I.fejezet 34 . rész

                  Sziasztok! Nagyon rég nem találkozunk már, vagyis pontosabban szinte 2 hete. Az előző bejegyzésben említettük, hogy már nagyon közeledünk a második fejezethez, amit csak Karácsony  előtt szeretnék feltenni. Tehát ebből következik, hogy nem volt rész már 2 hete. Próbáljuk úgy osztani, hogy november végéig legyen mit feltegyünk. Annyit súgunk nektek a második fejezetről, hogy sokkal bonyolultabb lesz, mint az első. Igazából nem szeretnénk túl sokat elárulni, mivel még mi sem kezdtünk bele az írásba, de mi már megbeszéltük az elejétől a végéig. Amit még szeretnénk nektek mondani, hogy kíváncsian várjuk véleményetek Fanni és Niall életről, például, hogy kibékülnek- e még ebben a fejezetbe vagy sem? Vagy a Rebeka és Harry életével kapcsolatosan. Mivel már nagyon rég nem volt rész, biztosan inkább szívesebben egyből rátérnétek arra, mint, hogy minket "olvasatok" tehát nem is vesztegetnénk időtöket, jó olvasást!

                                                               Beca és Fanni x.
>

-Szeretlek!- suttogtam ,majd egy apró puszit nyomtam arcára.Nem akartam felkelteni,így hát inkább csendesen kiszálltam az ágyból ,felhúzva a felsőmet elindultam lefelé.Szerencsére semmi sem kelt életre evvel előidézve hangosabb zajokat így hát sikeresen kitudtam menni.Igazán szerencsésnek mondhatóm magam most,mivel én általában mindig akkor csinálom a legnagyobb zajt ,mikor csendbe kéne legyek.Hálát adva az Istennek ,dübörögtem lefelé a lépcsőn.Leérve valaminek vagy esetleg valakinek neki ütköztem.

-Rebekának akarok csinálni reggelit. – suttogtam.

-Egyem a pici szíved de romantikus vagy. – kacarászott suttogva Lou.

-Te is Tomlinson . – mondtam cinikusan ,de ugyanabban a hangnemben.

-Minek a francnak suttogtok?. – ordított Zayn a konyhából.

-Nem tudom,vagyis Harry,én csak nem tudom. – váltott át Louis az ő saját nyelvére.

-Na menj arrébb . – löktem meg.

A  hűtőhöz igyekeztem ,majd kivettem a palacsintának hozzávalóit.Nem igazán tudom mi fog ebből kisülni,de legfeljebb ha nem lesz jó akkor majd oda romantikázok valamit pirítóssal.Sikeresen össze kavartam a hozzávalókat igazából tényleg palacsinta tészta álagja volt aminek nagyon örültem.Most már csak  ki kell sütni,meg kidíszíteni meg romantikusan tálalni és felegyensúlyozni vele a szobáig.Úgy érzem ,hogy ez nem lesz annyira nagy gond.Nyigdtan sütögettem a palacsintákat,míg valaki mellém állt és a kagylónál pakolt.

-Eldöntöted már? – pillantott rám Zayn,miközben mosogatott.

-Igen. – próbáltam civilizáltan  mosolyogni ,ami inkább egy hatalmas vigyornak sikerült.

-Ez a mosoly azt is elárulja,hogy megcsinálod. – mosolygott.

-Úgy érzem,hogy ez a kővetkező lépés a kapcsolatunkban. – fordítottam fel a palacsintát.

-Nem félsz,hogy mit fog szólni,hogy te döntötted el helyete is?

-Nem,mármint szeretném ha ez egy meglepetés lenne. – mondtam.

-Igazán büszke vagyok rád. – veregette meg a hátam a habos kezévvel.

-Héé az hab? – fordultam felé.

-Nem lesz semmi bajod. – nevetett.

-Marha vicces vagy. – sepertem le a kezemről. – Amúgy köszönöm. – mosolyogttam,mire Zayn biccentve kiment és én tovább folytattam a palacsinta sütést kisebb-nagyobb sikerrel.

*Rebeka szemszöge*

Jó tulajdonságom,hogy tudom ha valaki figyel mikor alszok.Mármint már egy olyan fél órája nem alszok,csak csukott szemmel gondolkodok..Az illető mozgásai elárult mindent:mindenek neki ment,valamit leejtet,bár csúnya szó is kijött ajkain amiből rátudtam következtetni,hogy Harry az.Valójában szegény néha iszonyatosan szerencsétlen néha,ismétlem néha,de ez nagyon aranyos.Vagyis lehet,hogy más lány nem nagyon szimpatizálna ezt a tulajdonságot,de én kimondottam imádom.Pár pillanat hezitálás után úgy döntöttem ,hogy „felkelek”.Fáradtan nyitottam ki a szemem,kicsiket pislogtam mivel a fény még szokatlanul bántotta a szemem.

