I.fejezet 33 . rész

      Sziasztok! Hát hol is kezdjük, talán a legelejéről. Tehát első sorban nagyon köszönjük a 9000 oldal megtekintést, egyszerűen csodásak vagytok, nem tudjuk elégé megköszöni azt, hogy mennyire hálásak vagyunk nektek. Még egyszer nagyon köszönjük. A másik dolog amiről beszélni szeretnénk az, hogy már vészesen közeledünk az első fejezet végéhez. Pont ezért, lesz olyan, hogy talán egy héten csak egy részt fogunk feltenni. Mint mindig erre is van magyarázat: a második fejezet előtt szeretnénk egy kis 'szabadságot' venni. Nem kell megijedni, arról van szó, hogy új kinézetet fogunk teremteni a blognak, megírunk egy pár részt előre, meg ilyenek. Ez a kis szünet féleség december környékén fog bekövetkezni és nagyjából, december 20- án lesz vége. Próbálunk úgy időzíteni, osztani a részeket, hogy a második évad első része pont Fanni születésnapján kerüljön fel. Mivel ilyenkor már közel van a karácsony ez egyfajta ajándék lenne, tőlünk nektek. Tudjuk, hogy ilyenkor mindenki családja körül van vagy elutazik, tehát  emiatt ez még nem egészen biztos. Ennyi lenne amit közölni szeretünk volna. További kellemes estét, és jó olvasást!

u.i: Tudjuk, hogy Magyarországon és Romániában még nem ünneplik annyira sokan a Halloweent, de aki mégis annak jó szórakozást kívánunk!

                                                            Beca és Fanni x.

*Fanni szemszög*

Igazából már éjjeli 3 óra körül lehet az idő, de jelen pillanatban még ez sem érdekel. Lehet azt mondják, hogy nem vagyok eszemnél és már 24 órája nem aludtam,de egyszerűen nem megy. Ezért lejöttem a nappaliba és a tévé elé ültem. Bár csak egy kis társaság kellett és hogy ne a szobába üljek. Louisék már rég alusznak és pedig egy pokróc alól valami rettenetes véres filmet nézek. Soha sem szerettem a horrort, de hát egyszer el kell kezdeni és most a valóságtól semmi sem lehet rosszabb. Nem mondom azt, hogy így legalább elterelem a gondolataimat Niallről, mert nem akarom őt elfelejteni. Örökké az életem része lesz bármi is történjen. Tekintettem a tévére szegeződött ahol éppen most kopogtattak a lány ajtajához és a csaj mit sem sejtve boldogan kinyitotta. A csuklyás ember meg ördögién nevetni kezdett. Kirázott a hideg ettől a jelentől. Elkezdtem magamba mondani, hogy ez csak egy horror film, csak egy horror film. Éppen a nyugtató hadjáratot indítottam el magam ellen mikor meghallottam, hogy valaki a zárral babrál majd csenget. Hát most kezdtem el csak igazán félni, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hatni az emberekre ez a hülye horror. És mi van ha megölnek, ha kinyitom az ajtót? Menj már Fanni, ilyen csak a filmekbe van!- csitítottam magam. Kibújtam a jó kis meleg pokróc alól és sietve reszkető lábakkal indultam el az ajtó felé, hiszen nem akartam, hogy Eleanorék is felébredjenek arra, hogy valaki éjjeli 3-kor csenget. Egyre csak közeledtem az ajtóhoz,amikor egy nagy levegőt vettem és lassan fordítottam el a kulcsot a zárba. Az utcai fényei kevésbé világítottak,de ezért én tisztán kivettem, hogy ki volt az.Ő.

 - Hát te?- kérdeztem, de ő egyből a nyakamba borult és megölelt. Eléggé furcsálltam, sőt éreztem is, hogy nem józan. Szó szerint bűzlött az alkohol szagától.

 - Istenem annyira hiányoltál!- ült le a kanapéra és megfogva a kezem engem is lehúzott maga mellé.

- Niall, te részeg vagy! És vérzik a szemed alatt! Mit műveltél már megint?- néztem rá kérdően.

- Hát csak egy kis konfliktus, de sebaj, az a lényeg, hogy te itt vagy mellettem!- hajolt közel hozzám, mire én felálltam a kanapéról és hoztam egy kis kötszert. Igazából teljesen nem értem őt, jó, hogy részeg, de azok mindig igazat mondanak.

 - Ez most egy kicsit csípni fog!- próbáltam kitisztítani a sebét.

