I.fejezet 35 . rész

         Sziasztok! Egy kis késéssel de itt vagyunk, az új résszel. Hamarabb kellett volna feltegyük, de sajnos a suli miatt nem nagyon volt időnk. Nagyjából még 3 rész van, ami már igazán nem sok. Nagyjából ennyit szeretnénk mondani, új információval sajnos nem szolgálhatunk ami a jövő fejezettel kapcsolódik. Az előző részben szinte mindent összefoglaltunk, de ha van olyan aki szeretne tőlünk kérdezni, az nyugodtan írjon twittere. Jó olvasást!
                                                                                        Beca és Fanni x.




                                                                   - Rebeka szemszöge-

                                           

                     -Hoppá, folytasd csak, tán valaki behálózta a kis szívedet? – kérdezte az igazán kihívóan öltözött műsörvezetőnő

      - Az az igazság,hogy de. Már egy pár hónapja úgymond virágzik ez,csak sajnos eddig nem volt időm bejelenteni. Nagyon szeretjük egymást és úgy érzem, hogy ez a tökéletes időpont ahhoz, hogy bejelentsem, hogy ez a lány istententelenűl elvette az eszem. –  nevetett.

      A szívem eszeveszetten dobogott, egyik gondolatot vette át a másik, hirtelen azt sem tudtam, hogy most ez jó vagy nem? Egyrészt, nagyon örülök, hogy Harry nyíltan felvállalt, de félek is, hogy mi lesz ez után. Én lennék a világon a legboldogabb, ha  a rajongók elfogadnának és nem úgy vennék ezt az egészet, hogy elloptam tölűk a kedvencüket. A  heves gondolataimból, Perrie rázott ki.

- Beca, mi a baj? Minden rendbe? – kérdezte ijedten.

- Igen, persze, miért nem lenne? – mondtam magam elé bámulva.

- Hát, Harry éppen most jelentette be hivatalosan is  a kapcsolatotokat. – mosolygott Sophia.

- Különben is, mi a véleményed erről az egészről? – kérdezte El.

- Shh.. – mondtam mikor láttam, hogy Harry tovább beszél.

- És megtudhatnánk a lány nevét? – kérdezték tőle.

- Az egyenlőre még titok. – mosolygott. – Nagyon szeretném, ha tiszteletbe tartanák ezt a döntésemet, nagyon szeretem és nem szeretném ha bántanák őt. – váltott komoly hangnemre.

- Hát akármi is történne, mi gratulálunk nektek – rázott vele kezet az idősebbik pasi.

Ezután elbúcsúztak és a fiúk kimentek. Nem kaptam levegőt, nem, hogy beszélni tudjak. Fogalmam sincs, hogy örüljek vagy haragudjak amiért csak az én beleegyezésem miatt.

- Rebeka, hahó? – legyezte Sophia a kezét a fejem előtt.

-Ugye nem haragszol ezért Harryre? – biggyesztette le az alsó ajkát Perrie.

-Pillanat. – mondtam és kifújtam a bennem felgyülekezett levegőt. – Szóval fogalmam sincs, hogy ezt mégis, hogy gondolta az én beleegyezésem nélkül a nyilvánoságra hozni, mivel szerintem ez olyan téma ami mindkettőnket érint. – hadartam el egy szuszra.--

És akkor most? – kérdezte El. 

-Ettől eltérve, nagy meglepetést okozot ez az egész.Örülök, hogy felvállalta a kapcsolatunkat, evvel talán a kapcsolatunk is egy újabb szinten van.Vagyis nem tudom. Biztosan, sok változást fog hozni ez az egész, de idővel minden rendben lesz. Szeretjük egymást és ez a lényeg. – mondtam el egészen lassan, majd mosolyogva fejeztem be.

-De aranyos. – ölelt meg Pezz.

-Tehát akkor, most már a nyilvánosság előtt is a One Direction barátnők közé tartozzol. – nevetett Soph.

-Hát valahogy úgy. – mosolygotam.

