I.fejezet 33 . rész

      Sziasztok! Hát hol is kezdjük, talán a legelejéről. Tehát első sorban nagyon köszönjük a 9000 oldal megtekintést, egyszerűen csodásak vagytok, nem tudjuk elégé megköszöni azt, hogy mennyire hálásak vagyunk nektek. Még egyszer nagyon köszönjük. A másik dolog amiről beszélni szeretnénk az, hogy már vészesen közeledünk az első fejezet végéhez. Pont ezért, lesz olyan, hogy talán egy héten csak egy részt fogunk feltenni. Mint mindig erre is van magyarázat: a második fejezet előtt szeretnénk egy kis 'szabadságot' venni. Nem kell megijedni, arról van szó, hogy új kinézetet fogunk teremteni a blognak, megírunk egy pár részt előre, meg ilyenek. Ez a kis szünet féleség december környékén fog bekövetkezni és nagyjából, december 20- án lesz vége. Próbálunk úgy időzíteni, osztani a részeket, hogy a második évad első része pont Fanni születésnapján kerüljön fel. Mivel ilyenkor már közel van a karácsony ez egyfajta ajándék lenne, tőlünk nektek. Tudjuk, hogy ilyenkor mindenki családja körül van vagy elutazik, tehát  emiatt ez még nem egészen biztos. Ennyi lenne amit közölni szeretünk volna. További kellemes estét, és jó olvasást!

u.i: Tudjuk, hogy Magyarországon és Romániában még nem ünneplik annyira sokan a Halloweent, de aki mégis annak jó szórakozást kívánunk!

                                                            Beca és Fanni x.

*Fanni szemszög*

Igazából már éjjeli 3 óra körül lehet az idő, de jelen pillanatban még ez sem érdekel. Lehet azt mondják, hogy nem vagyok eszemnél és már 24 órája nem aludtam,de egyszerűen nem megy. Ezért lejöttem a nappaliba és a tévé elé ültem. Bár csak egy kis társaság kellett és hogy ne a szobába üljek. Louisék már rég alusznak és pedig egy pokróc alól valami rettenetes véres filmet nézek. Soha sem szerettem a horrort, de hát egyszer el kell kezdeni és most a valóságtól semmi sem lehet rosszabb. Nem mondom azt, hogy így legalább elterelem a gondolataimat Niallről, mert nem akarom őt elfelejteni. Örökké az életem része lesz bármi is történjen. Tekintettem a tévére szegeződött ahol éppen most kopogtattak a lány ajtajához és a csaj mit sem sejtve boldogan kinyitotta. A csuklyás ember meg ördögién nevetni kezdett. Kirázott a hideg ettől a jelentől. Elkezdtem magamba mondani, hogy ez csak egy horror film, csak egy horror film. Éppen a nyugtató hadjáratot indítottam el magam ellen mikor meghallottam, hogy valaki a zárral babrál majd csenget. Hát most kezdtem el csak igazán félni, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hatni az emberekre ez a hülye horror. És mi van ha megölnek, ha kinyitom az ajtót? Menj már Fanni, ilyen csak a filmekbe van!- csitítottam magam. Kibújtam a jó kis meleg pokróc alól és sietve reszkető lábakkal indultam el az ajtó felé, hiszen nem akartam, hogy Eleanorék is felébredjenek arra, hogy valaki éjjeli 3-kor csenget. Egyre csak közeledtem az ajtóhoz,amikor egy nagy levegőt vettem és lassan fordítottam el a kulcsot a zárba. Az utcai fényei kevésbé világítottak,de ezért én tisztán kivettem, hogy ki volt az.Ő.

 - Hát te?- kérdeztem, de ő egyből a nyakamba borult és megölelt. Eléggé furcsálltam, sőt éreztem is, hogy nem józan. Szó szerint bűzlött az alkohol szagától.

 - Istenem annyira hiányoltál!- ült le a kanapéra és megfogva a kezem engem is lehúzott maga mellé.

- Niall, te részeg vagy! És vérzik a szemed alatt! Mit műveltél már megint?- néztem rá kérdően.

- Hát csak egy kis konfliktus, de sebaj, az a lényeg, hogy te itt vagy mellettem!- hajolt közel hozzám, mire én felálltam a kanapéról és hoztam egy kis kötszert. Igazából teljesen nem értem őt, jó, hogy részeg, de azok mindig igazat mondanak.

 - Ez most egy kicsit csípni fog!- próbáltam kitisztítani a sebét.

 - Ssszzz!- szisszent fel.- Ezután megérdemlek egy kis kényeztetést is!- nevetett 

.- Persze Niall, hogyne!- nevettem, bár még a saját reakciómat se értettem, ezelőtt pár órával összevesztünk és eldobtunk mindent,de most ismét itt tartunk, azt gondolom nekem is őszintének kell lennem vele.

- Fanni, köszönöm a kötözést meg mindent és remélem,hogy még mindig szeretsz és egyszer minden rendbe fog jönni!- hajolt egyre közelebb hozzám, amire már a homlokunk egymáshoz ért.- Szeretlek!- súgta.

- Én is szeretlek Niall!- válaszoltam habozás nélkül, majd ő gyengéden megcsókolt. Szenvedélyes volt, mint mindig. Igazából már nagyon hiányzott ez nekem, de tudtam, hogy erre az egészre holnap már nem fog emlékezni. Rossz, hogy nem ,de talán jobb... lehet, hogy jobb ha hagyjuk egymást élni és nem bolygatjuk a másik életét.

 - Fanni, jól vagy?- kérdezte Niall és a kezét előttem lebegtette.

- Persze!- ráztam meg a fejem. Ekkor megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Sikerült kétszer is megbotlanunk a lépcsőben erre csak mindketten felnevettünk és reménykedtünk, hogy Louék nem kelnek fel. Niallel végül egymás karjai közt aludtunk el.

Fel sem fogom mit cselekszem most, de hát “élj a mának”, lehet hogy most ez a legfelelőtlenebb dolog amit teszek, de nem érdekel. Igazából az éjjel nem sokat aludtam, főleg, hogy ágyba csak 4 körül kerültem és 9-kor már fel is keltem. Amikor megláttam, hogy Niall még nyugodtan alszik mellettem rá jöttem mekkora baromságot  is csináltam. Elhitettem vele, hogy szeretem, mondjuk ez így is van, de nem vagyok benne annyira biztos, mint az elején. De amilyen állapotban volt, nem hinném,hogy sokra fog emlékezni, de ha meglátja, hogy mellette vagyok biztosan fogja tudni mi a helyzet. Hamar összeszedtem magam, majd csendben lementem a konyhába remélve, hogy senki sem kelt még fel.

-Jó reggelt!- szólalt meg Louis és El.

-Jó reggelt!- mondtam zavartan.

-Jól vagy?- kérdezte Eleanor miközben  a kezembe nyomott egy csésze teát.

 -Persze, csak elég nagy hülyeséget csináltam, de nekem most mennem kell!- tettem le a csészét, cipőt húztam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem az ajtón, de mielőtt bezártam volna Eleanor utánam ordított, hogy mégis hová ilyen sietősen. 

-Majd később beszélünk és köszi mindent!- csaptam be az ajtót. Hát őszintén nem is tudom merre megyek. Gondolom mindenki tudja merre lakik Harry Styles, mert én ugyan nem. Gyorsan fogtam egy taxit és hát elég furán nézett rám amikor azt mondtam, hogy “Harry Styles házához kérnék egy fuvart”, de hát mindegy senki sem ismer erre és hát ez legyen most a legkisebb bajom. Hamar oda is értünk és most már kezdtem emlékezni az útra,hiszen itt szaladtam végig az éjjel. Az ajtónál megálltam és elég sokat csengettem amíg valaki ajtót nyitott.

*Niall szemszöge*

Reggel fejfájással ébredettem és minden bajom volt ami csak lehetett. Amikor felültem az ágyon észrevettem, hogy hol is  vagyok. De mégis mi a fenét keresek én itt? Tudtom szerint én a saját lakásomra mentem! Hogy az Istenbe lehettem  ennyire részeg, hogy azt sem tudom, hogy merre vagyok? Semmire sem emlékszem, hogy mit történhetett... várjunk csak... áú, későbbre hagyom a gondolkodást, mert szét megy a fejem. Sokáig ültem az ágyon és fogtam a fejem,de semmivel sem jutottam előbbre. Jobb lesz, ha összeszedem magam és lemegyek, hátha nem ébredettek fel még Louisék, bár kétlem, hiszen már fél 11 van. Leérve a konyhába senkit sem találtam,csak egy levelet a konyhapulton amiben ez állt:

                          

                                   “Fél 12-kor találkozzunk a London Eye-nál és megmutatjuk a lányoknak 

                                                          várost! Lou és El. x”

Már csak ez hiányzott. Arra emlékszem, ahogyan Fannival szakítottunk, bárcsak ez esett volna ki, de nem csak nekem hanem mindkettőnknek.Megint rám tört ez a szorongó érzés és a torkomban gombóc képződött. Nem szeretném őt elveszíteni…de talán muszáj lesz elengednem.’Nem Niall most nem gondolhatsz a legrosszabbra és nem veszítheted el a reményt!!’- mondtam magamnak, de végig tudtom, hogy most lesz az utolsó esélyem, hogy beszéljek Fannival, mielőtt talán utoljára láthatom őt. Hamar taxiba ültem, de a lakáskulcsom sehol sem találtam, ezért muszáj volt hívnom egy szerelőt, aki persze fél órát tökölődött a zárral ,így hát fél 12 volt mire éppen és idegesen elindultam. Mire odaértem a többiek már elég türelmetlenül vártak engem.

 -Mi van Niall, hosszú volt az éjszaka?-röhögött Louis.

-Hagyj már, Tomlinson!-legyintettem,majd elindultam venni egy jó nagy adag vattacukrot, boldogság pótlásért.

-Most meg hová mész?- kiáltott Zayn, mire én megfordultam és mindenki elkezdett röhögni.

