Közérdekű!

                        Sziasztok!Sajnos ma NEM új részt hoztam.Arról lenne szó,hogy alig kapunk visszajelzéseket.Minden héten felteszünk nagyjából 2 részt,amihez minimum várnánk 5 kommit.De sajnos mindig csak egy-egy szokott lenni,pedig van 19 feliratkozónk.Nagyon lehangoló szokott lenni,nekem is meg Fanninak is egyaránt,mikor izgatottan megnézük,ha gyültek hozászólások és amikor oda juttunk ,hogy megnézük egyből legördül  a mosoly az arcunkról.Az előzö “ilyen” megjegyzésnél azt mondtam,hogy eszünk ágába sincs abba hagyni,de ez megváltozott mára.Komolyan fontolgatjuk azt,hogy inkább abba hagyjuk az egészet a fenébe és nem kinozuk magunkat avval,hogy olvasot keressünk.Nekünk megvan írva még nagyjából 4-5 rész,amit feltennénk és aztán abba hagynánk az egészet.Ez csak rajtatok múlik,hogy abba hagyjuk vagy nem.Elvégre nekünk még egy csómó ötletünk van ehez a bloghoz amit igazán szeretnénk véghez vinni.De ha nincs ki olvassa akkor meg minek írjuk le?Tehát úgy döntöttünk,hogy kiteszünk egy szavazást ami elfogja dönteni a blog sorsát.Egy hétig fog tartani ami azt jelenti ,hogy mától (2013.08.31) egészen jövő szombatig (2013.09.06).Remélem ezt a bejegyzést senki se veszi zokkon.Egyáltalán nem arra szántuk,hogy valaki megsérdődjön,csak szeretnénk tudni,hogy érdemes-e tovább folytatni vagy nem?

                                                                       Beca és Fanni x.

I.fejezet 21.rész

                            Sziasztok!Meghoztuk az új részt .Nagyon köszönjük a 3 hozászolásat az előző részhez.Reméljük,hogy fog tetszeni a rész !


                                                                            Beca és Fanni x.

*Niall szemszöge*

Reggel Fanni halk szuszogására ébredtem ami számomra felemelő érzés volt.Karjaimba tartottam azt a személyt akit az életemnél is jobban szeretek.Megnyugtató volt látni ahogyan egyenletesen veszi a levegőt,mikőzbe a mellkasomon fekszik.Reggeli ámélodásomat,a hasam hangos morgása zavarta meg.Óvatosan megemeltem Fannit,majd az egyik párnát a feje alá igazitotam és indultam lefele a konyhába,megadni a hasamnak a várva várt ennivalót.Lent már javábban folyt a reggelizés,Zayn,Liam ,Beca és Harry társaságába.

-Reggelt – ültem le Beca mellé.

-Neked is... – fordult felém és egyenesen a felsőmre köpte a teát,majd hangos nevetésbe kezdet.

-Mi a baj? – kérdeztem ijedve,mivel már a fuldoklás határán állt.

Beca öklendezésére mindenki rám nézet,majd hangos röhögésbe kezdet.Egyáltalán nem értem,hogy mi a bajuk van.

-Srácok,min tudtok annyira nevetni? – kérdeztem komolyan.

-Niall,máskor is kellene használj piros rúzst,előnybe hozza a szemed szinét – nevetett Harry.

-Mi? – kérdeztem ijedten,majd oda szaladtam a legközelebbi tükörhöz.Próbáltam észrevevehetetlenűl oda lépkedni de sajnos nem  sikerült,mivel Louis pont akkor sétált lefele a lépcsőn.Ijedten rápillantotam,ami hangos nevetésel jutalmazot.

-Cicuskám,mennyi egy kör? – huzogatta a szemöldökét. – Csak úgy intézük el ,hogy Eleanor és Harry ne tudjon róla,rendben? – kérdezte boci szemekkel.

-Menj a pokolba Tommlinson! – löktem arrább és változtattam az  útvonalamat a szobánk felé.

Amikor beértem a szobába egyenesen a fürdőt vettem célpontnak.Fanni pont a fogát mosta.Amint meglátot,a reakciója hasonló volt a Rebekájéhoz.A fogkrémet egyenesen tükkörre köpte.

-Úr Isten.. – állt egyhelybe majd elkezdet nevetni.

-Egyáltalán nem vicces! – mondtam és a kagyló felé közeledtem.

-Tudom és bocsi,de annyira aranyos vagy! – nézet bűnbánoan,visszafojtva a nevetését.

-Louis,már arról kérdezősködöt,hogy mennyi egy kör! – nevettem el magam.

-De azért remélem nem egyeztél bele semmibe !– ölelt meg Fanni.

-Nem,de se választ nem adtam neki – húzzogatam a szemöldököm,mire Fanni nagyra nyilt szemekkel nézet rám.

-Csak vicceltem !– csókoltam meg. – Jó lenne,ha most adnál valamit amivel letudnám ezt szedni !

-Pillanat – mondta majd a kezembe nyomot egy üveget. – Ezzel lemoshatod,én addig megyek reggelizek,ha van valami akkor lent lesze – puszilt meg és kiment a fürdőböl.

Remek,azt se tudom,hogy most mit kedzjek evvel,de sikerülni fog eltávolitani ezt a hülyeséget az arcomról.

*Rebeka szemszöge*

Hát ez a reggel teli volt csipkelődésekkel,főleg Niall és a fiúk között.Sokszor kikérték a véleményünket,hogy most ki kezdte és ki az ártatlan na meg persze ki a bűnös.Általába mi Fannival ilyenkor bementünk a legközelebbi helységbe,ahol zárható az ajtó és vártuk amég lenyugodnak a kedélyek,majd 20 perc múlva kezdődik újból ez a folyamat.Körülbelül úgy 12 óra fele,a fiúk össze szedték az összes cuccaikat és elindultunk a reptérre.Harry vezetet,én mellete foglaltam helyet az anyós ülésen a többiek pedig hátul.A mostani út is tejles hangzavarba telt,csak mi Harryvel hallgatunk.Igazából számomra nagyon furcsa lesz a fiúk nélkül.Annyira szeretni valók,mindig megtudnak nevetetni bámilyen helyzetbe vagy.Minden nyárnak van egy saját története szerintem.Ennek a nyárnak is van.Olyan barátokra találtam akiket sosem fogok elvesziteni.Bár csak egy pár hete ismerjük egymást számomra olyan mintha már évek óta ismerném őket.És tudom ha valaha elveszteném önmagamat ők mindig melletem fognak állni,bármi történjen.Ezen a nyáron rátaláltam arra a személyre akit napról-napra jobban szeretek.Bár tudom,hogy ez nem lesz igy mindig.Ősztől jön a suli,Harryéknek pedig vissza kell menjenek a stúdioba igy alig lesz időnk egymásra.Mivel ez az utolsó évem nem lenne tanácsos,hogy kimaradjak az órákról,vagy esteleg,hogy ne tanuljak.Tudom,hogy nehéz lesz,de bizom benne,hogy sikerülni fog legyőzni a távolságot.Nekem ez a nyár nem EGY nyár volt.Számomra ez A nyár volt.Ahogy ez a pár hét képei bevillantak,úgy nehezetek el a szemhéjaim,ami lassacskán álomba taszított.Valami nedveset éreztem az arcomon ami arra kénsztetett,hogy kinyitsam a szemem.Egy gyönyörű smaragdzöld szemmel találtam szembe magam és egy telt ajkakkal amik mosolyra húzodtak mikor meglátták,hogy szemeim kinyilnak.

-Megérkeztűnk – lehelt egy érzéki csókot Harry a számra.

-Szeretlek – mondtam Harrynek,majd megcsókoltam.

-Én is téged – csókolt vissza.

-Kukkolóink vannak – mondta Harry csókunkat félbe szakitva.Kikukkucskáltam az ablakon és lám-lám,az egész társaság ott vigyorgot.Se szó,se beszéd,feljebb huztam az ablakokat és mivel sötétitett, nem nagyon volt esélyük tovább kukkolni.

-Huncut – vigyorgot Harry.

Kezeimet a nyaka köré tekertem ,majd közelebb huztam magamhoz és megcsókoltam.Egy pár másodperc múlva hallatszot ahogy valaki bebújik a kocsiba.

