Helyzet jelentés!

    Hát sziasztok! Elég rég találkoztunk már. Ennek a hátterében a suli, az ünnepek miatti rohanás, félévik állnak. Biztosan, vagyis reménykedünk abban, hogy sokan már nagyon kíváncsiak vagytok a folytatásra, úgyhogy kis csúszással, január 2- án újra, teljes lendülettel be indul a blog! Tudjuk, hogy eredetileg Fanni születésnapjára ( december 20) kellett volna kész legyünk, aztán meg Szent estére, de sajnos, addigra nem lesz kész a fejléc, és a részek, meg biztosan sokan is ellesztek utazva. Tehát január 2-án remélem, jó sokan vissza tértek hozzánk, de addig is Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet kívánunk!

                                                       Beca és Fanni x

I.fejezet 36 . rész

               Sziasztok! Egy kis csúszással megérkeztünk a 36.- dik résszel is. Kedden szerettük volna feltenni, mármint fel is került, csak valamit kihagytunk belőle, kijavítani perpillanat nem volt időnk, tehát inkább letöröltük, minthogy aztán rosszul legyen sugározva. Ennyit szeretnénk mondani a kis csúszásunkkal kapcsolatosan, és ami egy másik jó hír, legalábbis számunkra, hogy végre nálunk is lehullt az első hópehely. Hát evvel kapcsolatosan, hogy mindketten nagyon szeretjük a telet, na meg persze Fanni születés napja is közeledik, pontosabban 20.- án. Reméljük, hogy már minden kedves olvasó részesült az év első hóesésében! De hát most akkor nem is húznánk tovább az időt, kellemes olvasást!

                                                                  Beca és Fanni x

*Fanni szemszöge*

         Idegesen csaptam be az ajtót. Nem érdekel senki és semmi. Egyszerűen elegem van, hogy mindenkinek az életében én vagyok a negatívum és ahol én vagyok ott csak baj történhet. Végre Harryék egy új szintre emelték a kapcsolatukat én meg csak most is hisztizni tudtam.

Fogalmam sincs, hogy mit értek, ilyen még sosem zajlott le bennem. Foghatnám ezt az egészet Niallre, Rebekára vagy akárkire, de itt nincs bűnbak. Zuhanok egyre mélyebbre és innen már senki sem tud felhúzni. Önmarcangolásomnak Sophia hangos dörömbölése vetett véget. Lelökve magamról a takarót elindultam az ajtó felé. Lassan nyitottam ki, hagytam, hogy magától kinyíljon miközben visszaültem a helyemre.

- Figyelj, tudom, hogy le vagy törve!- ült le mellém.- De mindenkivel megtörténhet az, hogy rossz kedve van!- tette a kezét a vállamra.

- Igen, csak tudod az a gond, hogy nekem a napjaim 70%-a így telik dolgok  teszik ki!- töröltem le a könnyeim.

- Igazából hiába mondom azt, hogy tudom mit érzel, ez nem igaz, egyáltalán nem tudom, ez csakis te tudhatod, hogy mi zajlik le benned!- mondta.

- Hát igen nehéz lenne átérezned ha még én sem tudom!- fújtam ki az orrom.

- Próbálj meg egy kis ideig mindentől távol lenni és szedd össze a gondolataid!- folytatta.

- Teljesen igazad van. Sajnálom azt ahogyan lent viselkedtem!- öleltem meg.

- Ugyan! Semmi baj a történtek után!- mondta mosolyogva.

- A fiúk már itt vannak?- kérdeztem, de ő csak semlegesen rázta a fejét, hogy nem tudja.

- Jó lenne megbeszélni a dolgokat Becával!- válaszolt Soph, épp akkor amikor egy halk kopogás hallatszott - Sophia, magunkra hagynál egy kicsit?- kérdezte csendesen Beca.

- Persze!- mosolygott majd kiment.

- Kérlek Beca ne mondj semmit!- mondtam.- Én vagyok a hibás és kérlek bocsáss meg nekem! Mostanában csak magammal foglalkoztam és nem érdekelt más örömei.

- Figyelj Fanni! Ez egyáltalán nem így van, én kényszerítettem rád ezt az utat és lehet minden másképp alakult volna, ha egy kicsit is megértő vagyok!- hajtotta le a fejét Beca és láttam, hogy megint könnyek gyűlnek a szemébe.

- Ezt már egyszer megbeszéltük! Senki sem hibás, hogy most ilyen szakasz van az életemben! Ne haragudj rám, hogy elrontottam ezt a csodálatos pillanatot az életedben!- emeltem fel a fejét.

- Dehogy haragszom!- mondta majd magához húzott és megölelt. 

Éppen a legcsajosabb pletykáknál és a pasik ellemzésénél, de hát persze Rebeka nem vett részt ebbe olyan aktívan, igazából én se, de hát ezt is kell néha. Már olyannyira folyt a beszélgetés, hogy meg sem hallottuk valaki hangos felháborodását az ajtónál.

- Fanni,  most elrabolom Becát!- szólt Harry majd megfogta Rebeka kezét.- Még sok dolgunk van az utolsó estén!- vigyorgott kajánul Hazz.

- Jól van, vidd csak! De még fiatal vagyok keresztszülőnek!!- nevettem fel.- Ti pedig túl fiatalok szülőknek!

- Látom a humorod a régi!- rónizált Beca majd becsapta az ajtót.