-Már megint a hasad után jársz!- nevetett, bár nekem még a kényszer mosoly sem ment. Ahogy Fannira néztem ő némán nézett rám, de nem igazán érdekelte a jelenlétem. Mindenki a barátnőjét a karjai közt tartva indult el az óriás kerék felé, én pedig csak tehetetlenül kullogtam hátul, szinte teljesen feleslegesnek éreztem magam.

Miután felszálltunk mindenki a tájban gyönyőrködött, én pedig, mint egy rakás szar néztem ki az ablakon és tömtem magamba a vattacukrot.

 -Hé haver,mi a baj?- jött oda hozzám Zayn.

-Semmi Zayn, semmi, csak pár órája omlott össze az egész életem!- próbáltam visszafolyatni a könnyeim és hátat fordítottam mindenkinek.

-Mondd el kérlek! Hátha tudok segíteni!- válaszolt.

-Nem! Én rontottam el, én kell helyre hozzam, menj oda Perriehez és érezzétek jól magatokat!-mondtam, mire Zayn elmosolyodott.

 -De akkor mosolyogni és nem búslakodni! Legfőbb képen ne sajnáltasd magad!- röhögött.

Hm... ha te mondod Malik!- gondoltam magamban. Olyan egyszerűnek tűnik nekik minden. Ott van mellettük az az ember akit a világon a legjobban szeretnek. Nekem csak egy ilyen ember volt eddig az életemben és az elvesztésével elvitte a fél szívemet magával. Lehet, hogy ez badarságnak és ‘nyálasnak ’ tűnik, de én ezt érzem. Annyira eltűnődtem az élet legapróbb dolgain ,hogy észre sem vettem, hogy már a pálcát harapdálom!Most már röhögnöm kell magamon és a szerencsétlenségemen, ez már több, mint kínos. De hát túl teszem magam rajta! Amikor felértünk az óriás kerék tetejére mindenki közelebb húzódott a barátnőjéhez és élvezték egymás társaságát. Mély levegőt és erőt vettem magamon és a lábaim ösztönösen elindultak FELÉ. Háttal állt nekem ezért hátulról öleltem meg. Egy ideig semmit sem szólt, csak jobban hozzám dörgölőzött. Olyan jól esett, bár tudtam, hogy még semmi sincs megoldva. Egy váratlan pillanatban megfordult és még mindig nem bújt ki az ölelésem alól, csak viszonozta azt.

-Tudom, hogy mennyire bunkó voltam, kérlek bocsáss meg nekem!- néztem mélyen a szemeibe, ekkor ő lehajtotta a fejét és kibújt az ölelésem alól.

-Sajnálom, de nekem ez nem fog menni!- szökött ki egy könnycsepp a szeméből és a kis fülke másik oldalára ment.

-Fanni,csak kérlek egyszer hallgass végig!- mondtam, de olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna.Mintha meg sem hallotta volna a szavaimat.Miért viselkedik velem így? Csak egyszer az életben hagyná, hogy elmagyarázzam mi is történt. Alig vártam, hogy végre leszálljunk és haza menjek, nem akarom elrontani a lányok napját, bár a Fanniét már sikerült. Hamarosan így is lett.

-Srácok,én megyek… ööömm.. sok dolgom van!- mondtam,majd le is léptem.

-De várj már,hová mész?-kérdezett Harry.

-Mondom, hogy dolgom van. - kiáltottam vissza. 

I.fejezet 32 . rész

 Sziasztok!  Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtuk felrakni a részt időben. De most itt vagyunk az új résszel. Nagyon köszönjük a hozzászólásokat, feliratkozókat na meg persze azt, hogy lassan meghaladjuk a 9000 oldal megtekintést. Nem is húznánk tovább az idegeiteket, jó olvasást és további szép estét kívánunk!

                                                                                  Beca és Fanni x.

*Niall szemszöge*

Nagyon fájtak Fanni szavai, hogy ennyire könnyen feltudja adni ezt az egészet. Nem hiszem, hogy szívből szóltak a szavak mégis olyan, mintha egy kést döftek volna a szívembe. Csalódtam benne, de legfőbb képen magamba. Miért nem tudtam egyből elmondani neki az igazat? Akkor talán minden másképp történt volna! Soha nem gondoltam, hogy eddig fajulnak a dolgok és hogy valaha ennyire szenvedni fogok, csak ezért mert találtam valakit akit az életemnél is jobban szeretek, vagy talán csak szerettem. Bele kell törődnöm ebbe a dologba, ha ő ezt nem akarja, akkor én nem fogom ráerőltetni, de tudnia kell, hogy mennyire szeretem őt és ő az életem. Felejteni akarok, nem akarok emlékezni a ma történtekre, azt akarom hinni, hogy ez csak egy rossz álom és nem valóság. Erre a legjobb megoldás ha beülök egy kocsmába. Tudom nem a legjobb és ahogy az okos emberek mondják „az alkohol nem old meg semmit”, igen és ha nem old meg semmit akkor miért fordul hozzá minden csalódott ember? Mondják már meg! Amikor beértem elég sok ember volt bent, még jobb így legalább elvegyülök és senki nem fog észrevenni. 

-Valami jó erőset kérek!!-szóltam oda a pultosnak. Hát elég sokat bíbelődik azzal az itallal,mi van már?Mindenki meg van bolondulva? Elegem van ebből az egész nyomorult életemből. Jobbnak látom, ha lelépek innen,még egy jót sem piálhat az ember.

Amikor éppen mentem volna kifele a bár előtt 2- 3 fotós már összegyűlt. Hát mi van itt? Már a bőröm alá is bemásznak, tönkreteszik az életem és még ez sem elég nekik? Mi kéne még? Volt már ilyen helyzet, de jelen pillanatban nem tudom mi lenne a legjobb megoldás ezért gondoltam,mivel nincsenek olyan sokan hamar kijutok közöttük. Próbáltam sietni és nem meghallani azok az ostoba kérdéseiket és valótlan állításaikat, de 1- 2 kérdés megütötte a fülem. ”Ismét szingli lett Niall Horan?”.”Szerelmi csalódás miatt issza le magát?”. Haszontalan emberek törődjenek a saját dolgukkal és hagyják az embereket élni. Miután sikerült leakasztanom magamról a szemfüles újságírókat eldöntöttem, hogy elmegyek egy másik, de ugyan elég közeli kocsmába, ahol biztosan nem keresnek majd. Úgy döntöttem, hogy ma mindenképpen leiszom magam. Pár száz métert haladva megláttam a kocsma villogó tábláját. Most az egyszer csalt mosolyt az arcomra ha egy kocsmát láttok. Benyitva egy csomó úgy mond „sötét” alakot pillantottam meg. Vagy éppen adhatjuk azt a jelzőt is rájuk, hogy alvilági lovagok. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudok ennyi hülyeséget gondolni pedig még nem is ittam semmit. Leültem az egyik bár székre majd kértem egy menetet. Egyre inkább gyülekeztek a poharak körülöttem. Mire már kellő képen becsicsentettem  állva kipattant egy ötlet a fejemből. Elkénne menjek a fiúkkal közös házba.

-Fizetnék – motyogtam majd rátettem a kelleténél több pénzt a pultra.

-Nagyfiú ez egy kicsit sok lesz. – nevetett a pultos nő.

-Tartsd  meg a az aprót te mocskos állat – nevettem. – Höhö ez jó volt, ugye emlékszik, Reszkessetek betörők, mondja, hogy emlékszik, kérem  - kérleltem.

-Micsoda? – lökött meg a nagy darab nő – Hogy képzeled, hogy beszélsz így? Jeff , intézd el. – intett egy melák embernek.

-Mi a baj kis haver? – jött felém egy nagy testű ember.

-Én-één ugyan semmit, már mentem is – habogtam- hebegettem majd kifelé indultam, de az megfogva a felsőmtől vissza rántott és egy jó nagyot behúzott.

-Többé ne lássalak erre. – lökött ki.

-Rendben- kuncogtam. Fogalmam sincs, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe, a sárga földig leiszom magam és még ki is rúgnak egy kocsmából. Előre- hátra dőlve pillantok körbe nehogy egy szemtelen újságíró lencsevégre kapjon. A józanságomat eltekintve, szerencsére nem láttam semmi baj forrást. Kutakodva a zsebembe kerestem a kulcsom de sehol sem találtam.

-Francba! – sziszegtem mikor megbizonyosodtam róla, hogy sehol sincs.-Ez van – rántottam meg a fejem,majd elindultam a szerintem jó irányba.Mivel viszonylag közel volt gyorsan el andalogtam a házig senki figyelmét felkeltve.Az ajtó elé érve,elhatároztam,hogy hagyományosan, ajtón keresztül fogok bemenni és nem hallgatok az ott lázadozó ördögöcskére aki azt mondja,hogy másszak fel a tetőre.Tudtom szerint Louis ma itt telepszik le. Így hát próbáltam céltudatosan bekopogni és nem részegnek tűnni.Bár nem tudom,hogy mennyire hasonlítok az igazi önmagamhoz. Egy helyen elszakadt a felsőm, egy  hatalmas monokli díszelgett a szemem alatt,fölött és helyet na meg az italtól gőzölgő szám is ellenem szólt. De azért remélem nem fogok annyira részegnek tűnni Louis szemébe. Pár pillanatig álltam kint,mikor azt ajtó kattant.

-Jaj Louis édes kis gidám. – próbáltam egy picit elviccelni a helyzetem. Bár mikor rápillantottam az ajtóban álló személyre nem egészen Louist láttam. Most vagy tényleg nagyon részeg vagyok vagy tényleg VELE állok szembe.

I.fejezet 31. rész

 Sziasztok! Újra megérkeztem a résszel. Amit elsősorban  mondani szeretnék nektek az az, hogy nagyon köszönjük az 5 hozzászólást, az új feliratkozókat és az oldal megtekintés számának folyamatos növekedését. Nagyon köszönjük nektek mindent. Remélem mindenki jól van! Még amit megszeretnénk osztani veletek, hogy hamarosan kezdődik az új évad. Igazából összesen 2 évad lesz, az első és a második. A második valamivel biztosabb hosszabb lesz, de ezt még mi sem tudjuk pontosan. Ennyit szeretünk veletek még megosztani, találkozunk kedden!

