I.fejezet 27.rész

                       Sziasztok.Nagyon köszönjük a hozzászólásokat és az oldal megtekintéseket ami már majdnem megüti a 8000 ♥.Álmainkban se gondoltunk volna,hogy a mi blogunk ekkora nézettséggel fog örvendeni.Még egyszer nagyon köszönünk mindent nektek.Mint tudjátok Fanni azt az elhatározást vette,hogy bezárja a saját blogját de reméljük,hogy egyszer újra megfog nyílni.Amit szeretnék mondani még a mai bejegyzésben az hát *dobpergés*  megnyitottam az első saját blogomat.Nem akartam erről szólni nektek,ez egyféle meglepetés titoknak szántam.Kicsit mesélnék róla:Almos is never enough nevet kapta,Harry Styles és Summer Hayes a főszereplők benne na meg persze a One Direction. Többet nem is árulnék el róla,a prológust holnap fogom közzé tenni amiből többet megtudtok.A blog linkje: Almos is never enough  .Nagy örömmel várom az itteni olvasókat na persze meg újakat is.Ennyivel be is fejeztem volna a mondókámat.Jó olvasást és kitartást a sulihoz!


                                                                      Beca és Fanni x.

*Rebeka szemszöge*

Elégé unalmas volt a film,de  legalább két röpke kis órára eltudtam felejteni Harryt amennyire lehetet.A filmnek a fő témája az volt,hogy egy lány meg egy fiú véletlenszerűen össze találkoznak a tengerparton majd halálosan egymásba szeretnek és életük legboldogabb 2 hetét töltik egymással.Tökéletes.Mi Harryvel nem a tengerparton találkoztunk,se véletlenszerűen de a többi stimmel.Nagyjából mi 3 és fél hetet töltöttünk együtt.Úgy látszik,hogy nekem egy kicsivel több boldogság jutott,mint a filmbeli Savannahnak.A film végénél Fanni  még lement,hogy hozzon valami kalória teli ennivalót,addig én felléptem skypra,hátha Harrynek lesz egy kis ideje,hogy fellépjen.Pár pillanat múlva már szuggerálva néztem az előttem lévő ablakot de semmi.

-Rebeka mit csinálsz? – ült le mellém Fanni.

-Tudom,hogy hülyén  fog hangzni de szuggerálom a skypot,hogy Harry lépjen fel – fordulram felé komolyan.

-Te kezdesz megzakkani – nevetett.

-Tudom – nevetem. – Annyira szerencsétlenek érzem magam. – dőltem hátra.

-Ismerős érzés – követte példámat Fanni. – Meddig maradsz itt?

-Fogalmam sincs.Szerintem amíg a suli kezdődik – mondtam.

-Egész addig maradsz? – kérdezte Fanni. – És a szüleid?

-A napokban elmegyek hozzájuk – mosolyogtam.

-Jól teszed – mondta. Csak feküdtünk az ágyon és ettünk.Vagyis én ettem és Fanni feküdt.Pár pillanat múlva meghallottam a skype ismerős jelzését.Harry.Össze- vissza kapkodva elfogadtam.Harry,Liam,Zayn és Lou vigyorgott a kamerába.Fanni nagyot sóhajtva felállt és kiment a szobából.Nem tudom mire vélni ezt a viselkedést.Attól függően,hogy most Niallel ez van köztük még a többiekkel tarthatja a kapcsolatot.Most az egyszer nem mentem utána.Úgyis vissza fog jönni.Gondolom.

-Szia –mosolyogtak.

-Sziasztok -  mondtam és kezdtem magam körül elfogadható rendet teremteni.

-Inkább meg sem kérdezem,hogy miért van ilyen szemét körülötettek – csóválta a fejét Liam.

- Filmet néztünk – dobtam le  a földre az utolsó papír darabkát.

-És Fanninak mi a baja? – tette fel a kérdést Zayn.

-Csalodót,szerelmes és próbálja azt az énjét mutatni akit nem érdekel semmi.De sajnos nem nagyon megy neki. – húztam el a számat. – Különben Niall merre van?

-Még otthon van,holnap kell érkezzen. – mosolygot Louis.

-És te hogy vagy? – kérdezte Harry.

-Hiányzol. – motyogtam.

-Nekem is – mondta.

-Szeretlek Harry. – mosolyogtam a kamerába.

-Én is téged.