 *Fanni szemszöge*

                 A búcsú a legnehezebb pillanat az életben, főleg,ha olyan emberektől válsz el akik a fél világot jelentik neked. Melletted állnak, támogatnak és tudod, hogy ők mindig itt lesznek neked bármi történjen. Életem két legjobb napját töltöttem itt, de egyben a két legrosszabbat is, mert itt omlott össze az életem. Szavakkal ki sem tudom fejezni mennyire fáj ez. Hogyan tudtam így viselkedni Niallel? Ő mindent megtesz értem, én pedig csak eldobtam őt amikor a London Eye-on voltunk.

Mindig úgy érzem, hogy én nem tudom viszonozni az emberek kedvességét és jó lelküségét, hiába ők segítenek nekem. Mindig csak sajnáltatom magam és nem foglalkozom a másik ember érzéseivel. Ezen gondolkodtam végig amíg nem értünk ki a reptérre. Most már eléggé összeállt a „kis csapat”. Nem sok fotós várt kint minket, hiszen Harry már nyilvánosságra hozta a kapcsolatát. Minden újság cimlapján Beca és Harry szerepel, na meg persze Niall összedölt élete. Az utóbbiről csak is kizárólag én tehetek amit a rajongók nem is hagytak szó nélkül. Jó pár kommentet olvastam magamról, de úgy teszek,  mintha nem érdekelne. Tudom mit éreznek, valamikor én is így gondolkodtam amikor a Directioner létem virágkorát éltem. Tudom mennyire fáj ez nekik, hogyha a fiúk szerelmesek és azok a lányok nem ők. Én nem akarom, hogy Niallt miattam utálják a rajongók és végül ő igya meg a levét.

Rebekát teljesen elfogadták róla semmit nem mondtak, csak páran, de azt is megértem, hogy engem miért utálnak. „A csaj (vagy durvább kifejezések)” aki összetörte Nialler szívét. DE ha tudnák az igazságot akkor is biztos n így állnának hozzá.

          Gondolataim közepette eljutottunk a reptér előterébe és csak 10 percünk maradt a búcsúra. Rebeka sorban megölelte Louist, Eleanort, Liamet, Sophiat, Zaynt, Perriet és Niallt, Harryt hagyta utoljára hiszen kitudja mikor láthatják egymást utoljára.

            Én is sorban megölelgettem a többieket és könnyes szemmel búcsúztam el tőlük. Remélem minnél hamarabb látjuk egymást. Amikor Niallhez értem hatalmas gombóc szorult a torkomba, de amikor karjai közé fogott, úgy éreztem, hogy nem akarom őt elengedni és,  hogy minden rendben lesz.

- Kérlek, nagyon vigyázz magadra!- suttogtam.

- Te is!- mondta és még közelebb húzott magához és belepuszilt a hajamba. Egy könnycsepp gördült le az arcomon amikor elengedtük egymást majd az egyik kezével gyengéden letöröltem és pedig egy kisebb mosollyal jutalmaztam. Nem akarom most őt itt hagyni, főleg ilyen állapotban nem ráadásul, hogy én tehetek róla. Ekkor Rebeka ragadta meg a kezem és intett, hogy ideje indulni. Lassan én szomorúan indultunk el és mindkettőnk szemében könnyek voltak.

- Minden rendben lesz!-öleltem meg Rebekát, aki szipogva tovább sétált oldalomon.

I.fejezet 35 . rész

         Sziasztok! Egy kis késéssel de itt vagyunk, az új résszel. Hamarabb kellett volna feltegyük, de sajnos a suli miatt nem nagyon volt időnk. Nagyjából még 3 rész van, ami már igazán nem sok. Nagyjából ennyit szeretnénk mondani, új információval sajnos nem szolgálhatunk ami a jövő fejezettel kapcsolódik. Az előző részben szinte mindent összefoglaltunk, de ha van olyan aki szeretne tőlünk kérdezni, az nyugodtan írjon twittere. Jó olvasást!
                                                                                        Beca és Fanni x.




                                                                   - Rebeka szemszöge-

                                           

                     -Hoppá, folytasd csak, tán valaki behálózta a kis szívedet? – kérdezte az igazán kihívóan öltözött műsörvezetőnő

      - Az az igazság,hogy de. Már egy pár hónapja úgymond virágzik ez,csak sajnos eddig nem volt időm bejelenteni. Nagyon szeretjük egymást és úgy érzem, hogy ez a tökéletes időpont ahhoz, hogy bejelentsem, hogy ez a lány istententelenűl elvette az eszem. –  nevetett.

      A szívem eszeveszetten dobogott, egyik gondolatot vette át a másik, hirtelen azt sem tudtam, hogy most ez jó vagy nem? Egyrészt, nagyon örülök, hogy Harry nyíltan felvállalt, de félek is, hogy mi lesz ez után. Én lennék a világon a legboldogabb, ha  a rajongók elfogadnának és nem úgy vennék ezt az egészet, hogy elloptam tölűk a kedvencüket. A  heves gondolataimból, Perrie rázott ki.

- Beca, mi a baj? Minden rendbe? – kérdezte ijedten.

- Igen, persze, miért nem lenne? – mondtam magam elé bámulva.

- Hát, Harry éppen most jelentette be hivatalosan is  a kapcsolatotokat. – mosolygott Sophia.

- Különben is, mi a véleményed erről az egészről? – kérdezte El.

- Shh.. – mondtam mikor láttam, hogy Harry tovább beszél.