-Minden jó és minden szép úgyhogy kérünk szépen egy csoportos ölelést. -  szoritott össze El és Perrie mellénk társulva Sophia is. Fanni  keresztbe tett kézzel bámulta, a már kikapcsolt tévét. Kibontakozva az ölelséből, Fanni felé fordultam.

-Mi történt? – kérdeztem tőle.

-Semmi. – állt fel. -  Nem akarom megzavarni a “One Direction barátnőket” – rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

-Fanni, várj!-kiáltottam utánna.

-Ne, hagyd nyugodjon le. – húzott vissza El.

-Én nem akartam megbántani. – hullott le egy könnycsepp a szememből.

-Nem a te hibád. – húzot magához El.

Már vagy tíz perce, így ültünk. Én Eleanor vállán sírtam, miközben magamat okoltam különféle dolgokkal míg a másik oldalomon Perrie is próbált  megnyugtatni, de ez mindhiába volt. Sophia felment Fanni után hátha kinyitja neki az ajtót, de hajthatatlan. Hangos trapolást és röhécselést hallottunk a bejárati ajtó előtt. Igazából, nem volt erőm arra, hogy letöröljem a könnyeim és úgy Harry elé állni. Ahogy bejöttek és megláttak minket a nappaliba, lehervadt a mosoly a szájukról.

-Hé, mi történt?  - térdelt le elém Harry. – Úgye nem a bejelentéssel kapcsolatos? – mondta aggodóan.

-Nem, úgyan semmi baj nincs. – próbáltam éppkézlább szavakat kipréselni magamból.

-Rebeka, kérlek ne mond ezt, nagyon jól tudom, hogy történt valami. – mondta Harry csöpnyire idegesen.

-Az én hibám minden, Fanni megharagudott. – zártam le röviden, szipogva, de aztán pár pillanat múlva megint rámtört a sírógörcs.

-Eleanor megtudnátok ezt magyarázni? -  kérdezte idegesen.

-Gyere ki. – állt fel Eleanor és őt követte Pezz.

Suttogásokat hallotam, nem tudtam semmi konkrétat kivenni abból ,hogy mit is mondhat a két lány. Igazából nem érdekelt, csak arra tudtam gondolni, hogy Fanninak az életében lassan én hozzom az összes negatív forrást. Sejtelmem sincs, hogy miért viselkedik így. Bár azt tudom, hogy Niallnek is köze van ehhez.

Egy hideg kezet éreztem a vállamon. Kisírt szemekkel fordultam a tulajdonos felé aki Harry volt.

-Ez nem a te hibád. – kerülte meg a kanapét majd mellém ült. – Nem te tehetsz erről, sőt erről senki se tehet. – zárt karjaiba. Óvatosan símitotta a hátamat, miközben érvelte azt, hogy ez az egész senki hibája.Pár pillanat múlva én is bele gondoltam ebbe az egészben és rájöttem, hogy tényleg van értelme annak amit mond. Se én, se Fanni, se Niall, senki sem hibás ezért a szituációért.

-Igazad van. –nyögtem ki.

-Végre, hogy belátod. – kuncogott.

-Bírom, hogy te még ilyen helyetbe is tudsz nevetni. – böktem meg én is kuncogva.

-Te is azt csinálod. – bököt vissza.

-Szeretlek Harry. – támadtam rá ajkaira, amivel igazán megleptem.

-Én meg bírom  a kedély változásaidat. – vállt el ajkaimtól.

Nem mondtam semmit, csak mosolygova gömbölyödtem össze és egészen hozzá férkőztem. Ő is szorosan húzott  közelebb magához, de az érintésébe volt valami fúrcsa. Talán félelem? Gondolkozni kedztem és rájöttem, hogy mi okozhatja a feszültséget.

-Tudom, hogy min gondolkodsz. – suttogtam. – Azt gondolod, hogy megharagudtam rád a döntésed miatt. – köröztem ujjaimal a mellkasán.

- És?Haragszol? – szívta be alsó ajkád.

-Találd ki. – tapasztottam ajkaimat az övére. Olyan szenvedélyesen csókoltam, mint még soha, próbáltam minden érzést beleadni.

-Hát ebből még nem tudok semmit se eldönteni. – mondta rekedtess hangján.

