veszítettem el az életemből.A temetés után anyával leültünk kicsit beszélgetni.

-Figyelj kicsim!Tudom,hogy baj van,nemhiszem,hogy a nagypapi távozása készített ki ennyire!-szólt anya kedvesen.

Elővettem a bőröndöm sarkából az újságot és megmutattam anyának.Olvasta-olvasta és közben egy ideges tekintett ült ki az arcára.

-Ugye tudod,hogy te vagy a hibás?-nézett rám összehúzott szemekkel.

-Igen,tudom!De nem is az történt,amiket is leírnak!-mondtam mérgesen.

-Én hiszek neked!De Fanni?-kérdezte.

-Nem veszi fel a telefont,és Harry elmondása szerint teljesen kivan.Nem tudom mit kellene tennem.Visszamenni nincs időm,hiszen jövőhéten kezdünk az albumon dolgozni.-mondtam és egy könny szökött a szemembe.

-Próbálkozz ameddig csak tudsz,egyszer úgyis felfogja venni és akkor mindent elmagyarázol neki!Én nagyon megkedveltem őt,az első pillantáskor nagyon szimpatikusnak és aranyosnak tűnt!-válaszolta anya megnyugtató hangon.-Igazán szereted őt?

-Igen,mindennél jobban szeretem őt!És egy életre leakarom zárni azt,hogy mindig mással hoznak össze az újságírók.Csak 1 ember van az életemben,vagyis volt,de nem hagyom annyiba!-mondtam reménnyel telve.

-Akkor minden rendben lesz!De lépned kell!-ölelt meg anya,majd kimentem az erkélyre egy kicsit megnyugodni.

Az ég napos volt és csak a madarak csiripelése hallatszott.Annyira szép nap volt,de nekem mégsem volt az.Az égre pillantottam és arra gondoltam,hátha Fanni is nézi,de ha nem is ,együtt vagyunk az ég alatt.Talán még a szívünk is egyszerre dobbant meg ebben a másodpercben.Álmok.Lehet ő most azon gondolkozik hogyan tudna engem elfelejteni,amiatt a sok fájdalom miatt amit én okoztam neki.Nem fogom magam sajnáltatni,még pár napig itthon maradok aztán Londonban összeülök a srácokkal és kitalálunk valamit.Velük még nem is beszéltem a cikk megjelenése óta,csak Harryvel,de elmondom neki,hogy mi is történt igazából,hiszen nem élhetünk úgy együtt a fiúkkal,hogy nem osztjuk meg egymással az érzéseinket.

*Fanni szemszöge*

Reggel elég frissen ébredtem.Lezuhanyoztam,felvettem valami normális ruhát amivel emberek közé lehet menni és lementem reggelizni.

-Jó reggelt kicsim!Hova mész?-kérdezte mosolyogva.

-Jó reggelt!Elmegyek vásárolni aztán Rebekához!-pusziltam meg.

-Hogy vagy?-kérdezte picit aggódva.

-Mostmár kicsit jobban,mert úgy érzem idővel majd minden rendben lesz,de ne juttasd eszembe!-néztem rá könyörgően és összeszorult torokkal.

-Jó!Itt a reggelid,keveset eszel már napok óta!-tette le elém anya a reggelit.

Hát most sem ettem valami sokat,felálltam az asztaltól és elindultam vásárolni ezt-azt.Annyira eltelt az idő,hogy észre sem vettem,de már 3 óra volt.Haza siettem.Gyorsan átöltöztem és elindultam Rebeka felé.

Az ajtó előtt álltam egy üveg bort és egy doboz bon-bont szorongattam és már vagy 3-szor csengettem,de senki nem nyitott ajtót.Negyedjére végre valaki lejött.

Rebeka nyitott ajtót kisírt szemekkel.Soha nem láttam még őt ennyire kikészülve,mindig is erős volt,sosem mutatta ki nyíltan az érzéseit.Elképesztően rossz volt őt így látni.Haja zilált volt,arcai pirosan égtek és egy kispárnát szorongatott amire egy póló volt húzva.Úgy szorította,mintha az élete múlt volna rajta.Csak megöleltem őt,még a maradék kezemmel.

-Hát te?-kérdezte rekedt hangon.

-Hozzád jöttem!Segíteni akarok,hiszen én vagyok a legjobb barátnőd,és tudom mit érzel most!-mondtam neki és egy bíztató mosolyt erőltettem magamra.

-Köszi,hogy itt vagy!De beljebb is jöhetnél!-tessékelt be a házba.

-Arra gondoltam,nézhetnénk valami jó kis filmet!-dobtam fel az ötletet miközben lepakoltam.

-És mit?Csak ne akciófilm!-tiltakozott.

-Nem!Már kigondoltam mit!Kedves John!Megfelel?-kérdeztem.

-Romantika!Na az kell hiányzik még nekem!De benne vagyok!-nevetett fel egy kicsit.

-Na végre visszatért az életképes Rebeka!-nevettünk fel.-Hozok poharat addig ülj le!-mondta majd elment a konyháig.Kényelembe helyeztem magam majd Beca is visszajött,leült és még mindig mellette volt a kispárna.

-Rebeka,mi az a párna azzal a felsővel?-kérdeztem értetlenkedve.

-Harry polója befújva a parfümjével.-mondta és könnybe lábadt a szeme.

-Beca,kérlek ne sírj!Szeretitek egymást és ez még a távolságot is kibírja.Hamarosan újra találkozhattok,legalább ti!-mondtam s ekkor más az én könnyeim is gyülekeztek.

-Igazad van,szeretjük egymást és ez a lényeg!És minden rendben lesz veletek!-öleltük meg egymást.Beca elindította a filmet.Egy kis borból és bon-bonból nyert boldogsághormonnal néztük.