I.fejezet 32 . rész

 Sziasztok!  Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtuk felrakni a részt időben. De most itt vagyunk az új résszel. Nagyon köszönjük a hozzászólásokat, feliratkozókat na meg persze azt, hogy lassan meghaladjuk a 9000 oldal megtekintést. Nem is húznánk tovább az idegeiteket, jó olvasást és további szép estét kívánunk!

                                                                                  Beca és Fanni x.

*Niall szemszöge*

Nagyon fájtak Fanni szavai, hogy ennyire könnyen feltudja adni ezt az egészet. Nem hiszem, hogy szívből szóltak a szavak mégis olyan, mintha egy kést döftek volna a szívembe. Csalódtam benne, de legfőbb képen magamba. Miért nem tudtam egyből elmondani neki az igazat? Akkor talán minden másképp történt volna! Soha nem gondoltam, hogy eddig fajulnak a dolgok és hogy valaha ennyire szenvedni fogok, csak ezért mert találtam valakit akit az életemnél is jobban szeretek, vagy talán csak szerettem. Bele kell törődnöm ebbe a dologba, ha ő ezt nem akarja, akkor én nem fogom ráerőltetni, de tudnia kell, hogy mennyire szeretem őt és ő az életem. Felejteni akarok, nem akarok emlékezni a ma történtekre, azt akarom hinni, hogy ez csak egy rossz álom és nem valóság. Erre a legjobb megoldás ha beülök egy kocsmába. Tudom nem a legjobb és ahogy az okos emberek mondják „az alkohol nem old meg semmit”, igen és ha nem old meg semmit akkor miért fordul hozzá minden csalódott ember? Mondják már meg! Amikor beértem elég sok ember volt bent, még jobb így legalább elvegyülök és senki nem fog észrevenni. 

-Valami jó erőset kérek!!-szóltam oda a pultosnak. Hát elég sokat bíbelődik azzal az itallal,mi van már?Mindenki meg van bolondulva? Elegem van ebből az egész nyomorult életemből. Jobbnak látom, ha lelépek innen,még egy jót sem piálhat az ember.

Amikor éppen mentem volna kifele a bár előtt 2- 3 fotós már összegyűlt. Hát mi van itt? Már a bőröm alá is bemásznak, tönkreteszik az életem és még ez sem elég nekik? Mi kéne még? Volt már ilyen helyzet, de jelen pillanatban nem tudom mi lenne a legjobb megoldás ezért gondoltam,mivel nincsenek olyan sokan hamar kijutok közöttük. Próbáltam sietni és nem meghallani azok az ostoba kérdéseiket és valótlan állításaikat, de 1- 2 kérdés megütötte a fülem. ”Ismét szingli lett Niall Horan?”.”Szerelmi csalódás miatt issza le magát?”. Haszontalan emberek törődjenek a saját dolgukkal és hagyják az embereket élni. Miután sikerült leakasztanom magamról a szemfüles újságírókat eldöntöttem, hogy elmegyek egy másik, de ugyan elég közeli kocsmába, ahol biztosan nem keresnek majd. Úgy döntöttem, hogy ma mindenképpen leiszom magam. Pár száz métert haladva megláttam a kocsma villogó tábláját. Most az egyszer csalt mosolyt az arcomra ha egy kocsmát láttok. Benyitva egy csomó úgy mond „sötét” alakot pillantottam meg. Vagy éppen adhatjuk azt a jelzőt is rájuk, hogy alvilági lovagok. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudok ennyi hülyeséget gondolni pedig még nem is ittam semmit. Leültem az egyik bár székre majd kértem egy menetet. Egyre inkább gyülekeztek a poharak körülöttem. Mire már kellő képen becsicsentettem  állva kipattant egy ötlet a fejemből. Elkénne menjek a fiúkkal közös házba.

-Fizetnék – motyogtam majd rátettem a kelleténél több pénzt a pultra.

-Nagyfiú ez egy kicsit sok lesz. – nevetett a pultos nő.

-Tartsd  meg a az aprót te mocskos állat – nevettem. – Höhö ez jó volt, ugye emlékszik, Reszkessetek betörők, mondja, hogy emlékszik, kérem  - kérleltem.

-Micsoda? – lökött meg a nagy darab nő – Hogy képzeled, hogy beszélsz így? Jeff , intézd el. – intett egy melák embernek.

-Mi a baj kis haver? – jött felém egy nagy testű ember.

-Én-één ugyan semmit, már mentem is – habogtam- hebegettem majd kifelé indultam, de az megfogva a felsőmtől vissza rántott és egy jó nagyot behúzott.

-Többé ne lássalak erre. – lökött ki.

-Rendben- kuncogtam. Fogalmam sincs, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe, a sárga földig leiszom magam és még ki is rúgnak egy kocsmából. Előre- hátra dőlve pillantok körbe nehogy egy szemtelen újságíró lencsevégre kapjon. A józanságomat eltekintve, szerencsére nem láttam semmi baj forrást. Kutakodva a zsebembe kerestem a kulcsom de sehol sem találtam.

-Francba! – sziszegtem mikor megbizonyosodtam róla, hogy sehol sincs.-Ez van – rántottam meg a fejem,majd elindultam a szerintem jó irányba.Mivel viszonylag közel volt gyorsan el andalogtam a házig senki figyelmét felkeltve.Az ajtó elé érve,elhatároztam,hogy hagyományosan, ajtón keresztül fogok bemenni és nem hallgatok az ott lázadozó ördögöcskére aki azt mondja,hogy másszak fel a tetőre.Tudtom szerint Louis ma itt telepszik le. Így hát próbáltam céltudatosan bekopogni és nem részegnek tűnni.Bár nem tudom,hogy mennyire hasonlítok az igazi önmagamhoz. Egy helyen elszakadt a felsőm, egy  hatalmas monokli díszelgett a szemem alatt,fölött és helyet na meg az italtól gőzölgő szám is ellenem szólt. De azért remélem nem fogok annyira részegnek tűnni Louis szemébe. Pár pillanatig álltam kint,mikor azt ajtó kattant.

-Jaj Louis édes kis gidám. – próbáltam egy picit elviccelni a helyzetem. Bár mikor rápillantottam az ajtóban álló személyre nem egészen Louist láttam. Most vagy tényleg nagyon részeg vagyok vagy tényleg VELE állok szembe.