I.fejezet 28.rész

              Halihó!Lassan az oldal nézetségi száma megüti a 8000-et aminek hihetetlenül örülünk,na meg persze nagyon köszönjük a hozzászólásokat az előző résznél.Nem is szeretném tovább húzni az időtöket,jó olvasást és sok sikert a sulihoz.

                                                                              Beca és Fanni x.

*Fanni szemszög*

Minnél hamarabb elakartam jönni Becától.Mégis mit képzel,csak úgy megnyitja a sms-t amit kaptam?De még vissza is akar írni,ez már csak a ráadás.Ezzel semmit sem oldott volna meg.Honnan tudja,hogy most mit gondolok és mit érzek Niall iránt?Nem hiszem,hogy ő jó szemmel nézte volna,ha én ilyesmit csináltam volna a háta mögött,ha ő ilyen helyzetben lenne.Semmi nem lenne megoldva,csak rosszabb lenne minden.Nem tudunk Niallel ilyesmit megbeszélni 2000km távolságból és szerintem ez nem telefon,sms vagy skype téma.Még ha találkoznánk is nem tudnék a szemébe nézni,fáj ez az egész,elveszettnek érzem magam.De miért is én szégyellem magam?Neki kellene,bár lehet én rontottam el valamit.

Beca mindig is kiállt mellettem bármi történt,de most nagyon dühös vagyok rá.Nagyon nehezen haragszom meg emberekre,de mégis azokra tudok a legjobban haragudni akik nagyon közel állnak hozzám.Ez a tüske örökké a szívemben marad még ha tisztázzuk is a történteket Niallel és Rebekával is.Nem tudom mit kezdenék Beca nélkül,de most messzire ment.Nem akarom őt látni.

Az idő annyira gyorsan eltelt,Becaval már lassan 1 hete nem beszéltem,ő sem hívott,de én sem.Nem igazán köt le ez a téma,majd minden megoldódik.

Már szeptember.10.-ét írunk.Még pár nap és megkezdődik a kicsit még „lazulós” év,de anya szerint már 11.o.-ban készülnöm kell az érettségire, a következő évre és persze előnybe kell helyeznem a kémiát és a bioszt.Bár minden vágyam az,hogy elismert zenész legyek,mégis választanom kell egy komolyabb állást,mert lehet,hogy a zenészi pálya nem jön össze.Így hát vagy az orvosi vagy a gyógyszerészeti szak mellett fogok dönteni.Gondolataimat azonban még a sulira való készülődés sem vonhatta el Niallről.Akárki akármit mondhat,lehet,hogy „megcsalt”,de én még mindig ugyan úgy szeretem.De nem tudok neki megbocsájtani anélkül,hogy ne tisztázná magát.Mégis vegyes érzelmek kavarodnak bennem.Félek attól,hogy találkozzak vele,de szeretnék is,de tudom,hogy a közeljövőben erre nincs lehetőség.Fogalmam sincs mit tehetnék.Ez a nyár annyira más volt,mint a többi.Szinte 3 éves várakozás után,itt volt velünk 5 olyan fiúk akik több millió lány álmai.De nekem és Becának különleges ajándék adatott.Velük élhettünk kb.2 hétig.Megismertük őket a reflektor fények mögött és még jobban meg is szerettük.De 1 embert mégis másképp szeretek,Niall.Akármire gondolok,mindig csak ő jut eszembe,nem is tudom leírni ezt az érzést.Sokszor már arra gondolok,hogy kezdek  bekattanni vagy túlságosan kötődöm hozzá és pont ezért vesz hülyére és más lányhoz menekül.Igaz,hogy Zoe sokkal idősebb,mint én és ő mást is tud nyújtani neki.És szerintem ez az ami a mi kapcsolatunknak még korai lenne,alig 16 évesen még nekem is.És ha Niall nem csak ezért volt,vagy van velem akkor bíztos,hogy mindent megtudunk majd beszélni,de nem most.Időre van szükségem és amúgy sem beszéltünk már hetek óta,csak üzeneteket küld,de ezt nem így kell tisztázni.

*Rebeka szemszög*

Két hét.Ennyi telt el azóta amióta beszéltem Harryvel.Csupán mondhatni két egyszerű okból nem beszélhettünk.Harrynek ott vannak a kisebb koncertek és a studiozás míg nekem az a fránya iskola.Szerencsére ez már az utolsó évem ,bár utána jöhet 6 kemény év plusz még kitudja hány év gyakorlás ahhoz,hogy egy jó ügyvéd lehessek.De addigra is még sikeresen át kell menjek a vizsgán.Unottan dőltem végig az saját ágyamon.Hát igen azóta már vissza költöztem az “otthonomba” mivel anya nem tartotta jó szemmel,hogy a kislánya egyedül lakik egy város végi házba.Feltápászkodtam az ágyon majd unottan néztem körbe a szobámon.A földön,az ágyon és az íróasztalon egyaránt könyvek sorakoztak fel pár ruhadarabbal diszitve.Egy igazi kaland parkhoz hasonlíthat a szobám,sőt már lassan abba se leszek biztos,hogy milyen szőnyegem van.Amióta megkezdődőt a suli ,monotónia vette át az életemet.Reggel 8-tól egészen 3 óráig egy padba rohadok,fél 4-től egész 10 oráig pedig tanulok na meg persze a laptomomat kémlelem hátha Harry jelentkezik.De eddig ennek a szuggerálásnak semmi haszna se volt.Mélyen kifújom a levegőt és átvágtatva a ruha és könyvcsomon leülök a már süppedt íróasztal székre.Pár papírtól megszabadulok és a padlóra dobom őket így elnyerve egy kis szabad helyet az íróasztalomon.Fintorogva  nézem át a már kidolgozot tételeket,majd egy mappába téve elválasztom a még várakozókra.Az első kidolgozótlan tétel ami a kezembe akadt nem más volt,mint biológia.Tökéletes,ennél unalmasabbat nem is találhattam volna.De amit muszáj,azt muszáj.Már egy fél órája dolgoztam a genetikával kapcsolatos tételen amikor egy ismerős hang csipogott.Mindent ledobva az íróasztalról előhalásztam a könyvekkel elfedet laptopomat és amilyen gyorsan tudtam elfogadtam a kis vilógó ablak kérvényét.A szívem beleremegett amikor Harry mosolygos arcát pillantottam meg a kamerába.A torkomba egy kis gombóc keletkezett,a hasam egy golf labda méretére zsugorodót és az a bizonyos maró folyadék a szememből egyre inkább kikérezkedet.Próbáltam vissza tartani és csak mosolyogni,bár nem hiszem,hogy sikerült.

-Szia – mondta Harry majd továbbra is mosolyogott.Ennyi volt.Amikor meghallotam azt a mély erőteljes hangját ,egyből kiszökött a könnycsepp a szememből.Bár ez a könnycsepp nem szomorúságot jelképezte hanem a boldogságot ,hogy láthatom őt.Igaz,hogy kilométerek vannak köztünk de úgy érzem ,hogy mégis itt van.Próbáltam rejteni az arcomon éktelenkedő cseppeket de ez mindhiába.

-Babe,minden rendbe van? – komorult el hangja.

-Persze – töröltem meg a szemem – Csak nagyon hiányoztál – mosolyogtam.

-Te is nekem,el se tudnád képzelni,hogy milyen rossz nélküled de muszáj kibírnunk.Szeretlek Beca – pislogót amivel előnybe hozta az élénk zölden csillogó szemeit.

-Én is téged Harry – mondtam.Hosszasan néztünk egymás szemébe míg végül Harry megtörte a csendet.

-Ugye tudod mi lesz a hétvégén? – húzogatta szemöldökét.

Összevont szemöldökkel bámultam rá,nem egészen értetem,hogy mit akar mondani.Szeptember 24.És,mint akit megvilágistottak volna,eszembe jutott az esemény.Bár nem voltam biztos abba,hogy ez lesz,de azért vettem a bátorságot és megkérdeztem.

-A szülinapom?

-Igen. – mosolygott szélesen. –Sajnos nincs sok időm ,mivel mindjárt vissza kell menünk a studióba a fiúkkal de később lehet,hogy még tudunk beszélni.De addig is csekkold a postaládátokat.Szeretlek ,vigyázz magadra!Szia – integetett a kamerába majd kikapcsolta.Alig tértem magamhoz,de a lábam magától indult meg a posta felé.Szerencsére a nappaliba nem volt senki,mivel anya meg apa még dolgozik,szeretett húgocskám pedig nagyimnál van és így megelőzhettem azokat a kínos kérdéseket,hogy hova indulok rövid nadrágba meg mezítláb.A posta elé érve nagy levegőt vettem és kirántottam a kis ajtaját.Egy boritek lapult benne.Óvatosan felnyitottam majd olvasni kezdtem.