-Mi nem akarunk zavarni,csak tudjátok mindjárt lekésik a gépet! – tette védelmezően maga ellé a kezét a mi kis haspókunk.

-Megyünk – mondtam,majd átmásztam Harryn.Én utánam ő is kikászálodot,majd tejles éppségbe elindultunk a repülőtér felé.Bent nem volt annyira nagy forgalom,meg szerintem is ki venn észre 5 tiszta feketébe öltözöt fiút 2 lánnyal,úgyan senki.Ahoz az ajtóhoz érve ahol már a fiúk magukba kell menjenek tovább megálltunk egy pár pillanatra.Fanni elindult mindenkit végig ölelgetni.Úgyanúgy tettem én is.Sorba vettem mind a három fiút.Louissal kezdtem,aztán Liamhez fordultam.Mindkettőt megöleltem és bár szót beszéltünk.Zayn kővetkezet.Talán mindegyikőjük közül ő fog a legjobban hiányozni.Vele beszéltem meg a Harrys ügyet is,ő adot tanácsot,amivel sikerült nem elvesziteni a fejem és tejlesen lemondani Harryről.Közelebb léptem hozzá és jó szorosan megöleltem.

-Megfojtassz pici lány! – mosolygot miközben ölelt.Pár pillanat múlva méltoztattam elengedni.

-Remélem mihamarabb találkozunk – mosolyogtam.

-Hamarább,mint gondolnád! – mosolyogt.Ez a mondata nagyon össze zavart.Hamarább mint gondolnád?Mit jelentsen ez?

-Hogy-hogy ?– kérdeztem de ő csak kacsintot egyet.

-Csoportos ölelés! – ordítozott Louis.Mindenki szorosan megölelte egymást.Az ölelés addig tartót amig a hangos bemondon benem mondták,hogy a londoni járat hamarosan indul.

-Vigyázatok magatokra !– mondta Louis majd követte Zayn és Liam példáját és elindult az ajtó felé.Még egyszer hátra fordultak,integetek és bementek az ajtón.Harry a kezembe csúsztata a kezét,majd úgy indultunk a kocsi felé.Harryt felváltotta Niall és igy Fanniék kerültek előre mi pedig hátra.A kocsiba egész úton a csend uralt,csak a rádió halk zenéje járta át.Harry vállára döntöttem  a fejemet és csak bámult kifelé az ablakon.Megkönnyebülés volt amikor megláttam az ismerös kaput és házat.Kiszálltunk az autóból majd Harryvel andalogva indultunk el a házba.Amint beértünk megcsapott a jellegzetes illat ami számomra az otthon illata.Harry és Niall levágodott a kanapéra majd  a tévét kezdték kapcsolgatni.Mi Fannival kivonultunk egy bögre teával a teraszra.A nap már kedzett nyugovóra térni,már biztosan elmúlt 8 óra.Az égen piros,narancssárga és sárga szinek domináltak amik tökéletes hangulatot adtak a kertnek.Csak ültünk egymás mellet,mig Fanni megnem törte  a csendet.

-Nemsokára Harry és Niall is elmenek – forult felém.

-Tudom,de nem szabad erre gondolni,majd lesz akkor erre elég időnk – ittam bele a teámba.

-Mióta vagy te ennyire optimista? – nevetet. – Harry tiszta jó hatással van rád.

-Haha ,vicces vagy! – mondtam komolyan – Pedig az évek során volt pár ilyen opitimista ötletem! – nevetem el magam.

Még egy olyan másfél órát beszélgetünk,hasztalan dolgokról.Például az is szóba jött ,hogy az ég miért kék és a fű miért zöld.Azt hiszem,hogy ráfért a barátságunkra egy ilyen beszélgetés,csak a semmiről.Kis idő múlva mi is bementünk ahol Niall csokis kekszet falatozva nézetttt egy latin szappanoperát,de Harry sehol se volt.Fanni beleúgrott Niall ölébe amitől az ír barátunk kezéből kilőkte a kekszeket.Arrébb tette Fannit és idegesen szedegete felfelé a kekszet a szőnyegröl.Úgy látszik nagyon belefeletkezet a tévé nézésbe.Kezdtem kételkedni abba,hogy megakarom kérdezni,hogy hol van Harry,inkább megkeresem.Fanni és Niall önfeldten civakodott ,észre sem vették,hogy én leléptem.Első sorba a már kettőnk háloszobájába mentem,ahol meg is találtam.Harry aranyosan feküdt az ágyon,nehézkesen pislogva.

-Merre voltál? – morogt a párnák közöt.

-Fannival a teraszon. – ültem fel az ágy sarkára.Harrynek nem nagyon tetszet az ,hogy én hol ülök,úgyhogy arrébb huzot,én meg egyenesen az ágyékára estem.

-Hmm – fordult felém – Mindig is szeretem ha egy lány céltudatos !– vigyorgot kajánul.

-Nagyon vicces kedvedben vagy Styles! – hajoltam közeleb majd megcsókoltam.A csókunkat Harry mocorgása zavarta meg.

-Leszálhatnál rólam..Khm..Tudod – mocorgott tovább.

Nevetve száltam le róla,majd egyenesen a fürdőbe igyekeztem és magamra zártam az ajtót.

-Héé de nem úgy értetem,a csókomat azért kérem! – hallotam ahogy ordit.

Ez tovább ösztözöt arra,hogy még nem menjek ki,úgyhogy inkább eldöntötem,hogy gyorsan lezuhanyok.Háth nem a gyorsaságomról vagyok hires,idő érzékem szerint nagyjából egy fél órát zuhanyoztam.Épp átfésültem a hajam amikor valaki tejlese erőböl dörömbölni kedzet az ajtónál.

-Beca,jól vagy?Tudod,hogy nem úgy gondoltam.. – mondta elhaló hangon.

Még egyet fésültem a hajamba,majd sietősen megforditotam a zárt,ami jelezte,hogy nyitva van.Ahogy katant a zár,úgy eset be Harry az ajtón.Szorosan ölelte a derekam,mig én lábújj hegyekre állva öleltem körül nyakát.

-Most komolyan?Miért haradugudnék meg? – álltam vissza eredti magaságomba.

-Nem tudom – húzogata a vállát. – Szeretlek – puszilt meg.

-Én is – pusziltam vissza.

Harry megfogta a kezem és az ágyig vezetet.Mig ő kikapcsolta a tévét addig én bebújtam az ágyba,majd pár pillanat alatt ő is kővete példámat.Szorosan magához huzot ,én meg a fejemet a mellkasára tettem.

-Jó éjszakát – puszilt bele a hajamba.

-Neked is – mondtam.Újjbegyeimmel apró köröket rajzoltam a mellkasára,amit nem fedet semmi.Pár perc múlva hallotam egyelnetes szuszogását,ami engem is az álom világba kényszeritett.  

I.fejezet 20.rész

Sziasztok!Elég rég nem hoztunk új részt de most itt vagyunk.Megkaptuk a legelső díjunkat aminek nagyon örülünk,na meg mindjárt 5000 felett lesz a blog nézetsége.Ez most nem a bloghoz,fog tartozni de ti hogy vagytok az új párossal Liam-mel és Sophia-val?Mi elfogadtuk,hogy van egy új barátnője,bár nekem még semleges a véleményem róla.De még mindig nem tudjuk elhinni azt,hogy Zerrie jegyben jár.De ezt nem azt jelenti,hogy nem örülünk neki.Sőt az ellenkezője nagyon örülünk az ő boldogságuknak.Ez a hét tele volt meglepetésekkel a directionerek számára,ami személy szerint nekem elvonta a gondolataimat attól,hogy mindjárt itt a suli. :( Úgyhogy tessék élvezni még a maradék időtöket! Jó olvasást!

                                                                                     Beca x.

*Fanni szemszöge*

Reggel kaptam egy SMS-t anyától,hogy hazaértek és beszélni szeretnének velünk.Meglepett ugyan,hogy többes számban beszéltek.Nagyon remélem,hogy megbékélnek végre a helyzettel,de nem hiszem,hogy ilyen könnyen menne minden.

Niall könnyen fogadta,de ő is ideges egy kicsit,látszik rajta.Már elindulni sem volt egyszerű,mert Harry nem nézte jó szemmel,hogy Niall müzlivel a kezében ült be.

