I.fejezet 30.rész 3/4

                Sziasztok! Tudom, hogy kicsit későn jelentkeztem most, de az a lényeg, hogy itt vagyok a résszel. Ez a rész a kedvenceim közé tartozik. Remélem nektek is legalább oly annyira fog tetszeni, mint nekem. Nem is szaporítanám a szót tovább, jó olvasást!

                                                                                  Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Mosolyogva engedtem a kádba vizet. El se tudom képzelni,hogy hogyan bírhattam ki Harry nélkül. A mosolya, a hangja, a hatalmas zöld szeme, minden egyes része megbolondít. Harry olyan érzelmeket váltott ki belőlem amit még sosem senki. Nem gondoltam volna,hogy egyszer lesz alkalmam találkozni egy ilyen csodás emberrel. Már egy fél  órája ülhettem a kádba mikor valaki hangosan dörömbölni kezdett az ajtónál.

-Rebeka,minden rendben van odabent? – kérdezte Harry.

-Igen,persze – ordítottam vissza.

- Esetleg bemehetnék? – mondta halkan. – Valamit oda szeretnék adni.

- Nagyon sürgős? – kérdeztem vissza.

- Elégé.

- Jöhetsz –adtam be a derekam. Fogalmam sem volt,hogy mi történhetett, de úgy éreztem,hogy be kell engedhetem.Az ajtó zárra halkan katogott  jelezve,hogy az ajtó kinyílt. Mikor megpillantottam Harry alakját mosolyogva a kezem önálló életre kelve kezdte el alig észrevehetően a habokat  a víz tetején rendezgetni.

- Szeretném ha ma este ezt viselnéd – tett Harry egy dobozt a kagyló melletti szekrénykére.

- Mi ez? – néztem rá értlenkedve.

- Majd meglátod.Remélem még ugyan az a méreted – biccentett. –De én nem is zavarnék tovább,kint várlak. – zárta vissza az ajtót. Igazából nem nagyon értettem , hogy mit akar a méretemmel és emiatt egyre kíváncsibb lettem. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközött majd a doboz felé haladtam. Óvatosan leszedtem a tetejét majd kivettem belőle a tartalmát egy gyönyörű fehér ruha volt a derekánál egy fekete masnival átkötve és a gallérján pedig gyöngyök voltak.

Egyszerűen gyönyörű volt. Gyorsan megtörölköztem és elkezdtem szárítani a hajamat. Nagyjából 20 perc alatt kész is voltam a hajammal. Úgy döntöttem,hogy nem csinálok vele semmit,mivel nekem nagyjából alapból is sima hajam van. Felpúposítva felcsatoltam  a frufrumat. Elégedetlen néztem magamat a tükörbe.Egyszerűen tökéletesen állt rajtam a ruha.Fogalmam sincs,hogy Harry mióta ért a női ruhákhoz. Mondjuk van egy olyan érzésem,hogy valakivel vásárolta de ha nem hát akkor kellemeset csalódtam. Miután nagyjából rendbe szedtem a fürdőt, kikukucskáltam az ajtón.

- Harry – néztem körül a szobába.

- Itt vagyok – jött be már készen felöltözve.

- Te, hogy- hogy már fel vagy öltözve?- kérdeztem meglepetten.

- Nem ez az egyetlen fürdő a házba - kacsintott. -  De,te miért állsz ott? – nézet furán rám.

- Kész vagyok. – léptem ki. Harry tátott szájjal figyelte minden egyes mozdulataimat.

- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhába – ölelt magához. – Legszívesebben egésze nap csókolnálak,minden egyes mozdulatotad figyelném és lesném minden egyes kivánságodatt – motyogta a hajamba.

- Hajrá – csókoltam meg.

- Talán később mivel csak 15 percünk van ,hogy oda érjünk.- mondta.

-Micsoda?Én nem is voltam bent a fürdőbe ennyire sokáig.

- Azt gondolod te, egy örökké valóság volt téged várni. Mit gondolsz miért ,mentem át egy másik fürdőbe? – nevetett.

-Gonosz vagy – ütöttem vállába.

-Verekedős kedvébe van a kisasszony? – húzogatta a szemöldökét. –Abból az energiából amit a verekedésbe fektet lehetne jobb dolgokat is művelni. – kuncogott.

- Inkább nem mondok semmi . – nevettem miközben kivettem a bőrönbömböl egy fehér magassarkút. – Hah, így már akkor vagyok,mint ön uram. – pukedliztem előtte.

- Akkor most ezt játsszuk? Oké. – mondta. – Hölgyem ideje lenne indulni az önnek szánt meglepetés szülinapra ami már nem meglepetés – hajolt meg előttem.

- Nem-nem – ültem le az ágyra.

- Nem? – kérdezte mire én bólintottam. – Hát oké. – mondta és a combomnál fogva a hátára emelt.

- Ne,uram ugyan mit gondol magáról? Ezt az illetlenséget,máris tegyen le – ütögettem a hátát miközben visítoztam.

- Leviszem a kocsig. – mondta higgadtan.

- Letudok én is menni.Tegyen le azonnal – mondtam miközben véletlenül nagy kapáláozásom közben véletlenül picit megsértettem Harry érzékenyebb területét. Már éppen szóltam volna valamit ,mikor valami nagyot csattant a fenekemen.

- Huh? Ez most miért kaptam? – mondtam sértődött hangon.

- Tudja azt maga nagyon jól – nevetett. – Várj meg itt. – mondtam miközben ő kitolatott a kocsival az udvarra.

- Beszállhatsz – nyitotta ki a kocsi ajtaját.

Mindketten beszálltunk,majd elindultunk ha  jól tudom ,Harrynek a háza fele.

- Rebeka – nézett rám mire én hümmögve felé fordultam. –Fanni kifog békülni Niallel? – folytatta.

- Igazából fogalmam sincs.Nagyon megviseltem ez az egész és nagyon össze zavarodott. – hajtottam le a fejem.

- Aggódom Niall miatt – nézett felém.

- Miért? – érdeklődtem.

- Mostanában alig beszél velünk,sose szokott lejönni  hozzánk,mindig bezárkózik és pengeti a gitárját. A múltkor is egy kocsmából szedtük össze.

- Nem hiszem,hogy elég lesz nekik 2 nap ahhoz, hogy kibéküljenek. Legalábbis Fanni, nem hajlandó addig míg nem tudja az igazságot - mondtam.

- Nekünk se akar erről egy szót se mondani. Állítólag csak Paul tudja azt,hogy mi történt. - Megérkeztünk – parkolt le Harry egy hatalmas ház feljárójára.

- Ez a te házad? – néztem tátott szájjal.

- Igen, nem rég vettem. – mondta mosolyogva. – Készen állsz szülinapos? – nevetett.

- Mire kénne készen álljak? – nevettem.