-Olyan csacsi vagy. – löktem arébb nevetve.

-Szeretlek, és ez számít, nehéz lesz, de megoldjuk. – néztem a szemébe.

-Meg. – puszilt meg gyengéden.

-De most, megyek Fannival is tisztázni a dolgokat. – álltam fel.

-A szobánkban várlak. – puszilta meg a homlokom.

Lassan indultam az emelet felé. Igazából pont úgyérzem magam, mint akkor amikor mentem elújságolni a londoni utat. Akkor  sikerült tisztázni a dolgokat, de vajon most is menni fog?

                                                             *Fanni szemszöge*

Idegesen csaptam be az ajtót.Nem érdekel senki éssemmi.Egyszerűen elegem van,hogy mindenkinek az életében én vagyok a negatívum és ahol én vagyok ott csak baj történhet.Végre Harryék egy új szintre emelték a kapcsolatukat én meg csak most is hisztizni tudtam.

Fogalmam sincs,hogy mit értek,ilyen még sosem zajlott le bennem.Foghatnám ezt az egészet Niallre,Rebekára vagy akárkire,de itt nincs bűnbak.Zuhanok egyre mélyebbre és innen már senki sem tud felhúzni.Önmarcangolásomnak Sophia hangos dörömbölése vetett véget.Lelökve magamról a takarót elindultam az ajtó felé.Lassan nyitottam ki,hagytam,hogy magától kinyíljon miközben visszaültem a helyemre.

-Figyelj,tudom,hogy levagy törve!-ült le mellém.-De mindenkivel megtörténhet az,hogy rossz kedve van!-tette a kezét a vállamra.

-Igen,csak tudod az a gond,hogy nekem a napjaim 70%-át ezek a napok teszik ki!-töröltem le a könnyeim.

-Igazából hiába mondom azt,hogy tudom mit érzel,de nem teljesen!-mondta.

-Nehéz lenne,ha még én sem tudom!-fújtam ki az orrom.

-Próbálj meg egy kis ideig mindentől távol lenni és szedd össze a gondolataid!-folytatta.

-Teljesen igazad van.Sajnálom azt ahogyan lent viselkedtem!-öleltem meg.

-Ugyan!Semmi baj a történtek után!-mondta mosolyogva.

-A fiúk már itt vannak?-kérdeztem,de ő csak semlegesen búlintott,hogy nem tudja.

-Jó lenne megbeszélni a dolgokat Becával!-válaszolt Soph.

-Szerintem is és bocsánatot kell kérnem tőle.Biztosan nem fog….-nem tudtam befejezni mivel valaki belépett a szobába.

-Sophia,magunkra hagynál egy kicsit?-kérdezte csendesen Beca.

-Persze!-mosolygott majd kiment.

-Kérlek Beca ne mondj semmit!-mondtam.-Én vagyok a hibás és kérlek bocsáss meg nekem!Mostanában csak magammal foglalkoztam és nem érdekelt más örömei.

-Figyelj Fanni!Ez egyáltalán nem így van,én kényszerítettem rád ezt az utat és lehet minden másképp alakult volna,ha egy kicsit is megértő vagyok!-hajtotta le a fejét Beca és láttam,hogy megint könnyek gyűlnek a szemébe.

-Ezt már egyszer megbeszéltük!Senki sem hibás,hogy most ilyen szakasz van az életemben!Ne haragudj rám,hogy elrontottam ezt a csodálatos pillanatott az életedben!-emeltem fel a fejét.

-Dehogy haragszom!-mondta majd magához húzott és megölelt.

Éppen a legcsajosabb pletykáknál és a pasik ellemzésénél tartottunk amikor valaki idegesen rontott be.

-Fanni,most elrabolom Becát!-szólt Harry majd megfogta Rebeka kezét.-Még sok dolgunk van az utolsó estén!-vigyorgott kajánul Hazz.

-Jól van,vidd csak!De még fiatal vagyok keresztszülőnek!!-nevettem fel.-Ti pedig túl fiatalok szülőknek!

-Látom a humorod a régi!-irónizált Beca majd becsapta az ajtót.