És innén kezdetét  vett a Harry és én beszélgetésünk.Teljesen kizártuk azt,hogy még a többiek is ott vannak.Önfeledten mesélte,hogy mi történt vele,hogy hogyan hagyta el majdnem a bőröndjeit,összefoglalta minden egyes percét amit nélkülem töltött.Talán engem jobban megviselt ez az egész,mint őt.Vagyis ő nem lát ebbe annyi negatívumot,mint én.Amikor rám került a sor,próbáltam szépíteni a dolgokat már amennyire lehetett.Eszem ágába se volt elmesélni ,hogy mi történt igazából.Már több,mint egy fél órája beszélgetünk amikor a fiúk magunkra hagytak mivel szerintük túl nyálasak vagyunk.Még egy órácskát beszélgethetünk amikor Harrynek távoznia kellett.

Még pár percig a szobámba ücsörögtem amikor eldöntöttem,hogy megyek megkeresni Fannit. Se kedvem se erőm nem volt,ahhoz,hogy ordítsak úgyhogy hagyatkoztam arra,hogy szépen megkeressem .Halkan néztem végig minden szobát az emeletről de sehol se találom.Miután ténleg minden lehető helyet átnéztem az emeletről lefelé tartottam.A nappaliból már csak egy helyre tudtam menni.A konyhába szerencsére meg találtam.Az egyik széken ült és újaival dobolt az előtte lévő pulton.Leültem a mellette lévő székre,de nem mondtam semmit.Összeszedve a gondolataimat kezdtem el beszélni.

-Mi a baj? – tettem fel azt  a kérdést ami a legjobban gondolkoztatott.

-Egyáltalán nem volt kedvem jó pofizni és úgy tenni mintha minden rendben lenne amikor nincs – mondta rezzenéstelen arccal.

-De hiszen ők nem tehetnek semmiről.Attól függően,hogy most Niall és közted nincs minden rendben nem ők tehetnek róla.  – álltam fel székemről.

Mintha meg se hallotta volna,felállt és a mosdóba igyekezet.Nagyon zavart az,ahogy viselkedik.Szinte csecsemő korunk óta ismerjük egymást de ilyen feldúltnak még sosem láttam.Egy pohár narancslével vissza ültem helyemre és kortyolgattam a hideg léből.Ez a művelet addig tartott amíg meg nem hallottam,hogy a mellettem lévő telefon rezegni kezd.Nagyon érdekelt,hogy kitől kaphatott Fanni üzenetet,de nem szabad megnéznem.Pár pillanat hezitálás után a kezem önmagától indult a telefon felé.Megnyitottam a pici ikont ami jelezte,hogy üzenet érkezett és figyelmesen olvasni kezdtem.

 

                Szia!Tudom,hogy  még mindig utálsz,de hogy tudd én még mindig ugyanugy szeretlek bármit is irnak az újságok.Kérlek legalább 5 percet adj,hogy beszéljek veled.Ma este fél 9 legyél skypon és mindent elmagyarázok. Niall x

Nem lepett meg,hogy Niall írta.Eszembe jutott egy tökéletes ötlet.Hevesen nyomkodtam a billentyűzetet amikor valaki teljes erővel kikapta a telefont a kezemből.

-Mégis mit gondolsz magadról? – álltam szembe Fanni dühős tekintetével.

-Fanni én csak segíteni szeretnék – mondtam.

-Kösz de kihagynám.Foglalkozz csak a tökéletes életeddel és az én magán életemmel ne foglalkozz.Eltudom dönteni,hogy kivel kell beszéljek és,hogy kivel nem. – fejezte be a mondanivalóját.Minden egyes szava,olyan érzést keltett mintha egy kést döfnének bele teljes erőből a szívembe.Hogyne avatkoznék bele?Hiszen ő a barátnőm,sőt az évek alatt már húgómként tekintek rá.

-Fanni de nem érted,hogy én csak segíteni szeretnék? – mondtam elcsukló hanggal.

-Sajnálom nem élek a lehetőseggel – mondta majd felkapta a táskáját és kiviharzott a bejárati ajtón.

-Fanni,várj! – szaladtam utána.Sajnos Fanni már rég a másik utcán volt,nem szaladtam utána tovább mert tudom,hogy olyasmit  mondanánk amik nem tennének jót a barátságunak .Könnyes szemekkel vissza sétáltam a házba,majd folytattam azt a foglalkozást amit Fanni szakított meg a reggel.