- Nem tudom – nevetett. – Ugye tudod,hogy szeretlek? – hajolt egész közel.

- Én is szeretlek Harry. – motyogtam csókunkba.

- Pillanat – szállt ki a kocsiból majd kikerülve kinyitotta nekem is az ajtót.Andalogva mentünk el az ajtóig ,ahol Harry előhalászva a ház kulcsot a zsebéből kinyitotta az ajtót.Beléptünk a félig sötét házba de sehol senkit sem láttunk.

- Nézzük meg a nappaliba – karolt át Harry. Pár lépést lépve elértünk a nappalit ahol egy hatalmas meglepetés fogadott.

- Boldog szülinapot Beca – ugrottak elő a fiúk és barátnőjük.

- Sosem voltam jó abban,hogy ilyenkor mit szokás mondani de nagyon köszönöm.

- nevettem kínomba.

-Semmi baj, pici lány , mi megértjük. – ölelt meg nevetve Zayn.

-Ohh Zayn annyira hiányzott már ez. – öleltem vissza.

-Te is nekem. – vált el tőlem.

-Répa lány. – ugrott elém Louis. – Annyira hiányoztál, már 2 órája, hogy nem találkoztunk – szipogott.

- Menj már innen. – lökte arrébb a banda legfelelősség teljesebb fiúja. – Jó újra látni téged – mosolygott.

- Téged is – ütöttem játékosan a vállába.

- Ez mi volt? – dörzsölte meg.

- Ma nagyon verekedős kedvébe van – karolt át nevetve Harry.

- Nem is. – nevettem.

- Ugye még egybe van a ház. Ha értitek mire gondolok – húzogatta a szemöldökét Lou mire én egy szúrós tekintettel viszonoztam a választ.

-Ezek a fiúk annyira illetlenek. – közeledett felém és szőke hajú lány. – Perrie, Perrie Edwards – ölelt meg.

-Rebeka – öleltem vissza.

-Úgy érzem,hogy nagyon jobba leszünk – nevetett.

-Szerintem is. – nevettem. –És igen, néha tényleg illetlenek – tettem hozzá.

-Én is egyet értek- nevetett Eleanor.

-Bemutatóm  a barátnőmet, Sophiat – állt elém Liam egy barna hajú lánnyal.

-Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Sophia – rázta meg. Igazából ő volt az egyetlen aki távolság tartó volt. Vagyis félénkebbnek bizonyult. De biztosan ha már jobban megfogjuk ismerni egymást másképp fog viszonyulni hozzám.

-Hát akkor üljünk le. – dobta fel az öltetett Harry. A lányokkal leültünk az egyik oldalra és a fiúk a másikra.Zavartan pillantottam körbe.Sehol sem láttam Fannit és Niallt.

-Fanni és Niall hol vannak? – kérdeztem.

-Niall az egyik szobába, Fanninak meg hát van egy kis dolga- vakargatta a tarkóját Zayn.

-Felmehetnék esetleg hozzá egy kicsit beszélgetni? – néztem körbe.

-Menj nyugodtan. -  mondta Harry és megpuszilta a homlokom. Biccentve indultam felfelé abban a reménybe, hogy valamit megtudok és kitudom békíteni Fannit és őt.

I.fejezet 30.rész 2/4

               Sziasztok! Elnézést kérek, hogy nem tudtam feltenni tegnap a részt, de sajnos tegnap előadásunk volt, a külföldi diákoknak. A mi iskolánk is részt vett, egy ilyen akármin és idén jöttek hozzánk a törökök, németek, lengyelek és magyarok. Tehát a keddi napon, nekem is meg Fanninak is összejött ez az egész, így egyikük se tudta felrakni. Nem is szaporítanám a szót, mégegyszer bocsánat és hát jó olvasást.Találkozunk újból szombaton!

                                                                           Beca és Fanni x.


    -Te most komolyan nem tudod,hogy merre kell menni? – háborodot fel Fanni.

    -Hát ebbe az esetbe én tudnék segíteni – hallotam a hátam mogul egy hangot.

     Ijedten fordultam a hang felé.Egy nem sokat mondó kinézetű pasi állt előttem,fekete            napszemüveggel,felsővel és egy kapucnival a fején.Furcsán folytattam tovább a vizsgálását.

-Hahó Beca,én vagyok az..Louis – suttogta egészen  közel az utolsó sort,majd levéve a napszemüvegét bebizonyította ,hogy ő tényleg az akinek állította magát.

-Louis? – kérdeztem. –Szia,hogy vagy?Hogy,hogy te jöttél utánunk?Azt hittem,hogy Harry fog. – öleltem meg.

-Kicsit sok kérdést soroltál fel ,de azért próbálok válaszolni – nevetett majd Fannit is megölelte. Miután ők is váltottak pár szót,Louis segített vinni a bőröndöket egészen a kocsig,ami szerintem egész távol parkolt le.A kocsinál egy barna loknis hajú lány állt mosolyogva. Azokból a képekből még amiket Louis mutatott Eleanor-ról arra következtettem,hogy ez bizonyára ő.

-Remélem nem baj ,hogy elhoztam Eleanort is-karolta át Louis a lány derekát.

-Dehogyis – mosolyogtam. – Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Eleanor – ölelt meg. Igazából egy picit meglepett ,hogy megölelt hiszen alig pár másodperce ismerjük egymást. De igazán jól esett.

-Fanni – mosolygott a melletem lévő lány.

-Eleanor – ölelte meg Fannit is.

-Örülök lányok,hogy már ilyen igazi öri-barik letettek  de kéne induljunk – nevetett Louis. A kocsit Eleanor, Fanni és az én csacsogása  töltötte be. Folytonosan beszéltünk egymás szavába vágva.Az egész olyan volt mintha már rég óta ismerjük egymást. De legjobban annak örültem,hogy Fanni is teljesen kikapcsolodott és nem rágódott azon,hogy mi lesz ha újra találkozik Niallel.Bár nekem az agyam folytonosan azon gondolkozót , hogy mikor találkozhatok Harryvel újból.

-Itt vagyunk – szólt Louis pár perc múlva. Kíváncsian néztem ki az ablakón át. Egy nagy,angol háznak tűnt.Bár most nem nagyon izgatott a ház ,hanem az aki bizonylag benne van.Louis ráérősen  leparkolta a kocsit,kivette belőle a cuccokat,sőt a kulccsal is bajlodot pár percet míg én azt hittem, hogy megörülök.

-Itt is vagyunk – lökte le a kulcsokat Lou –Érezétek magatokat otthon. – tette hozzá majd elkezdte mondani,hogy mit merre találunk.Nem mertem közbe szólni annyira belefeledkezve magyarázót ,hogy szerintem észre se vett volna.

-Nagyjából ennyi lenne – fejezte be.

