I.fejezet 30.rész 2/4

               Sziasztok! Elnézést kérek, hogy nem tudtam feltenni tegnap a részt, de sajnos tegnap előadásunk volt, a külföldi diákoknak. A mi iskolánk is részt vett, egy ilyen akármin és idén jöttek hozzánk a törökök, németek, lengyelek és magyarok. Tehát a keddi napon, nekem is meg Fanninak is összejött ez az egész, így egyikük se tudta felrakni. Nem is szaporítanám a szót, mégegyszer bocsánat és hát jó olvasást.Találkozunk újból szombaton!

                                                                           Beca és Fanni x.


    -Te most komolyan nem tudod,hogy merre kell menni? – háborodot fel Fanni.

    -Hát ebbe az esetbe én tudnék segíteni – hallotam a hátam mogul egy hangot.

     Ijedten fordultam a hang felé.Egy nem sokat mondó kinézetű pasi állt előttem,fekete            napszemüveggel,felsővel és egy kapucnival a fején.Furcsán folytattam tovább a vizsgálását.

-Hahó Beca,én vagyok az..Louis – suttogta egészen  közel az utolsó sort,majd levéve a napszemüvegét bebizonyította ,hogy ő tényleg az akinek állította magát.

-Louis? – kérdeztem. –Szia,hogy vagy?Hogy,hogy te jöttél utánunk?Azt hittem,hogy Harry fog. – öleltem meg.

-Kicsit sok kérdést soroltál fel ,de azért próbálok válaszolni – nevetett majd Fannit is megölelte. Miután ők is váltottak pár szót,Louis segített vinni a bőröndöket egészen a kocsig,ami szerintem egész távol parkolt le.A kocsinál egy barna loknis hajú lány állt mosolyogva. Azokból a képekből még amiket Louis mutatott Eleanor-ról arra következtettem,hogy ez bizonyára ő.

-Remélem nem baj ,hogy elhoztam Eleanort is-karolta át Louis a lány derekát.

-Dehogyis – mosolyogtam. – Rebeka – nyújtottam felé a kezem.

-Eleanor – ölelt meg. Igazából egy picit meglepett ,hogy megölelt hiszen alig pár másodperce ismerjük egymást. De igazán jól esett.

-Fanni – mosolygott a melletem lévő lány.

-Eleanor – ölelte meg Fannit is.

-Örülök lányok,hogy már ilyen igazi öri-barik letettek  de kéne induljunk – nevetett Louis. A kocsit Eleanor, Fanni és az én csacsogása  töltötte be. Folytonosan beszéltünk egymás szavába vágva.Az egész olyan volt mintha már rég óta ismerjük egymást. De legjobban annak örültem,hogy Fanni is teljesen kikapcsolodott és nem rágódott azon,hogy mi lesz ha újra találkozik Niallel.Bár nekem az agyam folytonosan azon gondolkozót , hogy mikor találkozhatok Harryvel újból.

-Itt vagyunk – szólt Louis pár perc múlva. Kíváncsian néztem ki az ablakón át. Egy nagy,angol háznak tűnt.Bár most nem nagyon izgatott a ház ,hanem az aki bizonylag benne van.Louis ráérősen  leparkolta a kocsit,kivette belőle a cuccokat,sőt a kulccsal is bajlodot pár percet míg én azt hittem, hogy megörülök.

-Itt is vagyunk – lökte le a kulcsokat Lou –Érezétek magatokat otthon. – tette hozzá majd elkezdte mondani,hogy mit merre találunk.Nem mertem közbe szólni annyira belefeledkezve magyarázót ,hogy szerintem észre se vett volna.

-Nagyjából ennyi lenne – fejezte be.

-Khm..Louis? – kérdeztem félénken.

-Emelet,bal oldal,második szoba. – mosolygott.

-Köszönöm – motyogtam el ,majd indultam felfele.

