I.fejezet 6.rész

          Meghoztam szokásosan a legújabb részt is! Nagyon köszönjük a  hozzászolásokat amit a 6. résznél kaptuk! A kővetkező részt vasárnap fog felkerülni, de az sem kizárt, hogy már szombaton  fent lesz!

                                                                                        Beca x.

                                                 - Fanni szemszöge - 

  


Reggel furcsán éreztem magam amikor felébrenden.Ez a csók csak egy álom volt vagy valóság?Két érzés kavarog bennem.Egy féleképpen jó lenne ha igaz lenne,de pont én meg Niall?Muszáj valakivel beszélnem.Rebeka.Nincs kedvem senkivel találkozni,inkább írok neki egy sms-t.”Gyere át,muszáj valakivel beszélnem.”Alig küldtem el az sms-t,már jött is.

-Valami baj van?-nézett rám aggódóan és leült az ágyam szélére.

-Nem,nincs semmi,csak volt egy fura álmom,ami annyira valóságos volt.De kérlek maradjon köztünk.

-Természetes.Mi volt az?mond már.-kérdezte kiváncsian.

-Niall megcsókolt.-mondtam csendesen.

-Te jó ég!!És most honnan tudjuk meg hogy valóság volt-e?

-Nemtudom,de kérlek senkinek se szólj.-mondtam a lelkére kötve.

-Niallel muszáj lesz beszélni!!Majd én megoldom bízd rám.-mondta majd úgy kiviharzott a szobából,hogy időm sem volt utána kiálltani.Mi lesz most?És ha csak egy nagyszerű álom volt?Niall bolondnak fog nézni.

*Rebeka szemszöge*

Most rajtam a sor,hogy jóvá tegyem amit az úton elrontottam.Lementem az emeletről.A fiúk még aludtak,csak Niall állt a hütő előtt.

-Jó reggelt!Nincs mit enni,Niall?-kérdeztem.

-De van,csak még túl korán van,alig aludtam valamit!-mondta álmos hangon.

-Mit csináltál éjszaka?-kérdeztem gyanakvóan.

-Későn aludtam el,még nem szoktam meg  a helyet,lejöttem aztán még egy kis időt lent beszélgettem Fannival.-mondta a végét kicsit elharapva.

-Beszélgetetek?-kérdeztem.

-Igen,miért?-kérdezte.

-Csak kérdezem!-vontam meg a vállam és leültem.

-Jól van,látom te már tudod.Akkor azt jelenti Fanni felkelt.-mondta megadva magát.

-Hogyne tudnám,gratulálok,végre egy normális pali!-löktem oldalba.

-Na azért még nem olyan bíztos,hogy lesz is valami,de én szeretném!-mondta fülig érő mosollyal.

-Én is nagyon remélem!

Ezzel felsiettem az emeletre.Első utam Fannihoz vezetett.

-Húú igaz volt!És hogyan csókol.??-kérdeztem egy levegővételre.

-Tudtam,hogy igaz,éreztem.Csodálatos.Valami megfogott Niallben.Ha a csókra gondola,pillangók repkednek a hasamban.-mondta örömteli hangon.

-Örülök,de kérlek beszélj vele!!-mondtam bíztatóan.

*Fanni szemszöge*

Rebekának hála bátorságot nyertem.Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem és lementem.Minden fiú lent volt és reggeliztek,így nehéz lesz,de megpróbálom.Rebeka rám tekinetett és így szólt.

-Liam,Louis,Harry,Zayn figyu srácok!Megvan a Spongyabob maraton DvD-n gyertek fel nézzük meg,Niall had egyen!-szólt,miközbe végig rám nézett.

Na megmentette az életem,attól hogy a fiúk még idő-nap előtt megtudjanak valami olyasmit ami még nem is létezik nagyjából.Odaléptem Niallhez.

-Niall beszélhetünk?-kérdeztem.

-Persze!-mondta teli szájjal.