-Khm..Louis? – kérdeztem félénken.

-Emelet,bal oldal,második szoba. – mosolygott.

-Köszönöm – motyogtam el ,majd indultam felfele.

Gondoltam,amilyen szerencsétlen vagyok eltévedek és másik szobába nyitok be,de szerencsére megtaláltam a szobát.Ezt is onnan tudtam biztosan,hogy nagy betűkkel rávolt írva az ajtóra.Kéz remegve kopogtam be,nem gondoltam volna,hogy sikerülhet de szerencsére ezt is sikerült teljesitenem.

-Nyitva – hallottam az ajtó mogul egy mély hangot.A hasamba a pillangók kezdtek életre kellni.Sajnos nem csak néhányról volt szó,úgy éreztem,mintha egy egész lepke farm száguldozott össze-vissza.A kezem csiga lassúságúan nyomta le  a kilincset.Hagytam ,hogy az ajtó magától nyíljon ki.Miután már az ajtó szinte teljesen kinyílt megpillantottam Harryt.Az ágy szélén ülve pillantott ki az ablakon.Nem tudtam,hogy most esetleg mondjak valamit,vagy menjek oda hozzá.Az elsőt választottam.

*Harry szemszöge*

Unottan ültem az ágyon és vártam Rebekát.Sajnos nekem,nem volt időm elmenni mivel a nővérem,Gemma a városban volt és ragaszkodót ,hogy haza vigyem.Na meg persze, Louis kitalálta ezt az egészet,hogy így sokkal romantikusabb lesz mikor találkozni fogunk. Fennébe már a romantikázással,nekem most az a fontos,hogy minnél hamarabb láthassam.Fogalmam sincs,hogy hogyan birhattam ki nélküli ennyi időt.Ha tehetném minden este mellette aludnék el és mellette kelnék fel,gyengéd puszikat lopnék tőle a nap minden percébe,órájába.A bambulásomból egy halk kopogás zökkentett ki.

-Nyitva – motyogtam.Gondoltam,hogy biztosan Niall az már megint.Ma szinte egész nap hívogatott,vagy ha itthon voltam zaklatott avval,hogy mikor érkeznek meg.Hallottam,ahogy az ajtó lassan kinyílik magától és valaki belép.

-Szia – hallottam egy hangot a hátam mögül.Ez a hang kísértetiesen hasonlított az Ő hangjára.Ugyanolyan gyengéd,simogató volt,mint a Rebekájé. Reménykedve és lassan fordultam az ajtó felé.Nem hittem a szememnek.Ott állt teljes egészében Ő.

-Rebeka – suttogtam.

-Harry. – mosolygott továbbra is. –Annyira hiányoztál . – mondta miközben felém jött.

-Te is nekem – álltam én is és felé mentem.

Egymáshoz érve pár pillanatig csak álltunk fürkészve egymást.Tettem még egy lépést ,míg ő lábujj hegyre állva elérte azt,hogy az orrunk egészen egymáshoz érnek.Óvatosan közelítettem,hozzá félve attól ,hogy bármely mozdulatomtól összeomolhat.Ajkaimat gyengéden rátapasztottam a sajátjaira.Nyelvünk tökéletesen össze illően táncoltak,mintha csak egymásnak lettek teremtve.Ajkaimat elszakítva tőle,orromat az övéhez dörgölöm amivel kisebb mosolygott csalok arcára.Rebeka mosolyogva vizslája az arcomat.

-Már rá se ismersz a barátodra? – kuncogtam.

-Annyira,hiányoztál már. – puszilt meg.

-Te is nekem – pusziltam meg az ajkát.Az ajkáról végig hallattam az arca minden egyes pontján.Ráérősen puszilgattam,mikor a nyakához érve elkezdet kacagni.

-Mi történt?- nevettem én is.

-Csikizzel – nevetett.

-Ha a nyakadat puszilom? – kérdeztem hihetlenkedve.

-Igen – bólogatott.

-Akkor mit szólsz ehhez? – mondtam majd végig döntöttem az ágyon érzékién végig húztam a kezemet a nyakától egészen a hasáig.Ott megállva huncut mosollyal rápillantva kezdtem el csiklandozni.

-Neee,Harryyyy,hagyd abbaa – húzta el a szavakat ami inkább arra ösztönzött ,hogy folytassam. – Segitségggggg,Harryyy azt mmondtam,hhhoogy hagydd abbbba – folytatta a kapálózást.

-Na de mit folyik itt? – csapódott ki az ajtó,amin Louis jött be. – Fiatalok,már azthittem,hogy mást csináltok – húzogatta a szemöldökét idiótául.

-Semmi érdekeset – hagytam abba és lefeküdtem az ágyba.

-Gondoltam. – ült le az ágyra Louis.

-Mi történt itt? – szaladt be ijedten Fanni és Eleanor.

-Semmi ,csak Harry elkezdett csiklandozni ,én meg visítoztam és Louis gyanakvó énje jobban látta ha bejön. –magyarázta el  Rebeka.

-Na de Louis,mi lett volna ha mást csináltak és te pont benyitsz? – mondta tök komolyan Fanni.

-Tényleg –sápadt el Louis. –.Istenem köszönöm,hogy nem láttam semmi olyat ami a rémálmaim okozója lett volna.  – folytatta tovább a szinészkedést.Már egészen megszoktam ezt Louistól.Volt rá már példa mikor benyitott épp akkor amikor khm. Tehát azóta inkább ,mindig kulcsra zárom az ajtót.

-Figyeljetek – csapott rá a lábamra Louis.

-Ezt most miért kellett? – néztem rá érthetetlenűl.

-Mindegy.Szóval mi most elmegyünk bevásárolni az esti bulihoz és akkor 8 órakor találkozunk nálad. – állt fel Louis.

-Micsoda?Milyen buli?  - nézett körbe Rebeka.

-Hát mivel szülinapod van,meg kell ünnepelni. -  mosolyogttam.

-Harry,de nem kellett volna. – mondta Beca.

-Nem minden nap lesz valaki 17 – mosolygott Eleanor.

-Igazuk van – bológatott Fanni.

-Nem lehet vissza mondani.Lesz buli és kész.Különben is csak mi leszünk meg Sophia és Perrie. – mondta Louis.  –Úgyhogy mi most megyünk,8-kor találkozunk – csapta be az ajtót. –Még van egy másfél órátok.Okosan elverni és védekezni – ordította vissza Louis.

-Hagyd már őket – hallottuk Eleanor hangját.

Szorosan húztam  Rebekát a derekánál fogva,ő meg akár csak egy cica hozzám  dörgölőzött.

-Elülnék így egész nap – dörmögte a vállamba.

-Hm tudnék egy ennél jobb elfolaltságot is – mondtam sejtelmesen bevetetve a sármos oldalam.

