Sziasztok! Hát ahogy mondtunk legkésőbb vasárnap itt vagyunk! Ami pedig a legjobb, hogy most végre elmúlt ez a próbavizsgás időszak és újra fellélegezhetünk, bár nem sok időre. Nagyon nincs mit hozzáfűzni a részhet, reméljük fog tetszeni! Igy mellékesen mondanánk, hogy kissé féltékenyek vagyunk a blogbeli életre, hiszen ott javában tombol a nyár, nálunk meg brr, inkább ne is beszéljünk róla! Reméljük mindenki jól van , és akkor legközelebb találkozunk pénteken vagy szombaton! További szép vasárnapi estét!
Beca és Fanni x
- Fanni szemszöge -
„Hogy ezek után barátokként folytassuk az utunkat, ami már egyáltalán nem egy irányba vezet? Jól van, legyen. Akármilyen döntésre is jutottunk volna a tegnap estét követően én elfogadtam volna. Csak azt szeretném, hogy ő boldog legyen. Találja meg azt az embert aki majd boldoggá teszi, mellette lesz. Szívből fogom tisztelni majd azt a lányt ,de jól becsülje meg. Egész életemen át kifognak tartani a Niall iránti érzéseim. Ő volt az első, aki ilyesmit váltott ki belőlem és én ezért nagyon hálás vagyok neki.
Ő az a fajta ember aki akár egy pillanatnyi mosolyával is örök fényességet varázsol a lelkedben, aki mellett nincsenek gondjaid. Karjai közt úgy érezheted magad, mintha csak ti ketten lennétek egy másik világban, ahol a földi bajok már nem háborgatnak.”- írtam le minden érzésem egy kopott füzetbe amit sietősen téptem ki a szekrényből mielőtt elindultunk.
A repülőn fogtam csak fel igazán, hogy megint együtt a „nagy csapat”. Mindenki egyszerre próbálta elmondani mennyire is hiányzott neki a másik. Élmények és nevetések töltötték be az egész teret. Persze Beca egész végig hajtogatta a kitűnő érettségi jegyeit. Már mindenki többször is gratulált, Harry minden egyes gratulációnál csókkal jutalmazta.. na így már mindjárt más a gyerek fekvése, miért is papol csak erről Rebeka. Már a végére Harrynek is leesett, és mindenki jót röhögött rajta. Ennyire jó hangulatban telt el az egész út. Leszállva a repülőről csodálatos módon egy lesifotós sem üldözte a srácokat. Harry felajánlotta, hogy mindegyik fiút hazaszállítja, de végülis nem kellett, mert önállóan megoldották, kivéve Niall. Persze ő is csak lustaságból és kényelemből.
A belvároson keresztül mentünk. Szokás szerint mindenki most igyekezett hazafelé a munkából, a forgalom valami elképesztő volt. Sikerült is valahol a dugó közepén leragadnunk.
- Harry, biztosan nem leszek terhetekre? Mert arra a 2 hétre lakhatok egy közeli hotelban is.. - szólaltam meg, de nem tudtam befejezni.
- Fanni, kérlek.. Nem azért hívtunk meg titeket, mert nem látunk szívesen, és természetes, hogy nem zavarsz.- szólalt meg Harry mindig nyugodt hangján.
- De azért mégiscsak kettesben szeretnétek maradni Becával!- váltottam kicsit más hangnemre, mire Niall és Rebeka rögtön vették a lapot Harry pedig csak kajánul vigyorgott.
- Azt majd mi megoldjuk!- nevetett.
- Szerintem pedig nálam is lakhatsz, akár!?- szólalt meg Niall a tarkóját vakargatva.
- Akár!- vágott közbe Harry.- Mindekettőtökre ráférne, hogy végre megbeszéljetek ezt az egészet. Rájönnétek arra, hogy mennyire fontosak vagytok egymásnak.
- És, hogy nem tudtok a másik nélkül élni.- folytatta Rebeca, mintha egy jól betanult szöveg lett volna, de az én feszélyezettségem most még ez sem oldotta fel. Fogalmam sem volt mit monjdak.Talán ő már tényleg átváltott ilyen „barát üzemmódba” és soha többé nem nézne rám úgy, vagy talán éppen ez a célja, hogy ismét egy útra lépjünk. Hát én ezt egyáltalán nem így gondolom. Egyik verziót sem bírnám elfogadni.
- Végülis miért ne!- adtam be a derekan mire mindhárman fellélegeztek. Beca és Harry egymásra nézve mosolyogtam, hát már ha a saját bőrömet nem is mentettem meg, de legalább a szerelmesek együtt lehetnek.
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész, mást nem igazán tudok mondani, csak azt, hogy hoztátok a formátokat, bár meglehetősen rövidebb, mint az eddigi részek.
Csak így tovább! x.