I.fejezet 1.rész

             Sziasztok! Bemutatkozásba vagy hasonlókba sosem voltunk jók tehát inkább a lényegre térünk. A barátnőmmel már nagyon sok fanfictionöket olvastunk tehát eldöntöttük, hogy kezdünk mi is egyet. Lesznek olyan részek amiket csak  Fanni írta magába vagy én Rebeka, de közösen írt részek is lesznek. Ez lesz az első blogunk szint úgy neki is és nekem is. Próbálunk nem egy sablonos történetet írni és remélem sikerül is. Részeket körülbelül 3-4 naponta hozzuk vagy ha úgy engedi időnk akkor hamarabb is. Nem is tartunk  fel titeket tovább, jó olvasást és előre is köszönjük a feliratkozásokat és kommenteket! 

                                                                          Puszi, Rebeka és Fanni.

                                                   - Fanni szemszöge - 

                     Tízenhat évesen szar az élet, főleg hogy ha egy kisvárosban élsz. Egész nap csak a suliban ülsz, tanulsz, hogy eltudj menni innen , mert úgye ebbe a városba csak meghalni jönnek az emberek. Zárkózott típus vagyok, sosem voltam népszerű a suliban, de nem is akarok az lenni, van pár barátnőm, de a legjobb Rebeka. Nincs túl sok közös bennünk. Mondhatni tökéletes ellentétek vagyunk. De van egy dolog ami mindkettőnknek fontos: One Direction rajongók vagyunk, de persze nem az az őrült fajta. Rebekával minden nap írunk nekik, hogy jöjjenek el hozzánk koncertezni, de eddig sikertelenül. Reggel a suli előtt bekapcsoltam a laptopom, hátha írtak. Már épp jelentkeztem volna be, amikor anya megszólal:

- Fanni ideje lenne reggelizni és suliba indulni.

- Jó megyek.- lehajtottam a laptop tetejét és lementem reggelizni

Gyorsan reggeliztem és elindultam a suli felé. Ahogy kiértem az ajtón Rebeka futott felém. Nem tudtam miért örül annyira nekem.

- Van egy jó hííííreeem!!- sikoltozott.

- Na mondd, legyen jobb a reggelem.

- Reggelre volt egy privát üzenetem, találd ki ki volt az.

- Na ki vele, most már engem is kíváncsivá teszel.- válaszoltam izgatottan.

- Harry Edward Styles-től.

- Úram Isten...és mit írt.. mondd már!

- Látta minden egyes tweetünket és lehet szó egy koncertről, valamikor 3 hónap múlva.

- Te jó ég, írj vissza hogy mi mindent leszervezünk csak mondják meg az időpontot. Rebeka ez az, most minden álmunk teljesülhet!

- Jó-jó, de most már induljunk, mert még ezt a hetet ki kell bírnunk a suliba!

- Aztán miénk a nyár és az öt helyes fiú!

Egész nap nem tudtam másról beszélni csak az öt fiúról. Bár máskor is dőlnek belőlem a szavak ha róluk van szó. Sietve hagytuk el a sulit, pedig általában mi maradunk mindig utóljara de ma nem tudtam egy perccel se többet ülni itt. Alig vártam , hogy végre Rebekához érjek és megnézzem , hogy mi van. Szerencsére Rebekának a szülei késő estig dolgoznak, úgy hogy egész délután rendezhetjük a One Direction-t.

- Na szóval, felkészültél? – kkérdezte  Rebeka.

- Gondolom...de teljesen mindegy mutasd! – sürgettem.

Egy pár pillanat alatt fellépet Twittere és a privát üzenetekhez ment.

-Úr Isten, tényleg ő az – mondtam tágra nyílt szemekkel – Nem hiszem el - kezdtem olvasni.

                  

                       

                        Kedves Rebeka, megkaptuk a sokadik üzeneteid! Először is nagyon örülünk, hogy ebben az országban  is ennyire szeretnek minket. Soha nem jártunk még itt de elszeretnénk menni! Mi benne lennénk egy koncertre úgy 3 hónap múlva, de ez komoly tervezést igényle.  Megbeszéltük Paullal és ő is beleegyezte. Tehát már csak a helyszín kéne. Minél hamarább értesítsél minket, hogy tudjuk megbeszélni a dolgokat és egyeztetni az időpontot.

                                                                                

                                                                                  Puszil, One Direction