Gondoltam,amilyen szerencsétlen vagyok eltévedek és másik szobába nyitok be,de szerencsére megtaláltam a szobát.Ezt is onnan tudtam biztosan,hogy nagy betűkkel rávolt írva az ajtóra.Kéz remegve kopogtam be,nem gondoltam volna,hogy sikerülhet de szerencsére ezt is sikerült teljesitenem.

-Nyitva – hallottam az ajtó mogul egy mély hangot.A hasamba a pillangók kezdtek életre kellni.Sajnos nem csak néhányról volt szó,úgy éreztem,mintha egy egész lepke farm száguldozott össze-vissza.A kezem csiga lassúságúan nyomta le  a kilincset.Hagytam ,hogy az ajtó magától nyíljon ki.Miután már az ajtó szinte teljesen kinyílt megpillantottam Harryt.Az ágy szélén ülve pillantott ki az ablakon.Nem tudtam,hogy most esetleg mondjak valamit,vagy menjek oda hozzá.Az elsőt választottam.

*Harry szemszöge*

Unottan ültem az ágyon és vártam Rebekát.Sajnos nekem,nem volt időm elmenni mivel a nővérem,Gemma a városban volt és ragaszkodót ,hogy haza vigyem.Na meg persze, Louis kitalálta ezt az egészet,hogy így sokkal romantikusabb lesz mikor találkozni fogunk. Fennébe már a romantikázással,nekem most az a fontos,hogy minnél hamarabb láthassam.Fogalmam sincs,hogy hogyan birhattam ki nélküli ennyi időt.Ha tehetném minden este mellette aludnék el és mellette kelnék fel,gyengéd puszikat lopnék tőle a nap minden percébe,órájába.A bambulásomból egy halk kopogás zökkentett ki.

-Nyitva – motyogtam.Gondoltam,hogy biztosan Niall az már megint.Ma szinte egész nap hívogatott,vagy ha itthon voltam zaklatott avval,hogy mikor érkeznek meg.Hallottam,ahogy az ajtó lassan kinyílik magától és valaki belép.

-Szia – hallottam egy hangot a hátam mögül.Ez a hang kísértetiesen hasonlított az Ő hangjára.Ugyanolyan gyengéd,simogató volt,mint a Rebekájé. Reménykedve és lassan fordultam az ajtó felé.Nem hittem a szememnek.Ott állt teljes egészében Ő.

-Rebeka – suttogtam.

-Harry. – mosolygott továbbra is. –Annyira hiányoztál . – mondta miközben felém jött.

-Te is nekem – álltam én is és felé mentem.

Egymáshoz érve pár pillanatig csak álltunk fürkészve egymást.Tettem még egy lépést ,míg ő lábujj hegyre állva elérte azt,hogy az orrunk egészen egymáshoz érnek.Óvatosan közelítettem,hozzá félve attól ,hogy bármely mozdulatomtól összeomolhat.Ajkaimat gyengéden rátapasztottam a sajátjaira.Nyelvünk tökéletesen össze illően táncoltak,mintha csak egymásnak lettek teremtve.Ajkaimat elszakítva tőle,orromat az övéhez dörgölöm amivel kisebb mosolygott csalok arcára.Rebeka mosolyogva vizslája az arcomat.

-Már rá se ismersz a barátodra? – kuncogtam.

-Annyira,hiányoztál már. – puszilt meg.

-Te is nekem – pusziltam meg az ajkát.Az ajkáról végig hallattam az arca minden egyes pontján.Ráérősen puszilgattam,mikor a nyakához érve elkezdet kacagni.

-Mi történt?- nevettem én is.

-Csikizzel – nevetett.

-Ha a nyakadat puszilom? – kérdeztem hihetlenkedve.

-Igen – bólogatott.

-Akkor mit szólsz ehhez? – mondtam majd végig döntöttem az ágyon érzékién végig húztam a kezemet a nyakától egészen a hasáig.Ott megállva huncut mosollyal rápillantva kezdtem el csiklandozni.