-Edd meg először!-nevettem fel.

-Ez most fontosabb,mint a reggeli!-mondta otthagyva a reggelijét.

Leültünk a kanapéra,visszatértek az éjszaka emlékei.Megint itt.

-Ami az éjjel történt…-mondtam,de félbe szakított.

-Nekem sokat jelentet,de nem tudom számodra mit?

-Nekem is!-mondtam csendesen.

Ismét ott tartottunk ahol az éjjel.Mélyen egymás szemébe néztünk és most is ő kezdeményezett.Megcsókolt.Egy hangot hallottam a hátam mögül.Louis te jó ég?

-Bocsánat!!Srááááccoookk gyertek csak!-kiáltott Louis.

-Lou,te normális vagy??-kérdezte Niall.

*Rebeka szemszöge*

-Louis – trapoltam le a lépcsőn – Mi a bajod,miért ordibálsz? – de amint leértem már értettem.Niall és  Fanni egymás karjaiba voltak és gyilkos tekintettel néztek Louis felé.

-Szóval...ti most jártok? – kérdeztem.Lassan a többiek és leértek.Harry már a lépcső újjongot,nem csodálom h Niall és Fanni tiszta vörösek lettek.

-Még nem – mondta Niall.Na erre mindenki újjongani kezdtek.

-De ha lesz valami akkor szóljatok,jó? – beszéltem inkább Fannihoz hiszen elvártam,hogy nekem mondja el elöször.

-Persze ,hogy szólunk – mondta Fanni és mindketten elkezdtek hevessen bológattni.

-Na jól van akkor mindenki a saját dolgára,hagyjuk a gerlicéket hadd élvezzék egymás társaságát! –hessegettem őket.Már majdnem mindenkit elküldtem sikeresen csak Zayn még állt a tükör előtt haját igazitva.

-Zayn jól nézzel ki,sőt tökéletesen de mostmár irány,el innen – mondtam.

-Héé még egy percet kérlek,ilyen nagy tükör csak itt van – mondta.

-Dehogyis,van egy fent is ,menj! – mondtam neki.

Még egy puszit küldtem Nialléknek és felmentem én is a  szobámba.Kulcsra zártam az ajtót és az ágyra dobtam magam.Örülők nagyon  Fanninak,eddig mindig csak taplókkal akadt össze ,de most úgy érzem ,hogy megtalálta az igazit.Furcsán hangzik az ,hogy valaki megtalálja az igazit 15 évesen.Sőt az is.Már most érzem ha együtt lesznek mennyi megpróbáltatáson  fognak átmeni.A legtöbb kapcsolat itt bukik el.Vannak olyanok akik átvészelik ezt az időszakot és idövel a szerelmük a világon a legerősebb lesz de vannak olyanok akik ezt nem tudják megtenni.Háth remélem ,hogy a Fanniéké az elsőhoz fog tartozni de ha mégis nem ,én itt leszek neki. Talán majd egyer nálam is bekopogtatt a szerelem.De addig is le megyek és csinálok valami ebédet,mert ha én nem csinálok akkor  éhen fogunk halni.Pont amikor nyitottam volna az ajtót kopogtak.

I.fejezet 5.rész

                      Sziaszok!Megis jöttem a 5. résszel. A blogunk már meghaladta az 1000 oldal megtekintést aminek nagyon örülünk. Remélem fog tetszeni ez a rész is, személy szerint nekem ez az egyik kedvenc részem. A következő rész valoszinűleg csütörtökön vagy pénteken lesz, de addig is jó olvasást kivánok! 


                                                                  Beca x.

                                                               

                                                      - Harry szemszöge -  

                              

          A nappaliban üldögéltünk a fiúkkal amikor Fanni megállt előttem.

