Beca és Fanni x
- Harry szemszög -
A nap bohokás sugarai gyengéd
érintésükkel melegítették csupasz lábszáramat. Az ágyon feküdve figyeltem az
előttem jobbra- balra ruhákkal egyensúlyozzó lányt. Az olyan pillanatokba
amikor majdnem hasra esik egy- egy gyengéd mosolyt eresztek arcomra. Az egész
annyira álomszerűnek tűnnik. Kint a nyár javában tombol. Meleget, boldogságot
árasztt és szeretetett csal az emberek szívébe. Attól függően, hogy én nem
vagyok kint úgyan ezt érzem. Szeretetet, boldogságot. És ezt az egészet
egyetlen egy lánynak köszönhetem. Sokat hallotam arról az úgynevezett “rózsaszín felhőről” ami az embert körül vesz ha szerelmes, de
sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is átfogóm ezt élni. Egyszerűen annyira
tökéletes ez az egész.
- Látom nagyon jól érzed magad.
– ugrott rám.
- Hm, ezt az élvezetet te pedig egyre jobban fokozod.
– csókoltam meg gyengéden.
- Harry, kérdezhetek valamit? – hajtott fejét
mellkasomra és felfele nézett.
- Tessék? – símitottam ki egy kósza tincset
szemeiből.
- Biztos nem baj? – kérdezte ajkát tépdesve.
- Rebeka. Most komolyan még ezen rágodsz? Már ezerszer megbeszéltük, nem? – néztem rá komolyan.
- Olyan furcsa, hogy alig egy
pár hónapja vagyunk együtt és már hozzád költözök. Még akkor is ha ez csak
idéglenes. – tette hozzá.
- Micsoda? Figyelj rám egy
picit.. – ültem fel és az ölembe húztam. – Ez nem számít, hogy hány hónapja
vagyunk együtt. Az számít, hogy mennyire szeretjük egymást, független attól,
hogy mennyi ideje vagyunk együtt. És azt, hogy
ez csak idéglenes felejtsd el,
te hozzám tartozol. Azt akarom, hogy reggel mikor felkellek te legyél az első
akit láttok, hogy este egymás karjaiban aludjunk el, az esős napokon együtt
heverésszünk a kanapén, sőt ha akarod akkor egy kis kertet is kialakíthatunk. –
osszottam meg vele, az úgymond általam elképzelt jövőbeli életünket.
Kifejezéstelen arccal nézett rám, sőt egy kis félelmet és zavarodottságot is
láttam szemébe. Hirtelen nem tudtam mire vélni, kezdtem azt hinni, hogy ő nem
pont így gondolja ezt az egészet. Aztán, mint a jég a tavasz első napján fokozatosan kezdted feloldvadni a tekíntette.
- Harry.. Én egyszerűen nem is tudom mit mondjak. Annyira köszönöm
neked, hogy itt vagy mellettem. Csak félek. Félek attól, hogy mit fognak szólni
a rajongók. Mivel, hát, egyrészt én is átérezttem, azt, amit ők most. A kedvencüket látni egy másik lánnyal nagyon
fájadalmas. Főleg ha már így lekötelezték egymást. – pár pillanatig abbahagyta,
majd fülig pirosodva folytatta -
mármint nem úgy lekötelezni.
Félre ne értsd! Nem abban az értelembe, mint férj és feleség vagy jegyesség
vagy akármi is az. Csak úgy egyszer... – úgy éreztem, hogy jobb ha ezt a
magyarázkodást félbeszakítom most. És hát mivel ha nem egy csókkal? Tudom, hogy
mennyire kellemetlenűl érezte magát, bár szerintem a semmiért, de úgy éreztem, hogy
evvel megtudtam valami féleképpen nyugtatni, sőt elfelejtettni vele az össze-vissza
motygoását. Tehát az önkínzása elleni hadjártom úgy látszik sikeres volt. Picit
furán fejezte ki magát, de nem hiszem, hogy ez kinosnak lehettet volna mondani.
- Köszönöm. – dölt mellkasomra én meg egy kicsit
megemelve hátradöltem. Sem én, sem ő nem szólalt meg. Nem volt szükségünk a szavakra. Most nem. Csak feküdtünk és élveztük, hogy egymás
társaságába vagyunk. Apró újaival kicsi köröket rajzolt a hasamra. Minden
érintésétől kirázott a hideg és a libabőr mindvégig uralkodott testemen. Nem
tudom pontoson mióta feküdtünk így, csak azt észleltük, hogy egy halk kopogás
csendült meg az ajtó mögül.