                                                                       Beca és Fanni x.

*Fanni szemszöge*

Nem bántam meg, hogy eljöttem egészen eddig. Egyszerűen fantasztikus a hangulat. Jó volt megismerni Eleanort, Perriet és Sophiat is. Mindhárman csodálatos emberek és úgy érzem jóban leszünk. Most mindenki egyszerre próbál beszélni, de én még most is a gondoltaimmal vagyok elfoglalva. Hát ilyen nincs! Hogy még most sem tudok lazítani. Egész végig Niall tekintetét magamon érzem,ezt onnan tudom, hogy néha- néha én is rápillantok, de akkor egyből elkapja a tekintetét. Fáj ez az egész, hogy szinte amióta megérkeztünk, úgy viselkedünk, mintha nem is ismernénk egymást. És ezt még 2 napig elviselni borzasztó lesz. Nem akartam az én rosszkedvemmel Beca kedvét is elrontani tehát próbáltam a legjobb formám hozni, de nem igazán sikerült. Éjfél körül a hangulat kezdett laposodni.

- Hát srácok köszönjük,hogy itt lehettünk! Beca,még egyszer boldog születésnapot!- köszönt el Perrie és Zayn.

- Azt hiszem mi is mennénk! -mondta egyszerre Liam és Louis amin mindenki nevetett.- Köszönöm, hogy eljöttetek és köszönöm, hogy itt lehetek! Ez volt életem legjobb születésnapja! Bennetek új barátokra leltem és remélem ez egész életünkre megfog maradni!- köszönt el Beca.

Miután kikísértük őket, visszaültünk a helyünkre. Harry már szívesebben elvonult volna Rebekával, de még türtőztette magát.

- Magunkra hagynátok minket?-szólalt meg Niall, miközben rám nézett. Döbbentség ült ki az arcomra, nem is tudtam hirtelen mit gondoljak.

- Persze!- szólalt meg Harry, majd felmentek Becával.

Na ebből megint mi lesz? Nem fogok elgyengülni pár kedves szó hallatán, nem megy ez az egész, teljesen össze vagyok zavarodva.

- Figyelj Fanni, én nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok!- szólalt meg csendesen.

- De hagytad, hogy ez legyen!- válaszoltam mérgesen.

- Nem mindig úgy történt, ahogy azt leírták és hát én próbáltam volna elmagyarázni neked!

- Üzeneteben az ilyesmit nem lehet elmagyarázni!- vágtam a szavába.

- Ha nem nyomtad volna ki minden egyes hívásom talán most máshol lennénk!-emelte fel a hangját.

- Na szép még ezért is én leszek a hibás! Te rontottad el!- válaszoltam higgadtan.

- Szerintem nem csak én rontottam el, mi lett volna ha egyszer is felveszed azt a rohadt telefont?- mondta dühösen.

- Tudod mit, ha mindketten így gondoljuk, akkor talán jobb is lesz, ha hagyjuk ezt az egészet és úgy teszünk mintha semmi sem történt volna!- gyűltek könnyek a szemembe.

- De én nem akarom, hogy így legyen!- válaszolt elcsukló hangon.

- Hidd el én sem! Még mindig ugyan úgy szeretlek ahogy az elején, de hatalmasat csalódtam benned.

- Tudd, hogy én nem fogom feladni, hogy rendbe hozzam a dolgokat! De ha te ezt akarod, akkor legyen! -majd fogta a kabátját és kirohant a házból. Legszívesebben utána futottam volna, de ehhez nem volt erőm. Sírva roskadtam le az ajtónál. A torkomban gombóc volt a sírástól és a fájdalomtól, mintha az életemet veszítettem volna el. Felhúzott térdekkel sírtam. Sós könnyek marták az egész arcom, itt és most lett vége az életemnek. Megmozdulni vagy felállni nem volt erőm, bár nem is akartam. Már nincs értelme a létezésemnek. Dühös voltam magamra, hogy- hogy tudtam így viselkedni vele,azzal akit talán az életemnél is jobban szeretek. A sírásom egyre hisztérikusabb és hangosabb lett amikor meghallottam,hogy valaki trappol lefelé a lépcsőn.

- Nee, Fanni!!Mi a baj?- kérdezte Rebeka.

- Semmi!- motyorogtam majd lekaptam a kabátom a fogasról és kirohantam.

- Várj,már!-ordított utánam Beca.

Nem akartam megállni, azt se tudtam merre megyek, csak annyit ismertem a városból, hogy a One Direction ház 2 utcával lejjebb van és azt hiszem Lou-ék most ott vannak. Most legfőképpen vigaszra és sajnálatra nincs szükségem. Csak az vigasztalna, ha rendbe jönnének a dolgok és megint,minden a régi lenne,de tudom,hogy ez már soha nem lesz így.

Sebes léptekkel indultam el, éjjeli 1-kor már a kutya sem mászkál erre felé. Eléggé ijesztő volt, de most még ez sem izgatott. Csak pár elveszett lélek járkált az utcán ,és most én is annak éreztem magam.

Amikor odaértem csak álltam a ház előtt és azon vaciláltam, hogy csengessek-e.Végül csengettem. Kis idő múlva Lou jelent meg az ajtóban egy szál boxerben.

- Hát veled meg mi lett?- nézett rám kérdően.

- Itt maradhatok éjszakára?- tértem a lényegre.

- Persze,de csak akkor, ha elmeséled,hogy mi történt!- invitált beljebb.

Amikor beértem levettem a kabátom és a cipőm, majd leültem a kanapéra.

- Fanni!Hát te?- jött le a lépcsőn El.

- Na akkor mondd el!- ült le Louis is.- Kérsz vizet?

- Nem köszönöm. Miután ti elmentetek Niall megkérte Becáékat ,hogy kettesben hagynának-e minket és…-ismét sírógörcsöt kaptam és a hangom kissé cserben hagyott

- Ne sírj kérlek!-mondta Eleanor.- Mesélj tovább hátha segíthetünk.- simogatta meg a hátam.

- Niallel végleg kiszálltunk egymás életéből!- válaszoltam kis idő múlva.

- Tessék? De ki mondta ki,hogy vége?- érdeklődtek.

- Én, de szerintem ennek a kapcsolatnak, már semmi értelme nincs és Niall is ugyan ezt gondolja.

- Én azt nem hiszem! És most Niall merre van?-kérdezte Louis.

- Nem tudom!- válaszoltam rekedt hangon. Louis próbálta elérni telefonon.

- Kivan kapcsolva!- ekkor kérdően és aggodalmasan ránéztem.

- És ez mit jelent most? Hol van?

- Valamelyik kocsmában a sárga földig issza magát és aztán hazamegy a saját lakására. Ne aggódj!- legyintett Lou.

- Megfog jönni az esze és majd meglátja mit veszített!- ölelt meg Eleanor.

- Köszönöm,hogy mellettem álltok, és kérlek bocsássatok meg, hogy elrontottam az estéteket!- válaszoltam.

- Ugyan semmi baj! - ölelt meg Lou is.- Akkor mutassam meg a szobád.

Felmentünk az emeletre és hát 2 szoba közül választhattam.

- A legjobb lenne, ha Niall szobájában aludnál,ott nincs kupi!- röhögött Lou, mire El oldalba lökte.-Igaz,bocsi! - mosolygott.

- Nekem mindegy,még a kanapé is megfelelt volna.- válaszoltam.

- Hozok neked egy pizsit és ha van kedved még dumálhatunk!- szólt kedvesen Eleanor.

Amikor beléptem Niall szobájába nem különösen lepődtem meg. Minden olyan egyszerű, de mégis különleges volt, mint Niall. Csak ledöltem az ágyra és még ott is az Ő illatát éreztem. Még mindig szeretem, nem akarom, hogy vége legyen, de mindkettőnknek így lesz a legjobb.Megint a sírás fojtogatott amikor El belépett letöröltem a könnyeim.

- Nem szégyen sírni! Csak nyugodtan! - ült le az ágy szélére.

- Nekem ez az egész annyira fáj, nem akarom őt elveszíteni, de ha mégis itt a vége, akkor én azt nem élem túl! - öntöttem ki a lelkem.

- Tudod,hogyha ti úgymond “egymásnak vagytok teremtve” úgyis megtudjátok majd oldani a dolgokat, de ha nem, akkor fogsz találni majd egy olyan fiút akivel igazán boldog lehetsz! - nyugtatott Eleanor.

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, nem tudom mit tennék nélkületek! - öleltem meg.

- Ezért vannak a barátok! Rám mindig számíthatsz! Aki egyszer belép ebbe a “családba”, bármi történjen mindig mellette állunk! És kérlek, ne törd ezen a fejed, reggel mindent másképp fogsz látni! Aludj jól! - ölelt meg majd kiment a szobából.

- Te is! - mondtam.

Valahogy hatott rám az amit Eleanor mondott, de akkor is úgy érzem, hogy vége, talán örökre ennek az egésznek.

I.fejezet 30.rész 4 /4

  Sziasztok! Végre itt vagyok, mivel, hogy őszinte legyek én is vártam már nagyon, hogy felkerüljön ez a rész.  Egyszerűen imádom ezeket a részeket. Nem is mondanám, hogy miért, szerintem biztosan ráfogtok jönni. Jó olvasást!

                                                                                               Beca x.


*Rebeka szemszög*
 Fogalmam sem volt, hogy meg szobába lehet, így az ajtón keresztül hallgatóztam. Az utolsó szobából gitár hangok hallatszott ki. Kopogtam egyet és az ajtó előtt állva vártam a választ. Nem szólt senki vissza de a gitár még mindig hallatszott. Kopogtam még egyet de még mindig semmi. Így kopogás nélkül nyitottam be .Niall ott ült az ágyon és lehajtott fejjel pengette a hangszert.

-Niall? – kérdeztem csendbe.

-Szia – nézett ijedten fel. – Nagyon sajnálom,hogy nem mentem le, csak tudod, nem akartam rontani a hangulatot – állt fel.