- És megtudhatnánk a lány nevét? – kérdezték tőle.

- Az egyenlőre még titok. – mosolygott. – Nagyon szeretném, ha tiszteletbe tartanák ezt a döntésemet, nagyon szeretem és nem szeretném ha bántanák őt. – váltott komoly hangnemre.

- Hát akármi is történne, mi gratulálunk nektek – rázott vele kezet az idősebbik pasi.

Ezután elbúcsúztak és a fiúk kimentek. Nem kaptam levegőt, nem, hogy beszélni tudjak. Fogalmam sincs, hogy örüljek vagy haragudjak amiért csak az én beleegyezésem miatt.

- Rebeka, hahó? – legyezte Sophia a kezét a fejem előtt.

-Ugye nem haragszol ezért Harryre? – biggyesztette le az alsó ajkát Perrie.

-Pillanat. – mondtam és kifújtam a bennem felgyülekezett levegőt. – Szóval fogalmam sincs, hogy ezt mégis, hogy gondolta az én beleegyezésem nélkül a nyilvánoságra hozni, mivel szerintem ez olyan téma ami mindkettőnket érint. – hadartam el egy szuszra.--

És akkor most? – kérdezte El. 

-Ettől eltérve, nagy meglepetést okozot ez az egész.Örülök, hogy felvállalta a kapcsolatunkat, evvel talán a kapcsolatunk is egy újabb szinten van.Vagyis nem tudom. Biztosan, sok változást fog hozni ez az egész, de idővel minden rendben lesz. Szeretjük egymást és ez a lényeg. – mondtam el egészen lassan, majd mosolyogva fejeztem be.

-De aranyos. – ölelt meg Pezz.

-Tehát akkor, most már a nyilvánosság előtt is a One Direction barátnők közé tartozzol. – nevetett Soph.

-Hát valahogy úgy. – mosolygotam.

-Minden jó és minden szép úgyhogy kérünk szépen egy csoportos ölelést. -  szoritott össze El és Perrie mellénk társulva Sophia is. Fanni  keresztbe tett kézzel bámulta, a már kikapcsolt tévét. Kibontakozva az ölelséből, Fanni felé fordultam.

-Mi történt? – kérdeztem tőle.

-Semmi. – állt fel. -  Nem akarom megzavarni a “One Direction barátnőket” – rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

-Fanni, várj!-kiáltottam utánna.

-Ne, hagyd nyugodjon le. – húzott vissza El.

-Én nem akartam megbántani. – hullott le egy könnycsepp a szememből.

-Nem a te hibád. – húzot magához El.

Már vagy tíz perce, így ültünk. Én Eleanor vállán sírtam, miközben magamat okoltam különféle dolgokkal míg a másik oldalomon Perrie is próbált  megnyugtatni, de ez mindhiába volt. Sophia felment Fanni után hátha kinyitja neki az ajtót, de hajthatatlan. Hangos trapolást és röhécselést hallottunk a bejárati ajtó előtt. Igazából, nem volt erőm arra, hogy letöröljem a könnyeim és úgy Harry elé állni. Ahogy bejöttek és megláttak minket a nappaliba, lehervadt a mosoly a szájukról.

-Hé, mi történt?  - térdelt le elém Harry. – Úgye nem a bejelentéssel kapcsolatos? – mondta aggodóan.

-Nem, úgyan semmi baj nincs. – próbáltam éppkézlább szavakat kipréselni magamból.

-Rebeka, kérlek ne mond ezt, nagyon jól tudom, hogy történt valami. – mondta Harry csöpnyire idegesen.

-Az én hibám minden, Fanni megharagudott. – zártam le röviden, szipogva, de aztán pár pillanat múlva megint rámtört a sírógörcs.

-Eleanor megtudnátok ezt magyarázni? -  kérdezte idegesen.

-Gyere ki. – állt fel Eleanor és őt követte Pezz.

Suttogásokat hallotam, nem tudtam semmi konkrétat kivenni abból ,hogy mit is mondhat a két lány. Igazából nem érdekelt, csak arra tudtam gondolni, hogy Fanninak az életében lassan én hozzom az összes negatív forrást. Sejtelmem sincs, hogy miért viselkedik így. Bár azt tudom, hogy Niallnek is köze van ehhez.

Egy hideg kezet éreztem a vállamon. Kisírt szemekkel fordultam a tulajdonos felé aki Harry volt.

-Ez nem a te hibád. – kerülte meg a kanapét majd mellém ült. – Nem te tehetsz erről, sőt erről senki se tehet. – zárt karjaiba. Óvatosan símitotta a hátamat, miközben érvelte azt, hogy ez az egész senki hibája.Pár pillanat múlva én is bele gondoltam ebbe az egészben és rájöttem, hogy tényleg van értelme annak amit mond. Se én, se Fanni, se Niall, senki sem hibás ezért a szituációért.

-Igazad van. –nyögtem ki.

-Végre, hogy belátod. – kuncogott.

-Bírom, hogy te még ilyen helyetbe is tudsz nevetni. – böktem meg én is kuncogva.

-Te is azt csinálod. – bököt vissza.

-Szeretlek Harry. – támadtam rá ajkaira, amivel igazán megleptem.

-Én meg bírom  a kedély változásaidat. – vállt el ajkaimtól.

Nem mondtam semmit, csak mosolygova gömbölyödtem össze és egészen hozzá férkőztem. Ő is szorosan húzott  közelebb magához, de az érintésébe volt valami fúrcsa. Talán félelem? Gondolkozni kedztem és rájöttem, hogy mi okozhatja a feszültséget.