Egész úton,csak bámultam kifelé az ablakon,próbáltam elterelni a gondolataim,de nem igazán sikerült.Végül is Rebekáékon is próbáltam gondolkodni,mi ez a hírtelen változás.Bár látszott,elejétől fogva,hogy olyanok voltak,mint egy civakodó házaspár,nem ment könnyen,de végül egymásra találtak.Annyira elgondolkodtam,hogy Niall a kezét lengette az arcom előtt.

-Hahó,itt vagyunk!Ha jó helyen járunk!-nevetett fel.

-Jó helyen!-próbáltam mosolyogni.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!-mondta megsimítva a kezem.

-Remélem!-és kiszálltunk az autóból.

-Megjöttünk!-mentem be a házba.

-Sziasztok!-ölelt meg anya engem és Niall-t is.Fúrcsáltam,de anya sosem volt vele ellenszenves.

-Apa?-kérdeztem.

-A nappaliban van!-mutatott anya a nappali felé.

-Szia apa!-ültem le a kanapéra.

-Jó napot!-köszönt Niall is.

-Sziasztok!-szólalt meg apa mosolyogva.

-Hozzak valamit??Narancslé,pogácsa?-kérdezte anya.

-Nem köszönjük!-mondtam.-Térjünk a lényegre.

-Na szóval..-ült le anya is.-Volt időnk gondolkodni és arra jutottunk,hogy talán kicsit szigorúak voltunk rátok nézve.Mi is voltunk fiatalok és tudjuk,most mit érezhettek.!-mondta mosolyogva és apát kicsit oldalba lökte.

-Bocsánatot szeretnék mindkettőtöktől kérni!Szánalmasan viselkedtem!-mondta bűnbánó hangon.Felálltam és megöleltem,nem tudtam mit mondhatnék.Apa is felállt és Niallel kezet fogott.Végre,minden rendben van!

-Köszönjük,hogy megértettek minket!Talán ez kellett is ahhoz,hogy rájöjjünk,hogy mennyire szeretjük egymást!-válaszolta Niall,mosolyogva.

-Ha ti is boldogak vagytok,akkor mi is!-mondta anya mosolyogva és örömteli hangon.-Maradtok ebédre?

-Maradunk?-néztem Niallre.

-A többiek kint várnak minket az erdő szélén!-nevetett fel.-De azért egy ebéd még belefér!

A konyhába mentünk,már meg is volt terítve,szerintem anya sejthette,hogy maradunk.

Mindenki csendesen elfogyasztotta az ebédet,jó volt újra itt lenni a családommal,de az mégjobb volt,hogy Niall is itt ülhetett köztünk,de nem úgy,hogy veszekedés van.

-Indulnunk kéne!-szólt Niall,amikor már a tányérjáról minden ehető eltűnt.

-Szerintem is!-válaszoltam és felálltunk az asztaltól.-Anya,apa köszönjük szépen az ebédet és,hogy megértettetek minket.-öleltem meg mindkettőjüket.

-De azért vigyázzatok magatokra!-mosolygott anya.

-Ti is,sziasztok!-mondtam majd elindultunk kifelé.

-Viszlát!-köszönt el Niall is.

-Mondd nyugodtan,hogy “sziasztok”!-mondta apa.

Beszálltunk az autóba és egyenesen a többiekért mentünk,mert vihar közeledett és még mindig minket várnak.Mikor odaértünk már minden össze volt szedve,csodák-csodájára még a mi sátrunkat is hajlandóak voltak lebontani.

-Na végre ide értetek!-kiáltott Louis.

-Mi volt??-kérdezősködött Beca.

-Megbékéltek a helyzettel és minden rendeben van!-mondta Niall majd megcsókolt.

-Jajj,de aranyos,de mostmár igazán elindulhatnánk!Kezdek fázni!-didergett Lou.

-Csak rajtatok múlik mikor szálltok be,de én vezetek!-mutatott saját magára Hazza,erre mindenki megmozdult és elkezdte bepakolni a csomagjait az autóba.

-Itt még több csomag van,mint amennyivel jöttünk!-törölte a száraz homlokát Zayn.

-Mert nem tudunk semmit összepakolni csak kibontani!-csóválta a fejét Liam nevetve.

Mindenki összeszedte magát és végre úton voltunk hazafelé,vagyis ismét Becáékhoz.Harry a vezetés helyett,nagyrészt Rebekával foglalkozott.

-Harold!!Nem akarok itt és most autóbalesetet szenvedni úgyhogy jobb lenne ha az útra figyelnél,majd otthon foglalkozol Becaval!-mondta Lou huncut mosollyal.Szegény Louis-t Hazza figyelembe sem vette.Egész úton fél szemét Rebekán tarototta.De sikeresen,éppen és egyben hazaértünk.

*Rebeka szemszöge* 

Ahogy haza értünk mindenki felrohant a szobájába,egyesek kipakoltak mások pedig bepakoltak.Kár,hogy Liamék ilyen hamar mennek vissza,de tejlesen megértem az okát.

Én a szobámba válaszottam ki a tiszta ruhákat és a piszkos ruhákat,amikor épp kopogtak.

-Szia – támaszkodot Harry az ajtónak.A kezében a csomagjaival.

-Szia – mondtam és egy gyors csókot váltotunk. – Amúgy te hova indulsz a csomagaiddal? – mutattam a kezében lévő bőröndre.

-Hát ide – tette le a böröndjeit az egyik sarokba – Mármint a szobádba költözöm! – mosolygott angyalian.

-Igen? – kérdeztem. – És honnan tudod,hogy ebbe én belegyezek? – vontam fel a szemöldökömet.Válasz helyet csak egy csókot kaptam.

-Ha az kell,hogy a szobámba költöz,hogy igy csókolj akkor nyugodtan – nevettem.

-Kérésed számomra parancs! – mondta és ledöntöt az ágyon majd ott folytata tovább tevékenységét.Annyira elvoltunk “foglalva” , hogy észre se vettük,hogy valaki áll az ajtóba.

-Khmm – másztam ki Harry karjaiből és zavarosan álltam fel az ágyról,mikor meghallotam Niall hangját az ajtóbol.

-Mi a bajod Niall? – vettet egy szúros pillantást Harry Niallre.

-Én nem akkarok zavarni a turbékolásotokba,de az a gond,hogy mindenki éhes és ebbe a házba csak Beca tudd főzni – rebegetette a szempilláit.

-Megyek – püfogtem és indultam le a konyhába.Igazából nem tudom,hogy miért reagáltam ilyen hevesen,de ez már megszokot nálam.Leérve  a konyhába már mindenki késsel és villával a kezükbe ültek az asztal körül.

-Mi jót főzek a kis éhenkorászoknak? – nézegetem a hütőt.

-Spagettit – orditozot Louis.

-Jó választás – nevettem – Gyorsan kész van és ehető is  - tettem oda vizet melegedni.

Megérkezet Niall is meg Harry is  és ők is helyet foglaltak.A vacsora gyorsan telt,aztán mivel a fiúk holnap mennek elmentek lassan alváshoz készülni.Harryvel gyorsan elmosogatunk,ami abból állt,hogy én mosogattam és ő nézte ahogy csinálom,mivel szerinte nagyon elragadtató.Abban a pillanatban kezdtem kételketdni barátom mentális éppségében.Most meg éppen ő kapcsolgatta a tévét én pedig figyeltem.Már lassan 2 órája a szobámban gubasztunk,már lehet olyan éjfél táj.Harry kikapcsolta a tévét ,majd bebújt az ágyba mellém.Közeleb húzódtam hozzá majd csak hallgatunk,amig Harry megnem tőrte a csendet.

-Van egy ötletem,te csak hozd a simk készletedet – mosolygott gonoszul.

-Harry.. – mondtam komoly hangon – Mit akkarsz csinálni? – álltam fel az ágyról.

-Hát a fiúk utóló éjszákája gondoltam megviccelhetnénk őket – vigyorgot.

-Ebből még baj lesz Harry,de benne vagyok  – mosolyogtam huncutul.

Pár pillanat alatt már készen álltunk az ajtó előtt.Valójában még nem tudtam,hogy mit akkar ,de úgy érzem,hogy nemsokára nem csak megtudni fogom,hanem bűnrészes is leszek.Harry óvatosan kinyitotta az ajtót,majd úgyanolyan csendben be is zárta.Kezét az enyémbe csúsztata és úgy indultunk a nappaliba.Ahogy leértünk nem kissé voltunk meglepve.Louis,Liam,Zayn és Fanni a nappaliba súgdolóztak és kuncogtak.