I.fejezet 27.rész

                       Sziasztok.Nagyon köszönjük a hozzászólásokat és az oldal megtekintéseket ami már majdnem megüti a 8000 ♥.Álmainkban se gondoltunk volna,hogy a mi blogunk ekkora nézettséggel fog örvendeni.Még egyszer nagyon köszönünk mindent nektek.Mint tudjátok Fanni azt az elhatározást vette,hogy bezárja a saját blogját de reméljük,hogy egyszer újra megfog nyílni.Amit szeretnék mondani még a mai bejegyzésben az hát *dobpergés*  megnyitottam az első saját blogomat.Nem akartam erről szólni nektek,ez egyféle meglepetés titoknak szántam.Kicsit mesélnék róla:Almos is never enough nevet kapta,Harry Styles és Summer Hayes a főszereplők benne na meg persze a One Direction. Többet nem is árulnék el róla,a prológust holnap fogom közzé tenni amiből többet megtudtok.A blog linkje: Almos is never enough  .Nagy örömmel várom az itteni olvasókat na persze meg újakat is.Ennyivel be is fejeztem volna a mondókámat.Jó olvasást és kitartást a sulihoz!


                                                                      Beca és Fanni x.

*Rebeka szemszöge*

Elégé unalmas volt a film,de  legalább két röpke kis órára eltudtam felejteni Harryt amennyire lehetet.A filmnek a fő témája az volt,hogy egy lány meg egy fiú véletlenszerűen össze találkoznak a tengerparton majd halálosan egymásba szeretnek és életük legboldogabb 2 hetét töltik egymással.Tökéletes.Mi Harryvel nem a tengerparton találkoztunk,se véletlenszerűen de a többi stimmel.Nagyjából mi 3 és fél hetet töltöttünk együtt.Úgy látszik,hogy nekem egy kicsivel több boldogság jutott,mint a filmbeli Savannahnak.A film végénél Fanni  még lement,hogy hozzon valami kalória teli ennivalót,addig én felléptem skypra,hátha Harrynek lesz egy kis ideje,hogy fellépjen.Pár pillanat múlva már szuggerálva néztem az előttem lévő ablakot de semmi.

-Rebeka mit csinálsz? – ült le mellém Fanni.

-Tudom,hogy hülyén  fog hangzni de szuggerálom a skypot,hogy Harry lépjen fel – fordulram felé komolyan.

-Te kezdesz megzakkani – nevetett.

-Tudom – nevetem. – Annyira szerencsétlenek érzem magam. – dőltem hátra.

-Ismerős érzés – követte példámat Fanni. – Meddig maradsz itt?

-Fogalmam sincs.Szerintem amíg a suli kezdődik – mondtam.

-Egész addig maradsz? – kérdezte Fanni. – És a szüleid?

-A napokban elmegyek hozzájuk – mosolyogtam.

-Jól teszed – mondta. Csak feküdtünk az ágyon és ettünk.Vagyis én ettem és Fanni feküdt.Pár pillanat múlva meghallottam a skype ismerős jelzését.Harry.Össze- vissza kapkodva elfogadtam.Harry,Liam,Zayn és Lou vigyorgott a kamerába.Fanni nagyot sóhajtva felállt és kiment a szobából.Nem tudom mire vélni ezt a viselkedést.Attól függően,hogy most Niallel ez van köztük még a többiekkel tarthatja a kapcsolatot.Most az egyszer nem mentem utána.Úgyis vissza fog jönni.Gondolom.

-Szia –mosolyogtak.

-Sziasztok -  mondtam és kezdtem magam körül elfogadható rendet teremteni.

-Inkább meg sem kérdezem,hogy miért van ilyen szemét körülötettek – csóválta a fejét Liam.

- Filmet néztünk – dobtam le  a földre az utolsó papír darabkát.

-És Fanninak mi a baja? – tette fel a kérdést Zayn.

-Csalodót,szerelmes és próbálja azt az énjét mutatni akit nem érdekel semmi.De sajnos nem nagyon megy neki. – húztam el a számat. – Különben Niall merre van?

-Még otthon van,holnap kell érkezzen. – mosolygot Louis.

-És te hogy vagy? – kérdezte Harry.

-Hiányzol. – motyogtam.

-Nekem is – mondta.

-Szeretlek Harry. – mosolyogtam a kamerába.

-Én is téged.

És innén kezdetét  vett a Harry és én beszélgetésünk.Teljesen kizártuk azt,hogy még a többiek is ott vannak.Önfeledten mesélte,hogy mi történt vele,hogy hogyan hagyta el majdnem a bőröndjeit,összefoglalta minden egyes percét amit nélkülem töltött.Talán engem jobban megviselt ez az egész,mint őt.Vagyis ő nem lát ebbe annyi negatívumot,mint én.Amikor rám került a sor,próbáltam szépíteni a dolgokat már amennyire lehetett.Eszem ágába se volt elmesélni ,hogy mi történt igazából.Már több,mint egy fél órája beszélgetünk amikor a fiúk magunkra hagytak mivel szerintük túl nyálasak vagyunk.Még egy órácskát beszélgethetünk amikor Harrynek távoznia kellett.

Még pár percig a szobámba ücsörögtem amikor eldöntöttem,hogy megyek megkeresni Fannit. Se kedvem se erőm nem volt,ahhoz,hogy ordítsak úgyhogy hagyatkoztam arra,hogy szépen megkeressem .Halkan néztem végig minden szobát az emeletről de sehol se találom.Miután ténleg minden lehető helyet átnéztem az emeletről lefelé tartottam.A nappaliból már csak egy helyre tudtam menni.A konyhába szerencsére meg találtam.Az egyik széken ült és újaival dobolt az előtte lévő pulton.Leültem a mellette lévő székre,de nem mondtam semmit.Összeszedve a gondolataimat kezdtem el beszélni.

-Mi a baj? – tettem fel azt  a kérdést ami a legjobban gondolkoztatott.

-Egyáltalán nem volt kedvem jó pofizni és úgy tenni mintha minden rendben lenne amikor nincs – mondta rezzenéstelen arccal.

-De hiszen ők nem tehetnek semmiről.Attól függően,hogy most Niall és közted nincs minden rendben nem ők tehetnek róla.  – álltam fel székemről.

Mintha meg se hallotta volna,felállt és a mosdóba igyekezet.Nagyon zavart az,ahogy viselkedik.Szinte csecsemő korunk óta ismerjük egymást de ilyen feldúltnak még sosem láttam.Egy pohár narancslével vissza ültem helyemre és kortyolgattam a hideg léből.Ez a művelet addig tartott amíg meg nem hallottam,hogy a mellettem lévő telefon rezegni kezd.Nagyon érdekelt,hogy kitől kaphatott Fanni üzenetet,de nem szabad megnéznem.Pár pillanat hezitálás után a kezem önmagától indult a telefon felé.Megnyitottam a pici ikont ami jelezte,hogy üzenet érkezett és figyelmesen olvasni kezdtem.

 

                Szia!Tudom,hogy  még mindig utálsz,de hogy tudd én még mindig ugyanugy szeretlek bármit is irnak az újságok.Kérlek legalább 5 percet adj,hogy beszéljek veled.Ma este fél 9 legyél skypon és mindent elmagyarázok. Niall x

Nem lepett meg,hogy Niall írta.Eszembe jutott egy tökéletes ötlet.Hevesen nyomkodtam a billentyűzetet amikor valaki teljes erővel kikapta a telefont a kezemből.

-Mégis mit gondolsz magadról? – álltam szembe Fanni dühős tekintetével.

-Fanni én csak segíteni szeretnék – mondtam.

-Kösz de kihagynám.Foglalkozz csak a tökéletes életeddel és az én magán életemmel ne foglalkozz.Eltudom dönteni,hogy kivel kell beszéljek és,hogy kivel nem. – fejezte be a mondanivalóját.Minden egyes szava,olyan érzést keltett mintha egy kést döfnének bele teljes erőből a szívembe.Hogyne avatkoznék bele?Hiszen ő a barátnőm,sőt az évek alatt már húgómként tekintek rá.

-Fanni de nem érted,hogy én csak segíteni szeretnék? – mondtam elcsukló hanggal.

-Sajnálom nem élek a lehetőseggel – mondta majd felkapta a táskáját és kiviharzott a bejárati ajtón.

-Fanni,várj! – szaladtam utána.Sajnos Fanni már rég a másik utcán volt,nem szaladtam utána tovább mert tudom,hogy olyasmit  mondanánk amik nem tennének jót a barátságunak .Könnyes szemekkel vissza sétáltam a házba,majd folytattam azt a foglalkozást amit Fanni szakított meg a reggel.