-Tudom, hogy min gondolkodsz. – suttogtam. – Azt gondolod, hogy megharagudtam rád a döntésed miatt. – köröztem ujjaimal a mellkasán.

- És?Haragszol? – szívta be alsó ajkád.

-Találd ki. – tapasztottam ajkaimat az övére. Olyan szenvedélyesen csókoltam, mint még soha, próbáltam minden érzést beleadni.

-Hát ebből még nem tudok semmit se eldönteni. – mondta rekedtess hangján.

-Olyan csacsi vagy. – löktem arébb nevetve.

-Szeretlek, és ez számít, nehéz lesz, de megoldjuk. – néztem a szemébe.

-Meg. – puszilt meg gyengéden.

-De most, megyek Fannival is tisztázni a dolgokat. – álltam fel.

-A szobánkban várlak. – puszilta meg a homlokom.

Lassan indultam az emelet felé. Igazából pont úgyérzem magam, mint akkor amikor mentem elújságolni a londoni utat. Akkor  sikerült tisztázni a dolgokat, de vajon most is menni fog?

                                                             *Fanni szemszöge*

Idegesen csaptam be az ajtót.Nem érdekel senki éssemmi.Egyszerűen elegem van,hogy mindenkinek az életében én vagyok a negatívum és ahol én vagyok ott csak baj történhet.Végre Harryék egy új szintre emelték a kapcsolatukat én meg csak most is hisztizni tudtam.

Fogalmam sincs,hogy mit értek,ilyen még sosem zajlott le bennem.Foghatnám ezt az egészet Niallre,Rebekára vagy akárkire,de itt nincs bűnbak.Zuhanok egyre mélyebbre és innen már senki sem tud felhúzni.Önmarcangolásomnak Sophia hangos dörömbölése vetett véget.Lelökve magamról a takarót elindultam az ajtó felé.Lassan nyitottam ki,hagytam,hogy magától kinyíljon miközben visszaültem a helyemre.

-Figyelj,tudom,hogy levagy törve!-ült le mellém.-De mindenkivel megtörténhet az,hogy rossz kedve van!-tette a kezét a vállamra.

-Igen,csak tudod az a gond,hogy nekem a napjaim 70%-át ezek a napok teszik ki!-töröltem le a könnyeim.

-Igazából hiába mondom azt,hogy tudom mit érzel,de nem teljesen!-mondta.

-Nehéz lenne,ha még én sem tudom!-fújtam ki az orrom.

-Próbálj meg egy kis ideig mindentől távol lenni és szedd össze a gondolataid!-folytatta.

-Teljesen igazad van.Sajnálom azt ahogyan lent viselkedtem!-öleltem meg.

-Ugyan!Semmi baj a történtek után!-mondta mosolyogva.

-A fiúk már itt vannak?-kérdeztem,de ő csak semlegesen búlintott,hogy nem tudja.

-Jó lenne megbeszélni a dolgokat Becával!-válaszolt Soph.

-Szerintem is és bocsánatot kell kérnem tőle.Biztosan nem fog….-nem tudtam befejezni mivel valaki belépett a szobába.

-Sophia,magunkra hagynál egy kicsit?-kérdezte csendesen Beca.

-Persze!-mosolygott majd kiment.

-Kérlek Beca ne mondj semmit!-mondtam.-Én vagyok a hibás és kérlek bocsáss meg nekem!Mostanában csak magammal foglalkoztam és nem érdekelt más örömei.

-Figyelj Fanni!Ez egyáltalán nem így van,én kényszerítettem rád ezt az utat és lehet minden másképp alakult volna,ha egy kicsit is megértő vagyok!-hajtotta le a fejét Beca és láttam,hogy megint könnyek gyűlnek a szemébe.

-Ezt már egyszer megbeszéltük!Senki sem hibás,hogy most ilyen szakasz van az életemben!Ne haragudj rám,hogy elrontottam ezt a csodálatos pillanatott az életedben!-emeltem fel a fejét.

-Dehogy haragszom!-mondta majd magához húzott és megölelt.

Éppen a legcsajosabb pletykáknál és a pasik ellemzésénél tartottunk amikor valaki idegesen rontott be.

-Fanni,most elrabolom Becát!-szólt Harry majd megfogta Rebeka kezét.-Még sok dolgunk van az utolsó estén!-vigyorgott kajánul Hazz.

-Jól van,vidd csak!De még fiatal vagyok keresztszülőnek!!-nevettem fel.-Ti pedig túl fiatalok szülőknek!

-Látom a humorod a régi!-irónizált Beca majd becsapta az ajtót.

I.fejezet 34 . rész

                  Sziasztok! Nagyon rég nem találkozunk már, vagyis pontosabban szinte 2 hete. Az előző bejegyzésben említettük, hogy már nagyon közeledünk a második fejezethez, amit csak Karácsony  előtt szeretnék feltenni. Tehát ebből következik, hogy nem volt rész már 2 hete. Próbáljuk úgy osztani, hogy november végéig legyen mit feltegyünk. Annyit súgunk nektek a második fejezetről, hogy sokkal bonyolultabb lesz, mint az első. Igazából nem szeretnénk túl sokat elárulni, mivel még mi sem kezdtünk bele az írásba, de mi már megbeszéltük az elejétől a végéig. Amit még szeretnénk nektek mondani, hogy kíváncsian várjuk véleményetek Fanni és Niall életről, például, hogy kibékülnek- e még ebben a fejezetbe vagy sem? Vagy a Rebeka és Harry életével kapcsolatosan. Mivel már nagyon rég nem volt rész, biztosan inkább szívesebben egyből rátérnétek arra, mint, hogy minket "olvasatok" tehát nem is vesztegetnénk időtöket, jó olvasást!