-Mit csináltok ti itt,ilyen későn? – sutogtam.Elég megrémült arcot vágtak,tehát bizonyára ők is oly annyira meglepőthetek mint mit.

-Háth semmit – rejtet el egy kis dobozkát a hátához Fanni.

-Túl jól ismerlek! – húztam össze a szememet – Tudom,hogy valamit kitaláltatok amivel jól megtudtok szivatni! – mondtam,és Fanni felé indultam.Kivettem a kezéből a kis dobozkát és óvatosan lecsavartam a tetejét.

-Tejszinhab és méz? – néztem rá furán.

-Smink készlet? – kérdezte amikor  a kezembe lévő kis dobozkára nézet.

-Kezd össze állni a dolog! – bólogattam –Ti sunyi módon kitaláltatok valamit amivel megszivathatók minket, és mi is ugyan igy.

-Jah de mostmár nem lesz semmi a  tiétekből se és a miénkből se. –húzta el a száját Zayn.

-Niall alszik,nem? – kérdezte Harry.

-Igen,hasonlít valakire,aki megigéri,hogy fent lesz aztán meg nyugodtan alszik! – utalt Fanni az erdei incidensre.

-Ne veszekedjetek inkább gyertek utánam! – utasitot mindenkire Harry.

Elindultunk fel az emeletre ,majd Fanniék szobájánál Harry egy huncut mosollyal az arcán felénkfordult.Lassan kinyitota az ajtót ahol Niall egy párnát ölelgetve alig hallahatóan horkolt.Mindenki csendben bejött a szobába.Harry elvette a smink készletet,majd egész Niall fölé mászot.Niall elkezdet mocorogni,amivel sikerült mindenkit megijesztenie,de csak a hátára feküdt.Harry ismertete velünk a tervét ami abból állt,hogy kisminkeljük Niallt.Mindenki benne volt kivéve Fannit.Rosszálóan csóválta a fejét,esze ágában sem volt cinkos társunk lenni.Egy szavazással elintéztük,ami azt jelentette,hogy csak megcsináljuk.Harry és Louis végezte a piszkos munkát.Zayn,Liam,Fanni és én csak a távolból figyeltük őket.Ahoz képest,hogy fiúk nagyon jól elvégezték a munkát.Niall arcára felkerült nem kis mennyiségű piros rúzs;kék,lilla és piros szemfesték ezek mellé még társult egy kis púder meg egy kis szemceruza.A munka felügyelök,akik mellesleg mi voltunk,már alig bírtuk ki,hogy ne nevesünk.A digitális órára pillantotam ami éjjeli fél 3 mutatot.Kezdtem aggódni a fiúk miatt akik holnap valószinűleg,alig fognak tudni lábra állni.Egy 10 perc múlva Harryék már készen voltak a mesterművükkel tehát mindenki elindult a saját szobája felé.A szobánkba érve bebújtam az ágymba ami mostmár a “mi”  ágyunk volt.Szorosan Harry mellé bújva aludtam el. 

#1 Díj

                           Megkaptuk az első díjunkat One Direction Vampire Story - tól ♥


                                                                     Szabályok:


                                                              -10 dolog rólunk
                                                              -10 kérdés válaszolása
                                                              -10 kérdés írása
                                                              -4 embernek tovább küldés
                                                            

10 dolog rólunk :
1.Fanni 6 hónappal kisebb,mint én.
2.Mindketten egy üvegbe gyűjtünk One Direction koncertre.De mára már csak Fanni gyűjti mivel én  abba hagytam.
3.Előre szoktuk megírni a részeket a bloghoz.
4.Mindketten tovább akarjuk folytatni a blogolást,bár nem biztos,hogy együtt.
5.Fanni már egy fél órája legyezi magát,mivel nagyon meleg van.
6.Most éppen Zara Larsson-t hallagattunk.
7.Imádok filmeket nézni bármilyen kategóriába míg Fannit nagyon nehéz rávenni ,hogy megnézzen egyet elejétől-végig.
8.Fanni egyke,nekem pedig van egy húgom.
9.Fanni pont az ellentétem.Míg én egyfolytában beszélek,ő csendesen visszahúzódik.
10.Fanninak Niall  a kedvence ,míg nekem Harry,de ettől függően mindegyiket ugyanúgy szeretjük.


 10 kérdés megválaszolása :

1.Hova szeretnél eljutni?

F:Először Londonba mennék aztán meg Ausztráliába ,aztán meg a többi.

R:Legelőször Londonba és aztán egy világkörüli útra mennék.

2.Olvasod a blogomat?

F:Elkezdtem olvasni.

R:Még nem volt időm de ahogy lesz egy kicsi is elkezdem.

3.Mi a legjobb tulajdonságod?

F:Nem tudom.

R:Fogalmam sincs,hogy nekem mi lenne az.Legalábbis én nem tudom megmondani,hogy mi.

4.Kedvenc One Direction számod?

F:Little things és Moments ,de most akkor felsorolhatnám az egész albumot.

R:Irresistible és They don`t know about us ,de különben mindegyiket imádom.

5.Kedvenc évszakod?

F:Tél.

R:Ősz és nyár.

6.Kit szeretnél leginkább most megölelni?

F:Niall Horan-t. ♥

R:Nem tudom.Magamat vagy Harry-t :))

7.Ha kívánhatnál egyet mi lenne az?

F:Eléggé sok van :(

R:Talán ,hogy a One Direction jöjjön Magyarországra. ♥

8.Milyen színű a szemed?

F:Kékes zöld.De inkább zöld.

R:Barna.

9.Mi a horoszkópod?

F:Nyilas.

R:Rák.

10.Mi motivál az írásra?

F:Az,hogy elképzelem ezt az egészet,azt írom le amit én tennék abban a helyzetben és hogy talán egy nap valóra vállhat ez az egész,de az esély erre kb.40 millió az 1-hez,de addig is lefoglal az írás és nem érzem annyira a fiúk hiányát. :(

R:A fanfiction írással át tudom élni azt amit talán soha.

10 kérdés írása:

1. Tízes skálán mennyire szereted az édességeket? 

2.Hány blogod van?

3.Ki a példaképed?

4.Kedvenc filmed?

5.Játszol valamilyen hangszeren?

6.Olvasod a blogunkat?

7.Melyik hónapba születtél?

8.Ha egy napra akárki bőrébe belebújhatnál,ki lenne az?

9.Kedvenc dal?

10.Vannak testvéreid?

Akinek tovább küldjük:

Five ways

Till my mother

Only a camp or not?

One Direction love

I.fejezet 19.rész

              Sziasztok!Új résszel jöttem ma.Nagyon köszönjük az új hozászolásokat,számunkra akár egy hozászolástól is szebb a napunk.Nem is szaporítanám a szót itt az új rész.Jó olvasást!


U.i : Ez a rész igazán hosszúra sikeredet reméljük tetszeni fog!
                                                                                         

                                                                                                   Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Sikeresen vissza értünk a  sátrakhoz,de a többiek sehol se voltak.Fanninak adtam egy jelet,hogy menjen be a sátrukba hátha sikerül megijeszteni Niallt ,én meg indultam az enyém,vagyis 'miénk'  felé.Meglepetésemre sehol senki a sátorba,értetetlenül néztem Fannira,mire ő is egy hozzám hasonló tekintete indult Louisék sátrához.

-Itt sincs senki – kukucskált be.

-Ez gyanús nekem – néztem Fannira. – Tuti,hogy terveznek valamit! – szorítottam össze a szemem.

-Szerintem is! – bólogatott . – Van egy ötletem!  - vigyorgott ördögien.

-Hallgatlak! – ültem le az egyik farönkre.

-Majd miután mindenki elaludt,és teljesen biztos vagy ,hogy Harry is alszik,akkor gyere ki,én itt foglak várni

– mondta.

-Ennyi?A terv további részét el sem mondod? – kérdeztem.

-Azt majd megtudod – mosolygott.

-Khm – böktem Fannit oldalba,mivel a fiúk épp az erdőből jöttek ki. Túlságosan csendbe és vigyorogva közelítettek,amit nekem azt erősítette meg ,hogy sántikálnak valamibe.

-Merre jártatok? – kérdeztem.