-Én is – kerekedett felém. –Például..- nyalta meg az alsó ajkát. – Készülődés – nevetett.

-Annyira gonosz vagy – nevettem.

-Kétlem – mászott le rólam. – Talán..majd folytathatjuk ezt később... – hajolt egészen a fejem fölé.

-Jól hangzik –loptam egy csókot tőle. –Na de menj,a tiéd a fürdőszoba. – mosolyogtam.

-Nem tart soká – zárta be a fürdőszoba ajtót.

Miután Rebeka kivette a táskájából a szükséges dolgait és bezártam magát a fürdőbe nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam kikészíteni a saját ruháimat amit felfogok venni.A mosoly lenem fagy az arcomról.Annyira örülök,hogy itt van.Igaz ,hogy csak 2 napra de ez most nagyon fontos,hogy itt van.Abban az időben mikor nem volt mellettem,észrevettem,hogy mennyire is fontos ő nekem.Teljesen más lettem azóta mióta ő velem van.Eddig mindig megnéztem a lányokat mivel sosem tudhattam,hogy éppen az igazi sétál velem szembe de most mikor ránézek valakire csak Rebeka képe lebeg előttem.Mindénél jobban szerettem.Nem bírnám ki ha bármiért is elveszteném.

I.fejezet 30.rész 1/4

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam  feltenni a részt, de sajnos tegnap egész nap alig voltam itthon és mikor haza is jöttem már késő volt. De most már szerencsére itt vagyok! Számomra ez a rész a kedvencek közé tartozik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket!Nem is szeretném tovább húzni az időtöket, jó olvasást!

                                                                                          Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Magányosan sétáltam azon épület felé ,amit egyesek iskolának neveznek. Bár igaz,hogy nekem teljesen más elképzelésem van erről a suliról. Na de mindegy,mostanábba túl sokat gondolkozok.Igaz,hogy legtöbbször a hétvégére ,de azért még akad köztük más gondolatok is hihetetlenül várom már,hogy láthassam Harryt. Még sosem örülök  egy szülinapomnak se így,mint a mostaninak. Legfőképpen  azért örülök ennyire mivel láthatom Harryt,a szülinap meg már csak ráadás.Legtöbbször nem szoktam ünnepelni,egyrészt,mert ki nem állhatom a meglepetéseket.De a sszüleim meg Fanni mindig előálltak kisebb meglepetésekkel.Befordulva a sarkon megláttam azt az épületet ami már  12. éve teszi pokolá az életemet. Nem is lenne olyan rossz ha normális diákok járnának benne.Engem sajnos nem áldott meg az Isten jó osztálytársakkal. Mi több, az iskola fő cicababáival na meg azoknak a csatlósaival vagyok egy osztályba.Szőke hosszú haj,kitömött melltartók,magassarkú cipők na meg az elhagyhatatlan mély dekoltázs és miniszoknya.Az iskola azokból a diákokból áll össze akik azt hiszik,hogy menők,azokkal akik menők akarnak lenni na meg Fanniból és belőlem.Néha-néha úgy érzem,hogy mi vagyunk a legnormálisabb emberi lények a suliból.Fintorogva sétáltam végig a folyóson.Néha-néha neki belebotlottam a  lenéző pillantásokkal ,de emelt fővel mentem tovább.Sose kezdtem konfliktust senkivel,mivel inkább az a fajta vagyok aki eltűri és magába tartsa a sérelmeket. Na meg sosem voltam az ,aki az efajta társaságokat kereste és,hogy ez az utolsó évem jó lenne megtartani botrányok nélkül. Ha eddig képes voltam akkor ez már nem fog nehezemre esni. Megkönnyebbülten  felsóhajtottam amikor beértem az osztályterembe. Helyet foglalva elkezdtem ismételni az első órara a leckét.Egyre inkább kezdtek gyülekezni az osztályterembe ami azt jelentette ,hogy nem sok van csengetésig. Mindenki a maga kis “csoportjához” igyekezet,míg én összehúzódva olvastam a molekulákról szóló szabályt. Pár perc múlva bejött az ismerős kecske szakállú kémia tanár. Kezdetét vette az első óra a hatból. Az osztály jobbik fele jegyzetelt ,a másik pedig rágót csámcsogva nyomkodta a telefontját. Mélyen kifújtam a levegőt és próbáltam odafigyelni az órára. Hiszen még csak ez az első a 6 közül.

Csak az órára tudtam pillantani ,hogy mikor csengetnek. Ez az öt perc többnek tűnik,mint egy egész nap. A képzőművészet sose volt a kedvencem,maga a történelmet szeretem de amikor rajzolásra jön sor akkor már nem nagyon állok sort.Remélem a tanárnő már nem fog semmi plusz házit a nyakunkra varrni,mint például lerajzolni Michelangelo macskáját  vagy ehhez hasonlót.Meghallva a számomra legszebben szóló hangot az iskolából hevesen kezdtem el pakolászni a padomról a dolgokat. Legelsőnek jöttem ki az osztályból,jól esett az a frissebb levegő ami a folyóson volt,mivel ma egész nap az oszályba gubbasztottam. Ennek egyszerű az oka. Fanniék elmentek egy botanikus kertbe valami hülye kísérletért amit nem lehetett megoldani az osztályba így lemaradva az össze többi óráról a biológián kívül. Kiérve az iskola kapuján, kutakodni kezdtem a táskámba hátha meglelem azt a croissant-ot amit még nem ettem meg.Mosollyal az arcomon vettem ki a táskámból és falatozni kezdtem. Mikorra már az utolsó falatot is lenyeltem, elértem azt a házat amit otthonomnak tekintek. Beérve a házba lerúgtam a lábamról a már kissé használt fekete converse cipőmet és elindultam az emelet felé. Nem  is reménykedtem benne,hogy van valaki itthon. Anyukám  és apukám elégé sokat szokott utazni, mint ügyvéd ezért egy hónapban két hetet szoktak csak itthon tölteni.A húgom meg inkább keseríti nagymamánk életét ,mint az enyémet amit igazán díjazok.De a szüleim minden tőlük telhetőt megtesznek ahhoz, hogy jelen legyenek az életünkbe és semmiről se maradjanak le.Bár ők sose tekintetek magukra ,mint jó szülök de szerintem náluk tökéletesebb nem létezik.A táskámat bedobtam az egyik sarokba,vasárnap este ráérek kipakolni,mivel a hétfői háziamiat már megcsinálta úgyhogy gondmentesen merülhetek el a hétvégébe. Az ágy alól elő halásztam az egyik közepes méretű bőröndömet majd pakolni kezdtem ruhákat. Igazából nem akartam túlzottan sok ruhát vinni a hétvégére,de azért tele pakoltam a bőröndöt. Az óra még csak 3 órát mutatott,ami azt jelenti,hogy még 2 órát el kell ütnöm valahogy. Apa nem tud elvinni tehát ez alkalommal Fanni anyja fog minket elfuvarozni.Betettem egy kis zenét ami először tűrhetően szólt de aztán egyre hangosabbra tekertem amíg lassan már az egész házat becsenget.Hangosan énekelni kezdtem a Girlfriend-nek a szövegét,sőt még a tánc tudásomat is megcsillogtattam ami még mindig ugyanolyan béna,mint évekkel ezelőtt. Még párszor végig játszottam a számot úgy ,hogy közbe táncoltam és énekeltem,de amikor megkorgott a gyomrom úgy döntöttem,hogy inkább Icona-ra hagyom a további éneklést én meg meglátogatom a konyhánkat. A zene még mindig ugyan úgy tombolt,remélem ,hogy egyik nénike se a szomszédból nem folyamodik ahhoz ,hogy a rendőrséget hívja. Kivettem a kedves régi barátnőmből egy kis tejet majd az egyik polcról a szokásos müzlit. Leülve az egyik székre nyugodtan megpróbáltam “ebédelni” annak ellenére, hogy fent bömbölt a zene.Kisebb –nagyobb tej foltokat hagyva az asztalon ,de sikeresen megebédeltem. Tudni való,hogy én örök mozgó vagyok,nem számit,hogy ha eszek,vagy éppen tanulok vagy egyebet csinálok. Ahhoz képest,hogy nem tudok táncolni azt csinálom leggyakrabban.