                                                               Beca és Fanni x.
>

-Szeretlek!- suttogtam ,majd egy apró puszit nyomtam arcára.Nem akartam felkelteni,így hát inkább csendesen kiszálltam az ágyból ,felhúzva a felsőmet elindultam lefelé.Szerencsére semmi sem kelt életre evvel előidézve hangosabb zajokat így hát sikeresen kitudtam menni.Igazán szerencsésnek mondhatóm magam most,mivel én általában mindig akkor csinálom a legnagyobb zajt ,mikor csendbe kéne legyek.Hálát adva az Istennek ,dübörögtem lefelé a lépcsőn.Leérve valaminek vagy esetleg valakinek neki ütköztem.

-Rebekának akarok csinálni reggelit. – suttogtam.

-Egyem a pici szíved de romantikus vagy. – kacarászott suttogva Lou.

-Te is Tomlinson . – mondtam cinikusan ,de ugyanabban a hangnemben.

-Minek a francnak suttogtok?. – ordított Zayn a konyhából.

-Nem tudom,vagyis Harry,én csak nem tudom. – váltott át Louis az ő saját nyelvére.

-Na menj arrébb . – löktem meg.

A  hűtőhöz igyekeztem ,majd kivettem a palacsintának hozzávalóit.Nem igazán tudom mi fog ebből kisülni,de legfeljebb ha nem lesz jó akkor majd oda romantikázok valamit pirítóssal.Sikeresen össze kavartam a hozzávalókat igazából tényleg palacsinta tészta álagja volt aminek nagyon örültem.Most már csak  ki kell sütni,meg kidíszíteni meg romantikusan tálalni és felegyensúlyozni vele a szobáig.Úgy érzem ,hogy ez nem lesz annyira nagy gond.Nyigdtan sütögettem a palacsintákat,míg valaki mellém állt és a kagylónál pakolt.

-Eldöntöted már? – pillantott rám Zayn,miközben mosogatott.

-Igen. – próbáltam civilizáltan  mosolyogni ,ami inkább egy hatalmas vigyornak sikerült.

-Ez a mosoly azt is elárulja,hogy megcsinálod. – mosolygott.

-Úgy érzem,hogy ez a kővetkező lépés a kapcsolatunkban. – fordítottam fel a palacsintát.

-Nem félsz,hogy mit fog szólni,hogy te döntötted el helyete is?

-Nem,mármint szeretném ha ez egy meglepetés lenne. – mondtam.

-Igazán büszke vagyok rád. – veregette meg a hátam a habos kezévvel.

-Héé az hab? – fordultam felé.

-Nem lesz semmi bajod. – nevetett.

-Marha vicces vagy. – sepertem le a kezemről. – Amúgy köszönöm. – mosolyogttam,mire Zayn biccentve kiment és én tovább folytattam a palacsinta sütést kisebb-nagyobb sikerrel.

*Rebeka szemszöge*

Jó tulajdonságom,hogy tudom ha valaki figyel mikor alszok.Mármint már egy olyan fél órája nem alszok,csak csukott szemmel gondolkodok..Az illető mozgásai elárult mindent:mindenek neki ment,valamit leejtet,bár csúnya szó is kijött ajkain amiből rátudtam következtetni,hogy Harry az.Valójában szegény néha iszonyatosan szerencsétlen néha,ismétlem néha,de ez nagyon aranyos.Vagyis lehet,hogy más lány nem nagyon szimpatizálna ezt a tulajdonságot,de én kimondottam imádom.Pár pillanat hezitálás után úgy döntöttem ,hogy „felkelek”.Fáradtan nyitottam ki a szemem,kicsiket pislogtam mivel a fény még szokatlanul bántotta a szemem.

-Jó reggelt. – mosolygott Harry.

-Jó reggelt. – ültem fel lassan ,majd egy csókot loptam tőle.Nyelve bejutásért könyörgött amit gondolkodás nélkül megadtam neki.Egybe illő táncot kezdtem járni ajkaink ,amit nem lett volna szívem megállítani,de a levegő hiány miatt muszáj volt. –Szeretek így ébredni. – adtam neki puszikat az enyhén borostás arcára.

-Én meg téged. – mondta,majd lehajolt az ágy mellé valamiért.Meglepetésemre egy tálcát emelt fel amin incsiklandó palacsinta gőzölgött juharszirúppal.

-Ezt, te csináltad? – kérdeztem miközben a számba nyomtam egy falatot.

-Igen. – néztem mosolyogva, ahogyan ettem. – De amúgy az első öt, ami hát eléggé szutykos lett odaadtam Niallnek. – nevetett.

-

-Ma lesz ,egy interjúnk. – váltott át komoly hangnemre.

 -Igen? És mikor? – kérdeztem félig teli szájjal. -Hát ami azt illeti.. – nézett az órájára.

-Fél óra múlva!– kiáltott fel.

-Menj akkor nyugodtan készülődni. – símitottam meg a vállát.