-Nem a hölgyekre tartozik !– vigyorgot Harry.

-Rendben,a sátorba leszek ha szükségetek lesz valamire – mosolyogtam angyalian majd bementem a sátorba.Próbáltam nem kíváncsi lenni ,hogy mit tervezhetnek,de nem nagyon sikerült.Megfordult már az is a fejembe,hogy talán semmit és ténleg csak ,mondjuk sétálni voltak.Bár ezt a fiúkból nehéz kinézni,mivel mindig jár az agytekervényük valamin.A nagy “gondolkodásba” sikerült el aludnom.

Pislákolva nyitottam ki a szememet és néztem körbe mivel valami nehéz súly ami rajtam van megzavart az alvásba.Alig bírtam mozogni,nem,hogy levegőt venni.Bizonytalan voltam a rajtam tehénkedő mivoltáról ,de miután éreztem perzselő leheletét megbizonyosodtam róla ,hogy egy élőlény.

-Kényelmes vagy – hallottam Harry hangját.

-Harry?Ez neked valami betegség,hogy mindig fel kell keltsél,vagy rám feküdj vagy valami? – háborodtam fel.

-Nem hiszem! – mondta vigyorogva.Megfordult és így a feje pont az enyémmel érintkezett.Éreztem forró leheletét az arcomon,az ajkaink már majdnem súrolták egymást.Már itt a gyengülés határán voltam,de amikor felpillantottam a szemébe a szervezetem felmondta a szolgálatot.Ragyogó szeme  az ajkaim és a szemeim között cikáztak.Nem,nem,nem!Nem gyengülhetek el Harrytől,ragyogóan csillogó szemétől és tökéletes ajkaitól.

-Harry - kérdeztem félve.

-Igen? – csillant fel a szeme.Pár pillanatig még magam se tudtam,hogy képes leszek rá,de azért egy próbát megér.

-Nem ..... NEM MÁSZNÁL LE RÓLAM? – kiabáltam rá.

Ijedten ugrott le rólam a saját részébe.

-Igy már sokkal jobb! – vettem egy mély lélegzetet,pont amikor magához húzott.

-Örülök,hogy egyet értünk! – vigyorgot.

Már megint vörösödni kezdted a fejem.

-Ilyen nincs – mondtam ki véletlenűl – Izé..most mennem kell... – álltam fel hirtelen és kiviharzottam a sátorból.Ahogy kiértem elkezdtem legyezni az arcomat közbe egy pár kedves szó jött ki a számból.Azt hittem,hogy nincs senki kint de amikor meghallotuam,mögülem azokat  a kuncogos hangokat meg bizonyosodtam,hogy tévedtem.

-Fel forrósodot a levegő bent,Beca? – húzogatta a szemöldökét Zayn.

Körbe néztem és mindenki vigyorogva ült a farrönkökön.

-Ez nem igaz! – mondtam és leültem Fanni mellé,aki szintén csak vigyorogva nézett rám.

-Na mi van,Hazza nem bír magával? – nevetett Niall.

-Niall fejezd már be,nem látod milyen piros a feje – vigyorgott továbbra is  Fanni.Komolyan néha nem értem,hogy most mellettem van vagy ellenem.

-Nagyon viccesek vagytok! – vágtam fapofát.

-Na most már ténleg fejezétek be,valaki menjen kihívni Harryt ,mert mindjárt sütjük a szalonnát. – utasította Liam a fiúknak.

Szerencsére amikor Harry kijött már a fejem is az  eredeti színébe pompázott,ám Harry még mindig vigyorogva nézett rám.Kihoztunk egy pár széket,majd körbe tettük őket.Mindenki helyet foglalt csak,én és Harry nem.A sors egymás mellé rakott bennünket amit persze én nem nagyon díjaztam,de Harry annál inkább.

-Na akkor mi lenne ha tűzet is raknánk mivel,így nem hiszem ,hogy lesz szalonna,már pedig nekem kell...MOST – vakargatta a hasát Niall.

-Majd én megrakom! – mondta  Harry.

Már be is sötétedett,de  tűz még nem volt,pedig Harry már minden lehetőt megpróbált.Most éppen két kő csiszolásával csalogatta a tűzet de nem nagyon sikerült neki.

-Ez nem igaz ,hogy nem tudsz tűzet rakni – löktem arrébb. – Zayn,gyújtó – ahogy kimondtam már repült is felém,amit sikeresen el is kaptam – Most figyelj Harry... – szóltam Harrynek és meg igazítottam a fa darabokat,majd a papírokat és egy mozdulattal elértem a tűzet.

-Nem semmi Harry,egy lány jobban megtudja rakni a tűzet,mint te – röhögötz Louis.

Harry nem szólt semmit,csak egy szúrós pillantással díjazta Louis előbbi beszólását.

Elkezdtünk szalonnát sütni na meg persze a kimaradhatatlan pille cukrot.Mindenki elvolt foglalva,a szalonna sütéssel,Fanniék esetében a romantikázással,na meg a pille cukor sütéssel.Én az utóbbihoz tartoztam.Unottan fogtam az egyik kezemmel a süllő félben lévő pille cukrot,a másikat pedig a székem mellet lógattam.Egy kéz settenkedett az enyém mellé majd összekulcsolta a sajátjával.Az ujjaimat bizsergés vonta körül,ahogy a Harry egyre jobban szorítani kezdte.Az erős szorításból,nem tudtam volna kivenni a kezemet,de most először nem is akartam.Miután megbizonyosodott róla,hogy nem veszem el a kezem,enyhített a szorításon,de még mindig erősen ragaszkodott a kezemhez.Ez az este  így telt. Harry végig fogta a kezemet,ő sem eresztette el és én sem akár egy pillanatig se.Néha-néha egymásra nézetünk és csak mosolyogtunk,egyikünk se mondott semmit.Senki sem vette észre,hogy mi éppen mit “csinálunk”,ami szerintem nem is baj.Úgy érzem,hogy holnap egy kiadós beszélgetés vár ránk.Legalábbis ha ő nem kezdeményez akkor majd én.Muszáj lesz megbeszélnünk ,az elejétől a végéig.

-Mi már mennénk aludni,jó éjszakát! – mondta Liam és vele együtt Zayn és Louis távozot.

-Mi is mennénk – mosolygot Niall – Jó éjszakát. – mondta Niall.Fanni még vissza fordult és kacsintva próbál emléleztetni a tervünkre.

-Mi még maradunk? – pillantotam Harryre.Válaszként az ajkait kaptam,amik hevessen az enyémhez tapadtak.Pár pillantig meg csak gyengéden csókolt aztán a gyengédből átment sokkal kővetelöbbé.Levegő hiány miatt elváltunk és csendben néztünk egymás szemébe.

-Rebeka és szeretnék kérdezni tőled valamit..Lennel a barátnőm? – nézett zavartan a szemembe.Tejlesen lesokkalva néztem előre,még fel se fogtam,hogy  mit történt.

-Egyik pillanatba hozzám se szólsz,a másikba meg ,már azt akarod,hogy a barátnőd legyek..Nem értelek Harry – néztem rá kérdően.

-Szóval akkor nee... – kezdet bele a mondatába de én nem hagytam,hogy befejeze.

-Igen – húztam mosolyra a számat.

-Komolyan? – kérdezte.Megsem várva a válaszomat felkapott és pörgetni kezdet,majd újra megcsókolt.

-Nem lenne jó nekünk is pihenni? – kérdeztem elválva ajkaitól.

-Nem is tudom – vakargatta tarkóját – Hagyjam a barátnőmet aludni vagy nem? – tette fel magának a kérdést.Olyan fura volt hallani azt,hogy barátnő,főleg,hogy az a személy én vagyok.Tejlesen belemerültem ebbe a szoba,csak azt vettem észre,hogy Harry előttem legyezi a kezét.

-Hahóó,akkor mehetünk aludni? – kérdezte mosolyogva.

-Jah,persze – mondtam.Derekamnál fogva elindultunk a sátor felé,majd hirtelen megállt.

-A tűzet el kell oltsam,menj csak nyugodtan,mindjárt megyek én is – csókolt meg és elindult visszafelé.Pont kapóra jött,hogy elment,mivel addig én át tudtam öltözni.Mire már visszajött addigra én már a hálózsákomba feküdtem készen.Mosolyogva levette a nadrágját ,majd egy boxerbe meg rövid újjúba befeküdt mellém.A vigyort le nem lehetet vakarni a fejéről,amit én egyáltalán nem értettem.