I.fejezet 26.rész

    Heló!Itt a szombat és vele együtt mi is az új résszel.Nagyon köszönjük a hozzászólásokat,az oldal megtekintéseket,feliratkozókat és a folytonos támogatást amit kapunk tőletek és azt,hogy már több,mint 7000 kukkantottatok be a blogunkba.Sajnos még van egy díjunk amit nem volt időnk kitenni de ígérjem amint az időnk megfogja engedni fent lesz.Ez nem annyira tartozik ide,de végre mi nekünk is eltelt az első hét iskola.Röviden összefoglalva elégé szar volt,de túléltük.Mivel az olvasóinkból szinte senkit sem ismerünk személyesen de kedve lenne beszélgetni velünk akkor nyugodtan írhattok twitteren nekünk.Ennyit szerettünk volna el mondani,jó olvasást is kitartást a héthez!

                                                                                  Beca és Fanni x.

*Fanni szemszöge*

Már 2 napja bent ülök,bár semmi kedvem menni valahová.Te jó ég!Harry ma ment vissza Londonba és még tőle sem búcsúztam el.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?Kitudja őt is mikor látom újra!Inkább itthon ültem és sajnáltattam magam,pedig most Rebekának is ugyan olyan nehéz lehet,mint nekem.

Ki kell szellőztetnem a fejem,de csak az ablakot nyitom meg egy kicsit.Megcsapta az arcom a hideg levegő,hisz odakint az eső áztatta a földet.Úgy folytak végig a párkányon az esőcseppek,mint a könnyeim az arcomon.Csak néztem az esőcseppekket,ahogy “versenyeznek”,hogy ki jut el hamarabb a földre.Felnéztem a borús égre és furcsa érzések fogtak el.Niallre gondoltam,bár az elmúlt napokra másra nem is tudtam figyelni.Talán most ő is az égre pillantott, rám gondolt és egyszerre dobbant meg a szívünk.Lehet csak túl sokat gondolok és már valahol az emlékezete alján raktározott el és most próbál tovább lépni rajtam.Nem,nem,az nem lehet!Azt írta,hogy ő mindent megtesz azért,hogy rendebe jöjjenek a dolgok.Vagy úgy jönnek rendbe a dolgok,hogy elfelejtjük egymást végleg?Aj Fanni fejezd már be,már kezdem magam unni.Mindig ugyan azon a dolgokon töröm a fejem.Minden úgy lesz,ahogy lennie kell.

Holnap átmegyek Becához és beszélgetünk egy kicsit,mostanában nem sok időnk volt egymásra.Egy kis csajos traccsolás jót fog tenni mindkettőnknek.

*Niall szemszöge*

Ez életem legrosszabb időszaka.2 fontos embert veszítettem el az életemből.A temetés után anyával leültünk kicsit beszélgetni.

-Figyelj kicsim!Tudom,hogy baj van,nemhiszem,hogy a nagypapi távozása készített ki ennyire!-szólt anya kedvesen.

Elővettem a bőröndöm sarkából az újságot és megmutattam anyának.Olvasta-olvasta és közben egy ideges tekintett ült ki az arcára.

-Ugye tudod,hogy te vagy a hibás?-nézett rám összehúzott szemekkel.

-Igen,tudom!De nem is az történt,amiket is leírnak!-mondtam mérgesen.

-Én hiszek neked!De Fanni?-kérdezte.

-Nem veszi fel a telefont,és Harry elmondása szerint teljesen kivan.Nem tudom mit kellene tennem.Visszamenni nincs időm,hiszen jövőhéten kezdünk az albumon dolgozni.-mondtam és egy könny szökött a szemembe.

-Próbálkozz ameddig csak tudsz,egyszer úgyis felfogja venni és akkor mindent elmagyarázol neki!Én nagyon megkedveltem őt,az első pillantáskor nagyon szimpatikusnak és aranyosnak tűnt!-válaszolta anya megnyugtató hangon.-Igazán szereted őt?

-Igen,mindennél jobban szeretem őt!És egy életre leakarom zárni azt,hogy mindig mással hoznak össze az újságírók.Csak 1 ember van az életemben,vagyis volt,de nem hagyom annyiba!-mondtam reménnyel telve.

-Akkor minden rendben lesz!De lépned kell!-ölelt meg anya,majd kimentem az erkélyre egy kicsit megnyugodni.

Az ég napos volt és csak a madarak csiripelése hallatszott.Annyira szép nap volt,de nekem mégsem volt az.Az égre pillantottam és arra gondoltam,hátha Fanni is nézi,de ha nem is ,együtt vagyunk az ég alatt.Talán még a szívünk is egyszerre dobbant meg ebben a másodpercben.Álmok.Lehet ő most azon gondolkozik hogyan tudna engem elfelejteni,amiatt a sok fájdalom miatt amit én okoztam neki.Nem fogom magam sajnáltatni,még pár napig itthon maradok aztán Londonban összeülök a srácokkal és kitalálunk valamit.Velük még nem is beszéltem a cikk megjelenése óta,csak Harryvel,de elmondom neki,hogy mi is történt igazából,hiszen nem élhetünk úgy együtt a fiúkkal,hogy nem osztjuk meg egymással az érzéseinket.

*Fanni szemszöge*

Reggel elég frissen ébredtem.Lezuhanyoztam,felvettem valami normális ruhát amivel emberek közé lehet menni és lementem reggelizni.

-Jó reggelt kicsim!Hova mész?-kérdezte mosolyogva.

-Jó reggelt!Elmegyek vásárolni aztán Rebekához!-pusziltam meg.

-Hogy vagy?-kérdezte picit aggódva.

-Mostmár kicsit jobban,mert úgy érzem idővel majd minden rendben lesz,de ne juttasd eszembe!-néztem rá könyörgően és összeszorult torokkal.

-Jó!Itt a reggelid,keveset eszel már napok óta!-tette le elém anya a reggelit.

Hát most sem ettem valami sokat,felálltam az asztaltól és elindultam vásárolni ezt-azt.Annyira eltelt az idő,hogy észre sem vettem,de már 3 óra volt.Haza siettem.Gyorsan átöltöztem és elindultam Rebeka felé.

Az ajtó előtt álltam egy üveg bort és egy doboz bon-bont szorongattam és már vagy 3-szor csengettem,de senki nem nyitott ajtót.Negyedjére végre valaki lejött.

Rebeka nyitott ajtót kisírt szemekkel.Soha nem láttam még őt ennyire kikészülve,mindig is erős volt,sosem mutatta ki nyíltan az érzéseit.Elképesztően rossz volt őt így látni.Haja zilált volt,arcai pirosan égtek és egy kispárnát szorongatott amire egy póló volt húzva.Úgy szorította,mintha az élete múlt volna rajta.Csak megöleltem őt,még a maradék kezemmel.

-Hát te?-kérdezte rekedt hangon.

-Hozzád jöttem!Segíteni akarok,hiszen én vagyok a legjobb barátnőd,és tudom mit érzel most!-mondtam neki és egy bíztató mosolyt erőltettem magamra.

-Köszi,hogy itt vagy!De beljebb is jöhetnél!-tessékelt be a házba.

-Arra gondoltam,nézhetnénk valami jó kis filmet!-dobtam fel az ötletet miközben lepakoltam.

-És mit?Csak ne akciófilm!-tiltakozott.

-Nem!Már kigondoltam mit!Kedves John!Megfelel?-kérdeztem.

-Romantika!Na az kell hiányzik még nekem!De benne vagyok!-nevetett fel egy kicsit.

-Na végre visszatért az életképes Rebeka!-nevettünk fel.-Hozok poharat addig ülj le!-mondta majd elment a konyháig.Kényelembe helyeztem magam majd Beca is visszajött,leült és még mindig mellette volt a kispárna.

-Rebeka,mi az a párna azzal a felsővel?-kérdeztem értetlenkedve.

-Harry polója befújva a parfümjével.-mondta és könnybe lábadt a szeme.

-Beca,kérlek ne sírj!Szeretitek egymást és ez még a távolságot is kibírja.Hamarosan újra találkozhattok,legalább ti!-mondtam s ekkor más az én könnyeim is gyülekeztek.

-Igazad van,szeretjük egymást és ez a lényeg!És minden rendben lesz veletek!-öleltük meg egymást.Beca elindította a filmet.Egy kis borból és bon-bonból nyert boldogsághormonnal néztük.

I.fejezet 25.rész

                         Sziasztok!Mivel ma kedd van új résszel jöttem.Észrevettük egy apró hibát.A 2-es és a 3-as résznek a tartalma egyforma volt,de szerencsére már kijavítottam így most már minden rendben van.Tehát összegében annyi változás van,hogy ez a rész nem a 26-os hanem a 25-ös.Na mindegy ,nem akarlak titeket összezavarni.Remélem mindenki jól van.Mi Fannival eddig,ismételném eddig elégé jól viseljük a sulit.Remélem ti is jól vagytok!Nagyjából ennyit szeretnék mondani,"találkozunk" újból szombaton.Sok sikert a hét további napjaihoz vagyis inkább  a suli legyürkőzéséhez.


                                                                        Beca x.

