I.fejezet 2.rész

   Sziasztok! Megérkeztünk a harmadik részt. Szombatra volt igérve de mivel már kész volt hamarabb, eldöntötük, hogy inkább ma teszük fel. Reméljük, hogy fog tetszeni. Nagyon- nagyon köszönjük az egy felíratkozónak és rendszeres hozzászolásait. További szép napot kivánok és jó olvasást!

U.i : A következő rész remélhetőleg kedd este fog felkerülni!

                                                                                           Beca x.

                                                           - Rebeka szemszöge -

                   



                         Hú, még jó hogy Fanni felhívott, bár valamikor este felé nekem is eszembe jutott volna a dátum. Gyorsan összeszedem magam. Mégsem jöhetnek úgy a fiúk, hogy nem is vártuk őket. Apummal még le kell tárgyalnom a holnapi  utat.

- Jó reggel apu! - köszöntem jókedvel teli hangon a telefonba.

- Jó reggelt Rebeka. Te ilyen korán ébren vagy? - nevetett.

- Igen, holnap nagy nap lesz. Muszáj kilenc órára kiérnünk a reptérre.

- Akkor reggel öt órakor  kelés. Nincs nyafi, az öt szerintetek cuki srác előtt nem lehetsz kómás.

- Aludni sem fogok tudni, már alig várom.

- Azt majd meglátjuk.

                      Ezzel leraktam a telefont, biztos voltam, hogy minden rendben lesz.

Fannival elmentünk még kaját venni és úgy érzem minden készen áll. Egész délután a Twitteren lógtunk, Harrytől kaptunk is egy üzit, hogy ők reggel öt órakor kelnek a repülő miatt, és akkor majd írj egy sms-t hogy mi is keljünk fel. Olyan édes, hogy még ránk is gondolt. Ők is nagyon várják az utazást és hogy végre ide is eljuthatnak, a média nélkül. Megbeszéltük, hogy mi 9-kor várjuk őket a reptéren. Fanninak muszáj volt hazamennie, mert hát neki is készülni kell holnapra. Lezuhanyoztam és ágyba bújtam. 
                       Hajnalban a telefon rezgésére ébredtem. ”Ismeretlent”  jelzett, bár tudtam, hogy Harry az. Ezt üzente: “Jó reggelt,bár még korán van, ideje indulni a reptérre, remélem az én SMS-re keltetek. ”Óhh,hát persze Harry! - válaszoltam neki, majd gyorsan rácsörögtem Fannira.

                                                             - Fanni szemszöge - 

- Mondjad!- szólaltam meg álmos hangon.

-  Jó reggelt álomszuszék! Neked nem kénne valahol lenned most? 
- Áh de, igazad van. - jut eszemben a mindekori reggeli szokásom - Most lent kéne üljek a konyhába és az extra csokis puffancsokat egyek tejjel. 
- Fanni, nem vagyok mókás kedvemben. -  mondta  komolyan.

- Jó-jó, fél óra és nálad leszek.

-  Ezt lekésted, nincs fél órád, tíz perc és a házad előtt vagyunk.

- Jól van. - csaptam le a telefont. 

                Gyors tempóban felöltöztem. Zöld felső, Niall kedvéért és egy fekete nadrág. Szőke hajamat kiengedtem és napszemüveget raktam a fejemre. Hamar kész voltam, bár úgy éreztem valami elfelejtettem, de mindegy volt, hiszen  Rebeka már várt.

Megöleltem és bepattantunk a kocsiba. Rebeka apukája egész úton viccelődött így hamar eltelt, bár az észünk most nem ott járt. Milyen jó lesz a srácokat testközelben látni, megölelni és beszélni velük, megismerni két héten át, és még talán ez után is tartjuk a kapcsolatot.  Rebeka kizökkentett a gondolataimból.

- Minden rendben? - kérdezte furcsán méregetve.

- Persze, miért ne lenne? - válaszoltam kérdésére kérdéssel. Logikus Fanni, mint minden ami szádon kijön.

Nem tudodt újabb aggodalommal teli kérdést feltenni, mivel megcsörrent a telefonja. 

-Igen?-szólalt meg. Akárcsak egy süket öregasszonynak, a hívás hangereje a legfelső fokon van, így tisztán hallhattam amit és akivel beszélt.

                  - Szia, Harry vagyok. Körülbelül 5 perce szálltunk le, én kint vagyok, de a többiek épp most                            falják fel a büfét.- nevetett.

                  - Kitartás, 5 perc és ott vagyunk.- szólt vissza Rebeka.

                  -Renden. Én addig mentem ami még menthető a miniéterembe. - mondta Harry, olyan                                    mosolygos hangon.

Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból. Még mindig nem  tértem magamhoz , hogy mi történik körülöttem.Talán ez életem legfontosabb pillanata, mindig arról álmodoztam, hogy milyen lenne ha találkoznék a fiúkkal. Sose gondoltam volna , hogy egszer ez megtörténik de most itt vagyunk a repülőtéren a fiúk után.

-Hahó !- legyezte a kezét előttem Rebeka. – Jól vagy? Figyelj, tudom, hogy ez neked sokat jelent és izgulsz, de nyugi nem lesz semmi baj. Vagyis gondolom. – nyugtatott az ő igen nyugtató szavaival. Nem tudom , hogy maradhat ennyire nyugodt. Egyféleképpen sose értettem, mindig szokot izgulni minden előtt de ha eljön az a pillanat tök higgadtan viselkedik. Megkerültük a repülőteret és a hátsó kijárathoz mentünk. Elértük az ajtót.Csak figyeltem de nem mertem kinyitni mivel tudtam hogy az ajtó mögöt ott várnak ŐK. Egyik pillantról a másikra Rebeka erősen belökött az ajtón és valakinek vagy valaminek neki mentem aztán sikeresen elterültem a földön.

                                            


                                                         - Niall szemszöge - 

                  


                         Már nagyon vártuk a lányokat,hogy végre induljunk el de sehol se voltak.Harry felhívta azt hiszem Rebekát, hogy ők hol vannak. Sajnos a büfés néni kiszolgált minden ehetővel és ihatóval de egyszer minden elfogyik, nem? Mivel kaja nélkül maradtam, gondoltam kimegyek egy kicsit levegőzni. De valaki hirtelen kinyitotta az ajtót és szerencsémre pont rámesett. Megálapitottam , hogy nem is olyan nehéz tehát ez itt még nem a vég. Az illető aki rajtam ‘feküdt’ lassan felállt. Egy gyönyörű lánnyal álltam szembe, nem lehetett több mint 16. A szőkés-barna hosszú haja tökéletesen illet a zöld szeméhez. Majdnem olyan volt mint a Harry szeme de az övébe még társult sárga és kék árnyalatok. Egy ideig csak álltam nem bírtam megszólalni de Harry átvette az irányítást.

- Harry Styles. – mondta lazán majd kezét nyújtásra emelte.

- Fanni Feldrich. – mondta a lány.Vagyis Fanni. Nem tünt olyan elvetemült rajongónak, ami tetszett. Sőt nem is tűnt rajongónak, ami egy plusz pont nálam. De nem mintha nem szeretném a rajongóinkat, csak néha azt kivánom, hogy az emberek úgy viselkedjenek velem ahogy másokkal is. Remélem, hogy Rebeka is hasonló e téren Fannihoz.

- Niall Horan. – merészkedtem én is bemutatkozni.Fanni egy apró mosollyal jutalmaztat.

- Zayn Malik. – nyújotta a kezét Zayn.

- Liam Payne.

- Louis Tomlinson – mutatkozott be utoljára Lou barátunk.

- Na hát akkor ha már mindenki bemutatkozott mindenkinek szerintem menjünk ki Rebekához és akkor lassan induljunk, gondolom fárasztó volt az út. – mondta Fanni

A fiúk egyetértően bólogattak. Kiértünk a repülőtér hátsó kijáratához ahol egy barna hosszú hajú lány fogadott minket. Eddig csak fél órája vagyok itt,  de már 2 szép lánnyal találkoztam.Ha ez így lesz továbbra is komoly fontolóra veszem, hogy a kedvenc országom titulusát kapja. Úr Isten ez most olyan Harry-s volt , néha el sem hiszem, hogy mennyi hülyeség folyik a számból. Néha még durvábbak. mint Harryé.

- Sziasztok! Kovács Rebeka vagyok! De átfordítva Rebeca Smith lenne, ha úgy könnyebb számotokra. De nyugodtan szólítsatok Becanak – mondta nagy mosollyal a száján Rebeka. Mindenki újra bemutatkozott ami szerintem felesleges volt, de Harry ragaszkodott hozzá.

- Szerintem induljunk , hogy ne legyen késő mire haza érünk – mondta Rebeka

-Szerintem is – bólogattam – De először irány valahova ahol lehet kaját venni , mert pocak éhes. -  dörzsöltem meg a hasam. A két lány felnevett amit vártam is de a fiúk rosszállóan csóvalták a fejüket. Elindultunk a kocsi fele  ami egy fekete Land Rover volt. Pont megfelel, legalább senki sem fog be látni az autóba ,ugyanis sikerült a média nélkül ide utaznunk csak még nem tudjuk mennyi ideig. A kocsiba egy közép korú férfi ült és később kiderült, hogy Beca apja volt. Egy közeli McDonald`s-nál álltunk meg. Fél óráig kajáltunk aztán végre elindultunk. Az úton igazság vagy merészséget játszottunk , remélve, hogy így jobban megismerjük egymást.