- Tudom, hogy nincs semmi
kedvetek, de nagyjából két óra múlva indulunk. – pillantott be Liam
mosolyogva.
- Tíz perc és lent leszünk. –
motyogtam. Liam bolíntott egyet és kiment.
- Nekem nagyjából már minden bevan pakolva. – nézett körül egy szomorú sohaj kiséretével Rebeka a félig üres szobába.
- Még csak most kezdődik igazán
az életed. Személyesen fogok gondoskodni róla, hogy minden tökéletes legyen. –
símitottam ki egy tincset a szeméből.
- Hm, ez jól hangzik. –
kuncogott. Pehely könnyű súlyával egészen rán feküdt én pedig mindkét
karommal átöltem.
- Mennünk kénne. - mondta csendesen. Bólintással jeleztem, hogy
szerintem is. Lassan feltápászkodtok, majd kéz a kézben indultunk lefelé. Ahogy
lefele mentünk fokozatosan hangosodott a vísongások és a nevetések hangoságga.
Leérve, hát, eléggé megvoltunk lepve. Egészen fura látványba részesültünk, a fiúk, Fanni, és Rebeka szülei a kerti locsolokkal locsolták egymást. Többnyire a fiúk mind
fürdőgatyában voltak, Fanni fürdőruhába, a szülők pedig szolidabb öltözékbe –
már amennyira annak lehetett nevezni.
- Az ott anya? – nézte Rebeka
tátott szájjal, az anyját, aki hát, egy rövid shortban és egy egy nagyon lenge felsőbe
volt - Hát, de azok az én ruháim!
Őszintén nem tudtam, hogy most
nevessek, vagy tartsam meg azt a drámai pillanatott. Miútán eleget
bámészkodtunk, a hátsó kijáraton kimentünk a már élethű vísongások közzé.
- Ez most komoly? Nekünk
pappoltok, hogy két óra múlva megyünk, ti meg itt locsoktok? – tátottam ki a
kezem. Pár pillanatig mindenki felénk fordította a fejét, majd kisértetiesen hasonló gonosz mosollyal
mindenki eleresztette a vízet. Rebeka ordított. A többiek röhögtek. Niall Fannira célozott. Fanni Niallre. A többiek
tovább ránk. Én is fogtam egy locsolót. A fiúk felé fordítottam. A fiúk csak
rám koncentráltak. A szülők nevetve
bementek. Valaki hátulról a fenekemre célozott a locsóloval. Megfordultam.
Rebeka volt az. Nevetett. Mindenki nevetett. Mindenki szórakozott. Röviden
ennyi volt a délutáni malackodásunk történette. Abból a másfél órából egy egész
óra eltelt avval, hogy megszárítkozunk, felöltöztünk, lehurcoltuk a
böröndünket, sorban áltunk a ház összes fürdőszobái előtt. Aztán Fanni hazaszaladt
elbúcsúzni a szüleitől, mivel igen, ő is velünk tart a nyáron Londonba. Vele nem lenne teljes a csipet- csapat Rebeka
úgyszintén elbúcsúzott a szüleitől, ami hát előídézett az anya- lánya párosból
egy tengernyi vízet. Alig tudtuk őket - Rebeka édesapjával – leállítani, de a
végére nagyjából mind én, mind Rebeka édesapja sikerrel járt. A börőndőket
kiszállítottuk a kocsiba, majd elindultunk Fannit felvenni. Mindenki teljes
egészében elérte a repülőtért és hát, így heten belecsaptunk, talán, életünk
legizgalmasabb időszakába. Ez a nyár igazán eseménydúsnak igérkezik. Lehet rossz is, lehet jó is, Rebekával és a
srácokkal minden túlszárnyalható.
Sziasztok. Ez a rèsz fantasztikus lett. Bevallom, èn azt hittem Fanni nem fog velük menni Londonba. De nagyon örülök annaj, hogy mègis. Ès mint mindig most is leírom, hogy remèlem összejönnek újra Fanni ès Niall. Mèg egyszer, nagyob jó rèsz lett, ügyesek vagytok, csak igy tovább! :)
VálaszTörlés