 - Ssszzz!- szisszent fel.- Ezután megérdemlek egy kis kényeztetést is!- nevetett 

.- Persze Niall, hogyne!- nevettem, bár még a saját reakciómat se értettem, ezelőtt pár órával összevesztünk és eldobtunk mindent,de most ismét itt tartunk, azt gondolom nekem is őszintének kell lennem vele.

- Fanni, köszönöm a kötözést meg mindent és remélem,hogy még mindig szeretsz és egyszer minden rendbe fog jönni!- hajolt egyre közelebb hozzám, amire már a homlokunk egymáshoz ért.- Szeretlek!- súgta.

- Én is szeretlek Niall!- válaszoltam habozás nélkül, majd ő gyengéden megcsókolt. Szenvedélyes volt, mint mindig. Igazából már nagyon hiányzott ez nekem, de tudtam, hogy erre az egészre holnap már nem fog emlékezni. Rossz, hogy nem ,de talán jobb... lehet, hogy jobb ha hagyjuk egymást élni és nem bolygatjuk a másik életét.

 - Fanni, jól vagy?- kérdezte Niall és a kezét előttem lebegtette.

- Persze!- ráztam meg a fejem. Ekkor megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Sikerült kétszer is megbotlanunk a lépcsőben erre csak mindketten felnevettünk és reménykedtünk, hogy Louék nem kelnek fel. Niallel végül egymás karjai közt aludtunk el.

Fel sem fogom mit cselekszem most, de hát “élj a mának”, lehet hogy most ez a legfelelőtlenebb dolog amit teszek, de nem érdekel. Igazából az éjjel nem sokat aludtam, főleg, hogy ágyba csak 4 körül kerültem és 9-kor már fel is keltem. Amikor megláttam, hogy Niall még nyugodtan alszik mellettem rá jöttem mekkora baromságot  is csináltam. Elhitettem vele, hogy szeretem, mondjuk ez így is van, de nem vagyok benne annyira biztos, mint az elején. De amilyen állapotban volt, nem hinném,hogy sokra fog emlékezni, de ha meglátja, hogy mellette vagyok biztosan fogja tudni mi a helyzet. Hamar összeszedtem magam, majd csendben lementem a konyhába remélve, hogy senki sem kelt még fel.

-Jó reggelt!- szólalt meg Louis és El.

-Jó reggelt!- mondtam zavartan.

-Jól vagy?- kérdezte Eleanor miközben  a kezembe nyomott egy csésze teát.

 -Persze, csak elég nagy hülyeséget csináltam, de nekem most mennem kell!- tettem le a csészét, cipőt húztam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem az ajtón, de mielőtt bezártam volna Eleanor utánam ordított, hogy mégis hová ilyen sietősen. 

-Majd később beszélünk és köszi mindent!- csaptam be az ajtót. Hát őszintén nem is tudom merre megyek. Gondolom mindenki tudja merre lakik Harry Styles, mert én ugyan nem. Gyorsan fogtam egy taxit és hát elég furán nézett rám amikor azt mondtam, hogy “Harry Styles házához kérnék egy fuvart”, de hát mindegy senki sem ismer erre és hát ez legyen most a legkisebb bajom. Hamar oda is értünk és most már kezdtem emlékezni az útra,hiszen itt szaladtam végig az éjjel. Az ajtónál megálltam és elég sokat csengettem amíg valaki ajtót nyitott.

*Niall szemszöge*

Reggel fejfájással ébredettem és minden bajom volt ami csak lehetett. Amikor felültem az ágyon észrevettem, hogy hol is  vagyok. De mégis mi a fenét keresek én itt? Tudtom szerint én a saját lakásomra mentem! Hogy az Istenbe lehettem  ennyire részeg, hogy azt sem tudom, hogy merre vagyok? Semmire sem emlékszem, hogy mit történhetett... várjunk csak... áú, későbbre hagyom a gondolkodást, mert szét megy a fejem. Sokáig ültem az ágyon és fogtam a fejem,de semmivel sem jutottam előbbre. Jobb lesz, ha összeszedem magam és lemegyek, hátha nem ébredettek fel még Louisék, bár kétlem, hiszen már fél 11 van. Leérve a konyhába senkit sem találtam,csak egy levelet a konyhapulton amiben ez állt:

                          

                                   “Fél 12-kor találkozzunk a London Eye-nál és megmutatjuk a lányoknak 

                                                          várost! Lou és El. x”