-Ugyan Niall, hogy mondhatsz ilyet? – mentem közelebb hozzá. –Te hozzánk tartozol.

-Boldog születésnapot – ölelt meg.

-Köszönöm szépen Niall – öleltem vissza.- De mesélj, hogy vagy?- ültem le az ágyra.

-Ramatyul – ült le mellém.

-Találkoztál már vele? – kérdeztem.

-Nem,itt van? – pislogott nagyokat.

-Még nincs, mindjárt megkel érkezzen.

-Félek. Félek attól, hogy ha lemegyek mi lesz. Annyira szeretem, nem akarom elveszteni. – szántotta végig az arcát egy könnycsepp.

-Tudom Niall, tudom! -  öleltem meg. – Ő is szeret téged, csak sajnos amíg nem tudja meg az igazat nem fog veled szóba állni – simogattam nyugtatóan a hátát.

-Még nem állok készen elmondani. Félek, hogy aztán mi lesz.

-Gyere le kérlek, a kedvemér!t – mosolyogtam.

-Rendben – törölte le  a könnyeit. Igazából könnyebben, ment mint gondoltam volna. Remélem, hogy még ma kibékülnek. Fölöslegesnek éreztem azt, hogy kikérdezem, hogy mi az igazság.Fanninak Nialltől kell megtudja .Niall a sarokba rakta a gitárját majd felém indult. Elindultunk együtt lefelé. Az utolsó lépcsőn megállitottam.

-Mosolyogni – kuncogttam.

-Megpróbálom – mosolygott.

Leérve egy újabb meglepetés ért.Az asztalon,ahol még mikor felmentem tele volt alkohollal most már gyertyák disziteték és egy hatalmas torta amin nevem van.Mindenki körbe állja Harryt aki egy gitárral  a kezébe ül egy széken.Eleanor elém jön és leültette egy székre ami Harry mellett van.Mindenki mosolyogva figyel minket még Niall is aki már helyett kapott a többiek mellett.Meglepetségemre Fanni is mosolyogva áll Perrie mellett.Az egész nappali tökéletesen megvan világítva egy pár gyertya álltal.Harry mosolyogva figyel engem,majd végig húzza a kezét a gitár húrjain.Már most könnybe lábadt szemekkel figyelem ahogy egy ismerős dallamot kezd el játszani.Figyelem ahogy a tökéletes telt ajkai sorban formálják a Little Things sorait.Zöld szeme tökéletesen látszik a halovány fénybe.Louis szólóján már végleg eltört a mécses nálam.Próbáltam leraktározni minden egyes pillanatot,minden egyes hangot ,pillantást.Figyelmem a többiekre terelődőt.Perrie könnyezve bújt Zayn karjaiba,Louis lopva puszikat csalt az ugyan könnyező barátnőjére,Liam és Sophia egymás karjába bújva mosollyal az arcukon figyeltek minket.Tekintettem Fannira és Niallre pillantottam,akik egymásra nézve pityeregtek.Legalábbis Fanni.Innentől fogva csak Harryre szenteltem a figyelmem.Ő lesem véve a tekintetét rólam énekelte tovább.Mélyen egymás szemébe nézve énekelt és gitározott is egybe.Harry volt az első szerelmem.Sosem váltott még ki senki belőlem ennyi érzelemet.Szinte még sosem ragaszgottam valakihez ennyire.Harry az utolsó pár akordott lepengetve letette maga mellé a gitárt és egészen közel hajolt hozzám.

-Boldog születésnapot! – csókolt meg.A csókunk nem tartott sokáig de minden érzelem benne volt az ő részéről és az enyémről is.

-Ez annyira szép volt Harry,köszönöm.Köszönök mindent amit eddig tettél értem tettél.Hihetetlenül szeretlek,Harry. – mondtam még mindig pityeregve.

-Én is téged Rebeka.Sose éreztem ilyet még senki iránt.Örökké szeretni foglak – csókolt meg.Ez a csók sokkal tovább tartott mit a másik de a szenvedély ugyan úgy megvolt benne.

-Harry,fent van 5 szoba,bőven van helyetek de nem itt. – mondta Louis.

-Ne ronts már el a pillanatot! – szipogott Eleanor.

Harryvel nevetve váltunk el,majd még egy apró puszit nyomott a számra.

-Te tényleg egy érzéketlen vagy! – vágta hozzá nevetve Perrie.

-Na de itt az ideje ,hogy a szülinapos felvágja a tortát esetleg  a barátjával –nevetett Fanni.

-Oké,hát akkor gyere Harry. – fogtam meg a a kezét.

-Biztos,én nem akka....- kezdet bele a mondatba de nem tudta befejezni,mert egy torta szelet repült a feje felé.

-Ezt most megkapod – markolt bele a tortába és széjjel kente az arcomon.

-Ez így nem ér.- mondtam nyávogós hangon.

-Tényleg nem ér,szegény torta.Azért van itt ,hogy megegyük nem,hogy elpocsékoljuk.Na majd én gondoskodok róla. – vette el a tortát Niall és a konyha felé slisszolt.

-Hé az az én tortám volt! – ordítottam utána.

-Majd visszakapott ha lenyugodtatok Harryvel! – mondta teli szájjal.

-De te most megeszed.  – ordítottam vissza.

-Nyugi van még egy,gondoltam,hogy lesz valami baja,így kettőt hoztam. – nevetett Fanni. – És boldog szülinapot.Milyen 17-nek lenni? – ölelt meg.

-Eddig nem jó,mert a pofám tiszta tortás. – nevettem.

-Az az én hibám volna,nem? – kuncogott Harry.

-Nem,biztositaalak róla,hogy nem. – löktem meg.

-Na gyere ide -  mondta miközben az ölébe húzott. – Szeretlek – dörmögte a hajamba.

-Én is Hazza mackó – válaszolt helyettem Louis lányosan hangon.

-Igen,igaza van Louisnak. – nevettem.

-Szerintem adjuk oda az ajándékunkat – mondta Liam és elővett egy ajándék zacskót.

-Majd csak akkor bontsd ki ha otthon vagy. – mondta Zayn.

-Ez mi hármunktól van! – tette hozzá Louis.

-Köszönöm fiúk,de nem kellett volna – pusziltam meg mindegyikőjüket.

-Nekünk is van ám ajándékunk – nyújtott át ő is szintén egy ajándék zacskót Eleanor.

-Biztosan tetszeni fog – kacsintott Sophia.

-Fanni mondta meg,hogy mi a méretted így remélem jó lesz. – nevetett Perrie.

-Csak te nézd meg,aztán majd mutasd meg Harrynek,vagy esetleg együtt nézéttek meg. – nevetett Fanni.

-Hát köszönöm – pusziltam meg őket is majd bele néztem a zacskóba.Nagy szemekkel túrtam bele,úgy,hogy csak én lássam.Fekete –csipkés fehérnemű .

-Lányok ez most komoly? – mondtam komolyan.

-Teljesen. – nevettek.

-Mutasd már meg nekem is. – kiváncsiskodot Harry.

-Huh?Mi?Nem. – nevettem.

-Na gyere már Rebeka,muti nekünk is – kérlet Zayn és Louis.

-Kérdezitek,meg a barátnőiteket,mert én ugyan kinem szedem. – nevettem.

-Na El,micsoda? – kérdezte Louis.

-Feket – csipkés fehérnemű – mondta ki hangosan.

-Nem ilyen hangosan gondoltam Eleanor – rejtettem a kezembe az arcom.Éreztem,hogy több vér áramlik a fejembe a kelleténél.Fokozatosan melegedet az arcom ami egyszóval azt jelentette,hogy akárcsak egy paradicsom vagyok jelen pillanatba.

-Höhö Harry,szexi feket-csipkés fehérnemű – húzogatta a szemöldökét Zayn.

-Lányok ez most komoly? – kérdezte Harry majd a végén elnevette magát.

-Teljesen komoly,néz bele a csomagba. – kuncogott Sophia.

Éreztem,hogy Harry az ölembe nyúlt a csomagért,de én azon pillanatba felkaptam és felszaladtam.A legelső szobába beszaladtam és leültem az ágyra.Jobban szemügyre véve a fehérneműt megállapítottam azt,hogy egy egyszerűnek nem nevezhető mégis egyszerű fehérnemű.Amit hát,nem tudom mikor lesz alkalmam felvenni.

-Hahó,bejöhetek? – kukkantott be Harry az ajtón.

-Persze –tettem vissza a kezembe lévő fehérneműt a zacskóba.

-Figyelj,ne érezd kellemetlenül magad emiatt – mondta komolyan Harry.-Biztosan hasznát tudod venni. – nevetett.

-Harry most komolyan? – nevettem el magam kínomba.

-Rendben.De azért megnézhetem?– nyúlt felé.

-Nem-nem- ütöttem a kezére. –Döntsd el vagy most akarod megnézni így,vagy majd rajtam? – tettem fel a csábos ajánlatot.

-Hívogató az ,hogy megnézem,de inkább rajtad szeretném látni először – karolt át hátulról.

-Jó fiú . –nevettem.

-Én még nem adtam oda a születésnapi ajándékodat – köszörülte meg a torkát Harry. –Tudod,akkor akartam átadni mikor kettesbe vagyunk és ez szerintem a tökéletes alkalom – mondta miközben át adott egy kis dobozkát.Kíváncsian bontottam fel a rajta lévő szalagot,majd levettem a tetejét.Egy egyszerű nyaklánc volt amin a medál egy H betű volt.

-Köszönöm Harry ez egyszerűen csodás- csókoltam meg.

-Nekem is van egy ugyanolyan. –vette ki a felsője alul egy ugyanolya nagykláncot csak egy picit hosszabitot na meg férfiasabb amelyen alul ott díszelgett egy R betű.

-Nagyon szeretlek Harry- pusziltam meg. – Segítesz feltenni? – adtam át neki a nyakláncot.