-Miért vigyorogsz annyira? – kérdeztem.

-Úgy érzem,hogy végre élek. – mondta.

-Hogy-hogy ? – kérdeztem.

-Nagymamám mindig azt mondta,hogy akkor fogok igazából élni ha megteszem azt amitől a legjobban félek – válaszolt.

-Még mindig nem értem. – tettem fel az újjab kérdést.

-Én éppen most tettem meg.Megmertem kérdezni,ha leszel a barátnőm,úgy érzem,hogy jelen pillanatba ez volt a legnagyobb félelmem,hogy nemet mondasz és elveszítelek.– komorodott el a  hangja.-Szeretlek! – csókolt meg. A szememből kicsúszott az első könnycsepp,amit Harry gyengéden lecsókolt.Igaz ,hogy az erdő közepén vagyunk,ami valljuk be nem annyira tud romantikus lenni,de úgy érzem,hogy ennél jobban nem is sikerülhetett ez az este.

-Én is szeretlek! – adtam egy lágy puszit a szájára,majd hozzá bújtam.Lágyan megpuszilta a hajam,majd még jobban magához szorított.Minden egyes érintése perzseli a bőrömet és a csókjai mintha ezer és ezer szúrást hagynának az ajkaimon ami inkább hihetetlenül kellemes érzés,mint sem fájó.Ahogy az elmúlt napokra gondolok,egy hatalmas vigyor terül szét az arcomon.Azt az érzést amikor Harry kimondta a szeretlek szót,még mindig érzem.Átjárta az egész testemet,amit a szívem örökké elraktározott.Gondolat menetemet Harry egyenletes szuszogása zavarja meg.Teljesen elfeledkezve Fanni tervéről merültem én is a csodálatos álom világba,bár szerintem most még az se lehet szebb a jelennél.

*Fanni szemszöge*

Mindenki elment aludni.Hát eddig minden jól alakul.Remélem Rebeka nem felejti el a kis akciónkat.Bebújtam a hálózsákba,de csak annyira,hogy kitudja feltűnés nélkül surranni Niall mellől.

-Jó éjszakát,szerelmem!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Neked is,édes!

Kis idő múlva már félig majdnem aludtam. Niall lassan és mélyen lélegzett,tudtam,hogy most már biztosan alszik.Amilyen csendesen csak tudtam kimásztam mellőle.

A tábortűz parázsa még itt-ott pislákolt,én pedig csak ültem kinn egy farönkön.Vártam,vártam és vártam.Már a szúnyogok az arcomat is támadták és eléggé fáztam is.Rebeka sehol,pedig milyen lelkes volt.Ilyen nincs.Lassan a sátruk felé mentem,de valaki az útban hagyott egy eldobható poharat,amire sikeresen rá is léptem.Na most végem,felkeltem az egész tábort.Valaki horkantott egyet,de nem szólt senki semmit.Végül eljutottam Rebekáék sátrához.Óvatosan próbáltam kihúzni a sátor cipzárját.De amikor kinyílt nem mindennapi látvány fogadott.

Rebeka Harry mellkasán aludt.Na szóval innen fúj a szél!Harry még álmában is molyog,óh,dúl a szerelem-kuncogtam.Harry elkezdett mozgolódni,jobbnak láttam,ha most inkább visszamegyek aludni.

Az a pohár ismét a lábam allá került,msot is megcsörrent egy kicsit,de csak halk levegővételek hallatszottak.Lassan visszamásztam a sátorba.Niall édesen aludt,nem vett észre semmit.Próbáltam elaludni,de nem ment,fáztam egyre jobban.Közelebb bújtam Niallhez aki egyből átölelte a derekam.

-Fázol?!-súgta a fülembe.

-Hát,eléggé!-fordúltam felé.

-Gyere közelebb!-és rakott rám is abból a pokrócból ami alatt ő feküdt.

-Hú,köszi!-másztam kicsit arréb,a takaró allá.Hátat fordítottam neki és ő a derekamat ölelte át és így aludtunk el.

Reggel arra ébredtem,hogy valami csikolja az arcom.Elmosolyodtam és próbáltam kinyitni a szemeim,ahogy kinyitottam Niall csillogó kék szeme tekintettek vissza.

-Jó reggelt!-nyomott egy puszit a számra.-Csinálunk valami reggelit??

-Neked is!Igen!-kuncogtam.

-Vegyél fel valami melegebbet,mert elég hűvös van!-mondta dideregve.-Én már felöltöztem,ahogy tudtam,meg ne fázz!

-Nem hoztam egy tréningfelsőnél melegebbet!-mondtam kétségbeesetten.

-Ha megfelel az én felsőm is,szivesen odaadom!-mondta,majd elővett egy vastagabb felsőt.

-Angyal vagy!Már másodjára mentettél meg a fagyhaláltól!-csókoltam meg.

*Rebeka szemszöge*

Reggel tökéletesen kipihennten ébredtem,annak ellenére,hogy későn feküdtem le.Ahogy kezdtek bevillani a tegnapi történtek hatalamas mosolyra huzodot a szám.Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és szószerint kieestem a sátorból.Nem is kicsi zajt csaptam a huppanásommal és igy sikerült magamra terelni mindenki tekintetét.

Feltápászkodtam a földröl és elindultam a faasztalhoz,ahol már Zayn,Louis,Liam és Fanniék reggeliztek.Zaynék mosolyogva,már-már vigyorgva néztek rám,ami kezdted zavaró lenni.

-Miért vigyorogtok úgy? – néztem gyanús tekintettel rájuk.

-Hallotunk ám este mindent - huzogatta a szemöldökét Louis.

-Rebeka,nem akarsz semmit se megosztani velem? – kérdezte Fanni.

-Gondolom a fiúk már elmondták a saját verziójukat,de én is elmondom – ültem le az egyik székre.- Harryvel együtt vagyunk,de bővebben majd elmesélem,később – mosolyogtam. 

-Komolyan,hát ez csodás !– ölelt meg.

-Úgy viselkedsz,mint a nagyi! – fintorodtam el. – Csak ő szokott ilyes fajta gratuláciokba kezdeni.- nevettem

-Nem is viselkedek úgy! – szorította össze a szemét. – Különben ma be kell menjünk a városba,aztán jövünk értetek.

-Remélem minden jól sikerül! – simitotam meg a válát.

-Én is – mosolygot.

Mindenki elkezdted beszélgetni különböző jelentéktelen dologról.Én éppen Louissal beszéltem a répa termeléssel kapcsolatba valamin,amikor valaki hátulról megcsókolt.Gondoltam,hogy Harry volt,úgyhogy vissza csókoltam.Jelen pillanatba csak a szájával és Harryvel voltam elfoglalva,nem nagyon érdekelt,hogy milyen beszólásokat fognak mondani ezek után a többiek.

-Jó reggelt – szakította meg a csókunkat.

-Neked is – mosolyogtam.

Egy pár pillanatig még mi voltunk a fő attrakció ,aztán mindenki tovább folytatta a reggelijét.Senki nem mondott semmit,viszont egy idő után hallani lehetett valaki szipogását.Körbe néztem és megakadt a szemem a szipogó Louison.

-Mi a baj Boo Bear? – biggyesztettem le az ajkam.

-Az a szemétláda megcsalt! – mutatott Harryre – Pedig én teljes szívemből szeretem.Hát ezt érdemli egy ilyen törékeny lány mint én?  - törölgette szemét,amire mindenki hangos nevetésre tört.

-Boo Bear,tudod,hogy téged szeretlek csak,a te helyedet senki se veheti el! – küldözgeted puszit neki Harry.Louis szerencsésen lenyugodott és már a második megszakítással de tovább folytattuk a reggelit.

-Rebeka... – nézet rám Fanni – Nem hoznád el a telefonom a másik asztalról? – pillogott.

-Miért pont én?Niall nem tud érte menni? – pillantotam az ír fiúra,aki hevesen pakolta magába a reggelit,teljesen kizárva a külvilágot.Louis,Zayn és Liam egymás szájába dobták a zabpehelyeket,Harry meg engem figyelt csillógó szemmekel.

-Megyek..-álltam fel lustán.