*Fanni szemszöge*

Rebeka minden áron maradni szeretett volna velem,de ahogy csak tudtam leráztam,ígéretekkel.Távozásuk után,csak ültem és bámultam ki a fejemből.Biztos,hogy én rontottam el valamit.Valamit másképp kellett volna csinálnom.Azt hittem,hogy pont én fogok kelleni Niall Horan-nak,annak aki bárkit megkaphat.Szánalmasnak érzem magam emiatt.Talán,ha másképp álltam volna a dolgokhoz,nem menekült volna más lányhoz.Pedig én igazán szeretem őt,még mindig.Én vagyok a hibás,hogy ennyire elromlottak a dolgok.Harcolni fogok érte,a szerelmünk,ha igaz az ő részéről is,ki fogja bírni.Ha most valaki megkérdezné mitől félek a legjobban,csak annyit mondanék:attól,hogy elveszítem Őt,végleg.

Ez idő alatt a telefonom végig rezgett,de nem volt erőm felvenni,hiába Ő hívott.Csak néztem a telefon képernyőjét,amikor végül egy üzenet  is érkezett.

  „Bíztosan utálsz most,de nem minden olyan egyszerű,mint gondolnátok.Remélem egy nap minden rendbe jön,én teszek érte.Sajnálom..Niall xX”

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Mit nem érthetünk mi?Magyarázza el akkor.Nem írtam neki vissza,mert ezt nem így kell megbeszélnünk,de jelen pillanatban még beszélni sem akartam vele.Talán napok múltán majd tisztázom magamban,hogy mi is van.1 biztos,hogy még mindig szeretem.

*Rebeka szemszöge*

Egész éjjel csak forgolódtam vagy néztem ahogy Harry békésen alszik.Még mindig nem fogtam fel azt,hogy el kell menjen.Alig volt egy kis időnk amikor csak egymással foglakozhatunk.Számomra még az is furcsa,hogy ő csak is az enyém,nemhogy ma elmegy.Már egy órája azon gondolkodom,hogy hogyan lenne könnyebb átvészelni azt az időt ameddig távol vagyunk egymástól.De semmi nem jut eszembe.Próbálom leállítani az agytekervényeimet de nem nagyon sikerül.Bevillannak a közös percek amikor még eszem ágában sem volt erre a napra gondolni.A koncert,az első randi,a sátorozás.Életem legszebb élményei voltak.

-Bejöhetek? –kérdezte egy mély rekedtes hang.

-Igen,pont jókor! – mondtam és elindultam az ajtó felé.

Harry állt előttem egy egyszerű melegítőbe és fehér felsőbe ,de még így is szívdöglesztően nézet ki.

-Szóval.. –vakargatta meg a tarkóját. –Csak azért jöttem,hogy megnézem ,hogy minden rendben van-e –mondta.

-Nem egészen – mondtam,mire ő aggodalmasan felém pillantot – Nem tudom felhúzni a cipzáromat a ruhámon – kuncogtam.

-Azon könnyen segíthetünk! – mondta

Megfordultam,finoman előre simította a hajam és gyengéden kezdte húzni a cipzárt.Az érintése perzselte bőröm ,azt hittem,hogy ott ájulok el.De amikor éreztem ,ajkának lágy érintését akkor már éreztem,hogy innén nincs tovább.

-Ne haragudj ,nem tudom mi ütött belém! – mondta és zavartan távozott.

Amikor visszajátszottam az emlékeimben a koncert előtt történteket görcsbe rándult a gyomrom.A kezdetek kezdte.Szívembe mélyen leraktároztam ezeknek a pusziknak a helyét amit még mindig érzek.Óvatosan kezemmel végig mentem a vállamon,és végül megtaláltam azt a helyet.Mosolyra húzodott a szám,amikor apró ujjaimat ahhoz a ponthoz értintettem.Mintha Harry puha ajkai érezném ott.

A gondolataim tovább furakodtak az első randihoz.Vissza gondolva az egészhez egyszerűen csodálatos volt.Akkor jöttem rá,hogy Harry teljesen más,mint ahogy az újságokban van megírva.Gyengéd,romantikus,de ugyan akkor a perverz megjegyzései változatlanok.Ez nem csak egy egyszerű randi volt.Ez álom randi volt.Egy olyan valami volt amit mindenki bármikor szívesen mesél el az unokáinak.A legkülönlegesebb az est folyamán az a első csók volt.

-Valamit már rég kiszerettem volna próbálni. – mondta és ajkait az enyémre tapasztotta.Teljesen elfeledkeztem mindenről csak a pillanatnak adtam át magam.Egy bizsergés futott át testemen,mikor megszakadt a csókunk.Hihetetlen miket tud kiváltani belőlem.Csak néztük egymást egyikünk sem szólalt meg.Nem kellettek szavak ahhoz ,hogy megértsük egymást,gyengéden karjaiba zárt,fejemet a vállára hajtottam és csak élveztük a pillanatot.

Az első csók.Számomra ahhoz,hogy egy csók igazán jó legyen,jelenetenie kell valamit.Amikor ajkaink össze értek az egész testemmel éreztem,egy pillanatra levegőre se volt szükségem csak Harry-re és az ajkaira.Az első csók mindig meghatározó,mivel én úgy érzem,hogy az sorsdöntő.Nem szabad megjátszani,mivel lehet,hogy épp az igazi azt akit csókolod.Furcsa az,hogy Harry az első csók után még mindig megőrizte azt a szenvedélyt.Ezek a sok csodás pillanatok után a legjobb mégis a sátorozásnál történt.

-Mi még maradunk? – pillantotam Harryre.Válaszként az ajkait kaptam,amik hevessen az enyémhez tapadtak.Pár pillantig meg csak gyengéden csókolt aztán a gyengédből átment sokkal kővetelöbbé.Levegő hiány miatt elváltunk és csendben néztünk egymás szemébe.

-Rebeka és szeretnék kérdezni tőled valamit..Lennel a barátnőm? – nézett zavartan a szemembe.Tejlesen lesokkalva néztem előre,még fel se fogtam,hogy  mit történt.

-Egyik pillanatba hozzám se szólsz,a másikba meg ,már azt akarod,hogy a barátnőd legyek..Nem értelek Harry – néztem rá kérdően.

-Szóval akkor nee – kezdet bele a mondatába de én nem hagytam,hogy befejeze.

-Igen – húztam mosolyra a számat.

-Komolyan? – kérdezte.Megse várva a válaszomat felkapot és pörgetni kezdet,majd újra megcsókolt.

-Nem lenne jó nekünk is pihenni? – kérdeztem elválva ajkaitól.

-Nem is tudom – vakargatta tarkóját – Hagyjam a barátnőmet aludni vagy nem? – tette fel magának a kérdést.Olyan fura volt hallani azt,hogy barátnő,főleg,hogy az a személy én vagyok.

Ezek után az életem felfordult fenekestől.De számomra a legjobb irányba .Van egy csodás barátom és 5 idióta akiket a legjobb barátaimnak nevezhetek.Eddig minden gondmentes volt,de mi lesz tovább?Mi lesz velünk Harryvel?Számomra ez az egész még teljesen új.Harrynek a munkája és a távkapcsolat.Ő vissza megy stúdiózni míg én a vizsgákra készülök.Aki meghallaná ezt biztos azt mondaná,hogy kapcsolatunk “halálra” van ítélve.Bármi is történjen örökké szeretni fogom.

-Jó reggelt !– ragadta meg egy erős kar derekamat.

-Neked is – fordultam meg majd egészen közel férkőztem Harryhez és mélyen beszivtam bódító illatát.

-Mióta vagy fent? – csókolt meg. –Hány óra van különben? – vált el ajkaimtól.

-Egy ideje és fél 11! – pusziltam meg.Próbálom kihasználni minden adandó pillanatot,hogy elraktározzam ajkai izét,hiszen talán egy fél évig nem lesz alkalmam rá.

-2 órakor indul a gépem! – váltott át komoly hangnemre Harry.

-Ilyen hamar? – lepődtem meg. Bár tudtam,hogy nem lesz itt egész estig de valahol azért reménykedtem,hogy azért nem ilyen hamar. – Ebbe az esetbe,megyek zuhanyozni és aztán egy gyors reggelit csinálni. – kászálódtam ki az ágyból.

-Várj csak !– kuncogott majd visszahúzott, én meg egyenesen rá estem.Pár pillanatig egymás szemébe néztünk míg Harry megnem törte a csendet.

-Minden rendben lesz ha szeretjük egymást.Nemsokára újra látjuk egymást.Miután te sikeresen leérettségizel semmi sem áll majd közénk.-simított ki egy kósza tincset a szememből.

-Szeretlek! – támaszkodtam meg a mellkasán és megcsókoltam.

-Én is! – dörgölte orrát az enyémnek.