-Persze. –  söpörte a hajam bal oldalra.Miután feltette gyendég puszikat kezdet adni a nyakamra.Végig puszilta az össze létező helyet aztán felé fordítva kényeztette tovább gyengéden az ajkaim.Lassan el nem szakadva egymástól dülöngéltünk el egész az ágyik.Végig döntött majd felém tornyosulva folytatta az elkezdett dolgát.Számról áttért a nyakamra,ahol egy helyet gyengéden nedves puszikkal hintette majd szívni kezdte.Hangosan sziszegve jeleztem neki,hogy hagyja abba.

-Ennek megmarad a helye – kuncogott.

-Ez itt fölösleges – mondtam majd letéptem róla a felsőt.Egyenként fogytak rólunk a ruhák.Mindegyik sorba a földre pottyant.Néhány perc múlva már csak a fehérnemű választott el minket.Apró csókokkal hintette a testem összes porcikáját.A nyakamtól indulva haladt végig egészen a hasamig.A testem sóvárgott minden egyes mozdulattal után.Elfordítottam a fejem és a és a semmibe nézve élveztem Harry érintéseit.Akkor tudatosult bennem,hogy mit is csinálunk mi.Szeretem Harry,de úgy érzem,hogy még nincs itt a tökéletes alkalom.

-Harry – ültem fel evvel megzavarva Harryt.

-Tessék? – mosolygott huncutan.

-Sajnálom é-één még,nem állok készen erre. – hajtottam le a fejem mikor kiszaladt a szememből az első könnycsepp.

-Hé,semmi baj – emelte fel a fejem Harry. – Nincs semmi,gond megértelek- törölte le.

-Szeretlek Harry,én nem akkarom,hogy ezért megharagudj – mondtam.

-Ez nem változtat semmin.Én ugyan úgy szeretlek ,mint ezelőtt egy órával ,egy nappal vagy akár egy hónappal.Öltözünk fel és menjünk le a többiehez,rendben? – csókolt meg.

-Szeretlek Harry. – váltam el tőle.

-Én is téged. – mosolygott.

Amilyen gyorsan csak tudtunk mindketten felöltöztünk.Mikor mindketten végeztünk közbe néztem a szobán és megakadt a szemem a földön heverő zacskón.

-Még hasznát fogjuk venni !. – emeltem fel és feltettem az ágyra.

-Szerintem is. –karolt át nevetve Harry.                                                              

I.fejezet 30.rész 3/4

                Sziasztok! Tudom, hogy kicsit későn jelentkeztem most, de az a lényeg, hogy itt vagyok a résszel. Ez a rész a kedvenceim közé tartozik. Remélem nektek is legalább oly annyira fog tetszeni, mint nekem. Nem is szaporítanám a szót tovább, jó olvasást!

                                                                                  Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Mosolyogva engedtem a kádba vizet. El se tudom képzelni,hogy hogyan bírhattam ki Harry nélkül. A mosolya, a hangja, a hatalmas zöld szeme, minden egyes része megbolondít. Harry olyan érzelmeket váltott ki belőlem amit még sosem senki. Nem gondoltam volna,hogy egyszer lesz alkalmam találkozni egy ilyen csodás emberrel. Már egy fél  órája ülhettem a kádba mikor valaki hangosan dörömbölni kezdett az ajtónál.

-Rebeka,minden rendben van odabent? – kérdezte Harry.

-Igen,persze – ordítottam vissza.

- Esetleg bemehetnék? – mondta halkan. – Valamit oda szeretnék adni.

- Nagyon sürgős? – kérdeztem vissza.

- Elégé.

- Jöhetsz –adtam be a derekam. Fogalmam sem volt,hogy mi történhetett, de úgy éreztem,hogy be kell engedhetem.Az ajtó zárra halkan katogott  jelezve,hogy az ajtó kinyílt. Mikor megpillantottam Harry alakját mosolyogva a kezem önálló életre kelve kezdte el alig észrevehetően a habokat  a víz tetején rendezgetni.

- Szeretném ha ma este ezt viselnéd – tett Harry egy dobozt a kagyló melletti szekrénykére.

- Mi ez? – néztem rá értlenkedve.

- Majd meglátod.Remélem még ugyan az a méreted – biccentett. –De én nem is zavarnék tovább,kint várlak. – zárta vissza az ajtót. Igazából nem nagyon értettem , hogy mit akar a méretemmel és emiatt egyre kíváncsibb lettem. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközött majd a doboz felé haladtam. Óvatosan leszedtem a tetejét majd kivettem belőle a tartalmát egy gyönyörű fehér ruha volt a derekánál egy fekete masnival átkötve és a gallérján pedig gyöngyök voltak.

Egyszerűen gyönyörű volt. Gyorsan megtörölköztem és elkezdtem szárítani a hajamat. Nagyjából 20 perc alatt kész is voltam a hajammal. Úgy döntöttem,hogy nem csinálok vele semmit,mivel nekem nagyjából alapból is sima hajam van. Felpúposítva felcsatoltam  a frufrumat. Elégedetlen néztem magamat a tükörbe.Egyszerűen tökéletesen állt rajtam a ruha.Fogalmam sincs,hogy Harry mióta ért a női ruhákhoz. Mondjuk van egy olyan érzésem,hogy valakivel vásárolta de ha nem hát akkor kellemeset csalódtam. Miután nagyjából rendbe szedtem a fürdőt, kikukucskáltam az ajtón.

- Harry – néztem körül a szobába.

- Itt vagyok – jött be már készen felöltözve.

- Te, hogy- hogy már fel vagy öltözve?- kérdeztem meglepetten.

- Nem ez az egyetlen fürdő a házba - kacsintott. -  De,te miért állsz ott? – nézet furán rám.

- Kész vagyok. – léptem ki. Harry tátott szájjal figyelte minden egyes mozdulataimat.

- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhába – ölelt magához. – Legszívesebben egésze nap csókolnálak,minden egyes mozdulatotad figyelném és lesném minden egyes kivánságodatt – motyogta a hajamba.

- Hajrá – csókoltam meg.

- Talán később mivel csak 15 percünk van ,hogy oda érjünk.- mondta.

-Micsoda?Én nem is voltam bent a fürdőbe ennyire sokáig.

- Azt gondolod te, egy örökké valóság volt téged várni. Mit gondolsz miért ,mentem át egy másik fürdőbe? – nevetett.

-Gonosz vagy – ütöttem vállába.

-Verekedős kedvébe van a kisasszony? – húzogatta a szemöldökét. –Abból az energiából amit a verekedésbe fektet lehetne jobb dolgokat is művelni. – kuncogott.

- Inkább nem mondok semmi . – nevettem miközben kivettem a bőrönbömböl egy fehér magassarkút. – Hah, így már akkor vagyok,mint ön uram. – pukedliztem előtte.

- Akkor most ezt játsszuk? Oké. – mondta. – Hölgyem ideje lenne indulni az önnek szánt meglepetés szülinapra ami már nem meglepetés – hajolt meg előttem.

- Nem-nem – ültem le az ágyra.

- Nem? – kérdezte mire én bólintottam. – Hát oké. – mondta és a combomnál fogva a hátára emelt.

- Ne,uram ugyan mit gondol magáról? Ezt az illetlenséget,máris tegyen le – ütögettem a hátát miközben visítoztam.

- Leviszem a kocsig. – mondta higgadtan.

- Letudok én is menni.Tegyen le azonnal – mondtam miközben véletlenül nagy kapáláozásom közben véletlenül picit megsértettem Harry érzékenyebb területét. Már éppen szóltam volna valamit ,mikor valami nagyot csattant a fenekemen.

- Huh? Ez most miért kaptam? – mondtam sértődött hangon.

- Tudja azt maga nagyon jól – nevetett. – Várj meg itt. – mondtam miközben ő kitolatott a kocsival az udvarra.

- Beszállhatsz – nyitotta ki a kocsi ajtaját.

Mindketten beszálltunk,majd elindultunk ha  jól tudom ,Harrynek a háza fele.

- Rebeka – nézett rám mire én hümmögve felé fordultam. –Fanni kifog békülni Niallel? – folytatta.

- Igazából fogalmam sincs.Nagyon megviseltem ez az egész és nagyon össze zavarodott. – hajtottam le a fejem.

- Aggódom Niall miatt – nézett felém.

- Miért? – érdeklődtem.

- Mostanában alig beszél velünk,sose szokott lejönni  hozzánk,mindig bezárkózik és pengeti a gitárját. A múltkor is egy kocsmából szedtük össze.

- Nem hiszem,hogy elég lesz nekik 2 nap ahhoz, hogy kibéküljenek. Legalábbis Fanni, nem hajlandó addig míg nem tudja az igazságot - mondtam.

- Nekünk se akar erről egy szót se mondani. Állítólag csak Paul tudja azt,hogy mi történt. - Megérkeztünk – parkolt le Harry egy hatalmas ház feljárójára.

- Ez a te házad? – néztem tátott szájjal.

- Igen, nem rég vettem. – mondta mosolyogva. – Készen állsz szülinapos? – nevetett.

- Mire kénne készen álljak? – nevettem.

- Nem tudom – nevetett. – Ugye tudod,hogy szeretlek? – hajolt egész közel.

- Én is szeretlek Harry. – motyogtam csókunkba.

- Pillanat – szállt ki a kocsiból majd kikerülve kinyitotta nekem is az ajtót.Andalogva mentünk el az ajtóig ,ahol Harry előhalászva a ház kulcsot a zsebéből kinyitotta az ajtót.Beléptünk a félig sötét házba de sehol senkit sem láttunk.

- Nézzük meg a nappaliba – karolt át Harry. Pár lépést lépve elértünk a nappalit ahol egy hatalmas meglepetés fogadott.

- Boldog szülinapot Beca – ugrottak elő a fiúk és barátnőjük.

- Sosem voltam jó abban,hogy ilyenkor mit szokás mondani de nagyon köszönöm.

- nevettem kínomba.

-Semmi baj, pici lány , mi megértjük. – ölelt meg nevetve Zayn.

-Ohh Zayn annyira hiányzott már ez. – öleltem vissza.

-Te is nekem. – vált el tőlem.