-Megyek. – állt fel mosolyogva. – Élő adás lesz, pontban 11-kor, majd nézd. – biccentet majd kiment. Igazából fogalmam sincs, hogy mi lesz olyan fontos abban az interjúban, hiszen most is látszott rajta, hogy ideges. Vajon valami fontosat fognak bejelenteni? Ha igen, akkor biztosan látszott volna a többieken is a feszültség, nem csak rajta. De az is lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Vállat rántva ettem tovább a reggelimet. Igazából, ez nagyon meglepet Harrytől, hogy ő ilyeket is tud csinálni. Komolyan elgondolkozok azon, hogy ha majd esetleg együtt fogunk élni akkor őt teszem oda főzni. Na jó ez elég fura volt. Kitudja mit hoz, a jövő. Sosem szeretem tervezgetni az életemet, mert akkor mindig az ellentétére sikeredet minden. Bár én Harryt, szívesen követném bárhová , nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. A filozofálás közben már be is fejeztem a reggelit, ezért úgy döntöttem, hogy le viszem hátha még elkapom Harryt. Kikukucskálva az ajtón nem hallottam semmilyen zajt. Lassan leegyensúlyoztam a nappaliba, ahol találkoztam a három lánnyal aki a kis tengeri szivacs izgalmas életét követték. 

-Reggelt. – köszöntem. – A srácok már elmentek? – tettem le a tálcát a mosogató pultra.

-Igen, sajnos – biggyesztette le az ajkait Soph.

-Kár. – ültem le Pezz és Fanni közé.

- Amúgy nem tudjátok, hogy beakarnak valamit jelenteni vagy valami? – néztem körbe, mire mindenki fejét rázva válaszolt.

-Miért, történt valami? – kérdezte Fanni.

-Pont ez az,Harry olyan izgatott volt. – mondtam.

-Hé lányok kezdődik. – vette feljebEl a hangerőt.

A műsorvezető elkezdte mondani a szokásos rizsát, míg bennem jöttek a fiúk.Sorban jöttek a témák ,a túrnéről, az új parfümjükről, viccelődtek, míg nem fel nem tették nekik a legfontosabb kérdést:hogy állnak szerelmi téren.Sápadtan néztem körbe és láttam, hogy a lányok ugyanúgy néznek rám.Mindenki kapcsolata már nyíltan fel van vállalva csak a miénk nem.Fogalmam sincs,hogy mit fog mondani Harry.Izgatottan rágcsáltam az ajkam szélét.Épp Louis-t “fagatták” nagyon rövid ideig,aztán rátért Harryre.Akármit is mond Harry ,nem változtat a kapcsolatunkon semmit.Izgatottan vettem még feljebb a tévét az eddiginél.

-Na és, hogy állsz te a szerelmi téren,Harry? – mosolygott a műsorvezető.

I.fejezet 33 . rész

      Sziasztok! Hát hol is kezdjük, talán a legelejéről. Tehát első sorban nagyon köszönjük a 9000 oldal megtekintést, egyszerűen csodásak vagytok, nem tudjuk elégé megköszöni azt, hogy mennyire hálásak vagyunk nektek. Még egyszer nagyon köszönjük. A másik dolog amiről beszélni szeretnénk az, hogy már vészesen közeledünk az első fejezet végéhez. Pont ezért, lesz olyan, hogy talán egy héten csak egy részt fogunk feltenni. Mint mindig erre is van magyarázat: a második fejezet előtt szeretnénk egy kis 'szabadságot' venni. Nem kell megijedni, arról van szó, hogy új kinézetet fogunk teremteni a blognak, megírunk egy pár részt előre, meg ilyenek. Ez a kis szünet féleség december környékén fog bekövetkezni és nagyjából, december 20- án lesz vége. Próbálunk úgy időzíteni, osztani a részeket, hogy a második évad első része pont Fanni születésnapján kerüljön fel. Mivel ilyenkor már közel van a karácsony ez egyfajta ajándék lenne, tőlünk nektek. Tudjuk, hogy ilyenkor mindenki családja körül van vagy elutazik, tehát  emiatt ez még nem egészen biztos. Ennyi lenne amit közölni szeretünk volna. További kellemes estét, és jó olvasást!

u.i: Tudjuk, hogy Magyarországon és Romániában még nem ünneplik annyira sokan a Halloweent, de aki mégis annak jó szórakozást kívánunk!

                                                            Beca és Fanni x.

*Fanni szemszög*

Igazából már éjjeli 3 óra körül lehet az idő, de jelen pillanatban még ez sem érdekel. Lehet azt mondják, hogy nem vagyok eszemnél és már 24 órája nem aludtam,de egyszerűen nem megy. Ezért lejöttem a nappaliba és a tévé elé ültem. Bár csak egy kis társaság kellett és hogy ne a szobába üljek. Louisék már rég alusznak és pedig egy pokróc alól valami rettenetes véres filmet nézek. Soha sem szerettem a horrort, de hát egyszer el kell kezdeni és most a valóságtól semmi sem lehet rosszabb. Nem mondom azt, hogy így legalább elterelem a gondolataimat Niallről, mert nem akarom őt elfelejteni. Örökké az életem része lesz bármi is történjen. Tekintettem a tévére szegeződött ahol éppen most kopogtattak a lány ajtajához és a csaj mit sem sejtve boldogan kinyitotta. A csuklyás ember meg ördögién nevetni kezdett. Kirázott a hideg ettől a jelentől. Elkezdtem magamba mondani, hogy ez csak egy horror film, csak egy horror film. Éppen a nyugtató hadjáratot indítottam el magam ellen mikor meghallottam, hogy valaki a zárral babrál majd csenget. Hát most kezdtem el csak igazán félni, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hatni az emberekre ez a hülye horror. És mi van ha megölnek, ha kinyitom az ajtót? Menj már Fanni, ilyen csak a filmekbe van!- csitítottam magam. Kibújtam a jó kis meleg pokróc alól és sietve reszkető lábakkal indultam el az ajtó felé, hiszen nem akartam, hogy Eleanorék is felébredjenek arra, hogy valaki éjjeli 3-kor csenget. Egyre csak közeledtem az ajtóhoz,amikor egy nagy levegőt vettem és lassan fordítottam el a kulcsot a zárba. Az utcai fényei kevésbé világítottak,de ezért én tisztán kivettem, hogy ki volt az.Ő.