-Olyan aranyosa vagy amikor ezt csinálod. – mosolyogtam. – De most már tényleg megyek  -másztam felfelé 

Próbáltam minél hamarabb végezni.Körülbelül úgy 20 perc múlva már felöltözve álltam a tükör előtt.Épp fésültem a hajam mikor a tekintetem megakadt Harry kölnién.A kezem reflex szerűen nyúlt utána.A kicsi üveg még mondhatni tele volt.A szívem és az agyam civakodni kezdtek.Az egyik azt üvöltötötte,hogy igazán szükségem van rá,a másik meg,hogy ez az egész gyerekes.Az üvegnek új otthont adva betettem a kagyló melletti szekrénybe egy kis eldugott helyre remélve,hogy ott senki se fogja megtalálni.Mint aki jól végezte dolgát mentem ki a fürdőből ahol Harry épp a bőröndjébe pakolt.

-Szabad a fürdő! – pusziltam meg az arcán.

-Nagyon puszilós kedvedbe vagy ma – vett ki tiszta fehérneműt.

-Kiakakarom használni azt a maradék időt! – mondtam elfolytott hanggal – Megyek és összedobok valamit! – nyomtam ismét egy puszit szájára majd lefele siettem.Leérve a szememből egy kósza könnycsepp szántott végig az arcomon.Amilyen gyorsan csak tudtam letöröltem.Nem szabad,hogy most elgyengüljek.Az meg végképp,hogy sajnáltassam magam.Harrynek is legalább ugyanolyan nehéz lehet,mint nekem.Gyorsan össze csaptam valamit,ami finom is volt meg gyorsan elkészíthető.Amire befejeztem Harry is levánszorgott a konyhába a kezében a bőröndökkel.A reggeli csendesen telt.Egymást néztük vagy épp tányérunkban turkáltunk.Harrynek se volt étvágya és nekem se.Reggeli után átvánszorogtunk a nappaliba.A maradék időnkbe csak egymással voltunk elfoglalva,vagy egymás szájával.Megbeszéltük,hogy minden este skype-on elmeséljük a napunkat úgy talán enyhíthető lesz egymás hiánya.Bár mindketten tudtuk,hogy ez nem pótolhat semmit.Ezek a szavak csak arra vannak,hogy nyugtassuk magunkat,egymást.A búcsú volt a legnehezebb meg az utolsó csók.Szavakat tökeletesen helyetesitették ajkaink összeillő tánca.Most itt állok a ház előtt teljesen elhagyatottan és figyelem az autó távolodó alakját.Miútán már a kocsi halovány részecskéjét  se láttam utat engedek a könnyeimnek.Zokogva lépek be a házba ahol nem olyan rég még nevetésektől visszhangzott.A lábam a szobámig vezet,ahol még minden ugyanúgy van,mint amikor felkeltünk.Sirásom mostanára már hisztérikussá vált.A kis szekrényből elvettem a kölnit majd az ágy felé botladoztam.A lábam beleakadt egy ismerős felsőbe.Felvettem a földről és mélyen  beszívtam az illatát.Harry.Könnyeim megállíthatatlanul folytak.Remegő kézzel húztam a párnára a felsőt,majd egy kicsit használva a kőlniből lefeküdtem arra a helyre ahol Harry aludt.Mélyen beszívom a levegőt majd kifújom.Mint egy rakás szerencsétlenség sírok,miközben a párnának álcázott Harryt úgy szorítom mintha az életem múlna rajta.De talán úgyis van.

I.fejezet 24.rész

           Sziasztok!Meg is hoztam a legújabb részt.Nagyon köszönjük az új feliratkozókat meg a hozzászólásokat az előző résznél.Hétfőn nekünk is suliba kellesz vonulnunk (sajnos) úgyhogy eldöntöttük Fannival,hogy KEDDEN és SZOMBATON fogjuk feltenni mindig a kővetkező RÉSZT.Eddig is általában 2 rész volt egy héten,de ez azért segít mivel így mindig tudjuk ,hogy mikorra kell megírnunk az új részt.Nagyjából ennyit szeretnénk mondani.Jó olvasást!


u.i:ha esetleg valami közbe esik a részekkel kapcsolatban ,mindig fogunk írni egy rövidke kis közérdekűt!

                                                                                        Beca x.

Nem akartam hinni a szememnek.Zoe Whelan?Pont ő.Akire mindig is felnéztem.Mondhatni példaképemnek tekintettem.A stílusa és a személyisége miatt.Tudtam,hogy nem szabad mindent elhinni a médiának,de a kép mindent igazolt,együtt ülnek egy autóban,és még jól elvannak.Ennyire kellettem neki?A könnyeim patakokban folytak.

-Na ennyit erről!És megint itt vagy összetörve,miatta.Elnyerte a bizalmam és kijátszott....!-kiabálta édesapám.

-Hagyd!Most mellette kéne állnod,hiába hibázott!-mondta édesanyám,megölelt és apámat kitessékelte az ajtón.-Nyugodj meg kérlek!Lehet,hogy régi kép és...-mondta anya nyugtatóan.

-Nem hinném,hogy régi kép,Niall ebben a ruhában ült fel a repülőre!-mondtam még mindig sírva reszkető hangon.-Kérlek hagyj magamra!

-Ha te ezt szeretnéd!De nyugodj meg és ne csinálj semmi hülyeséget!Talán hívd fel Becat és beszélgessetek!-válaszolta anya,majd kiment.

Most még hozzá sem volt kedvem,hadd legyen Harryvel még pár napig és ne foglalkozzon az én nyomorult életemmel.

Csak sírtam-sírtam és sírtam,nem tudtam mit tehetnék.Gondolom Niall most is jól elvan Zoe-val,pedig eléggé ki volt borulva amikor elment.Biztos jobb társaságot nyújt ő neki,mint én.Talán apának mégis igaza volt,hogy még fiatal vagyok és nem tudok megadni mindent amire szüksége van!De azt mondta,hogy szeret..és szerintem ez nem mindennapi szó és nem akárkinek mondja.Azt mondtam minden rendben lesz,annyira rendben,hogy majd többet nem is beszélünk és nekem majd úgy fog tűnni mintha a képzeletem szüleménye lett volna?

Csak feküdtem az ágyon a közös képünket szorongatva,annyira rossz érzés volt.Mintha egy részét az életemnek veszítettem volna el.Olyan,mintha évek óta ismernénk egymást.Fáj,hogy távol van,nem beszélünk,de a legborzasztóbb az,hogy mással van.Ha már előtte barátnője volt miért nem beszélt róla?Én nem akartam,hogy ez történjen.Én csak egy futó kaland voltam az életében,ahogy ő tagadta,hogy nem egy „nyári szerelem”,most azzá nőtte ki magát.Csak ígéretek-ígéretek hátán amiket nem is gondolt komolyan?Pedig én tiszta szívből mondtam neki,hogy szeretem.

Késő délutánig ezen agyaltam,de még jobban fájt amit tett.Dörömbölést hallottam az ajtómon,de nem érdekelt.Nem akartam senkit sem látni.Később suttogást hallottam az erkélyem felől,de gondoltam,csak a gyerekek az utcáról.Egyszer csak valaki megfogta a vállam.Kővé dermedtem az ijedségtől és elfehéredett az arcom.Kisírt szemekkel meg sem mertem fordulni.

-Fanni!Itt vagyok!-mondta Rebeka majd felé fordultam és jó szorosan megöleltem.

-Köszi!-öleltem még egyszer magamhoz.-Láttad ezt a szart,amit az újságokban írtak?-nyomtam az orra alá a cikket.

-Sajnos igen!Azért jöttünk,mert reméltem,hogy még nem láttad és először szeretnénk kideríteni igaz-e.-mondta kissé ijedt hangon.

-Harry is itt van?-kérdeztem tágra nyílt és piros szemekkel.Intett egyet és Harry is belépett.-Bocsi,hogy az erkélyen kell közlekednetek.

-Fanni,figyelj!Én nemtudom mi ütött Niallbe,de sosem viselkedett még így!Nem csak te csalódtál benne hanem én is!És ha nem haragszol meg,én felhívnám és kiderítem mit művel.-mondta Harry idegesen.

Harry elő is vette a telefonját.Tárcsázta,de semmi.

-A füleden ülsz Horan?Mit művelsz?-ordítozott Harry,amiért Niall nem válaszolt.-Na nyugodj meg Harry,még egyszer.-válaszolt magának majd kihangosította a telefont.

Másodjára ismét kicsörgött és ekkor válasz is érkezett.Harry szeme felcsillant,de a düh még mindig a szemében volt.

-Jó napot Niall Horan!-mondta Idegesen.-Mégis mi a fenét művelsz?

-Nem minden olyan egyszerű,mint amilyennek gondolnád!-válaszolta Niall.Ekkor ismét a sírás környékezett i is Harry rám pillantott.

-Tudod,most itt ülök a barátnőd mellett,aki teljesen kivan készülve és tudod te tetted tönkre!Csalódtam benned és szerintem ő is!-mondta Harry még ingerültebben.Közelebb léptem Harryhez és megsimítottam a vállát.Nem akartam,hogy ilyesmin kapjanak össze,miattam.