Kézzel elmosogattam ,legalább avval is töltöm az időt,majd aztán gondosan végig töröltem az asztalt.Már elégé meguntam ezt a zenét,úgyhogy váltottam egy másikra. Nem bírtam ki,hogy ne nézek az órára.Lám-lám már 4 óra.Még egy órám van amíg Fanniék nem jönnek utánam.Addigra pont eltudok készülni.A még megmaradt ruháimból elővettem egy egyszerű fehér felső,egy fekete nadrággal és egy farmer kabáttal.Mivel senki sincs itthon,nem vittem magammal a ruháimat,hanem az ágyra dobva inuldtam a fürdőszoba felé. Nem vacakoltam a hajmosással így csak gyorsan lezuhanyoztam és indultam felöltözni.Nagyjából ez 40 perc alatt meg is volt.Miután megbizonyosodtam,hogy mindent bepakoltam próbáltam sértetlenül levinni. Nagyjából sikerült is ha elnézzük azt a részét amikor erősen a földre koppant. Sorba pakoltam be a táskámba a fontosabb dolgokat. Miután minden bele került éreztem ahogy valami rezeg a táskámba. Feltúrva az egész tartalmát végre a kezembe akad a készülök,megnyitom az sms-t és olvasni kezdem.

A ház előtt vagyunk.Siess!

                Fanni x

Tipikus Fanni rövid és lényegre törő.Felveszem a már másik elégé kopott fehér converse cipőm ,majd utolsó pillantást vetve a házra lépek ki az ajtón.A ház mellett megpillantottam az ismert fekete,sötétitet telepjárót. Bedugtam a kulcsot a zárba ,majd kétszer ráforditva,mosolyogva indultam volna a kocsiba.Magabiztosan lépkedtem a kocsi felé elfelejtve a tegnap esti vihart na meg,hogy tiszta sár az egész udvar.Pechemre pont én kellett találkozzak az egyetlen pocsolyájával ami az udvaron volt.Nem volt rajtam olyan ruha ami nem lett volna sáros.Cipő,nadrág,kabát ,sőt még a fehér felsőmre is került pár pötty.

-Úr Isten – ugrott ki Fanni a kocsiból. – Jól vagy? – röhögött.Hát igen,Fanni mindig is a legnyugodtabban reagál akármi is történik.

-Tökéletesen kezdődik a hétvége.-puffogtam magamba.

-Na gyere – segített fel Fanni össze szedni a földre esett dolgokat. –Amíg én beteszem a bőröndjeidet a csomagtartóba addig te szállj be  a kocsiba.Csak bólintottam egyet majd a kocsi felé vettem az irányt.

-Szia – ültem be mosolyogva a kocsiba.

-Látom elégé rosszul kezdődött ez a kiruccanás számodra –nevetett Anna.

-Hát elégé – motyogtam.

-Indulhatsz anya,a végén még nem érjük el a gépet ,már pedig az annyira kár lenne – mondta Fanni cinikusan miközben leült mellém.

-Ne legyél ilyen goromba,majd meglátod,hogy minden jó lesz – küldött Anna,Fanni felé egy nyugtató pillantást amire lánya egy morgás szerűséggel  válaszolt.A kocsi hangos morgással jelezte azt,hogy végre elindultunk az első célpontunk felé ami nem más volt,mint a repülőtér.

Egész úton be nem fogtam a szám.Felhívtam a szüleimet is,mivel avval a feltétellel engedtek el,hogy hívjam mikor elindultunk,megérkeztünk és indulunk haza.Annával egymás után váltottuk a beszéd témánkat.Fanni néha-néha bele szólt,mosolygott egyszóval mindent megtette ahhoz,hogy én nagyon rosszul érezem magam.Látszott rajta,hogy nincs semmi kedve eljönni,csakis miattam.Rákényszerítettem ezt az utat.Tudom,hogy ennek az egésznek Niall és az ő kapcsolata a hibás de én is annak érzem magam.

-Megérkeztünk – csatolta ki az övét Anna.Mindenki kiszállt a kocsiból,majd elindultunk befelé.Elbúcsúztunk Annától,majd ketten indultunk el a repülő felé.Amikor már biztos voltam,hogy Anna nem lát minket,megállítottam Fannit és felé fordultam.

-Figyelj,tudom,hogy nem nagyon lelkesedsz ezért az útért és nagyon sajnálom,hogy rád kényszerítettem ezt az egészet. – mondtam őszintén a szemébe.

-Dehogyis,nem tehetsz semmiről.Attól függően,hogy a Niall és én kapcsolatom ilyen,szeretném látni a fiúkat.Annyira sok mindent átéltünk már együtt,ha te boldog vagy akkor nekem sincs okom miért szomorkodni és Niall kapcsolatba ha a fentiek úgy akarják akkor talán még ezen a héten kibékülünk. – ölelt meg.

-Annyira örülök,hogy ez a véleményed !– öleltem vissza.Már hosszú másodpercek óta öleljük egymást amikor egy krákogást hallottam a hátam mögött.

-Elnézést hölgyeim ,de a gép pár másodperc múlva indul. – mondta egy magas férfi,ami azt hiszem valami őr volt.

-Köszönjük. – mosolyogtunk majd tovább indultunk.Szerencsére pont oda értünk az ajtó bezárása előtt.Miután elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva a repülő gép lassan elindult  elfogott az a érzés amit általában mindig előjön ha repülőn utazok.

