II. fejezet 2. rész

                     Sziasztok! Ahogy mondtuk, kis bevezető részek lesznek, mivel nagyjából 10 hónapot ugrottunk. Az első Fanni 10 hónapjába fog bevezetni. Reméljük fog tetszeni! Más dolog amit meg kéne osszunk nincs, de szerintem amúgyse érdemes ezeket a hosszú akármiket írni, mert tudom, hogy nem olvasátok el. Csak úgy megsugom, de én sem szoktam. Hát akkor remélhetőleg nemsoká találkozunk! Jó olvasást!

                                                        -Fanni szemszöge-

                            A búcsú a legnehezebb pillanat az életben, főleg, ha olyan emberektől válsz el akik a fél világot jelentik neked. Melletted állnak, támogatnak és tudod, hogy ők mindig itt lesznek neked bármitörténjen. Életem két legjobb napját töltöttem itt, Londonban, de egyben a két legrosszabbat is. Mivel úgy összeségében itt omlott össze az életem. Szavakkal ki sem tudom fejezni mennyire fáj ez. Hogyan tudtam így viselkedni Niallel? Ő mindent megtesz értem, én pedig csak eldobtam őt amikor a London Eye-on voltunk.

                          Mindig úgy érzem, hogy én nem tudom viszonozni az emberek kedvességét és jólelküségét, hiába ők segítenek nekem. Mindig csak sajnáltatom magam és nem foglalkozom a másik ember érzéseivel. Ezen gondolkodtam végig amíg nem értünk ki a reptérre. Most már eléggé összeállt a „kis csapat”. Nem sok fotós várt kint minket, hiszen Harry már nyilvánosságra hozta a kapcsolatát. Minden újság cimlapján Beca és Harry szerepel,n a meg persze Niall összedölt élete. Az utóbbiről csak is kizárólag én tehetek amit a rajongók nem is hagytak szó nélkül. Jó pár kommentet olvastam magamról, úgy teszek, mintha nem érdekelne,de legbelűl nagyon zavar. Tudom mit éreznek, valamikor én is így gondolkodtam amikor a directioner létem virágkorát élte. Tudom mennyire fáj ez nekik, hogyha a fiúk szerelmesek és azok a lányok nem ők. Én nem akarom, hogy Niallt miattam utálják a rajongók és végül ő igya meg a levét.

 Rebekát teljesen elfogadták róla semmit nem mondtak,csak páran,de azt is megértem,hogy engem miért utálnak. „A csaj (vagy durvább kifejezések)” aki összetörte Nialler szívét. De még ha tudnák az igazságot is így állnának hozzám.

                        Már alig vártam,hogy otthon legyek egy meleg fürdőt vehessek és bedöljek az ágyba. De ez mindhiába, hiszen két nap múlva kezdődik a suli.

Visszatértem a mindennapi életemhez. Bár mégsem minden olyan mint régen, sőt semmi sem olyan. Csak a tanulásba tudtam temetkezni és mindig próbáltam azt , hogy a suli vegye el az összes idő, hogy a gondolataim ne kapjanak szárnyra. Ez nem mindig ment.Voltak olyan emberek akik mindent tudtak rólam és hogy mi is történt a nyáron. Mindig az orrom alá dörgölték : ”Megszerezted,de el is veszítetted”. Nagyon sokszor borúltam ki az ilyesmikor miatt. Nem tudom egyszerűen még mindig feldolgozni. Nem volt kivel megbeszélnem a dolgaim. Rebekának pedig nem mindig jutott ideje rám, a fránya tanulás miatt. Lassan elközeledett a Karácsony és minden velejárója. A családom körében ismét úgy érezhettem magam, mint régen. Körülbelül egy hétig eszembe sem jutott ez az egész. De ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam rá. Mindig is ott lebegett a szemem előtt utolsó pillantása, utolsó szavai az emlékezetembe égtek és még mindig érzem ajkaimon az szenvedélyes csókjait. Az újévet Becával együtt töltöttük és megígértette velem, hogy az elmúlt év gondjait magam mögött hagyom és csak a boldog perceket hozom magammal. Hát ez az ígéret nem sokáig tartott. Az év első napján éppen a laptopom előtt ültem és a gyerekkori képeimet néztem amikor is meghallottam a Skype csipogó hangját. Ő volt az.Szelíden köszönt mint mindig. Boldog új évet kívánt és kijelentette, hogy azt reméli, hogy ebben az évben mindent rendbe fogunk hozni és minden a régi lesz. Én is ugyan azt gondoltam. Nem tartott sokáig a beszélgetésünk,de úgy éreztem semmi sem lesz már a régi. Hónapok eltek el azóta amióta a fiúkkal utoljára találkoztunk és nagyon kevésszer beszéltünk. Hiányoznak. Se alkalmunk se időnk nem volt ilyesmire. Mindnekinek megvolt a saját dolga és a saját élete. Már elkezdett tavaszodni és ilyenkor minden olyan más. Az ember kedve jobb, már akinek. Még mindig nem tudom elfelejteni Niallt. Azonban pár héttel később lehetőségem adódott, hogy elfogadjam Sophia hónapokkal előtti tanácsát, miszerint kicsit vonuljak el a külvilágtól és szedjem össze a gondolataim. Adódott egy lehetőség. Három hétig cserediák lehetek Jordáiában. Nagyon elgondolkoztató ajánlatnak tűnt.Csak egy nap gondokodási időt kaptam ezért hamar kellett döntenem. Anyáék minnél jobban szerették volna,ha egy kicsit kizökkenek a mindennapokból és más népekkel ismerkedem.Hát ez így is történt. Pénteken hagytam el először Európát és nagyon furcsa érzésem volt ezzel az egész utazással kapcsolatban. Három hét olyan emberek közt akiket alig ismerek és olyanok is vannak akiket egyáltalán nem. Érdekes volt. Alig volt lehetőség arra,hogy a külvilággal kommunikáljak. De ez talán már rám is fért.Megtapasztaltam, hogy élnek még olyan emberek is akiknek nem az a legnagyobb gondjuk ,hogy csalódnak a szeretteikben, hanem az hogy napról-napra élnek. Rájöttem az élet legfontosabb dolgaira. Teljesen más emberként tértem haza. Már nem csináltok a „bolhából elefántot”.

                                Hazaérve olyan volt, mintha minden megválozott volna. Furcsa volt új itthon lenni. Anya szerint olyan vagyok, mintha kicseréltek volna szó szerint és ezzel egyet kellett értenem. Ezentúl az életem fenekestől felfordúlt. Vizsga- vizsga hátán, de minden rendben ment, hála a szorgalmamnak és a kitisztúlt agyamnak. Túltettem magam mindenen. Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de büszkén kijeltem, hogy igen is erős voltam és kitartottam végig. Az egyetlen dolog ami nem változott ez idő alatt, az a Niall iránt érzett szerelmem.