Már csak ez hiányzott. Arra emlékszem, ahogyan Fannival szakítottunk, bárcsak ez esett volna ki, de nem csak nekem hanem mindkettőnknek.Megint rám tört ez a szorongó érzés és a torkomban gombóc képződött. Nem szeretném őt elveszíteni…de talán muszáj lesz elengednem.’Nem Niall most nem gondolhatsz a legrosszabbra és nem veszítheted el a reményt!!’- mondtam magamnak, de végig tudtom, hogy most lesz az utolsó esélyem, hogy beszéljek Fannival, mielőtt talán utoljára láthatom őt. Hamar taxiba ültem, de a lakáskulcsom sehol sem találtam, ezért muszáj volt hívnom egy szerelőt, aki persze fél órát tökölődött a zárral ,így hát fél 12 volt mire éppen és idegesen elindultam. Mire odaértem a többiek már elég türelmetlenül vártak engem.

 -Mi van Niall, hosszú volt az éjszaka?-röhögött Louis.

-Hagyj már, Tomlinson!-legyintettem,majd elindultam venni egy jó nagy adag vattacukrot, boldogság pótlásért.

-Most meg hová mész?- kiáltott Zayn, mire én megfordultam és mindenki elkezdett röhögni.

-Már megint a hasad után jársz!- nevetett, bár nekem még a kényszer mosoly sem ment. Ahogy Fannira néztem ő némán nézett rám, de nem igazán érdekelte a jelenlétem. Mindenki a barátnőjét a karjai közt tartva indult el az óriás kerék felé, én pedig csak tehetetlenül kullogtam hátul, szinte teljesen feleslegesnek éreztem magam.

Miután felszálltunk mindenki a tájban gyönyőrködött, én pedig, mint egy rakás szar néztem ki az ablakon és tömtem magamba a vattacukrot.

 -Hé haver,mi a baj?- jött oda hozzám Zayn.

-Semmi Zayn, semmi, csak pár órája omlott össze az egész életem!- próbáltam visszafolyatni a könnyeim és hátat fordítottam mindenkinek.

-Mondd el kérlek! Hátha tudok segíteni!- válaszolt.

-Nem! Én rontottam el, én kell helyre hozzam, menj oda Perriehez és érezzétek jól magatokat!-mondtam, mire Zayn elmosolyodott.

 -De akkor mosolyogni és nem búslakodni! Legfőbb képen ne sajnáltasd magad!- röhögött.

Hm... ha te mondod Malik!- gondoltam magamban. Olyan egyszerűnek tűnik nekik minden. Ott van mellettük az az ember akit a világon a legjobban szeretnek. Nekem csak egy ilyen ember volt eddig az életemben és az elvesztésével elvitte a fél szívemet magával. Lehet, hogy ez badarságnak és ‘nyálasnak ’ tűnik, de én ezt érzem. Annyira eltűnődtem az élet legapróbb dolgain ,hogy észre sem vettem, hogy már a pálcát harapdálom!Most már röhögnöm kell magamon és a szerencsétlenségemen, ez már több, mint kínos. De hát túl teszem magam rajta! Amikor felértünk az óriás kerék tetejére mindenki közelebb húzódott a barátnőjéhez és élvezték egymás társaságát. Mély levegőt és erőt vettem magamon és a lábaim ösztönösen elindultak FELÉ. Háttal állt nekem ezért hátulról öleltem meg. Egy ideig semmit sem szólt, csak jobban hozzám dörgölőzött. Olyan jól esett, bár tudtam, hogy még semmi sincs megoldva. Egy váratlan pillanatban megfordult és még mindig nem bújt ki az ölelésem alól, csak viszonozta azt.

-Tudom, hogy mennyire bunkó voltam, kérlek bocsáss meg nekem!- néztem mélyen a szemeibe, ekkor ő lehajtotta a fejét és kibújt az ölelésem alól.

-Sajnálom, de nekem ez nem fog menni!- szökött ki egy könnycsepp a szeméből és a kis fülke másik oldalára ment.

-Fanni,csak kérlek egyszer hallgass végig!- mondtam, de olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna.Mintha meg sem hallotta volna a szavaimat.Miért viselkedik velem így? Csak egyszer az életben hagyná, hogy elmagyarázzam mi is történt. Alig vártam, hogy végre leszálljunk és haza menjek, nem akarom elrontani a lányok napját, bár a Fanniét már sikerült. Hamarosan így is lett.

-Srácok,én megyek… ööömm.. sok dolgom van!- mondtam,majd le is léptem.

-De várj már,hová mész?-kérdezett Harry.

-Mondom, hogy dolgom van. - kiáltottam vissza.