-Nekem is nehéz,hidd el!Sajnálom!-mondta az utolsó szót elcsukló hangon,majd lerakta a telefont.

-Ilyen nincs!Most akkor mégis igaz!Fanni hidd el nekem,hogy Niall nem ilyen!Ne hagyd elveszni őt!Szeret téged!Őszintén!Én tudom!-mondta Harry majd megölelt.-Csoportos ölelés lányok!-mondta Harry és kisebb mosolyt csalt az arcomra.

Reményt adott,hogy minden a régi lesz,de nem most.Niall még mindig nem hívott engem,nem is tagadta a dolgokat.Talán majd a holnap új reményeket hoz!

*Niall szemszöge*

Mullingar fele egész úton Fannit hívtam,de mindhiába.Egy rakás szarnak érzem magamat,főleg amiútán Harryvel beszéltem.Ahogy elmondta azt,hogy Fanni milyen állapotban van,mintha egy kést döftek volna a szívembe.Fogalmam sincs,hogy mennyire építettük fel azt,hogy tökéletesen megbízunk egymásban.Attól félek,a legjobban,hogy nem elég érős,hogy ezt  kibírja.Talán túl korai volt nekünk?Én úgy érzem,hogy minden a maga idejébe történt.Vannak olyanok akiknél a szerelem kialakul az első pillanatba,de vannak olyanok is akiknél ez jóval tovább tart.A miénk az első csoporthoz tartozik.Gyorsan történt minden,egyik pillanatról a másikra,de ugyanígy erősödött is ez az érzés.Az életnek ez volt a legszebb ajándéka számomra.Adott egy olyan embert akit az életemnél is jobban szeretek.Fannit.Egy könnycsepp szökött ki a szememből,jelen pillanatba egyáltalán nem érdekel az,hogy férfias-e vagy nem.Pedig ha tudná,hogy mi az igazság.Akármi is történjen ez a szerelem megérdemli,hogy harcoljanak érte.Bambulásomból kizökkentet egy ismerős utca.Egy pár métert haladva még,megpillantottam az ismerős házat,ahol a gyermekkoromat töltöttem.Begördültem a kapun,madj lassacskán leállítotam a motort.Letöröltem azt a pár könnycseppet ami az arcomon ékeskedet,anyunak nem szabad tudnia,hogy mi történt.Elég neki a nagypapa távozása.Egy utolsó simitást vetve,áll mosollyal léptem be a házba.

I.fejezet 23.rész

   Sziasztok!!Na hát meg is hoztam a legújabb részt!Nagyon hálásak vagyunk a támogatásért,a hozzászólásokért és az új felírátkozóért!!Ez a rész kicsit más,mint a többi,nagyon is életbe vágó!Reméljük tetszeni fog!!Na de nem is húzom tovább az időt,hagyom a kíváncsi olvasókat elmélyülni a történetben!!:)Jó olvasást!

u.i: Aki már látta a This Is Us-t,hogy tetszett?És mi volt a kedvenc része??:)
                                                                                  Beca és Fanni.♥

*Rebeka szemszöge*

Nagyon aggaszt,hogy Fanni nem veszi fel a telefont,csak remélni tudom,hogy nem csinál semmi örültséget.Próbáltam már elérni facebookon is,de nem adott semmi életjelet.A twitteren görgetek lefelé,amikor egy igen érdekes cikk akkadt a szemem elé.

“NIALL HORAN ÁTVÁLTOTT NŐCSÁBÁSZ ÜZEMMÓDBA?”

Nemhittem a szememnek.Fogalmam sincs,hogy mégis miről írhatnak a cikkben.Nagy volt a csábitás,de egy egyszerű mozdulattal lecsaptan a laptomom tetejét.Csak bámultam magam elé,nem tudnák Fanni szemébe nézni,ha valami olyat irnának a cikkbe ami igaz lehet.De amilyen gyorsan lecsaptam a tetejét olyan gyorsan felnyitottam.Bűntudat ide,bűntudat oda a kiváncsiság győzött.Megkerestem a cikket és egy nagy levegővételele elkezdtem olvasni,a legrosszabra felkészülve.

“Niall Horan (19 éves) a One Direction ír szépfiúja szingliként élte mindennapjait,amit be is vallot,hogy nem áll szándékába változtatni.Mostanáig.Nem rég az egész One Direction,furcsa módon eltűnt.Napokig senki se hallot róluk semmit.Senki se tudta,hogy mégis hová tűntek de végül kiszivárgott a hir,miszerint egy távoli országba mentek koncertezni.Az a bizonyos koncert augusztus 13.-án volt megrendezve.De valami mégis szemet szúrt a rajongóknak:a fiúk már augusztus 9.-től senki sem látta őket Londonban.Ez arra kővetkeztett,hogy a fiúk a koncert előtt 4 nappal már ott voltak.Az ottani rajongók,nagy készülődéssel várták kedvenceiket,de azok nem jelentek meg egyik hotel előtt se.De akkor mégis hol,lakhatak?Teszik fel a kérdést egyre többen.A koncert napján a fiúk,nem magukba jelentek meg,hanem egy barna hajú és egy szőke hajú lány kisértébben.A koncertről egy kisebb after party-t terveztek a fiúknak,ahol a 2 lány újra észrevehető volt.A koncert végén amikor a fiúk az említett,buliba tartottak,úgy látszot,hogy Niall nagyon elvolt foglalva a szőke hajú lánnyal,akivel önfeledtül nevetgélve és EGYMÁS kezét fogva jöttek ki az épületből.A két fiatal közöt észlelhető volt,hogy a lány jóval fiatalabb,mint Niall.Erről egyik fél sem nyilatkozott,bár nem is úgy néztek ki akiket érdekelné a kővetkezmények. Egy-két nappal később a két fiatalt egy helyi étteremben látták.A legeldugotabb asztalnál ültek,ahol a világot kizárva csakis egymással foglalkoztak.Nevetgéltek,sőt még egy-egy forró csók is elcsattant,ami bizonyára nem volt egy barati csók vagy csak egy véletlen.Az ottaniak azt nyilatkozák,hogy jobban hasonlítottak egy szerelmes párra,mint csak holmi barátokra.Pár nap múlva az egész One Direction meg a két titokzatos lány egy repülőtérren voltak és,mint a későbbiekbe megtudtuk Liam-t,Louis-t és Zayn-t búcsúztatták.Ha valóban van valami a Niall és az ifiú lány között,akkor meglehetett érteni,hogy nem távozot együtt a 3 bandatársával.Na de mivan Styles úrral?Vajon gyengéd szálak füzik a másik titokzatos lányhoz?Ezt sajnos még nem tudjuk bíztosan,hiszen sosem mutatattak többet,mint szimpla barátok.Egy nap múlva Niallt és az állitolagos kedvesét együtt látták a reptérren,ahol gyengéd csókokat,öleléseket és puszikat osztottak meg egymással.Ám mit kerestek megint a reptéren és egyáltalán miért búcsúzkodnak?Erre válasszal szolgálhatunk:a napokban távozot el az élők közül a nagypapája,akiről többször is hiresztette,hogy mennyire jó a kapcsolatuk.”

A pofám leszakad,hogy miket megnem irnak.Szabályosan az ember bőre alá bújnak.De honnan tudnak ennyi mindenről?Számomra ez egy örök rejtély lesz.Gondoltam,hogy ennyivel be is mutatták az újságirói tehetségüet,de sajnos nem.Ha már idáig elolvastam,végig viszem.

“Niall gépje Dublinba szállt le.Azt gondolnánk,hogy innén egynesen Mullingar-ben igyekezet,de akkor egy hatalmasat tévedünk.Niall egy kávézóba,ment be egyedül,majd nagyjából 10 perc múlva távozott,Zoe Whelan – nal,az éppen egyre feltörekvő ír modellel.Egész a parkolóig mentek,majd onnan bepattantak Zoe kocsijába és,a legközelebbi hotel felé vették az irányt.

Hogy, mi történhetet tovább azt már csak ő tudják.Enyje-enyje Niall,szabad igy átverni a lányokat?Talán átvette a szerepet Harry Styles-tól (19 éves)?Mivel mindenki tujda,hogy Harry nyiltan felvállalta azt,hogy mennyire szereti a nőket.Vajon várható lesz egy ilyen bevallás az ifiú Horan részéről is?Az se kizárt,hogy talán Harry szárnyai alá veszi és egy igazi nőcsábászt farag belőle.Mivel tudjuk,hogy Harry ebbe a témában már szakértőnek számít.”

