Közérdekű!

Kövessetek minket Bloglovinon is: http://www.bloglovin.com/blog/8649855

                                                                                 Beca x.

I.fejezet 2.rész

   Sziasztok! Megérkeztünk a harmadik részt. Szombatra volt igérve de mivel már kész volt hamarabb, eldöntötük, hogy inkább ma teszük fel. Reméljük, hogy fog tetszeni. Nagyon- nagyon köszönjük az egy felíratkozónak és rendszeres hozzászolásait. További szép napot kivánok és jó olvasást!

U.i : A következő rész remélhetőleg kedd este fog felkerülni!

                                                                                           Beca x.

                                                           - Rebeka szemszöge -

                   



                         Hú, még jó hogy Fanni felhívott, bár valamikor este felé nekem is eszembe jutott volna a dátum. Gyorsan összeszedem magam. Mégsem jöhetnek úgy a fiúk, hogy nem is vártuk őket. Apummal még le kell tárgyalnom a holnapi  utat.

- Jó reggel apu! - köszöntem jókedvel teli hangon a telefonba.

- Jó reggelt Rebeka. Te ilyen korán ébren vagy? - nevetett.

- Igen, holnap nagy nap lesz. Muszáj kilenc órára kiérnünk a reptérre.

- Akkor reggel öt órakor  kelés. Nincs nyafi, az öt szerintetek cuki srác előtt nem lehetsz kómás.

- Aludni sem fogok tudni, már alig várom.

- Azt majd meglátjuk.

                      Ezzel leraktam a telefont, biztos voltam, hogy minden rendben lesz.

Fannival elmentünk még kaját venni és úgy érzem minden készen áll. Egész délután a Twitteren lógtunk, Harrytől kaptunk is egy üzit, hogy ők reggel öt órakor kelnek a repülő miatt, és akkor majd írj egy sms-t hogy mi is keljünk fel. Olyan édes, hogy még ránk is gondolt. Ők is nagyon várják az utazást és hogy végre ide is eljuthatnak, a média nélkül. Megbeszéltük, hogy mi 9-kor várjuk őket a reptéren. Fanninak muszáj volt hazamennie, mert hát neki is készülni kell holnapra. Lezuhanyoztam és ágyba bújtam. 
                       Hajnalban a telefon rezgésére ébredtem. ”Ismeretlent”  jelzett, bár tudtam, hogy Harry az. Ezt üzente: “Jó reggelt,bár még korán van, ideje indulni a reptérre, remélem az én SMS-re keltetek. ”Óhh,hát persze Harry! - válaszoltam neki, majd gyorsan rácsörögtem Fannira.

                                                             - Fanni szemszöge - 

- Mondjad!- szólaltam meg álmos hangon.

-  Jó reggelt álomszuszék! Neked nem kénne valahol lenned most? 
- Áh de, igazad van. - jut eszemben a mindekori reggeli szokásom - Most lent kéne üljek a konyhába és az extra csokis puffancsokat egyek tejjel. 
- Fanni, nem vagyok mókás kedvemben. -  mondta  komolyan.

- Jó-jó, fél óra és nálad leszek.

-  Ezt lekésted, nincs fél órád, tíz perc és a házad előtt vagyunk.

- Jól van. - csaptam le a telefont. 

                Gyors tempóban felöltöztem. Zöld felső, Niall kedvéért és egy fekete nadrág. Szőke hajamat kiengedtem és napszemüveget raktam a fejemre. Hamar kész voltam, bár úgy éreztem valami elfelejtettem, de mindegy volt, hiszen  Rebeka már várt.

Megöleltem és bepattantunk a kocsiba. Rebeka apukája egész úton viccelődött így hamar eltelt, bár az észünk most nem ott járt. Milyen jó lesz a srácokat testközelben látni, megölelni és beszélni velük, megismerni két héten át, és még talán ez után is tartjuk a kapcsolatot.  Rebeka kizökkentett a gondolataimból.

- Minden rendben? - kérdezte furcsán méregetve.

- Persze, miért ne lenne? - válaszoltam kérdésére kérdéssel. Logikus Fanni, mint minden ami szádon kijön.

Nem tudodt újabb aggodalommal teli kérdést feltenni, mivel megcsörrent a telefonja. 

-Igen?-szólalt meg. Akárcsak egy süket öregasszonynak, a hívás hangereje a legfelső fokon van, így tisztán hallhattam amit és akivel beszélt.

                  - Szia, Harry vagyok. Körülbelül 5 perce szálltunk le, én kint vagyok, de a többiek épp most                            falják fel a büfét.- nevetett.

                  - Kitartás, 5 perc és ott vagyunk.- szólt vissza Rebeka.

                  -Renden. Én addig mentem ami még menthető a miniéterembe. - mondta Harry, olyan                                    mosolygos hangon.

Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból. Még mindig nem  tértem magamhoz , hogy mi történik körülöttem.Talán ez életem legfontosabb pillanata, mindig arról álmodoztam, hogy milyen lenne ha találkoznék a fiúkkal. Sose gondoltam volna , hogy egszer ez megtörténik de most itt vagyunk a repülőtéren a fiúk után.

-Hahó !- legyezte a kezét előttem Rebeka. – Jól vagy? Figyelj, tudom, hogy ez neked sokat jelent és izgulsz, de nyugi nem lesz semmi baj. Vagyis gondolom. – nyugtatott az ő igen nyugtató szavaival. Nem tudom , hogy maradhat ennyire nyugodt. Egyféleképpen sose értettem, mindig szokot izgulni minden előtt de ha eljön az a pillanat tök higgadtan viselkedik. Megkerültük a repülőteret és a hátsó kijárathoz mentünk. Elértük az ajtót.Csak figyeltem de nem mertem kinyitni mivel tudtam hogy az ajtó mögöt ott várnak ŐK. Egyik pillantról a másikra Rebeka erősen belökött az ajtón és valakinek vagy valaminek neki mentem aztán sikeresen elterültem a földön.

                                            


                                                         - Niall szemszöge - 

                  


                         Már nagyon vártuk a lányokat,hogy végre induljunk el de sehol se voltak.Harry felhívta azt hiszem Rebekát, hogy ők hol vannak. Sajnos a büfés néni kiszolgált minden ehetővel és ihatóval de egyszer minden elfogyik, nem? Mivel kaja nélkül maradtam, gondoltam kimegyek egy kicsit levegőzni. De valaki hirtelen kinyitotta az ajtót és szerencsémre pont rámesett. Megálapitottam , hogy nem is olyan nehéz tehát ez itt még nem a vég. Az illető aki rajtam ‘feküdt’ lassan felállt. Egy gyönyörű lánnyal álltam szembe, nem lehetett több mint 16. A szőkés-barna hosszú haja tökéletesen illet a zöld szeméhez. Majdnem olyan volt mint a Harry szeme de az övébe még társult sárga és kék árnyalatok. Egy ideig csak álltam nem bírtam megszólalni de Harry átvette az irányítást.

- Harry Styles. – mondta lazán majd kezét nyújtásra emelte.

- Fanni Feldrich. – mondta a lány.Vagyis Fanni. Nem tünt olyan elvetemült rajongónak, ami tetszett. Sőt nem is tűnt rajongónak, ami egy plusz pont nálam. De nem mintha nem szeretném a rajongóinkat, csak néha azt kivánom, hogy az emberek úgy viselkedjenek velem ahogy másokkal is. Remélem, hogy Rebeka is hasonló e téren Fannihoz.

- Niall Horan. – merészkedtem én is bemutatkozni.Fanni egy apró mosollyal jutalmaztat.

- Zayn Malik. – nyújotta a kezét Zayn.

- Liam Payne.

- Louis Tomlinson – mutatkozott be utoljára Lou barátunk.

- Na hát akkor ha már mindenki bemutatkozott mindenkinek szerintem menjünk ki Rebekához és akkor lassan induljunk, gondolom fárasztó volt az út. – mondta Fanni

A fiúk egyetértően bólogattak. Kiértünk a repülőtér hátsó kijáratához ahol egy barna hosszú hajú lány fogadott minket. Eddig csak fél órája vagyok itt,  de már 2 szép lánnyal találkoztam.Ha ez így lesz továbbra is komoly fontolóra veszem, hogy a kedvenc országom titulusát kapja. Úr Isten ez most olyan Harry-s volt , néha el sem hiszem, hogy mennyi hülyeség folyik a számból. Néha még durvábbak. mint Harryé.

- Sziasztok! Kovács Rebeka vagyok! De átfordítva Rebeca Smith lenne, ha úgy könnyebb számotokra. De nyugodtan szólítsatok Becanak – mondta nagy mosollyal a száján Rebeka. Mindenki újra bemutatkozott ami szerintem felesleges volt, de Harry ragaszkodott hozzá.

- Szerintem induljunk , hogy ne legyen késő mire haza érünk – mondta Rebeka

-Szerintem is – bólogattam – De először irány valahova ahol lehet kaját venni , mert pocak éhes. -  dörzsöltem meg a hasam. A két lány felnevett amit vártam is de a fiúk rosszállóan csóvalták a fejüket. Elindultunk a kocsi fele  ami egy fekete Land Rover volt. Pont megfelel, legalább senki sem fog be látni az autóba ,ugyanis sikerült a média nélkül ide utaznunk csak még nem tudjuk mennyi ideig. A kocsiba egy közép korú férfi ült és később kiderült, hogy Beca apja volt. Egy közeli McDonald`s-nál álltunk meg. Fél óráig kajáltunk aztán végre elindultunk. Az úton igazság vagy merészséget játszottunk , remélve, hogy így jobban megismerjük egymást.                                                                                              

Közérdekű!