-Minden rendbe? – kérdezte Fanni miután megelégelte a folytonos mozgolódásomat.

-Most még igen,csak nem tudom mi lesz legörvény esetén – simítottam meg a hasam.Hát igen,azt tudni kell rólam,hogy a gyomrom egyáltalán nem szeret repülő gépen “ülni” .

-Nem lesz semmi baj – simította meg a vállam. –Inkább mesélj,nem izgulsz,hogy újra láthatod Harryt? – kérdezte vigyorogva Harry.Harry nevére a hasam egy kis labda méretűre zsugorodott és azok az ismert pillangók ezerjével kezdtek el repdesni a hasamba.

-De,vagyis nem tudom ,szinte egy hónapja nem láttam őt.Nagyon hiányzik már – pirultam el.

 -Gondoltam – nevetett Fanni.

-Fanni.. –fordultam felé – De ugye még szereted Niallt? – tettem fel végre azt a kérdést ami igazán érdekelt. – De ha nem akarod akkor nem muszáj – mondtam miután láttam ,hogy Fanni maga elé bámulva harapdálja szája szélét.

-De,vagyis mi talán túl hamar jöttünk össze.Nem volt elég időnk arra,hogy megtanuljunk teljes mértékben bízni egymásba.Sok mindent mondtak az újságba,de én annak ellenére napról-napra jobban szeretem. –hajtotta  le a fejét.

-Nem tudom mi igaz és mi nem,de a legjobb lenne ha beszélnél vele,mivel csakis ő tudja megmondani az igazat akár mennyire is fájhat az.  – mondtam.

-Meglátjuk,hogy mit hoz a hétvége – fújta ki a levegőt.

Semminél se jobb a stewardess sipákol hangjára ébredni.Szerencsémre ma részesültem ebbe.Nagyokat pislogtam körbe,mivel a szemem nem egészen szokott a fényhez.Minden rendbe volt addig amíg egy 30-as éveiben járó szőke plasztikbaba,aki mellesleg stewardesshez hasonlító  ruhába volt a egészen közel hajolt a fejemhez.

-Kérem kisasszony kösse be az övét,a repülő gép mindjárt leszáll – mondta miközben idegesítően mosolygott.

-Persze máris! – hajoltam előre amivel sikerült belevertem a fejemet az övébe.

Persze az ő kis lenge testsúlya nem bírta azt a lökést amit én a fejemmel idéztem elő így  egyenesen ráesett az öreg bácsira aki a mellettünk lévő sorba ült egy öreg nénivel aki gondolom a felesége volt.Már ez is sok volt,de innen még leesett a “földre” és beverte a csinos kis plasztikázott orrát.

-Úr Isten,sajnálom- ugrottam fel.

-Ne,ne,ne – szaladt egy idősebb stewardess felém. – Üljön le és csatolja be az övét. – szaladt felém. –Most – mondta miután látta,hogy nem nagyon van ínyemre az,hogy leüljek.

-Te aztán nem vagy semmi! – nevetett Fanni.

-Az egész csak egy véletlen volt. – csatoltam be az övem – Különben is ha most nem mászott volna a fejemre akkor elkerültük volna ezt az egészet. – fordultam a morcos tekintetű “légikisérő”felé.

-Nem kérsz tőle bocsánatot? – folytatta a nevetést.

-Én ugyan nem.Nem érzem szükségét rá- mondtam határozottan de a végén elnevettem magam.

-Te sosem fogsz megváltozni! –veregette meg Fanni a vállamat.

Szerencsére ez a sajnálatos esett után körülbelül öt perc múlva már a csomagkezelőnél voltunk.Miután kivettük a két közép méretű az  összes dolgunkat elindultunk a kijárat felé.

-Emlékszel,hogy mennyit álmodtunk egy londoni útról?Végre itt vagyunk. – nézett Fanni körül mosolyogva.

-És ebbe az egészbe az a legjobb,hogy együtt  - mosolyogtam. –Amúgy nem tudod,hogy fogunk eljutni egész a fiúk házáig?Mivel egy címet se adtak meg – biggyesztettem le az alsó ajkam.

-Te most komolyan nem tudod,hogy merre kell menni? – háborodót fel Fanni.

-Hát ebbe az esetbe én tudnék segíteni – hallottam a hátam mögül egy hangot.

I.fejezet 29.rész

          Sziasztok!Meg is hoztam  az új részt.Ez most nem ide tartózik vagyis nem annyira ,de mi megmutattuk a blogunkat az infó tanárunknak aki persze megkérdezte tőlünk ,hogy akarjuk-e,hogy szóljon a magyar tanárnőnknek?Hát mi persze azt mondtuk,hogy ne meg,hogy nem kell.Hát ma úgy jött be a tanárnő hozzánk,hogy ki ír ilyen 'internetes regényt'.Mi Fannival félénken felnyújtottuk a kezünket és hát azt mondta,hogy amint az ideje megengedi befog nézni.Tanulság: sose bíz meg 100% egy tanárba.Na jó ez mondjuk csak egy vicc ,amit Fannival kitaláltunk.Nem is szeretném tovább fecsérelni az időtöket,jó olvasást és kitartást a héthez!


                                                                         Beca és Fanni x

               A posta elé érve nagy levegőt vettem és kirántottam a kis ajtaját.Egy boriték lapult benne.Óvatosan felnyitottam majd olvasni kedztem.

                    Kedves Rebeka!Nem akartam se skypon elmondani ,de se telefonon tehát maradt a levél írás.Mivel szombaton lesz a szülinapod egy meglepetést találtunk ki neked és Fanninak.A boritékban  találsz két repülő jegyet London felé.Nagyon sajnálom,hogy nem tudtam elmenni személyesen érted de nagyon sok dolgunk van.A pontos dátumot a jegyen találod,nemleges választ nem fogadunk el egyikőtöktől se.

u.i : Alig várom,hogy lássalak,már nagyon hiányzol. Mindenél jobban szeretlek x Harry