 - Hát te?- kérdeztem, de ő egyből a nyakamba borult és megölelt. Eléggé furcsálltam, sőt éreztem is, hogy nem józan. Szó szerint bűzlött az alkohol szagától.

 - Istenem annyira hiányoltál!- ült le a kanapéra és megfogva a kezem engem is lehúzott maga mellé.

- Niall, te részeg vagy! És vérzik a szemed alatt! Mit műveltél már megint?- néztem rá kérdően.

- Hát csak egy kis konfliktus, de sebaj, az a lényeg, hogy te itt vagy mellettem!- hajolt közel hozzám, mire én felálltam a kanapéról és hoztam egy kis kötszert. Igazából teljesen nem értem őt, jó, hogy részeg, de azok mindig igazat mondanak.

 - Ez most egy kicsit csípni fog!- próbáltam kitisztítani a sebét.

 - Ssszzz!- szisszent fel.- Ezután megérdemlek egy kis kényeztetést is!- nevetett 

.- Persze Niall, hogyne!- nevettem, bár még a saját reakciómat se értettem, ezelőtt pár órával összevesztünk és eldobtunk mindent,de most ismét itt tartunk, azt gondolom nekem is őszintének kell lennem vele.

- Fanni, köszönöm a kötözést meg mindent és remélem,hogy még mindig szeretsz és egyszer minden rendbe fog jönni!- hajolt egyre közelebb hozzám, amire már a homlokunk egymáshoz ért.- Szeretlek!- súgta.

- Én is szeretlek Niall!- válaszoltam habozás nélkül, majd ő gyengéden megcsókolt. Szenvedélyes volt, mint mindig. Igazából már nagyon hiányzott ez nekem, de tudtam, hogy erre az egészre holnap már nem fog emlékezni. Rossz, hogy nem ,de talán jobb... lehet, hogy jobb ha hagyjuk egymást élni és nem bolygatjuk a másik életét.

 - Fanni, jól vagy?- kérdezte Niall és a kezét előttem lebegtette.

- Persze!- ráztam meg a fejem. Ekkor megfogta a kezem és elindultunk a lépcső felé. Sikerült kétszer is megbotlanunk a lépcsőben erre csak mindketten felnevettünk és reménykedtünk, hogy Louék nem kelnek fel. Niallel végül egymás karjai közt aludtunk el.

Fel sem fogom mit cselekszem most, de hát “élj a mának”, lehet hogy most ez a legfelelőtlenebb dolog amit teszek, de nem érdekel. Igazából az éjjel nem sokat aludtam, főleg, hogy ágyba csak 4 körül kerültem és 9-kor már fel is keltem. Amikor megláttam, hogy Niall még nyugodtan alszik mellettem rá jöttem mekkora baromságot  is csináltam. Elhitettem vele, hogy szeretem, mondjuk ez így is van, de nem vagyok benne annyira biztos, mint az elején. De amilyen állapotban volt, nem hinném,hogy sokra fog emlékezni, de ha meglátja, hogy mellette vagyok biztosan fogja tudni mi a helyzet. Hamar összeszedtem magam, majd csendben lementem a konyhába remélve, hogy senki sem kelt még fel.

-Jó reggelt!- szólalt meg Louis és El.

-Jó reggelt!- mondtam zavartan.

-Jól vagy?- kérdezte Eleanor miközben  a kezembe nyomott egy csésze teát.

 -Persze, csak elég nagy hülyeséget csináltam, de nekem most mennem kell!- tettem le a csészét, cipőt húztam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem az ajtón, de mielőtt bezártam volna Eleanor utánam ordított, hogy mégis hová ilyen sietősen. 

-Majd később beszélünk és köszi mindent!- csaptam be az ajtót. Hát őszintén nem is tudom merre megyek. Gondolom mindenki tudja merre lakik Harry Styles, mert én ugyan nem. Gyorsan fogtam egy taxit és hát elég furán nézett rám amikor azt mondtam, hogy “Harry Styles házához kérnék egy fuvart”, de hát mindegy senki sem ismer erre és hát ez legyen most a legkisebb bajom. Hamar oda is értünk és most már kezdtem emlékezni az útra,hiszen itt szaladtam végig az éjjel. Az ajtónál megálltam és elég sokat csengettem amíg valaki ajtót nyitott.