  Ha feliratkozni akartok a blognál akkor tegyétek ezt meg ITT. Előre is köszönöjül! x

További részletekért kukancsatok be IDE!

I.fejezet 1.rész

             Sziasztok! Bemutatkozásba vagy hasonlókba sosem voltunk jók tehát inkább a lényegre térünk. A barátnőmmel már nagyon sok fanfictionöket olvastunk tehát eldöntöttük, hogy kezdünk mi is egyet. Lesznek olyan részek amiket csak  Fanni írta magába vagy én Rebeka, de közösen írt részek is lesznek. Ez lesz az első blogunk szint úgy neki is és nekem is. Próbálunk nem egy sablonos történetet írni és remélem sikerül is. Részeket körülbelül 3-4 naponta hozzuk vagy ha úgy engedi időnk akkor hamarabb is. Nem is tartunk  fel titeket tovább, jó olvasást és előre is köszönjük a feliratkozásokat és kommenteket! 

                                                                          Puszi, Rebeka és Fanni.

                                                   - Fanni szemszöge - 

                     Tízenhat évesen szar az élet, főleg hogy ha egy kisvárosban élsz. Egész nap csak a suliban ülsz, tanulsz, hogy eltudj menni innen , mert úgye ebbe a városba csak meghalni jönnek az emberek. Zárkózott típus vagyok, sosem voltam népszerű a suliban, de nem is akarok az lenni, van pár barátnőm, de a legjobb Rebeka. Nincs túl sok közös bennünk. Mondhatni tökéletes ellentétek vagyunk. De van egy dolog ami mindkettőnknek fontos: One Direction rajongók vagyunk, de persze nem az az őrült fajta. Rebekával minden nap írunk nekik, hogy jöjjenek el hozzánk koncertezni, de eddig sikertelenül. Reggel a suli előtt bekapcsoltam a laptopom, hátha írtak. Már épp jelentkeztem volna be, amikor anya megszólal:

- Fanni ideje lenne reggelizni és suliba indulni.

- Jó megyek.- lehajtottam a laptop tetejét és lementem reggelizni

Gyorsan reggeliztem és elindultam a suli felé. Ahogy kiértem az ajtón Rebeka futott felém. Nem tudtam miért örül annyira nekem.

- Van egy jó hííííreeem!!- sikoltozott.

- Na mondd, legyen jobb a reggelem.

- Reggelre volt egy privát üzenetem, találd ki ki volt az.

- Na ki vele, most már engem is kíváncsivá teszel.- válaszoltam izgatottan.

- Harry Edward Styles-től.

- Úram Isten...és mit írt.. mondd már!

- Látta minden egyes tweetünket és lehet szó egy koncertről, valamikor 3 hónap múlva.

- Te jó ég, írj vissza hogy mi mindent leszervezünk csak mondják meg az időpontot. Rebeka ez az, most minden álmunk teljesülhet!

- Jó-jó, de most már induljunk, mert még ezt a hetet ki kell bírnunk a suliba!

- Aztán miénk a nyár és az öt helyes fiú!

Egész nap nem tudtam másról beszélni csak az öt fiúról. Bár máskor is dőlnek belőlem a szavak ha róluk van szó. Sietve hagytuk el a sulit, pedig általában mi maradunk mindig utóljara de ma nem tudtam egy perccel se többet ülni itt. Alig vártam , hogy végre Rebekához érjek és megnézzem , hogy mi van. Szerencsére Rebekának a szülei késő estig dolgoznak, úgy hogy egész délután rendezhetjük a One Direction-t.

- Na szóval, felkészültél? – kkérdezte  Rebeka.

- Gondolom...de teljesen mindegy mutasd! – sürgettem.

Egy pár pillanat alatt fellépet Twittere és a privát üzenetekhez ment.

-Úr Isten, tényleg ő az – mondtam tágra nyílt szemekkel – Nem hiszem el - kezdtem olvasni.

                  

                       

                        Kedves Rebeka, megkaptuk a sokadik üzeneteid! Először is nagyon örülünk, hogy ebben az országban  is ennyire szeretnek minket. Soha nem jártunk még itt de elszeretnénk menni! Mi benne lennénk egy koncertre úgy 3 hónap múlva, de ez komoly tervezést igényle.  Megbeszéltük Paullal és ő is beleegyezte. Tehát már csak a helyszín kéne. Minél hamarább értesítsél minket, hogy tudjuk megbeszélni a dolgokat és egyeztetni az időpontot.

                                                                                

                                                                                  Puszil, One Direction