-Jó reggelt. – mosolygott Harry.

-Jó reggelt. – ültem fel lassan ,majd egy csókot loptam tőle.Nyelve bejutásért könyörgött amit gondolkodás nélkül megadtam neki.Egybe illő táncot kezdtem járni ajkaink ,amit nem lett volna szívem megállítani,de a levegő hiány miatt muszáj volt. –Szeretek így ébredni. – adtam neki puszikat az enyhén borostás arcára.

-Én meg téged. – mondta,majd lehajolt az ágy mellé valamiért.Meglepetésemre egy tálcát emelt fel amin incsiklandó palacsinta gőzölgött juharszirúppal.

-Ezt, te csináltad? – kérdeztem miközben a számba nyomtam egy falatot.

-Igen. – néztem mosolyogva, ahogyan ettem. – De amúgy az első öt, ami hát eléggé szutykos lett odaadtam Niallnek. – nevetett.

-

-Ma lesz ,egy interjúnk. – váltott át komoly hangnemre.

 -Igen? És mikor? – kérdeztem félig teli szájjal. -Hát ami azt illeti.. – nézett az órájára.

-Fél óra múlva!– kiáltott fel.

-Menj akkor nyugodtan készülődni. – símitottam meg a vállát.

-Megyek. – állt fel mosolyogva. – Élő adás lesz, pontban 11-kor, majd nézd. – biccentet majd kiment. Igazából fogalmam sincs, hogy mi lesz olyan fontos abban az interjúban, hiszen most is látszott rajta, hogy ideges. Vajon valami fontosat fognak bejelenteni? Ha igen, akkor biztosan látszott volna a többieken is a feszültség, nem csak rajta. De az is lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Vállat rántva ettem tovább a reggelimet. Igazából, ez nagyon meglepet Harrytől, hogy ő ilyeket is tud csinálni. Komolyan elgondolkozok azon, hogy ha majd esetleg együtt fogunk élni akkor őt teszem oda főzni. Na jó ez elég fura volt. Kitudja mit hoz, a jövő. Sosem szeretem tervezgetni az életemet, mert akkor mindig az ellentétére sikeredet minden. Bár én Harryt, szívesen követném bárhová , nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. A filozofálás közben már be is fejeztem a reggelit, ezért úgy döntöttem, hogy le viszem hátha még elkapom Harryt. Kikukucskálva az ajtón nem hallottam semmilyen zajt. Lassan leegyensúlyoztam a nappaliba, ahol találkoztam a három lánnyal aki a kis tengeri szivacs izgalmas életét követték. 

-Reggelt. – köszöntem. – A srácok már elmentek? – tettem le a tálcát a mosogató pultra.

-Igen, sajnos – biggyesztette le az ajkait Soph.

-Kár. – ültem le Pezz és Fanni közé.

- Amúgy nem tudjátok, hogy beakarnak valamit jelenteni vagy valami? – néztem körbe, mire mindenki fejét rázva válaszolt.

-Miért, történt valami? – kérdezte Fanni.

-Pont ez az,Harry olyan izgatott volt. – mondtam.

-Hé lányok kezdődik. – vette feljebEl a hangerőt.

A műsorvezető elkezdte mondani a szokásos rizsát, míg bennem jöttek a fiúk.Sorban jöttek a témák ,a túrnéről, az új parfümjükről, viccelődtek, míg nem fel nem tették nekik a legfontosabb kérdést:hogy állnak szerelmi téren.Sápadtan néztem körbe és láttam, hogy a lányok ugyanúgy néznek rám.Mindenki kapcsolata már nyíltan fel van vállalva csak a miénk nem.Fogalmam sincs,hogy mit fog mondani Harry.Izgatottan rágcsáltam az ajkam szélét.Épp Louis-t “fagatták” nagyon rövid ideig,aztán rátért Harryre.Akármit is mond Harry ,nem változtat a kapcsolatunkon semmit.Izgatottan vettem még feljebb a tévét az eddiginél.

-Na és, hogy állsz te a szerelmi téren,Harry? – mosolygott a műsorvezető.