-Neee,Harryyyy,hagyd abbaa – húzta el a szavakat ami inkább arra ösztönzött ,hogy folytassam. – Segitségggggg,Harryyy azt mmondtam,hhhoogy hagydd abbbba – folytatta a kapálózást.

-Na de mit folyik itt? – csapódott ki az ajtó,amin Louis jött be. – Fiatalok,már azthittem,hogy mást csináltok – húzogatta a szemöldökét idiótául.

-Semmi érdekeset – hagytam abba és lefeküdtem az ágyba.

-Gondoltam. – ült le az ágyra Louis.

-Mi történt itt? – szaladt be ijedten Fanni és Eleanor.

-Semmi ,csak Harry elkezdett csiklandozni ,én meg visítoztam és Louis gyanakvó énje jobban látta ha bejön. –magyarázta el  Rebeka.

-Na de Louis,mi lett volna ha mást csináltak és te pont benyitsz? – mondta tök komolyan Fanni.

-Tényleg –sápadt el Louis. –.Istenem köszönöm,hogy nem láttam semmi olyat ami a rémálmaim okozója lett volna.  – folytatta tovább a szinészkedést.Már egészen megszoktam ezt Louistól.Volt rá már példa mikor benyitott épp akkor amikor khm. Tehát azóta inkább ,mindig kulcsra zárom az ajtót.

-Figyeljetek – csapott rá a lábamra Louis.

-Ezt most miért kellett? – néztem rá érthetetlenűl.

-Mindegy.Szóval mi most elmegyünk bevásárolni az esti bulihoz és akkor 8 órakor találkozunk nálad. – állt fel Louis.

-Micsoda?Milyen buli?  - nézett körbe Rebeka.

-Hát mivel szülinapod van,meg kell ünnepelni. -  mosolyogttam.

-Harry,de nem kellett volna. – mondta Beca.

-Nem minden nap lesz valaki 17 – mosolygott Eleanor.

-Igazuk van – bológatott Fanni.

-Nem lehet vissza mondani.Lesz buli és kész.Különben is csak mi leszünk meg Sophia és Perrie. – mondta Louis.  –Úgyhogy mi most megyünk,8-kor találkozunk – csapta be az ajtót. –Még van egy másfél órátok.Okosan elverni és védekezni – ordította vissza Louis.

-Hagyd már őket – hallottuk Eleanor hangját.

Szorosan húztam  Rebekát a derekánál fogva,ő meg akár csak egy cica hozzám  dörgölőzött.

-Elülnék így egész nap – dörmögte a vállamba.

-Hm tudnék egy ennél jobb elfolaltságot is – mondtam sejtelmesen bevetetve a sármos oldalam.

-Én is – kerekedett felém. –Például..- nyalta meg az alsó ajkát. – Készülődés – nevetett.

-Annyira gonosz vagy – nevettem.

-Kétlem – mászott le rólam. – Talán..majd folytathatjuk ezt később... – hajolt egészen a fejem fölé.

-Jól hangzik –loptam egy csókot tőle. –Na de menj,a tiéd a fürdőszoba. – mosolyogtam.

-Nem tart soká – zárta be a fürdőszoba ajtót.

Miután Rebeka kivette a táskájából a szükséges dolgait és bezártam magát a fürdőbe nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam kikészíteni a saját ruháimat amit felfogok venni.A mosoly lenem fagy az arcomról.Annyira örülök,hogy itt van.Igaz ,hogy csak 2 napra de ez most nagyon fontos,hogy itt van.Abban az időben mikor nem volt mellettem,észrevettem,hogy mennyire is fontos ő nekem.Teljesen más lettem azóta mióta ő velem van.Eddig mindig megnéztem a lányokat mivel sosem tudhattam,hogy éppen az igazi sétál velem szembe de most mikor ránézek valakire csak Rebeka képe lebeg előttem.Mindénél jobban szerettem.Nem bírnám ki ha bármiért is elveszteném.