-Répa lány. – ugrott elém Louis. – Annyira hiányoztál, már 2 órája, hogy nem találkoztunk – szipogott.

- Menj már innen. – lökte arrébb a banda legfelelősség teljesebb fiúja. – Jó újra látni téged – mosolygott.

- Téged is – ütöttem játékosan a vállába.

- Ez mi volt? – dörzsölte meg.

- Ma nagyon verekedős kedvébe van – karolt át nevetve Harry.

- Nem is. – nevettem.

- Ugye még egybe van a ház. Ha értitek mire gondolok – húzogatta a szemöldökét Lou mire én egy szúrós tekintettel viszonoztam a választ.

-Ezek a fiúk annyira illetlenek. – közeledett felém és szőke hajú lány. – Perrie, Perrie Edwards – ölelt meg.

-Rebeka – öleltem vissza.

-Úgy érzem,hogy nagyon jobba leszünk – nevetett.

-Szerintem is. – nevettem. –És igen, néha tényleg illetlenek – tettem hozzá.

-Én is egyet értek- nevetett Eleanor.

-Bemutatóm  a barátnőmet, Sophiat – állt elém Liam egy barna hajú lánnyal.

-Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Sophia – rázta meg. Igazából ő volt az egyetlen aki távolság tartó volt. Vagyis félénkebbnek bizonyult. De biztosan ha már jobban megfogjuk ismerni egymást másképp fog viszonyulni hozzám.

-Hát akkor üljünk le. – dobta fel az öltetett Harry. A lányokkal leültünk az egyik oldalra és a fiúk a másikra.Zavartan pillantottam körbe.Sehol sem láttam Fannit és Niallt.

-Fanni és Niall hol vannak? – kérdeztem.

-Niall az egyik szobába, Fanninak meg hát van egy kis dolga- vakargatta a tarkóját Zayn.

-Felmehetnék esetleg hozzá egy kicsit beszélgetni? – néztem körbe.

-Menj nyugodtan. -  mondta Harry és megpuszilta a homlokom. Biccentve indultam felfelé abban a reménybe, hogy valamit megtudok és kitudom békíteni Fannit és őt.

I.fejezet 30.rész 2/4

               Sziasztok! Elnézést kérek, hogy nem tudtam feltenni tegnap a részt, de sajnos tegnap előadásunk volt, a külföldi diákoknak. A mi iskolánk is részt vett, egy ilyen akármin és idén jöttek hozzánk a törökök, németek, lengyelek és magyarok. Tehát a keddi napon, nekem is meg Fanninak is összejött ez az egész, így egyikük se tudta felrakni. Nem is szaporítanám a szót, mégegyszer bocsánat és hát jó olvasást.Találkozunk újból szombaton!

                                                                           Beca és Fanni x.


    -Te most komolyan nem tudod,hogy merre kell menni? – háborodot fel Fanni.

    -Hát ebbe az esetbe én tudnék segíteni – hallotam a hátam mogul egy hangot.

     Ijedten fordultam a hang felé.Egy nem sokat mondó kinézetű pasi állt előttem,fekete            napszemüveggel,felsővel és egy kapucnival a fején.Furcsán folytattam tovább a vizsgálását.

-Hahó Beca,én vagyok az..Louis – suttogta egészen  közel az utolsó sort,majd levéve a napszemüvegét bebizonyította ,hogy ő tényleg az akinek állította magát.

-Louis? – kérdeztem. –Szia,hogy vagy?Hogy,hogy te jöttél utánunk?Azt hittem,hogy Harry fog. – öleltem meg.

-Kicsit sok kérdést soroltál fel ,de azért próbálok válaszolni – nevetett majd Fannit is megölelte. Miután ők is váltottak pár szót,Louis segített vinni a bőröndöket egészen a kocsig,ami szerintem egész távol parkolt le.A kocsinál egy barna loknis hajú lány állt mosolyogva. Azokból a képekből még amiket Louis mutatott Eleanor-ról arra következtettem,hogy ez bizonyára ő.

-Remélem nem baj ,hogy elhoztam Eleanort is-karolta át Louis a lány derekát.

-Dehogyis – mosolyogtam. – Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Eleanor – ölelt meg. Igazából egy picit meglepett ,hogy megölelt hiszen alig pár másodperce ismerjük egymást. De igazán jól esett.

-Fanni – mosolygott a melletem lévő lány.

-Eleanor – ölelte meg Fannit is.

-Örülök lányok,hogy már ilyen igazi öri-barik letettek  de kéne induljunk – nevetett Louis. A kocsit Eleanor, Fanni és az én csacsogása  töltötte be. Folytonosan beszéltünk egymás szavába vágva.Az egész olyan volt mintha már rég óta ismerjük egymást. De legjobban annak örültem,hogy Fanni is teljesen kikapcsolodott és nem rágódott azon,hogy mi lesz ha újra találkozik Niallel.Bár nekem az agyam folytonosan azon gondolkozót , hogy mikor találkozhatok Harryvel újból.

-Itt vagyunk – szólt Louis pár perc múlva. Kíváncsian néztem ki az ablakón át. Egy nagy,angol háznak tűnt.Bár most nem nagyon izgatott a ház ,hanem az aki bizonylag benne van.Louis ráérősen  leparkolta a kocsit,kivette belőle a cuccokat,sőt a kulccsal is bajlodot pár percet míg én azt hittem, hogy megörülök.

-Itt is vagyunk – lökte le a kulcsokat Lou –Érezétek magatokat otthon. – tette hozzá majd elkezdte mondani,hogy mit merre találunk.Nem mertem közbe szólni annyira belefeledkezve magyarázót ,hogy szerintem észre se vett volna.

-Nagyjából ennyi lenne – fejezte be.

-Khm..Louis? – kérdeztem félénken.

-Emelet,bal oldal,második szoba. – mosolygott.

-Köszönöm – motyogtam el ,majd indultam felfele.

Gondoltam,amilyen szerencsétlen vagyok eltévedek és másik szobába nyitok be,de szerencsére megtaláltam a szobát.Ezt is onnan tudtam biztosan,hogy nagy betűkkel rávolt írva az ajtóra.Kéz remegve kopogtam be,nem gondoltam volna,hogy sikerülhet de szerencsére ezt is sikerült teljesitenem.

-Nyitva – hallottam az ajtó mogul egy mély hangot.A hasamba a pillangók kezdtek életre kellni.Sajnos nem csak néhányról volt szó,úgy éreztem,mintha egy egész lepke farm száguldozott össze-vissza.A kezem csiga lassúságúan nyomta le  a kilincset.Hagytam ,hogy az ajtó magától nyíljon ki.Miután már az ajtó szinte teljesen kinyílt megpillantottam Harryt.Az ágy szélén ülve pillantott ki az ablakon.Nem tudtam,hogy most esetleg mondjak valamit,vagy menjek oda hozzá.Az elsőt választottam.

*Harry szemszöge*

Unottan ültem az ágyon és vártam Rebekát.Sajnos nekem,nem volt időm elmenni mivel a nővérem,Gemma a városban volt és ragaszkodót ,hogy haza vigyem.Na meg persze, Louis kitalálta ezt az egészet,hogy így sokkal romantikusabb lesz mikor találkozni fogunk. Fennébe már a romantikázással,nekem most az a fontos,hogy minnél hamarabb láthassam.Fogalmam sincs,hogy hogyan birhattam ki nélküli ennyi időt.Ha tehetném minden este mellette aludnék el és mellette kelnék fel,gyengéd puszikat lopnék tőle a nap minden percébe,órájába.A bambulásomból egy halk kopogás zökkentett ki.

-Nyitva – motyogtam.Gondoltam,hogy biztosan Niall az már megint.Ma szinte egész nap hívogatott,vagy ha itthon voltam zaklatott avval,hogy mikor érkeznek meg.Hallottam,ahogy az ajtó lassan kinyílik magától és valaki belép.

-Szia – hallottam egy hangot a hátam mögül.Ez a hang kísértetiesen hasonlított az Ő hangjára.Ugyanolyan gyengéd,simogató volt,mint a Rebekájé. Reménykedve és lassan fordultam az ajtó felé.Nem hittem a szememnek.Ott állt teljes egészében Ő.

-Rebeka – suttogtam.

-Harry. – mosolygott továbbra is. –Annyira hiányoztál . – mondta miközben felém jött.

-Te is nekem – álltam én is és felé mentem.

Egymáshoz érve pár pillanatig csak álltunk fürkészve egymást.Tettem még egy lépést ,míg ő lábujj hegyre állva elérte azt,hogy az orrunk egészen egymáshoz érnek.Óvatosan közelítettem,hozzá félve attól ,hogy bármely mozdulatomtól összeomolhat.Ajkaimat gyengéden rátapasztottam a sajátjaira.Nyelvünk tökéletesen össze illően táncoltak,mintha csak egymásnak lettek teremtve.Ajkaimat elszakítva tőle,orromat az övéhez dörgölöm amivel kisebb mosolygott csalok arcára.Rebeka mosolyogva vizslája az arcomat.

-Már rá se ismersz a barátodra? – kuncogtam.

-Annyira,hiányoztál már. – puszilt meg.

-Te is nekem – pusziltam meg az ajkát.Az ajkáról végig hallattam az arca minden egyes pontján.Ráérősen puszilgattam,mikor a nyakához érve elkezdet kacagni.

-Mi történt?- nevettem én is.

-Csikizzel – nevetett.

-Ha a nyakadat puszilom? – kérdeztem hihetlenkedve.

-Igen – bólogatott.

-Akkor mit szólsz ehhez? – mondtam majd végig döntöttem az ágyon érzékién végig húztam a kezemet a nyakától egészen a hasáig.Ott megállva huncut mosollyal rápillantva kezdtem el csiklandozni.

-Neee,Harryyyy,hagyd abbaa – húzta el a szavakat ami inkább arra ösztönzött ,hogy folytassam. – Segitségggggg,Harryyy azt mmondtam,hhhoogy hagydd abbbba – folytatta a kapálózást.