                                                                Sok szeretettel ,One Direction

Újból átkellett olvassam a levelet ,nem hittem a saját szememnek.A szemem csak a sorok közt cikázott,fogalmam sincs,hogy most mit kéne tegyek.A szél hatására a borítékból kikandikáló két repülő jegy egyenesen a földre pottyant.Mi hamarabb felvettem és olvasni kezdtem  a tartalmát.Pénteken 6 órakor indul.Még van két napom,ami alatt elég sok mindent kell csináljak.A legelső a tenni való listámról az,hogy Fannival beszéljek.Bezártam a posta kis ajtaját majd szaladtam be a házba.Miután a levelet eltette egy gondos helyre,a rövid nadrágomat átcseréltem egy melegítőre.Nem nagyon foglalkozva  a külsőmmel zsebre vágtam a kulcsomat,a telefonomat majd szaladtam le a cipőmet felvenni.Szó szerint kirontottam az ajtón,majd felhúzva a kilincset elindultam egy utcával arrébb Fannihoz.Lehet,hogy felkellet hívnom ha otthon van,bár nem biztos ,hogy felvette volna.Inkább megyek bejelentés nélkül és így legalább tudom ,hogy több esélyem van ahhoz,hogy beszéljek vele.Pár perc alatt már megláttam az ismerős családi házat,ahol oly sok időt töltöttünk gyermekkorunkban.Vészesen közeledtem az ajtó elé.Nem is gondolkoztam azon,hogy mit fogok mondani bár kezdetnek annyi is elég,hogy be merjek csengetni.Mély levegőt véve megnyomtam az emlegetett csengőt.Pár pillanatig csak álltam,fogalmam se volt ha mégis van valaki otthon.Már épp vettem volna a zsebemből elő a telefont amikor valaki ajtót nyitott.Az a valaki mellesleg nem más,mint Fanni volt.Na eddig eljutottunk de most légy okos Rebeka.

*Fanni szemszöge*

Ki az Isten csengethet ilyenkor?A kanapéról gyorsan feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé.Hát ettől rosszabb már nem is lehetett volna,csak Beca hiányzott most az életemből.

-Szia Fanni!-szólalt meg fülig érő mosollyal.

-Mit akarsz?-válaszoltam kedvetlenül.

-Kérlek beszéljük át ezt az egészet és amúgy is van egy eszméletlenül jó hírem.-válaszolta még mindig vigyorogva.

-Na jól van,gyere be.!-tessékeltem be.

-Szóval!-kezdett bele.-Én nem akartam semmi rosszat neked!-mondta.

-Rebeka,de az semmire nem lett volna jó,ha te olyanokat írsz az én nevembe amik talán már nem is igazak.-vágtam a szavába.

-Ugye ezzel nem azt akarod mondani,hogy már nem érzel semmit Niall iránt?-nézett rám elkeseredve.

-Nem vagyok tisztába az érzéseimmel.Idő kell.-válaszoltam tisztán.

-Akkor most itt a lehetőség,hogy rendezzetek mindent.És még egyszer kérlek bocsáss meg nekem!-kérlelt.

-Jól van!-öleleltem át.-Na milyen lehetőség?

-Készülj fel!-vett egy nagy levegőt.-Két nap múlva Londonba megyünk.-mondta nagy mosollyal.

-Megyünk?-kérdeztem vissza.

-Igen,Harry és a srácok meghívtak minket Londonba,hogy megünnepeljük a szülinapom egy hosszú hétvégén.

-Nekem ez nem fog menni!Sajnálom!-mondtam,semmi kedvem nincs szembe nézni Niallel. Főleg ilyen kevés idő elteltével.

-Kérlek Fanniiii!!-mondta boci szemekkel.-Csak az én kedvemért,ez lesz az utolsó szülinapom mielőtt felnőtté válok.

-Nem,nem és nem!-válaszoltam határozottan.-Nem akarlak cserben hagyni,de nem vagyok kész erre.

-Meglátod minden rendben lesz,és ha úgy döntenél,hogy véget veszel  a Niallel való kapcsolatodnak én melletted állok,de ha még mindig szereted és ő 100% hogy szeret téged,mindent megfogtok beszélni!-mondta biztatóan.

-Jól van,legyen!-válaszoltam,majd Beca megölelt és láttam a boldogságot az arcán.Már ezért megérte,legalább élete legjobb szülinapja lesz!-Mikor indul a gép?-kérdeztem.

-Pénteken 6-kor.Akkor holnap még találkozunk és átbeszélünk mindent!-mondta majd elindult az ajtó felé.

-Addig már csak 2 nap van!De megoldjuk!Okés!Puszi!-majd ki kísértem.

Nem is nagyon törtem a fejem ezen a londoni úton,lesz ami lesz.Kis idő múlva anyáék is hazaértek a munkából így hát leültem velük megbeszélni ezt az egész útat.

-Anya,apa valamit megkell tőletek kérdeznem.-szólaltam meg.

-Igen tudjuk,a fiúk meghívtak titeket Londonba Rebeka szülinapjára.-válaszolta anya.

-És?-kérdeztem félve.

-Elengedünk!2 feltétellel.-mondta apa.

-Legyen az bármi ígérem betartom!-néztem izgatottan rájuk,és rájöttem,hogy kezd megjönni a kedvem ehez az úthoz,már csak Beca miatt is.

-Ha semmi hülyeséget nem csináltok és végre rendezed a dolgokat Niallel,mert ez így nem mehet tovább!-mondta anya majd örömömben megöleltem mindkettőjüket.

I.fejezet 28.rész

              Halihó!Lassan az oldal nézetségi száma megüti a 8000-et aminek hihetetlenül örülünk,na meg persze nagyon köszönjük a hozzászólásokat az előző résznél.Nem is szeretném tovább húzni az időtöket,jó olvasást és sok sikert a sulihoz.

                                                                              Beca és Fanni x.

*Fanni szemszög*

Minnél hamarabb elakartam jönni Becától.Mégis mit képzel,csak úgy megnyitja a sms-t amit kaptam?De még vissza is akar írni,ez már csak a ráadás.Ezzel semmit sem oldott volna meg.Honnan tudja,hogy most mit gondolok és mit érzek Niall iránt?Nem hiszem,hogy ő jó szemmel nézte volna,ha én ilyesmit csináltam volna a háta mögött,ha ő ilyen helyzetben lenne.Semmi nem lenne megoldva,csak rosszabb lenne minden.Nem tudunk Niallel ilyesmit megbeszélni 2000km távolságból és szerintem ez nem telefon,sms vagy skype téma.Még ha találkoznánk is nem tudnék a szemébe nézni,fáj ez az egész,elveszettnek érzem magam.De miért is én szégyellem magam?Neki kellene,bár lehet én rontottam el valamit.

Beca mindig is kiállt mellettem bármi történt,de most nagyon dühös vagyok rá.Nagyon nehezen haragszom meg emberekre,de mégis azokra tudok a legjobban haragudni akik nagyon közel állnak hozzám.Ez a tüske örökké a szívemben marad még ha tisztázzuk is a történteket Niallel és Rebekával is.Nem tudom mit kezdenék Beca nélkül,de most messzire ment.Nem akarom őt látni.

Az idő annyira gyorsan eltelt,Becaval már lassan 1 hete nem beszéltem,ő sem hívott,de én sem.Nem igazán köt le ez a téma,majd minden megoldódik.