*Niall szemszöge*

Reggel fejfájással ébredettem és minden bajom volt ami csak lehetett. Amikor felültem az ágyon észrevettem, hogy hol is  vagyok. De mégis mi a fenét keresek én itt? Tudtom szerint én a saját lakásomra mentem! Hogy az Istenbe lehettem  ennyire részeg, hogy azt sem tudom, hogy merre vagyok? Semmire sem emlékszem, hogy mit történhetett... várjunk csak... áú, későbbre hagyom a gondolkodást, mert szét megy a fejem. Sokáig ültem az ágyon és fogtam a fejem,de semmivel sem jutottam előbbre. Jobb lesz, ha összeszedem magam és lemegyek, hátha nem ébredettek fel még Louisék, bár kétlem, hiszen már fél 11 van. Leérve a konyhába senkit sem találtam,csak egy levelet a konyhapulton amiben ez állt:

                          

                                   “Fél 12-kor találkozzunk a London Eye-nál és megmutatjuk a lányoknak 

                                                          várost! Lou és El. x”

Már csak ez hiányzott. Arra emlékszem, ahogyan Fannival szakítottunk, bárcsak ez esett volna ki, de nem csak nekem hanem mindkettőnknek.Megint rám tört ez a szorongó érzés és a torkomban gombóc képződött. Nem szeretném őt elveszíteni…de talán muszáj lesz elengednem.’Nem Niall most nem gondolhatsz a legrosszabbra és nem veszítheted el a reményt!!’- mondtam magamnak, de végig tudtom, hogy most lesz az utolsó esélyem, hogy beszéljek Fannival, mielőtt talán utoljára láthatom őt. Hamar taxiba ültem, de a lakáskulcsom sehol sem találtam, ezért muszáj volt hívnom egy szerelőt, aki persze fél órát tökölődött a zárral ,így hát fél 12 volt mire éppen és idegesen elindultam. Mire odaértem a többiek már elég türelmetlenül vártak engem.

 -Mi van Niall, hosszú volt az éjszaka?-röhögött Louis.

-Hagyj már, Tomlinson!-legyintettem,majd elindultam venni egy jó nagy adag vattacukrot, boldogság pótlásért.

-Most meg hová mész?- kiáltott Zayn, mire én megfordultam és mindenki elkezdett röhögni.

-Már megint a hasad után jársz!- nevetett, bár nekem még a kényszer mosoly sem ment. Ahogy Fannira néztem ő némán nézett rám, de nem igazán érdekelte a jelenlétem. Mindenki a barátnőjét a karjai közt tartva indult el az óriás kerék felé, én pedig csak tehetetlenül kullogtam hátul, szinte teljesen feleslegesnek éreztem magam.

Miután felszálltunk mindenki a tájban gyönyőrködött, én pedig, mint egy rakás szar néztem ki az ablakon és tömtem magamba a vattacukrot.

 -Hé haver,mi a baj?- jött oda hozzám Zayn.

-Semmi Zayn, semmi, csak pár órája omlott össze az egész életem!- próbáltam visszafolyatni a könnyeim és hátat fordítottam mindenkinek.

-Mondd el kérlek! Hátha tudok segíteni!- válaszolt.

-Nem! Én rontottam el, én kell helyre hozzam, menj oda Perriehez és érezzétek jól magatokat!-mondtam, mire Zayn elmosolyodott.

 -De akkor mosolyogni és nem búslakodni! Legfőbb képen ne sajnáltasd magad!- röhögött.

Hm... ha te mondod Malik!- gondoltam magamban. Olyan egyszerűnek tűnik nekik minden. Ott van mellettük az az ember akit a világon a legjobban szeretnek. Nekem csak egy ilyen ember volt eddig az életemben és az elvesztésével elvitte a fél szívemet magával. Lehet, hogy ez badarságnak és ‘nyálasnak ’ tűnik, de én ezt érzem. Annyira eltűnődtem az élet legapróbb dolgain ,hogy észre sem vettem, hogy már a pálcát harapdálom!Most már röhögnöm kell magamon és a szerencsétlenségemen, ez már több, mint kínos. De hát túl teszem magam rajta! Amikor felértünk az óriás kerék tetejére mindenki közelebb húzódott a barátnőjéhez és élvezték egymás társaságát. Mély levegőt és erőt vettem magamon és a lábaim ösztönösen elindultak FELÉ. Háttal állt nekem ezért hátulról öleltem meg. Egy ideig semmit sem szólt, csak jobban hozzám dörgölőzött. Olyan jól esett, bár tudtam, hogy még semmi sincs megoldva. Egy váratlan pillanatban megfordult és még mindig nem bújt ki az ölelésem alól, csak viszonozta azt.

-Tudom, hogy mennyire bunkó voltam, kérlek bocsáss meg nekem!- néztem mélyen a szemeibe, ekkor ő lehajtotta a fejét és kibújt az ölelésem alól.

-Sajnálom, de nekem ez nem fog menni!- szökött ki egy könnycsepp a szeméből és a kis fülke másik oldalára ment.

-Fanni,csak kérlek egyszer hallgass végig!- mondtam, de olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna.Mintha meg sem hallotta volna a szavaimat.Miért viselkedik velem így? Csak egyszer az életben hagyná, hogy elmagyarázzam mi is történt. Alig vártam, hogy végre leszálljunk és haza menjek, nem akarom elrontani a lányok napját, bár a Fanniét már sikerült. Hamarosan így is lett.

-Srácok,én megyek… ööömm.. sok dolgom van!- mondtam,majd le is léptem.

-De várj már,hová mész?-kérdezett Harry.

-Mondom, hogy dolgom van. - kiáltottam vissza.