Egy pár lépésnyit mentem a másik asztalhoz, és ahogy vissza fele mentem ,változást láttam:Harry már nem a saját helyén ült hanem az enyémen.

-Az az én helyem volt – mondtam– De nekem mindegy megyek akkor a másikra. – indultam volna tovább,de Harry az ölébe húzott.

-Itt van a te helyed – suttogta a hajamba.

-De aranyosak – ordítozta teli szájjal  Niall.

-Igen Niall,de nekünk most már menünk kéne,majd eszel még nálunk! – állt fel felé Fanni.

-Hát akkor megyek,de először..- mondta és egy utolsót markolt a zabpehelybe.

-Niall azt nehogy bemerd vinni a kocsiba! – ordítozott Harry.

-Késő bánat !– mondta Niall és beszállt a kocsiba.

-Niall ha az egész kocsi mocskos lesz,az a te hibád lesz. – sziszegte Harry.

Niall még egyet hátra pillantott,majd szándékosan a zabpelyhes kezével kedzett integetni nekünk,ezzel még jobban felhergelve Harryt .Nevetnem kellet amikor erre a két idiótára gondolok,ahogy veszekszenek,minden apróságon.Az a legjobb,az egészbe,hogy ők az én és Fanni idiótáink és teljes szívűnkből szeretjük őket ,ahogy ők minket

I.fejezet 18.rész

     Sziasztok!Mivel összegyűlt egy pár kommi így meghoztuk az új részt.Reméljük tetszeni fog és jó olvasást!

                                                                                           Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Bizonytalan voltam Harryvel kapcsolatban,de ahogy mondta Fanni is,muszáj tisztázzuk a történteket.Teljesen össze vagyok zavarodva.Egyáltalán nem értem Harry viselkedését,sőt néha még a saját tetteimmel sem vagyok tisztában.Igazítottam egyet a ruhámon és elindultam Harry szobája felé.Az idő egy végtelenségig tartott amíg a szobájához értem.Mély levegőt vettem és határozottan kopogtam az ajtón.Fanni  biztos büszke lenne rám,hogy végre kopogtam.Pár pillanat múlva Harryvel találtam magam szembe,aki úgy látszik épp készül valahova.

-Beszélhetnénk? – kérdeztem.

-Most sajnos nincs időm,de később majd tudok – mosolygott és elindult lefelé.Egyáltalán nem értettem.Még jobban össze voltam zavarodva,mint eddig.Mégis hová mehet,hiszen nem ismer senkit a városból.Gondolat menetemből a kocsi motor zaja zökkentet ki.Muszáj beszélnem valakivel.Elindultam Zayn szobája felé.Kopogtam egyet és a választ nem megvárva rontottam be a szobába.

-Szia – mosolyogtam.

-Szia – mosolygott vissza az erkélyről.

-Történt valami,picúr? – kérdezte.Háth igen picurnak szólított ami még számomra is ismeretlen okból.

-Ami azt illeti,igen – hajoltam ki az erkélyen. – Akartam beszélni Harryvel,mivel az utóbbi időben sok minden történt amire nem kaptam magyarázatot.Az előbb voltam nála és lerendezte azzal,hogy ő most el kell menjen valahová és majd később beszélünk. – sóhajtottam fel – De ha ő így akkor én is! – fordultam szembe vele.

-Nem tudom mi a baja lehet,de ha gondolod beszélek vele – mondta.

-Harrynek van barátnője? – tettem fel azt a kérdést amit már magamba rengetegszer.

-Tudtunk szerint nincs! – csóválta  a fejét – Mindig mindent megoszt velünk,úgyhogy nincs mitől félj. – mondta.

A számat egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el.Pillanatnyilag megnyugodtam de még bizonytalanság is lakozott bennem.Amíg Harry  nem kezdeményez beszélgetést addig én sem,még ha bele is rokkanok.

-Holnap áll a sátorozás nem? – kérdeztem fülig érő mosollyal.

-Felőlem igen! – mondta.

-Oké akkor gyere le 5 perc múlva és megbeszéljük a többiekkel is – mondtam és elhagytam a szobát.Mindenkihez bekopogtam,hogy legyenek szívesek lefáradni pár pillanatra.Szerencsére senkinek se volt fontosabb dolga ezért pár pillanat alatt már mindenki a nappaliba volt.

-Szóval,akkor holnap sátoroznik megyünk ,nem? – kérdeztem.

Mindenki egyet értően bológatni kezdet.

-Reggel 9 órakor mindenki az előszobában fog sorakozni és onnan indulunk,ezért most este mindenki bepakolja a cuccait,nem fogunk reggel szerencsétlenkedni – vázoltam fel a mai napot.

-Lányok mi szeretnénk mondani valamit! – állt fel Liam – Szóval mi pénteken vissza utaznánk a barátnőinkhez ha ez nem baj!– tördelte az ujjait.A tekintetébe egy kis félelmet vettem észre bár nem értem,hogy miért.

-Persze ,menjetek csak nyugodtan! – mosolyogtam. –Teljes mértékbe  megértelek benneteket.De különben ki marad? – kérdeztem.

-Egyértelműen Niall....meg Harry – mosolygott Louis.

-Harry! – suttogtam.– Én felmegyek a szobámba,Fanni tudod ,hol vannak a sátrak,majd segíts a fiúknak eltájékozódni! – mondtam neki és felfelé vettem az irányt.

Harry marad.Minek is?Biztos lenne fontosabb dolga,minthogy itt maradjon.Niallt megértem, de Harryt?Na de mindegy,úgy fogok viselkedni vele ahogy ő  velem.Mától nem érdekel,hogy mit csinál,mikor és kivel.Elkezdtem bepakolni a cuccaimat egy kisebb börőndbe.Minden fontos dolgot beleraktam,előszedtem a matracot,a hálózsákot,az egyik sátrat ami az én szobámba van.Próbáltam nem arra gondolni,hogy egy éjszakán keresztül Harryvel kell osztozkodjak  egy sátoran és egy matracon.Másfél óra alatt már sikeresen betuszkoltam minden cuccomat.Twittereztem és zenét hallgattam még  egy fél órát,amiútán elindítottam a tv-t.Semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból,egyszerűen magányra van szükségem.Persze ilyenkor a tv-be nem megy semmi érdekes,ezért nem sokáig tartott amég sikeresen elaludtam.  

Reggel valami csikizni kezdte az arcomat,majd az orromat.Lassan kinyitottam a szemem,mivel már valaki kihúzta a sötétítőket.Meglepetésemre Harry vigyorgó arcával találtam magam szembe.Próbáltam nem adni semmi jelet annak,hogy mennyire zavar az amit napok óta csinál,és én is mosolyra húztam a szám.

-Jó reggelt !– nyújtózkodtam.

-Neked is !– feküdt mellém. – Ahoz képest,hogy tegnap jól kiosztottad a többieket,hogy 9 órakor indulunk,te aludtál  a legtöbbet! – ölelt magához.

-Mi? – ültem fel hirtelen – Hány óra? – kérdeztem.

-Nyugi csak vicceltem,még csak fél 8 – mosolygott.

-Akkor is,már készülnünk kellene – mondtam.

Nem válaszolt semmit csak a mellkasára húzott,amivel mégjobban összezavarítot,na meg persze zavarba is hozott.Manapság már ahogy hozzám ér olyan piros leszek,mint egy paradicsom.Próbáltam úgy feküdni,hogy ne lássa de a sors nem nekem kedvezett.

-Már megint zavarba jöttél! – hallotam édesen mosolygó hangját.

-Nem,nem jöttem zavarba,nem akarom növelni az egódat,ígyis hatalmas– nevettem.

-Mi?Ez nem is igaz – kezdett el csiklandozni.

Elkezdtem ordítozni ahogy bírtam,mivel világ életembe csiklandós voltam.Egy szimpla érintés is a testem bármelyik részére katasztrófát indíthat el.Véletlenül oldalra fordultam és ezzel sikeresen leestem az ágyról,magammal húzva Harryt.De ő itt sem állt le,tovább végezte dolgát.Elég fura helyzetbe kerültünk:én a földön feküdtem,míg Harry a csípőmön ülve csikizett ahol ért.

-Elég volt !– ordítottam és egybe nevettem is egybe.

De Harry csak gonoszul mosolyogva csikizet tovább.

