I.fejezet 30.rész 3/4

                Sziasztok! Tudom, hogy kicsit későn jelentkeztem most, de az a lényeg, hogy itt vagyok a résszel. Ez a rész a kedvenceim közé tartozik. Remélem nektek is legalább oly annyira fog tetszeni, mint nekem. Nem is szaporítanám a szót tovább, jó olvasást!

                                                                                  Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Mosolyogva engedtem a kádba vizet. El se tudom képzelni,hogy hogyan bírhattam ki Harry nélkül. A mosolya, a hangja, a hatalmas zöld szeme, minden egyes része megbolondít. Harry olyan érzelmeket váltott ki belőlem amit még sosem senki. Nem gondoltam volna,hogy egyszer lesz alkalmam találkozni egy ilyen csodás emberrel. Már egy fél  órája ülhettem a kádba mikor valaki hangosan dörömbölni kezdett az ajtónál.

-Rebeka,minden rendben van odabent? – kérdezte Harry.

-Igen,persze – ordítottam vissza.

- Esetleg bemehetnék? – mondta halkan. – Valamit oda szeretnék adni.

- Nagyon sürgős? – kérdeztem vissza.

- Elégé.

- Jöhetsz –adtam be a derekam. Fogalmam sem volt,hogy mi történhetett, de úgy éreztem,hogy be kell engedhetem.Az ajtó zárra halkan katogott  jelezve,hogy az ajtó kinyílt. Mikor megpillantottam Harry alakját mosolyogva a kezem önálló életre kelve kezdte el alig észrevehetően a habokat  a víz tetején rendezgetni.

- Szeretném ha ma este ezt viselnéd – tett Harry egy dobozt a kagyló melletti szekrénykére.

- Mi ez? – néztem rá értlenkedve.

- Majd meglátod.Remélem még ugyan az a méreted – biccentett. –De én nem is zavarnék tovább,kint várlak. – zárta vissza az ajtót. Igazából nem nagyon értettem , hogy mit akar a méretemmel és emiatt egyre kíváncsibb lettem. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközött majd a doboz felé haladtam. Óvatosan leszedtem a tetejét majd kivettem belőle a tartalmát egy gyönyörű fehér ruha volt a derekánál egy fekete masnival átkötve és a gallérján pedig gyöngyök voltak.

Egyszerűen gyönyörű volt. Gyorsan megtörölköztem és elkezdtem szárítani a hajamat. Nagyjából 20 perc alatt kész is voltam a hajammal. Úgy döntöttem,hogy nem csinálok vele semmit,mivel nekem nagyjából alapból is sima hajam van. Felpúposítva felcsatoltam  a frufrumat. Elégedetlen néztem magamat a tükörbe.Egyszerűen tökéletesen állt rajtam a ruha.Fogalmam sincs,hogy Harry mióta ért a női ruhákhoz. Mondjuk van egy olyan érzésem,hogy valakivel vásárolta de ha nem hát akkor kellemeset csalódtam. Miután nagyjából rendbe szedtem a fürdőt, kikukucskáltam az ajtón.

- Harry – néztem körül a szobába.

- Itt vagyok – jött be már készen felöltözve.

- Te, hogy- hogy már fel vagy öltözve?- kérdeztem meglepetten.

- Nem ez az egyetlen fürdő a házba - kacsintott. -  De,te miért állsz ott? – nézet furán rám.

- Kész vagyok. – léptem ki. Harry tátott szájjal figyelte minden egyes mozdulataimat.

- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhába – ölelt magához. – Legszívesebben egésze nap csókolnálak,minden egyes mozdulatotad figyelném és lesném minden egyes kivánságodatt – motyogta a hajamba.

- Hajrá – csókoltam meg.

- Talán később mivel csak 15 percünk van ,hogy oda érjünk.- mondta.

-Micsoda?Én nem is voltam bent a fürdőbe ennyire sokáig.

- Azt gondolod te, egy örökké valóság volt téged várni. Mit gondolsz miért ,mentem át egy másik fürdőbe? – nevetett.

-Gonosz vagy – ütöttem vállába.

-Verekedős kedvébe van a kisasszony? – húzogatta a szemöldökét. –Abból az energiából amit a verekedésbe fektet lehetne jobb dolgokat is művelni. – kuncogott.

- Inkább nem mondok semmi . – nevettem miközben kivettem a bőrönbömböl egy fehér magassarkút. – Hah, így már akkor vagyok,mint ön uram. – pukedliztem előtte.

- Akkor most ezt játsszuk? Oké. – mondta. – Hölgyem ideje lenne indulni az önnek szánt meglepetés szülinapra ami már nem meglepetés – hajolt meg előttem.

- Nem-nem – ültem le az ágyra.

- Nem? – kérdezte mire én bólintottam. – Hát oké. – mondta és a combomnál fogva a hátára emelt.

- Ne,uram ugyan mit gondol magáról? Ezt az illetlenséget,máris tegyen le – ütögettem a hátát miközben visítoztam.

- Leviszem a kocsig. – mondta higgadtan.