A állam már a földet súrolta.Fogalmam sincs,hogy mit higyek.A kép tényleg alátámasztja,hogy együtt ültek be a kocsiba,de az még nem jelent semmi,nem?Kezdtem kétségbe esni.Ha ez az egész igaz,akkor egy hatalmasat csalódtam Niallbe.És amit Harryről irtak,az egszerűen lesokkalt.Gusztustalannak tartom az ilyen újságirókat. Minnél hamarabb el kell menjekek Fannihoz,még mielőtt elolvasná a cikket. Egy könnycsep szökött ki a szememből,amit azonnal letöröltem.Nem volt szabad sírnom egy hülye újságcikkért.Harrynek nem szabad látnia ezt a cikket.De a sors nem úgy akarta.Még mielőtt kinyomtam volna,Harry jött be a szobába és sajnos egyből kiszúrta,hogy valami nincs rendbe.

-Mi történt? – éreztem hangjába az aggódalmat.

-Jajj,semmi,csak elbambultam! – mosolyogtam,bár inkább valami grimasznak sikeredet.

-Nemhiszek neked! – mondta és mielőtt lehajtottam volna a laptopom tetejét,ő kirántotta a kezemből és maga felé forditotta.Nemhiszem el,hogy milyen idióta vagyok.Ijedten pislogtam Harry felé,akinek fokozatosan komorult el az arca.

-Francba !– csapta le a tetejét és kezébe temete az arcát.

-Harry,jól vagy? – kérdeztem aggódva.

-Úgye tudod,hogy szeretlek – nézet fel.

-Egy percet se kételkedtem ebbe! – férkőztem közelebb hozzá és megcsókoltam. – Itt most nem a mi kapcsolatunk van válságba,hanem a Fannié és a Niallé. – mondtam miután szétváltunk.

-Öltözz fel,én addig lent várlak a kocsinál. – mosolygott.

-Sietek! – vettem az irányt a fürdő felé,ha Harry megnem akadályozta volna ezt az ajkaivval.

-Harry...-váltam el tőle,de ő újjból ajkaimra tapasztotta sajátjait.Annyira gyengéd volt,nagyon nehéz volt ellenálni neki,de muszáj sietnünk. – Igy nem fogunk elérni Fannihoz soha !– néztem a szemébe.

-Lent várlak,folytathatjuk később is! – vigyorgot öntelten.

Nem vágtam vissza semmivel,mivel tudtam,hogy akkor megint nem fogok szabadulni egy ideig.Gyorsan rendbe szedtem magamat és indultam is lefelé,remélve,hogy még nincs késő.

*Fanni szemszöge*

Semmi kedvem senkivel beszélni,legfőképpen találkozni nincs.Mostmár nem csak dühös vagyok Niallre amiért még mindig nem hívott,hanem aggódom is.Mi van ha történt valami vele út közben?Nem akarom elveszíteni!Talán jobb is ha nem gondolok a legrosszabbra.Talán,csak magányra van szüksége,pedig velem mindent megbeszélhetne,de megértem,most mit érezhet.

Még csak dél körül járhatott az idő,de mégis olyan nyomottnak,fáradtnak és reménytelennek éreztem magam.Semmire sem tudtam odafigyelni,ezért jobbnak láttam ha egy kicsit lepihenek hátha kitisztulnak a gondolataim.Félálomban lehettem amikor valaki belépett a szobámba,kopogás nélkül,üvöltve.

-Én meg mondtam neked,hogy ezt fogja veled tenni!-mondta apám kiabálva egy újsággal a kezében amit az ágyra dobott.

-Mi ez?-kérdeztem nyugodtan.

-Olvasd csak el!Ez a szemétláda!Már elejétől kezdve nem tetszett nekem ez a gyerek!-mutatott az újságcikkre.

A címe “NIALL HORAN ÁTVÁLTOTT NŐCSÁBÁSZ ÜZEMMÓDBA?”.Na msotmár én sem voltam annyira nyugodt,elkezdtem olvasni az első sorokat.Itt a mi közös életünket tárgyalták.

-De hisz ebben semmi rossz nincs!-néztem apámra értetlenül.

-Olvasd csak tovább!A kis álszent.

I.fejezet 22.rész

Sziasztok! Elég rég nem "találkoztunk" már.Nem akartunk addig részt tenni,míg a szavazásnak vége nem lesz.Hát eljött az a bizonyos nap.Fannival úgy döntöttük ,hogy továbbra is FOLYTASSUK.Igazából mindketten tudtuk ezt,de ez az egész most még több erőt adott nekünk és szerintem mindketten kimondhatjuk azt,hogy a világon nekünk van a legjobb olvasóink.Nagyon-nagyon köszönjük azt,hogy mellettünk álltatok akkor amikor majdnem abba akartuk  hagyni ezt az egészet.Igaz,hogy nem ismerünk benneteket személyesen de bár megtehetnénk.Nagyon köszönjük mégegyszer mindenkinek aki támogatott minket.Nem is szaporítanánk a szót,itt a várva várt  új rész.

u.i: mivel olvasóink nagyobb része Magyarországon lakik,megszeretnénk kérdezni,hogy milyen volt az első hét suli?Reméljük,hogy mindenki jól van! :)


                                                                                 Beca és Fanni x.

*Niall szemszöge*

Micsoda nyugodt nap,2 hétig nem hallom a fiúkat.

-Szívem,nézünk valami filmet?-kérdezte Fanni a konyhából.-Van popcorn is hozzá.

-Popcornnal és veled igen!De mit?-kérdeztem.

-Nekem mind egy mit,ott van az asztalon a DvD-tartó nézd meg mik vannak benne!-kiabált vissza.Ki is nyitottam,de megcsörrent a telefonom.Aj,remélem nem csináltak semmi hülyeséget a fiúk.Még csak 1 napja mentek el.De nem ők voltak,hanem anya.Kimentem telefonálni a teraszra.

-Szia anya!-szóltam bele.

-Szia drágám!Figyelj,rossz hírt kell közölnöm,ülj le!

-Mi az anya?Baj van?-kérdeztem aggódva.

-Sajnos ma reggel nagytatád meghalt!Annyira sajnálom!-mondta anya sírva a telefonba.

-Nyugodj meg anya!Mindannyiuknak nagyon fontos volt!-mondtam én is már könnybe lábadt szemekkel.

-Haza tudnál jönni a temetésre?Tudom,hogy nehéz!

-Persze,de mikor?-estem kétségbe.

-Hétfőn!-válaszolta anya szipogva.

-Megoldom,ott leszek!Szeretlek és kérlek nyugodj meg!-raktam le a telefont.Nem akartam bemenni.

-Niall!Mi a baj?-állt Fanni a hátamnál,kezeit a vállamra tette.

-Haza kell utaznom vasárnap!-mondtam könnyes szemekkel.

-Mi történt ??!!-mondta és leült az ölembe.

-A nagypapám meghalt ma reggel!

-Sajnálom!-mondta és megölelt.Annyira jól esik,hogy itt van mellettem.-Közel állt hozzád?

-Igen,mindig vele beszéltem,ha valami gondom volt!Ő mindig meghallgatott és kiállt mellettem!Tanácsot adott ha szükségem volt rá,olyan volt ő,mint az őrangyalom.Ha rosszat tettetem,segített,hogyan tudnám jóvá tenni.Nagyon fontos nekem!-mondtam már-már sírva.Fanni még jobban magához ölelt.Tudta,hogy most legjobban erre van szükségem.

-Kérlek nyugodj meg!Tudom,hogy ezek a szavak most semmit nem segítenek!Az idő majd mindent megold,de az az űrt amit ő hiánya hagyott a szívedben nem fogja!-mondta ő is elcsukló hangon.-Én is átéltem már egyszer,amikor a nagymamámat veszítettem el,ő is nagyon fontos volt nekem!És megértem,hogy haza kell menned!

-Ígérem,szerdán este visszajövök!Sajnálom,hogy itt kell hagyjalak!-mondtam majd letöröltem az arcomról a könnycseppeket és megcsókoltam.

-Na aggódj,neked most ez a legfontosabb!-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.

Csak Fanni anyukája volt otthon,éppen ebédet főzött.

-Mi történt?-kérdezte aggódó szemekkel,amikor látta,hogy bejöttünk.-Miért sírtok mindketten?

-Meghalt a nagypapám és haza kell utaznom!-mondtam szomorúan.

-Sajnálom,őszinte részvétem!-ölelt meg Anna.

-Köszönöm!-majd felmentünk a szobába.

Ebédelni sem volt kedvem,csak néztem a falt és azon gondolkodtam,hogy mi lett volna,ha az elmúlt 1-2 évben több időt szánok a családra?Megtudtam volna hálálni tatámnak azt a sok jót amit ő adott nekem.Fáj,hogy ilyen háláltan voltam,de remélem majd egy nap,ezután az életem után találkozunk,szeretnék olyan jó ember lenni mint ő.

-Jól vagy?-jött be Fanni ebéd után és lefeküdt mellém az ágyra.-Nem vagy éhes?

-Megvagyok!És egy falat sem menne a torkomon!-mondtam mosolyt erőltetve a számra.

-Pedig te aztán szereted a hasad!-próbált megnevettetni,de én csak közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.Beraktunk valami filmet,de ez sem tudta lekötni a figyelmem és el szundítottam.Arra ébredtem,hogy Fanni az arcom puszilgatja.