-Rebeka mi ez az ordítozás? – nyitott be Fanni a többiekkel.

-Hhhh-arrr-rryy – dadogtam.

A többiek csak szemöldök húzogatva és mosolyogva figyelték a kínzásomat.

-Harry elég volt – szólt Liam.

-Megmentőm – öleltem meg Liamet miután Harry méltoztatot leszállni rólam.

-Már 8 óra,ideje készülni – szólt idegesen Fanni.

-Ha kifáradnátok a szobámból készülők – mosolyogva tereltem kifelé őket.

-Később mesélsz! – bökött meg Fanni.

-Oké – tereltem ki sikeresen mindenkit.

Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem ,aztán a böröndjeimet   a lépcső elé raktam.

Bezártam az ajtómat,majd elkezdtem lelökni a böröndjeimet a lépcsőkről.Hát bevallom nem kis zajt csapott és sikeresen mindenkit a lépcső elé tódítottam.

-Rebeka,te meg vagy zavarodva?– kérdezte egy fakanállal a kezében Fanni.

-Nem volt ki segítsen! – bigyesztetten le az ajkaimat.

-Ha szóltál volna ennek az erős embernek – mutogatott Harry magára – Akkor nem lett volna erre szükség! – húzta ki magát.

-Te meg az erő?  -néztem rá felhúzott szemöldökkel – Ugyan már Harry, messze jár még tőled ez az erő. – mondtam tök komolyan de a szám sarkában ott bujkált egy mosoly.Lesétáltam a lépcsőkön és figyelmet se véve Harryről tovább mentem a konyhába,hogy igyak valamit,enni szerintem már csak ott fogok.

-Mehetünk? – kérdezte Fanni.

Mindenki egyet értően bólogatott majd elindultunk a kocsi felé.Nem tudom,hogy mi lesz ebből a kempingezésből de,hogy semmi jó az is biztos.

*Fanni szemszöge*

Rebekába mégis mi üthetett?!Reggel Harry  rajta feküdt és csiklandozta?Akkor most beszélt vele vagy nem?Louistól megtudtam,hogy Hazza elég korán kimászott mellőle.Szóval még félig Rebeka mellett aludt..érdekes,de mindent kifogok deríteni.Minden cuccot összeszedtünk és kimentünk a kocsihoz.Hát az út nem volt valami rövid,hiába a közelben van az erdő.Liam vezetett,csak ő vállalta el.

-Most merre tovább 2 irány van?-vakarta a fejét Liam.

-Na várjatok!-szólt Rebeka és elővette a térképet.

-Lányok,bíztos a környéken éltek kb. 17 éve?-nézett ránk Zayn.

-Hát persze,de eddig még az utat sem figyeltük,valaki mindig kivitt minket az erdőig!-mondta Beca.

-Akkor most Beca tudjuk mere kell menni vagy kisorsoljuk?-kérdezte Liam türelmetlenül.

-Várjatok,gondolkozzak!-mondtam és elkezdtem törni a fejem.

-Hahó,még ma megtudod,vagy tábort ütünk az út szélére?-lökött oldalba Lou.

-Megvan,balra egyenesen!-válaszoltam és mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott.

Na jól kezdődik,azt se tudjuk merre kell menni.Remélem a fiúk tudnak sátrat építni,mert mi Becával egyszer próbálkoztunk és az is kész szenvedés volt.

-Na szerintem itt is vagyunk!-mutattunk Rebekával egyszerre az erdő felé.

Kiszálltunk az autóból és mindenki lefoglalta a saját területét.

-Akkor mindenki ügyködjön a saját sátrán!-osztotta ki Rebeka a sátrakat.

-Na akkor lássunk hozzá!-szólalt meg Niall.

-Oké!Építettél már valaha sátrat?-kérdeztem.

-Talán egyszer,de akkor elég jól sikerült,fél nap alatt megvolt!-nevettünk fel.

-Bíztató!

Kis ideig mindenki csak nézte a sátor darabjait,de közben a 3 fiú:Liam,Lou és Zayn már félig készen voltak.

-Fanni,ehez van útmutató?-kérdezte hallkan Nialler.

-Van,nézd csak!-nyomtam a kezébe a használati utasítást.

-Angyal vagy!-nyomott egy puszit az arcomra.

Na útmutatóval sikerült 1 óra alatt felhúzni a sátrat.A 3 fiú kész volt,mi is,de Rebekáék még sehol semmi.Harry nagyon próbálkozott,de semmi.

-Hahó!Na most mutasd meg milyen erős vagy!-dörgölte Beca Harry orra allá a reggel történteket.

-Kérlek ne most Beca!Koncentrálnom kell!-fokuszált Hazza a sátor szétszórt darabjaira.

-De szerencsétlen vagy!Itt a használati utasítás is,meg minden és akkor se megy!-mondta Rebeka kicsit feszülten.Na most kell közbelépnünk.Megbillentettem Niall karját,és azonnal megszólalt.

-Mi segítünk!-ajánlotta Nialler.

-Megoldom,19 éves vagyok,nem fog ki rajtam egy sátor!-mondta Harry idegesen.

-Volt elég időd,mégsem ment!-nevetett fel Louis.

Liam és Zayn egy szúrós pillantást vetettek Lou-ra és Harryre.

-Na jól van!De megtudtam volna csinálni magam is!-mondta.

-Szállj le a magas lóról Styles!-rivallt rá ismét Louis.

Segítettünk a mi kis kétségbeesett Hazzanknak is.Hamar felépült az ő sátruk is.

-Na akkor most egy kis pihenő!-mondta Rebeka és mindenki kipakolta amit hozott a táborhely mellett lévő asztalra.

Lassan mindenki kipakolt és elvonult a sátorba.

-És mi a mai program?-kérdezte Niall hozzám bújva.

-Szerintem aki akar mehet az erdőbe sétálni,aztán este sütögetés és tábortűz.Eddig jó?-kérdeztem.

-Veled minden!-csókolt meg.-Szeretlek!

-Én is téged,és köszönöm hogy itt maradsz!De még meddig?-néztem rá félve.

-Ameddig az időm engedi!Szeptembertől kezdjük felvenni az új albumot!Még 2 hét.-szomordott el ő is a végén.

-Nem akarlak elveszíteni,ugye tudod?-mondtam enyhén mosolyogva.

-Én sem akarlak!-majd amilyen szenvedélyesen csak tudott megcsókolt.

-Fanni!!Jösz séltálni?-már megint a legjobb pillanatban jött Beca.-Hú bocsánat megint!

-Semmi baj!-legyintett Niall-Menj csak ha akarsz!-és egy gyors puszit adott.

-Rebeka!!Már megint!-nevettem fel kimászva a sátorból.

-Bocsi na!-mondta boci szemekkel.

-Semmi baj!

-Na fiúk mi elmentünk sétálni,addig ha lehet ne gyújtsatok fel semmit!-kíálltotta Rebeka,de választ nem kapott.

-Mi volt az a reggel Harryvel?-tértem egyből a lényegre.

-Tudtam,hogy azt akarod kérdezni!-nevetett.

-Szóval?-néztem rá kérdően.

-Arra kelltem fel,hogy az arcomba vigyorog!Azzal ijesztett meg,hogy már elmúlt 9,de még csak fél 8 volt.Hírtelen magához húzott és persze ismét zavarba jöttem!Ami persze neki nagyon tetszik.És elkezdett csikizni,aztán én leestem az ágyról,amilyen szerencsétlen vagyok.És hát elég kellemetlen  helyzetben nyitottatok be.

-Hát,igazán félreérthető volt!Annyíra sikítottál,nem tudtuk mi lehet!-nevettem fel.-De beszéltél vele?-tereltem komolyra a szót.

-Nem!A tegnap olyan hírtelen elviharzott amikor bementem hozzá,készült és elment.Annyira furcsa volt.Ugye nincs senkije vagy haragszik?-kérdezte szomorúan.

-Nincs oka haragudni,és szerintem nincs senkije.Biztos nincs,itt a városban senkit nem ismer!-mondtam bíztató mosollyal.

-Ma muszáj lesz beszélnünk!

-Egyet értek!-öleltem meg.

Hamar elrepült az idő,kezdett hűvösebb lenni.

-Ideje vissza menni!-mondtam és elindultunk vissza a táborhelyhez.-Remélem még mindenki egyben van!-nevettünk fel.