- Letudok én is menni.Tegyen le azonnal – mondtam miközben véletlenül nagy kapáláozásom közben véletlenül picit megsértettem Harry érzékenyebb területét. Már éppen szóltam volna valamit ,mikor valami nagyot csattant a fenekemen.

- Huh? Ez most miért kaptam? – mondtam sértődött hangon.

- Tudja azt maga nagyon jól – nevetett. – Várj meg itt. – mondtam miközben ő kitolatott a kocsival az udvarra.

- Beszállhatsz – nyitotta ki a kocsi ajtaját.

Mindketten beszálltunk,majd elindultunk ha  jól tudom ,Harrynek a háza fele.

- Rebeka – nézett rám mire én hümmögve felé fordultam. –Fanni kifog békülni Niallel? – folytatta.

- Igazából fogalmam sincs.Nagyon megviseltem ez az egész és nagyon össze zavarodott. – hajtottam le a fejem.

- Aggódom Niall miatt – nézett felém.

- Miért? – érdeklődtem.

- Mostanában alig beszél velünk,sose szokott lejönni  hozzánk,mindig bezárkózik és pengeti a gitárját. A múltkor is egy kocsmából szedtük össze.

- Nem hiszem,hogy elég lesz nekik 2 nap ahhoz, hogy kibéküljenek. Legalábbis Fanni, nem hajlandó addig míg nem tudja az igazságot - mondtam.

- Nekünk se akar erről egy szót se mondani. Állítólag csak Paul tudja azt,hogy mi történt. - Megérkeztünk – parkolt le Harry egy hatalmas ház feljárójára.

- Ez a te házad? – néztem tátott szájjal.

- Igen, nem rég vettem. – mondta mosolyogva. – Készen állsz szülinapos? – nevetett.

- Mire kénne készen álljak? – nevettem.

- Nem tudom – nevetett. – Ugye tudod,hogy szeretlek? – hajolt egész közel.

- Én is szeretlek Harry. – motyogtam csókunkba.

- Pillanat – szállt ki a kocsiból majd kikerülve kinyitotta nekem is az ajtót.Andalogva mentünk el az ajtóig ,ahol Harry előhalászva a ház kulcsot a zsebéből kinyitotta az ajtót.Beléptünk a félig sötét házba de sehol senkit sem láttunk.

- Nézzük meg a nappaliba – karolt át Harry. Pár lépést lépve elértünk a nappalit ahol egy hatalmas meglepetés fogadott.

- Boldog szülinapot Beca – ugrottak elő a fiúk és barátnőjük.

- Sosem voltam jó abban,hogy ilyenkor mit szokás mondani de nagyon köszönöm.

- nevettem kínomba.

-Semmi baj, pici lány , mi megértjük. – ölelt meg nevetve Zayn.

-Ohh Zayn annyira hiányzott már ez. – öleltem vissza.

-Te is nekem. – vált el tőlem.

-Répa lány. – ugrott elém Louis. – Annyira hiányoztál, már 2 órája, hogy nem találkoztunk – szipogott.

- Menj már innen. – lökte arrébb a banda legfelelősség teljesebb fiúja. – Jó újra látni téged – mosolygott.

- Téged is – ütöttem játékosan a vállába.

- Ez mi volt? – dörzsölte meg.

- Ma nagyon verekedős kedvébe van – karolt át nevetve Harry.

- Nem is. – nevettem.

- Ugye még egybe van a ház. Ha értitek mire gondolok – húzogatta a szemöldökét Lou mire én egy szúrós tekintettel viszonoztam a választ.

-Ezek a fiúk annyira illetlenek. – közeledett felém és szőke hajú lány. – Perrie, Perrie Edwards – ölelt meg.

-Rebeka – öleltem vissza.

-Úgy érzem,hogy nagyon jobba leszünk – nevetett.

-Szerintem is. – nevettem. –És igen, néha tényleg illetlenek – tettem hozzá.

-Én is egyet értek- nevetett Eleanor.

-Bemutatóm  a barátnőmet, Sophiat – állt elém Liam egy barna hajú lánnyal.

-Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Sophia – rázta meg. Igazából ő volt az egyetlen aki távolság tartó volt. Vagyis félénkebbnek bizonyult. De biztosan ha már jobban megfogjuk ismerni egymást másképp fog viszonyulni hozzám.

-Hát akkor üljünk le. – dobta fel az öltetett Harry. A lányokkal leültünk az egyik oldalra és a fiúk a másikra.Zavartan pillantottam körbe.Sehol sem láttam Fannit és Niallt.

-Fanni és Niall hol vannak? – kérdeztem.

-Niall az egyik szobába, Fanninak meg hát van egy kis dolga- vakargatta a tarkóját Zayn.

-Felmehetnék esetleg hozzá egy kicsit beszélgetni? – néztem körbe.

-Menj nyugodtan. -  mondta Harry és megpuszilta a homlokom. Biccentve indultam felfelé abban a reménybe, hogy valamit megtudok és kitudom békíteni Fannit és őt.