-Na de mit folyik itt? – csapódott ki az ajtó,amin Louis jött be. – Fiatalok,már azthittem,hogy mást csináltok – húzogatta a szemöldökét idiótául.

-Semmi érdekeset – hagytam abba és lefeküdtem az ágyba.

-Gondoltam. – ült le az ágyra Louis.

-Mi történt itt? – szaladt be ijedten Fanni és Eleanor.

-Semmi ,csak Harry elkezdett csiklandozni ,én meg visítoztam és Louis gyanakvó énje jobban látta ha bejön. –magyarázta el  Rebeka.

-Na de Louis,mi lett volna ha mást csináltak és te pont benyitsz? – mondta tök komolyan Fanni.

-Tényleg –sápadt el Louis. –.Istenem köszönöm,hogy nem láttam semmi olyat ami a rémálmaim okozója lett volna.  – folytatta tovább a szinészkedést.Már egészen megszoktam ezt Louistól.Volt rá már példa mikor benyitott épp akkor amikor khm. Tehát azóta inkább ,mindig kulcsra zárom az ajtót.

-Figyeljetek – csapott rá a lábamra Louis.

-Ezt most miért kellett? – néztem rá érthetetlenűl.

-Mindegy.Szóval mi most elmegyünk bevásárolni az esti bulihoz és akkor 8 órakor találkozunk nálad. – állt fel Louis.

-Micsoda?Milyen buli?  - nézett körbe Rebeka.

-Hát mivel szülinapod van,meg kell ünnepelni. -  mosolyogttam.

-Harry,de nem kellett volna. – mondta Beca.

-Nem minden nap lesz valaki 17 – mosolygott Eleanor.

-Igazuk van – bológatott Fanni.

-Nem lehet vissza mondani.Lesz buli és kész.Különben is csak mi leszünk meg Sophia és Perrie. – mondta Louis.  –Úgyhogy mi most megyünk,8-kor találkozunk – csapta be az ajtót. –Még van egy másfél órátok.Okosan elverni és védekezni – ordította vissza Louis.

-Hagyd már őket – hallottuk Eleanor hangját.

Szorosan húztam  Rebekát a derekánál fogva,ő meg akár csak egy cica hozzám  dörgölőzött.

-Elülnék így egész nap – dörmögte a vállamba.

-Hm tudnék egy ennél jobb elfolaltságot is – mondtam sejtelmesen bevetetve a sármos oldalam.

-Én is – kerekedett felém. –Például..- nyalta meg az alsó ajkát. – Készülődés – nevetett.

-Annyira gonosz vagy – nevettem.

-Kétlem – mászott le rólam. – Talán..majd folytathatjuk ezt később... – hajolt egészen a fejem fölé.

-Jól hangzik –loptam egy csókot tőle. –Na de menj,a tiéd a fürdőszoba. – mosolyogtam.

-Nem tart soká – zárta be a fürdőszoba ajtót.

Miután Rebeka kivette a táskájából a szükséges dolgait és bezártam magát a fürdőbe nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam kikészíteni a saját ruháimat amit felfogok venni.A mosoly lenem fagy az arcomról.Annyira örülök,hogy itt van.Igaz ,hogy csak 2 napra de ez most nagyon fontos,hogy itt van.Abban az időben mikor nem volt mellettem,észrevettem,hogy mennyire is fontos ő nekem.Teljesen más lettem azóta mióta ő velem van.Eddig mindig megnéztem a lányokat mivel sosem tudhattam,hogy éppen az igazi sétál velem szembe de most mikor ránézek valakire csak Rebeka képe lebeg előttem.Mindénél jobban szerettem.Nem bírnám ki ha bármiért is elveszteném.

I.fejezet 30.rész 1/4

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam  feltenni a részt, de sajnos tegnap egész nap alig voltam itthon és mikor haza is jöttem már késő volt. De most már szerencsére itt vagyok! Számomra ez a rész a kedvencek közé tartozik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket!Nem is szeretném tovább húzni az időtöket, jó olvasást!

                                                                                          Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Magányosan sétáltam azon épület felé ,amit egyesek iskolának neveznek. Bár igaz,hogy nekem teljesen más elképzelésem van erről a suliról. Na de mindegy,mostanábba túl sokat gondolkozok.Igaz,hogy legtöbbször a hétvégére ,de azért még akad köztük más gondolatok is hihetetlenül várom már,hogy láthassam Harryt. Még sosem örülök  egy szülinapomnak se így,mint a mostaninak. Legfőképpen  azért örülök ennyire mivel láthatom Harryt,a szülinap meg már csak ráadás.Legtöbbször nem szoktam ünnepelni,egyrészt,mert ki nem állhatom a meglepetéseket.De a sszüleim meg Fanni mindig előálltak kisebb meglepetésekkel.Befordulva a sarkon megláttam azt az épületet ami már  12. éve teszi pokolá az életemet. Nem is lenne olyan rossz ha normális diákok járnának benne.Engem sajnos nem áldott meg az Isten jó osztálytársakkal. Mi több, az iskola fő cicababáival na meg azoknak a csatlósaival vagyok egy osztályba.Szőke hosszú haj,kitömött melltartók,magassarkú cipők na meg az elhagyhatatlan mély dekoltázs és miniszoknya.Az iskola azokból a diákokból áll össze akik azt hiszik,hogy menők,azokkal akik menők akarnak lenni na meg Fanniból és belőlem.Néha-néha úgy érzem,hogy mi vagyunk a legnormálisabb emberi lények a suliból.Fintorogva sétáltam végig a folyóson.Néha-néha neki belebotlottam a  lenéző pillantásokkal ,de emelt fővel mentem tovább.Sose kezdtem konfliktust senkivel,mivel inkább az a fajta vagyok aki eltűri és magába tartsa a sérelmeket. Na meg sosem voltam az ,aki az efajta társaságokat kereste és,hogy ez az utolsó évem jó lenne megtartani botrányok nélkül. Ha eddig képes voltam akkor ez már nem fog nehezemre esni. Megkönnyebbülten  felsóhajtottam amikor beértem az osztályterembe. Helyet foglalva elkezdtem ismételni az első órara a leckét.Egyre inkább kezdtek gyülekezni az osztályterembe ami azt jelentette ,hogy nem sok van csengetésig. Mindenki a maga kis “csoportjához” igyekezet,míg én összehúzódva olvastam a molekulákról szóló szabályt. Pár perc múlva bejött az ismerős kecske szakállú kémia tanár. Kezdetét vette az első óra a hatból. Az osztály jobbik fele jegyzetelt ,a másik pedig rágót csámcsogva nyomkodta a telefontját. Mélyen kifújtam a levegőt és próbáltam odafigyelni az órára. Hiszen még csak ez az első a 6 közül.

Csak az órára tudtam pillantani ,hogy mikor csengetnek. Ez az öt perc többnek tűnik,mint egy egész nap. A képzőművészet sose volt a kedvencem,maga a történelmet szeretem de amikor rajzolásra jön sor akkor már nem nagyon állok sort.Remélem a tanárnő már nem fog semmi plusz házit a nyakunkra varrni,mint például lerajzolni Michelangelo macskáját  vagy ehhez hasonlót.Meghallva a számomra legszebben szóló hangot az iskolából hevesen kezdtem el pakolászni a padomról a dolgokat. Legelsőnek jöttem ki az osztályból,jól esett az a frissebb levegő ami a folyóson volt,mivel ma egész nap az oszályba gubbasztottam. Ennek egyszerű az oka. Fanniék elmentek egy botanikus kertbe valami hülye kísérletért amit nem lehetett megoldani az osztályba így lemaradva az össze többi óráról a biológián kívül. Kiérve az iskola kapuján, kutakodni kezdtem a táskámba hátha meglelem azt a croissant-ot amit még nem ettem meg.Mosollyal az arcomon vettem ki a táskámból és falatozni kezdtem. Mikorra már az utolsó falatot is lenyeltem, elértem azt a házat amit otthonomnak tekintek. Beérve a házba lerúgtam a lábamról a már kissé használt fekete converse cipőmet és elindultam az emelet felé. Nem  is reménykedtem benne,hogy van valaki itthon. Anyukám  és apukám elégé sokat szokott utazni, mint ügyvéd ezért egy hónapban két hetet szoktak csak itthon tölteni.A húgom meg inkább keseríti nagymamánk életét ,mint az enyémet amit igazán díjazok.De a szüleim minden tőlük telhetőt megtesznek ahhoz, hogy jelen legyenek az életünkbe és semmiről se maradjanak le.Bár ők sose tekintetek magukra ,mint jó szülök de szerintem náluk tökéletesebb nem létezik.A táskámat bedobtam az egyik sarokba,vasárnap este ráérek kipakolni,mivel a hétfői háziamiat már megcsinálta úgyhogy gondmentesen merülhetek el a hétvégébe. Az ágy alól elő halásztam az egyik közepes méretű bőröndömet majd pakolni kezdtem ruhákat. Igazából nem akartam túlzottan sok ruhát vinni a hétvégére,de azért tele pakoltam a bőröndöt. Az óra még csak 3 órát mutatott,ami azt jelenti,hogy még 2 órát el kell ütnöm valahogy. Apa nem tud elvinni tehát ez alkalommal Fanni anyja fog minket elfuvarozni.Betettem egy kis zenét ami először tűrhetően szólt de aztán egyre hangosabbra tekertem amíg lassan már az egész házat becsenget.Hangosan énekelni kezdtem a Girlfriend-nek a szövegét,sőt még a tánc tudásomat is megcsillogtattam ami még mindig ugyanolyan béna,mint évekkel ezelőtt. Még párszor végig játszottam a számot úgy ,hogy közbe táncoltam és énekeltem,de amikor megkorgott a gyomrom úgy döntöttem,hogy inkább Icona-ra hagyom a további éneklést én meg meglátogatom a konyhánkat. A zene még mindig ugyan úgy tombolt,remélem ,hogy egyik nénike se a szomszédból nem folyamodik ahhoz ,hogy a rendőrséget hívja. Kivettem a kedves régi barátnőmből egy kis tejet majd az egyik polcról a szokásos müzlit. Leülve az egyik székre nyugodtan megpróbáltam “ebédelni” annak ellenére, hogy fent bömbölt a zene.Kisebb –nagyobb tej foltokat hagyva az asztalon ,de sikeresen megebédeltem. Tudni való,hogy én örök mozgó vagyok,nem számit,hogy ha eszek,vagy éppen tanulok vagy egyebet csinálok. Ahhoz képest,hogy nem tudok táncolni azt csinálom leggyakrabban.

