I.fejezet 29.rész

          Sziasztok!Meg is hoztam  az új részt.Ez most nem ide tartózik vagyis nem annyira ,de mi megmutattuk a blogunkat az infó tanárunknak aki persze megkérdezte tőlünk ,hogy akarjuk-e,hogy szóljon a magyar tanárnőnknek?Hát mi persze azt mondtuk,hogy ne meg,hogy nem kell.Hát ma úgy jött be a tanárnő hozzánk,hogy ki ír ilyen 'internetes regényt'.Mi Fannival félénken felnyújtottuk a kezünket és hát azt mondta,hogy amint az ideje megengedi befog nézni.Tanulság: sose bíz meg 100% egy tanárba.Na jó ez mondjuk csak egy vicc ,amit Fannival kitaláltunk.Nem is szeretném tovább fecsérelni az időtöket,jó olvasást és kitartást a héthez!


                                                                         Beca és Fanni x

               A posta elé érve nagy levegőt vettem és kirántottam a kis ajtaját.Egy boriték lapult benne.Óvatosan felnyitottam majd olvasni kedztem.

                    Kedves Rebeka!Nem akartam se skypon elmondani ,de se telefonon tehát maradt a levél írás.Mivel szombaton lesz a szülinapod egy meglepetést találtunk ki neked és Fanninak.A boritékban  találsz két repülő jegyet London felé.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam elmenni személyesen érted de nagyon sok dolgunk van.A pontos dátumot a jegyen találod,nemleges választ nem fogadunk el egyikőtöktől se.

u.i : Alig várom,hogy lássalak,már nagyon hiányzol. Mindenél jobban szeretlek x Harry

                                                                Sok szeretettel ,One Direction

Újból átkellett olvassam a levelet ,nem hittem a saját szememnek.A szemem csak a sorok közt cikázott,fogalmam sincs,hogy most mit kéne tegyek.A szél hatására a borítékból kikandikáló két repülő jegy egyenesen a földre pottyant.Mi hamarabb felvettem és olvasni kezdtem  a tartalmát.Pénteken 6 órakor indul.Még van két napom,ami alatt elég sok mindent kell csináljak.A legelső a tenni való listámról az,hogy Fannival beszéljek.Bezártam a posta kis ajtaját majd szaladtam be a házba.Miután a levelet eltette egy gondos helyre,a rövid nadrágomat átcseréltem egy melegítőre.Nem nagyon foglalkozva  a külsőmmel zsebre vágtam a kulcsomat,a telefonomat majd szaladtam le a cipőmet felvenni.Szó szerint kirontottam az ajtón,majd felhúzva a kilincset elindultam egy utcával arrébb Fannihoz.Lehet,hogy felkellet hívnom ha otthon van,bár nem biztos ,hogy felvette volna.Inkább megyek bejelentés nélkül és így legalább tudom ,hogy több esélyem van ahhoz,hogy beszéljek vele.Pár perc alatt már megláttam az ismerős családi házat,ahol oly sok időt töltöttünk gyermekkorunkban.Vészesen közeledtem az ajtó elé.Nem is gondolkoztam azon,hogy mit fogok mondani bár kezdetnek annyi is elég,hogy be merjek csengetni.Mély levegőt véve megnyomtam az emlegetett csengőt.Pár pillanatig csak álltam,fogalmam se volt ha mégis van valaki otthon.Már épp vettem volna a zsebemből elő a telefont amikor valaki ajtót nyitott.Az a valaki mellesleg nem más,mint Fanni volt.Na eddig eljutottunk de most légy okos Rebeka.

*Fanni szemszöge*

Ki az Isten csengethet ilyenkor?A kanapéról gyorsan feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé.Hát ettől rosszabb már nem is lehetett volna,csak Beca hiányzott most az életemből.

-Szia Fanni!-szólalt meg fülig érő mosollyal.

-Mit akarsz?-válaszoltam kedvetlenül.

-Kérlek beszéljük át ezt az egészet és amúgy is van egy eszméletlenül jó hírem.-válaszolta még mindig vigyorogva.

-Na jól van,gyere be.!-tessékeltem be.

-Szóval!-kezdett bele.-Én nem akartam semmi rosszat neked!-mondta.

-Rebeka,de az semmire nem lett volna jó,ha te olyanokat írsz az én nevembe amik talán már nem is igazak.-vágtam a szavába.

-Ugye ezzel nem azt akarod mondani,hogy már nem érzel semmit Niall iránt?-nézett rám elkeseredve.

-Nem vagyok tisztába az érzéseimmel.Idő kell.-válaszoltam tisztán.

-Akkor most itt a lehetőség,hogy rendezzetek mindent.És még egyszer kérlek bocsáss meg nekem!-kérlelt.

-Jól van!-öleleltem át.-Na milyen lehetőség?

-Készülj fel!-vett egy nagy levegőt.-Két nap múlva Londonba megyünk.-mondta nagy mosollyal.

-Megyünk?-kérdeztem vissza.

-Igen,Harry és a srácok meghívtak minket Londonba,hogy megünnepeljük a szülinapom egy hosszú hétvégén.

-Nekem ez nem fog menni!Sajnálom!-mondtam,semmi kedvem nincs szembe nézni Niallel. Főleg ilyen kevés idő elteltével.

-Kérlek Fanniiii!!-mondta boci szemekkel.-Csak az én kedvemért,ez lesz az utolsó szülinapom mielőtt felnőtté válok.

-Nem,nem és nem!-válaszoltam határozottan.-Nem akarlak cserben hagyni,de nem vagyok kész erre.

-Meglátod minden rendben lesz,és ha úgy döntenél,hogy véget veszel  a Niallel való kapcsolatodnak én melletted állok,de ha még mindig szereted és ő 100% hogy szeret téged,mindent megfogtok beszélni!-mondta biztatóan.

-Jól van,legyen!-válaszoltam,majd Beca megölelt és láttam a boldogságot az arcán.Már ezért megérte,legalább élete legjobb szülinapja lesz!-Mikor indul a gép?-kérdeztem.

-Pénteken 6-kor.Akkor holnap még találkozunk és átbeszélünk mindent!-mondta majd elindult az ajtó felé.

-Addig már csak 2 nap van!De megoldjuk!Okés!Puszi!-majd ki kísértem.

Nem is nagyon törtem a fejem ezen a londoni úton,lesz ami lesz.Kis idő múlva anyáék is hazaértek a munkából így hát leültem velük megbeszélni ezt az egész útat.

-Anya,apa valamit megkell tőletek kérdeznem.-szólaltam meg.

-Igen tudjuk,a fiúk meghívtak titeket Londonba Rebeka szülinapjára.-válaszolta anya.

-És?-kérdeztem félve.

-Elengedünk!2 feltétellel.-mondta apa.

-Legyen az bármi ígérem betartom!-néztem izgatottan rájuk,és rájöttem,hogy kezd megjönni a kedvem ehez az úthoz,már csak Beca miatt is.

-Ha semmi hülyeséget nem csináltok és végre rendezed a dolgokat Niallel,mert ez így nem mehet tovább!-mondta anya majd örömömben megöleltem mindkettőjüket.