Már szeptember.10.-ét írunk.Még pár nap és megkezdődik a kicsit még „lazulós” év,de anya szerint már 11.o.-ban készülnöm kell az érettségire, a következő évre és persze előnybe kell helyeznem a kémiát és a bioszt.Bár minden vágyam az,hogy elismert zenész legyek,mégis választanom kell egy komolyabb állást,mert lehet,hogy a zenészi pálya nem jön össze.Így hát vagy az orvosi vagy a gyógyszerészeti szak mellett fogok dönteni.Gondolataimat azonban még a sulira való készülődés sem vonhatta el Niallről.Akárki akármit mondhat,lehet,hogy „megcsalt”,de én még mindig ugyan úgy szeretem.De nem tudok neki megbocsájtani anélkül,hogy ne tisztázná magát.Mégis vegyes érzelmek kavarodnak bennem.Félek attól,hogy találkozzak vele,de szeretnék is,de tudom,hogy a közeljövőben erre nincs lehetőség.Fogalmam sincs mit tehetnék.Ez a nyár annyira más volt,mint a többi.Szinte 3 éves várakozás után,itt volt velünk 5 olyan fiúk akik több millió lány álmai.De nekem és Becának különleges ajándék adatott.Velük élhettünk kb.2 hétig.Megismertük őket a reflektor fények mögött és még jobban meg is szerettük.De 1 embert mégis másképp szeretek,Niall.Akármire gondolok,mindig csak ő jut eszembe,nem is tudom leírni ezt az érzést.Sokszor már arra gondolok,hogy kezdek  bekattanni vagy túlságosan kötődöm hozzá és pont ezért vesz hülyére és más lányhoz menekül.Igaz,hogy Zoe sokkal idősebb,mint én és ő mást is tud nyújtani neki.És szerintem ez az ami a mi kapcsolatunknak még korai lenne,alig 16 évesen még nekem is.És ha Niall nem csak ezért volt,vagy van velem akkor bíztos,hogy mindent megtudunk majd beszélni,de nem most.Időre van szükségem és amúgy sem beszéltünk már hetek óta,csak üzeneteket küld,de ezt nem így kell tisztázni.

*Rebeka szemszög*

Két hét.Ennyi telt el azóta amióta beszéltem Harryvel.Csupán mondhatni két egyszerű okból nem beszélhettünk.Harrynek ott vannak a kisebb koncertek és a studiozás míg nekem az a fránya iskola.Szerencsére ez már az utolsó évem ,bár utána jöhet 6 kemény év plusz még kitudja hány év gyakorlás ahhoz,hogy egy jó ügyvéd lehessek.De addigra is még sikeresen át kell menjek a vizsgán.Unottan dőltem végig az saját ágyamon.Hát igen azóta már vissza költöztem az “otthonomba” mivel anya nem tartotta jó szemmel,hogy a kislánya egyedül lakik egy város végi házba.Feltápászkodtam az ágyon majd unottan néztem körbe a szobámon.A földön,az ágyon és az íróasztalon egyaránt könyvek sorakoztak fel pár ruhadarabbal diszitve.Egy igazi kaland parkhoz hasonlíthat a szobám,sőt már lassan abba se leszek biztos,hogy milyen szőnyegem van.Amióta megkezdődőt a suli ,monotónia vette át az életemet.Reggel 8-tól egészen 3 óráig egy padba rohadok,fél 4-től egész 10 oráig pedig tanulok na meg persze a laptomomat kémlelem hátha Harry jelentkezik.De eddig ennek a szuggerálásnak semmi haszna se volt.Mélyen kifújom a levegőt és átvágtatva a ruha és könyvcsomon leülök a már süppedt íróasztal székre.Pár papírtól megszabadulok és a padlóra dobom őket így elnyerve egy kis szabad helyet az íróasztalomon.Fintorogva  nézem át a már kidolgozot tételeket,majd egy mappába téve elválasztom a még várakozókra.Az első kidolgozótlan tétel ami a kezembe akadt nem más volt,mint biológia.Tökéletes,ennél unalmasabbat nem is találhattam volna.De amit muszáj,azt muszáj.Már egy fél órája dolgoztam a genetikával kapcsolatos tételen amikor egy ismerős hang csipogott.Mindent ledobva az íróasztalról előhalásztam a könyvekkel elfedet laptopomat és amilyen gyorsan tudtam elfogadtam a kis vilógó ablak kérvényét.A szívem beleremegett amikor Harry mosolygos arcát pillantottam meg a kamerába.A torkomba egy kis gombóc keletkezett,a hasam egy golf labda méretére zsugorodót és az a bizonyos maró folyadék a szememből egyre inkább kikérezkedet.Próbáltam vissza tartani és csak mosolyogni,bár nem hiszem,hogy sikerült.

-Szia – mondta Harry majd továbbra is mosolyogott.Ennyi volt.Amikor meghallotam azt a mély erőteljes hangját ,egyből kiszökött a könnycsepp a szememből.Bár ez a könnycsepp nem szomorúságot jelképezte hanem a boldogságot ,hogy láthatom őt.Igaz,hogy kilométerek vannak köztünk de úgy érzem ,hogy mégis itt van.Próbáltam rejteni az arcomon éktelenkedő cseppeket de ez mindhiába.

-Babe,minden rendbe van? – komorult el hangja.

-Persze – töröltem meg a szemem – Csak nagyon hiányoztál – mosolyogtam.

-Te is nekem,el se tudnád képzelni,hogy milyen rossz nélküled de muszáj kibírnunk.Szeretlek Beca – pislogót amivel előnybe hozta az élénk zölden csillogó szemeit.

-Én is téged Harry – mondtam.Hosszasan néztünk egymás szemébe míg végül Harry megtörte a csendet.

-Ugye tudod mi lesz a hétvégén? – húzogatta szemöldökét.

Összevont szemöldökkel bámultam rá,nem egészen értetem,hogy mit akar mondani.Szeptember 24.És,mint akit megvilágistottak volna,eszembe jutott az esemény.Bár nem voltam biztos abba,hogy ez lesz,de azért vettem a bátorságot és megkérdeztem.

-A szülinapom?

-Igen. – mosolygott szélesen. –Sajnos nincs sok időm ,mivel mindjárt vissza kell menünk a studióba a fiúkkal de később lehet,hogy még tudunk beszélni.De addig is csekkold a postaládátokat.Szeretlek ,vigyázz magadra!Szia – integetett a kamerába majd kikapcsolta.Alig tértem magamhoz,de a lábam magától indult meg a posta felé.Szerencsére a nappaliba nem volt senki,mivel anya meg apa még dolgozik,szeretett húgocskám pedig nagyimnál van és így megelőzhettem azokat a kínos kérdéseket,hogy hova indulok rövid nadrágba meg mezítláb.A posta elé érve nagy levegőt vettem és kirántottam a kis ajtaját.Egy boritek lapult benne.Óvatosan felnyitottam majd olvasni kezdtem.