Kézzel elmosogattam ,legalább avval is töltöm az időt,majd aztán gondosan végig töröltem az asztalt.Már elégé meguntam ezt a zenét,úgyhogy váltottam egy másikra. Nem bírtam ki,hogy ne nézek az órára.Lám-lám már 4 óra.Még egy órám van amíg Fanniék nem jönnek utánam.Addigra pont eltudok készülni.A még megmaradt ruháimból elővettem egy egyszerű fehér felső,egy fekete nadrággal és egy farmer kabáttal.Mivel senki sincs itthon,nem vittem magammal a ruháimat,hanem az ágyra dobva inuldtam a fürdőszoba felé. Nem vacakoltam a hajmosással így csak gyorsan lezuhanyoztam és indultam felöltözni.Nagyjából ez 40 perc alatt meg is volt.Miután megbizonyosodtam,hogy mindent bepakoltam próbáltam sértetlenül levinni. Nagyjából sikerült is ha elnézzük azt a részét amikor erősen a földre koppant. Sorba pakoltam be a táskámba a fontosabb dolgokat. Miután minden bele került éreztem ahogy valami rezeg a táskámba. Feltúrva az egész tartalmát végre a kezembe akad a készülök,megnyitom az sms-t és olvasni kezdem.

A ház előtt vagyunk.Siess!

                Fanni x

Tipikus Fanni rövid és lényegre törő.Felveszem a már másik elégé kopott fehér converse cipőm ,majd utolsó pillantást vetve a házra lépek ki az ajtón.A ház mellett megpillantottam az ismert fekete,sötétitet telepjárót. Bedugtam a kulcsot a zárba ,majd kétszer ráforditva,mosolyogva indultam volna a kocsiba.Magabiztosan lépkedtem a kocsi felé elfelejtve a tegnap esti vihart na meg,hogy tiszta sár az egész udvar.Pechemre pont én kellett találkozzak az egyetlen pocsolyájával ami az udvaron volt.Nem volt rajtam olyan ruha ami nem lett volna sáros.Cipő,nadrág,kabát ,sőt még a fehér felsőmre is került pár pötty.

-Úr Isten – ugrott ki Fanni a kocsiból. – Jól vagy? – röhögött.Hát igen,Fanni mindig is a legnyugodtabban reagál akármi is történik.

-Tökéletesen kezdődik a hétvége.-puffogtam magamba.

-Na gyere – segített fel Fanni össze szedni a földre esett dolgokat. –Amíg én beteszem a bőröndjeidet a csomagtartóba addig te szállj be  a kocsiba.Csak bólintottam egyet majd a kocsi felé vettem az irányt.

-Szia – ültem be mosolyogva a kocsiba.

-Látom elégé rosszul kezdődött ez a kiruccanás számodra –nevetett Anna.

-Hát elégé – motyogtam.

-Indulhatsz anya,a végén még nem érjük el a gépet ,már pedig az annyira kár lenne – mondta Fanni cinikusan miközben leült mellém.

-Ne legyél ilyen goromba,majd meglátod,hogy minden jó lesz – küldött Anna,Fanni felé egy nyugtató pillantást amire lánya egy morgás szerűséggel  válaszolt.A kocsi hangos morgással jelezte azt,hogy végre elindultunk az első célpontunk felé ami nem más volt,mint a repülőtér.

Egész úton be nem fogtam a szám.Felhívtam a szüleimet is,mivel avval a feltétellel engedtek el,hogy hívjam mikor elindultunk,megérkeztünk és indulunk haza.Annával egymás után váltottuk a beszéd témánkat.Fanni néha-néha bele szólt,mosolygott egyszóval mindent megtette ahhoz,hogy én nagyon rosszul érezem magam.Látszott rajta,hogy nincs semmi kedve eljönni,csakis miattam.Rákényszerítettem ezt az utat.Tudom,hogy ennek az egésznek Niall és az ő kapcsolata a hibás de én is annak érzem magam.

-Megérkeztünk – csatolta ki az övét Anna.Mindenki kiszállt a kocsiból,majd elindultunk befelé.Elbúcsúztunk Annától,majd ketten indultunk el a repülő felé.Amikor már biztos voltam,hogy Anna nem lát minket,megállítottam Fannit és felé fordultam.

-Figyelj,tudom,hogy nem nagyon lelkesedsz ezért az útért és nagyon sajnálom,hogy rád kényszerítettem ezt az egészet. – mondtam őszintén a szemébe.

-Dehogyis,nem tehetsz semmiről.Attól függően,hogy a Niall és én kapcsolatom ilyen,szeretném látni a fiúkat.Annyira sok mindent átéltünk már együtt,ha te boldog vagy akkor nekem sincs okom miért szomorkodni és Niall kapcsolatba ha a fentiek úgy akarják akkor talán még ezen a héten kibékülünk. – ölelt meg.

-Annyira örülök,hogy ez a véleményed !– öleltem vissza.Már hosszú másodpercek óta öleljük egymást amikor egy krákogást hallottam a hátam mögött.

-Elnézést hölgyeim ,de a gép pár másodperc múlva indul. – mondta egy magas férfi,ami azt hiszem valami őr volt.

-Köszönjük. – mosolyogtunk majd tovább indultunk.Szerencsére pont oda értünk az ajtó bezárása előtt.Miután elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva a repülő gép lassan elindult  elfogott az a érzés amit általában mindig előjön ha repülőn utazok.

-Minden rendbe? – kérdezte Fanni miután megelégelte a folytonos mozgolódásomat.

-Most még igen,csak nem tudom mi lesz legörvény esetén – simítottam meg a hasam.Hát igen,azt tudni kell rólam,hogy a gyomrom egyáltalán nem szeret repülő gépen “ülni” .

-Nem lesz semmi baj – simította meg a vállam. –Inkább mesélj,nem izgulsz,hogy újra láthatod Harryt? – kérdezte vigyorogva Harry.Harry nevére a hasam egy kis labda méretűre zsugorodott és azok az ismert pillangók ezerjével kezdtek el repdesni a hasamba.

-De,vagyis nem tudom ,szinte egy hónapja nem láttam őt.Nagyon hiányzik már – pirultam el.

 -Gondoltam – nevetett Fanni.

-Fanni.. –fordultam felé – De ugye még szereted Niallt? – tettem fel végre azt a kérdést ami igazán érdekelt. – De ha nem akarod akkor nem muszáj – mondtam miután láttam ,hogy Fanni maga elé bámulva harapdálja szája szélét.

-De,vagyis mi talán túl hamar jöttünk össze.Nem volt elég időnk arra,hogy megtanuljunk teljes mértékben bízni egymásba.Sok mindent mondtak az újságba,de én annak ellenére napról-napra jobban szeretem. –hajtotta  le a fejét.

-Nem tudom mi igaz és mi nem,de a legjobb lenne ha beszélnél vele,mivel csakis ő tudja megmondani az igazat akár mennyire is fájhat az.  – mondtam.

-Meglátjuk,hogy mit hoz a hétvége – fújta ki a levegőt.

Semminél se jobb a stewardess sipákol hangjára ébredni.Szerencsémre ma részesültem ebbe.Nagyokat pislogtam körbe,mivel a szemem nem egészen szokott a fényhez.Minden rendbe volt addig amíg egy 30-as éveiben járó szőke plasztikbaba,aki mellesleg stewardesshez hasonlító  ruhába volt a egészen közel hajolt a fejemhez.

-Kérem kisasszony kösse be az övét,a repülő gép mindjárt leszáll – mondta miközben idegesítően mosolygott.

-Persze máris! – hajoltam előre amivel sikerült belevertem a fejemet az övébe.

Persze az ő kis lenge testsúlya nem bírta azt a lökést amit én a fejemmel idéztem elő így  egyenesen ráesett az öreg bácsira aki a mellettünk lévő sorba ült egy öreg nénivel aki gondolom a felesége volt.Már ez is sok volt,de innen még leesett a “földre” és beverte a csinos kis plasztikázott orrát.

-Úr Isten,sajnálom- ugrottam fel.

-Ne,ne,ne – szaladt egy idősebb stewardess felém. – Üljön le és csatolja be az övét. – szaladt felém. –Most – mondta miután látta,hogy nem nagyon van ínyemre az,hogy leüljek.

-Te aztán nem vagy semmi! – nevetett Fanni.

-Az egész csak egy véletlen volt. – csatoltam be az övem – Különben is ha most nem mászott volna a fejemre akkor elkerültük volna ezt az egészet. – fordultam a morcos tekintetű “légikisérő”felé.

-Nem kérsz tőle bocsánatot? – folytatta a nevetést.

-Én ugyan nem.Nem érzem szükségét rá- mondtam határozottan de a végén elnevettem magam.

-Te sosem fogsz megváltozni! –veregette meg Fanni a vállamat.

Szerencsére ez a sajnálatos esett után körülbelül öt perc múlva már a csomagkezelőnél voltunk.Miután kivettük a két közép méretű az  összes dolgunkat elindultunk a kijárat felé.

-Emlékszel,hogy mennyit álmodtunk egy londoni útról?Végre itt vagyunk. – nézett Fanni körül mosolyogva.

-És ebbe az egészbe az a legjobb,hogy együtt  - mosolyogtam. –Amúgy nem tudod,hogy fogunk eljutni egész a fiúk házáig?Mivel egy címet se adtak meg – biggyesztettem le az alsó ajkam.

-Te most komolyan nem tudod,hogy merre kell menni? – háborodót fel Fanni.

-Hát ebbe az esetbe én tudnék segíteni – hallottam a hátam mögül egy hangot.