-Niall,öltözz át pizsibe és aludj tovább!Pihenj!-mondta csendesen.

Hamar átöltöztem,és visszafeküdtem,Fanni pedig a mellkasomra és így aludtunk el,pedig még csak 10 óra volt.

Az egész délelőtt azzal telt,hogy repülőjegyet foglaltunk ma estére Dublinba és pakoltunk.Nehéz itthagyni Fanni.Szükségem van rá,és tudom,hogy neki is rám.

-Gyertek enni!-kiabált Fanni anyukája.

Lementünk és leültünk az asztalhoz,és az ebéd végén így szóltam:

-Köszönöm,hogy itt lehettem és,hogy így befogadtatok!Nem szeretek búcsúzkodni és nem is akarok,csak pár nap!Remélem!-öleltem meg mindenkit.

-Ha akarod,mi szívesen kiviszünk a reptérre!-szólalt meg Dávid.

-Igen,az tényleg jó lenne!-válaszoltam mosolyogva.

Elbúcsúztam Fanni anyukájától,mert ő nem tartott velünk.Beszálltunk az autóba.

Egész úton Fanni kezeit fogtam,illetve szorongattam.

-Fáj téged így látni!De meglátod minden rendben lesz!-hajtotta fejét a vállamra.

-Ugye tudod,hogy mindennél jobban szeretlek??-kérdeztem majd válaszul megcsókolt.

-Igen tudom,én is téged!-nyomtam egy puszit a homlokára.

Az út hamar eltelt.Amikor kiértünk a reptérre még volt 1óra az indulásig,de 15 perc múlva felkell üljek a gépre..

-Szeretlek!-mondtam szívből.

-Én is szeretlek,Niall!Vigyázz magadra!-mondta és egy könnycsepp legördült az arcán.

-Te is!- utoljára úgy csókoltam mag,mintha ez lenne életem utolsó perce vele,de tudtom,hogy nem.Majd elindultam a gép felé.

*Fanni szemszöge*

Rossz volt nézni,ahogy távolodik tőle,néha-néha visszapillantot,de az még rosszabb volt,hogy ilyen állapotban ment el.”Nem Fanni,nem fogsz sírni,hiszen pár nap és ismét itt lesz melletted”-mondogattam magamnak.

-Indulhatunk?-kérdezte apa és megölelt.Én csak bólogattam és kimentünk a kocsihoz.

Az út nagyon gyorsan eltelt,bár elég hosszú volt…csak néztem ki a fejemből.Bár nem gondolkodtam semmi,üres volt minden.Hazaérve felmentem a szobámba és gondoltam valami hasznosat is csinálok,hiszen 3 hét és itt a suli.Nem akartam Becáékat zavarni,had töltsék még a maradék időt együtt,legalább ők.De most mindennél jobban megtudom érteni Niallt.Nem tudtam 2 sornál többet elolvasni 1 könyvből sem,mindig máshol járnak a gondolataim.Már későre járt ezért nem is erőltettem tovább ezt a dolgot.Lezuhanyoztam és ágyba bújtam.Visszatértek azok az emlékek amikor még Niall is itt volt mellettem.Nialler mosolya,nevetése,csókjai és,hogy mennyire figyelmes és türelmes volt,akkor este amikor Rebeka ránk nyitott.Annyira szeretem őt,talán még nem töltöttünk annyi időt együtt,de az akadályok még jobban megerősítették a szerelmünket és mindketten rájöttünk,hogy mennyire számítunk egymásnak.Ilyen gondolatok és érzések közepette lassan álomba merültem.

Reggel első gondolatom az volt,na már csak 2 nap.Összeszedtem egy kicsit magam és elindultam a konyhába reggelizni.Senkit nem találtam otthon.Csak egy cetli volt a hűtőn:”Kaja a hűtőben..Anya”Na hát jó,akkor úgy látszik reggeli után ismét egy punnyadós nap várható.Leültem reggelizni és egy jó ötletem támadt.Mire jó az evés,nem csak jobb kedve deríti az embert hanem még szuper ötletei is támadnak.Bár nem akartam Beacáékat zavarni,de gondoltam azért elmehetnénk ma valahová 3-an.És már tárcsáztam is Rebeka számát.

-Jó reggelt!-szóltam bele a telefonba.

-Jó reggelt neked is!Hogy vagy?-kérdezte álmos hangon.

-Úgy-ahogy jól.És ti?

-Hát nagyon jól!-hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Ma ráértek?-kérdeztem a lényegre térve.

-Mire?Mikor?Hol?-válaszolt kérdéssel.

-Délután 3-kor,a parkban,egy kis szieszta!

-Ott leszünk!Puszi!-és lerakta a telefont.

Hamar összeszedtem a házat egy kicsit.Kaptam egy SmS-t Nialltől is:”Szeretlek és hiányzol”,egy gyors választ írtam neki: “Szeretlek és nagyon hiányzol”.Ennek az üzenetnek az örömében nagyon hamar eltelt a reggel a semmit tevéssel.

Lezuhanyoztam,ha hajamat összefogtam és laza ruhában indultam el a parkba.Harry és Beca már a padon vártak engem,de szerintem észre sem vették,hogy odaértem annyira elvoltak foglalva egymással.

-Sziasztok!!-álltam eléjük.

-Na végre!-távolodott el Beca Harrytől.

-De azért látom nem unatkoztatok!-válaszoltam kuncogva.

-Haha!Indulhatnánk valamerre?-kérdezte Harry.

-Persze,szerintem üljünk be a legközelebbi pizzázóba!-mondta Rebeka majd elindultunk.

-Most végre úgy érzem magam,mint egy hétköznapi ember!-sóhajtott fel Harry vigyorogva.

-Mert az is vagy!Csak híres és minden tini lány őrülten szeret téged! - csókolta meg Beca.-Ahogy én is!

-Én is téged!-válaszolta Harry.

-Legalább ti jól érzitek magatokat!-válaszoltam lehajtott fejjel.

-Jaj,kérlek bocsáss meg,nem akartuk,hogy úgy érezd,te vagy a felesleges 3-dik.-mondta Hazza.

-Nem az itt a baj!-válaszolt Rebeka.-Niall,igaz?

-Igen,de inkább ne is beszéljünk róla,csak elszomorodom!-mondtam kissé könnyes szemekkel.

-Ez a 2 nap hamar el fog telni!Megértem,hogy hiányzik meg minden!-mondtam bíztatóan Rebeka.

-Niall nem az a fajta pasi aki könnyen szerelembe esik,de ha egyszer igen,akkor azt komolyan is gondolja!Mindent megfog azért tenni,hogy szerdán visszajöjjön hozzád!-mosolygott Harry is.

-Tudjátok milyen jól esik,hogy itt vagytok mellettem?-öleltem meg mindkettőjüket.

-Örülünk ha segíthetünk!-válaszolta Beca.

Ez a délután hamar eltelt,főleg ha az embernek ilyen jó barátai vannak,akik mindig mellette állnak.Amikor hazaértem anya és apa is már otthon voltak.Együtt vacsoráztunk megbeszéltük mindenki napját.Anya és apa is lelket öntöttek belém,de nekem nem kell az,hogy az emberek sajnáljanak.Jobbnak láttam,ha felmegyek a szobámba és elteszem magam holnapra.Ez a két nap annyira egyforma és szürke volt.De végre a szerdai nap reggelére kelltem fel.Bizakodva vártam Niall üzenetét vagy telefonhívását egész nap.Már este 8 óra volt,de még mindig semmi.Ekkor kezdtem el aggódni,nem akartam Niall-t zaklatni,inkább Harryt hívtam hátha tud valamit.

-Szia Harry!Bocsi a zavarásért!Niall nem hívott téged?

-Szia Fanni!Nem!Még nem jött vissza?-kérdezte aggódva.

-Nem és nem is hívott,abban reménykedtem,hogy téged igen!De úgy látszik nem.-majd leraktam a telefont.

Senki nem tud semmi,vajon baja esett?Mi történhetett?Írtam neki üzenetet,de nem válaszolt.A telefonnal a kezemben aludtam el,a válaszát várva.

Reggel is az első dolgom az volt,hogy megnézzem az üzeneteim,de nem volt válasz.Felléptem Twitterre,de ott sem írt ki semmit.Megint úgy éreztem maga,mint 1 hónapja,szinte a reggeli “rutin”.Talán véget ért ez a 3 hetes álom?Igaz,hogy minden csoda három napig tart,az én esetemben pedig 3 hét?Tudom,hogy ez nem lehet!Érzem ajkaimon minden csókját érzelemmel telve,minden érintését bőrömön,amibe minden porcikám beleremeg.Hiányzik és szeretem őt.A telefonom elég sokszor megcsörrent,de nem ő volt,csak Beca,de most senkivel nem volt kedvem beszélni.