- Harry gyere csak! – mondta gonosz mosollyal az arcán. Louis is így szokott állni előttem amikor valami hülyeséget akar csinálni, amiben én mindig benne szoktam lenni, tehát Fanninak se mondhattam nemet. Felálltam és követtem. Felmentünk az emeletre előbb az ő szobájába ahonnan egy törölközőt vett elő. Már a kezdetektől fogva gyanúsnak tűnt nekem Fanni, de amikor elővett egy törölközőt akkor már végképp nem értettem. Elindult  fürdőszoba felé és megállt előttem mosolyogva.

- Na most már megkérdezem, mi a baj? – kérdeztem.

- Vidd be ezt a törölközött ide – mutatott  a fürdőszoba felé.

- Ennyi lenne? – kérdeztem gyanúsan. – Erre miért kelletem pont én? 

- Hát csak úgy – mondta. A törölközött a kezembe dobta, megfogta a karomat, kinyitotta az ajtót és bedobott. Egyenesen beestem  a fürdőbe, a padló vizes volt így aztán a fürdő teljes hosszát felmérhettem amíg a fejem a kádnak nem ütközött. Egy pár pillanatig csak néztem lefelé amikor egy hangot hallottam, azt hittem hogy álmodom vagy talán már meg is haltam. Felnéztem és a kádból Beca nézett rám rémülten.

-Jól vagy? – kérdezte. Nem éreztem semmit, mintha lebegnék. Egy szó se jött ki a számon csak néztem Beca rémült arcát. Olyan kis aranyos.

- Te is meghaltál? – kérdeztem. Nem tudom honnan jött ez a kérdés de biztos akartam lenni , hogy még élek. Beca felnevetett, gondolom eddig is alig bírta hogy ne nevessen de  ez már tényleg nevetséges volt. Annyira nevetett hogy engem is nevetésre késztetett.

-Nem Harry, nem haltunk meg – mondta két nevetés közt. – De ha én még sokat ülök ebbe a kádba akkor fagyhalált halok! – mondta.

- Áh, itt a törölköző, tessék – nyújtottam felé a törölközött.

- Kimennél? – kérdezte mosolyogva..

- Jah...izé..persze –hebegtem- habogtam össze-vissza majd távoztam a fürdőből.

                                                        



                                                        - Fanni szemszöge - 

                     Végre megbosszultam az úton történteket. Már késő volt gondoltam lefekszem. Már éjjeli 1 óra, még mindig nem sikerült elaludnom. Felnézek Twitterre. Itt sincs semmi, gondoltam megint megpróbálok elaludni, elég hosszú nap volt, de még egy óra múlva sem jött álom a szememre. Így hát lemegyek egy pohár tejért, az általában segít és elálmosít. Csendben mentem, nem akartam, hogy felkeljen az egész ház. Amikor leértem, a konyhában a hold fényében egy alakot vettem észre. Megrémültem. Azon gondolkodtam merre lehet valami tárgy amivel védekezhetek, de sehol semmi. Csak álltam ott, de kis idő múlva arrébb mentem.Niall volt az, megkönnyebbültem. Nem szóltam semmit. Egy csésze tea mellett ült, kavargatta, nézett előre semmit sem szólt, talán nem vett észre. Nem akartam megijeszteni, csak néztem őt.

-Te? Itt ? Ilyenkor?- kérdeztem halkan, nemhogy megijed.

- Én is kérdezhetném ugyan ezt. Még nem szoktam meg a helyet, ilyenkor nehezen megy az alvás. És te?

- Értem. Én egész este forgolódtam, gondoltam iszom egy pohár tejet az segít az alvásban.- válaszoltam miközben kivettem a hűtőből a tejet.

- Muszáj valamiről beszélnünk.- mondta és átültünk a nappaliba a kanapéra.

- Miről? Baj van?- kérdeztem aggódva.

- Nem nincs semmi baj, de talán túl keményen reagáltunk az autóban Harry és Rebeka ’akciójára’ .Tudod nekem egyáltalán nem volt kellemetlen, csak féltem, hogy neked az és ezért talán haragudni fogsz rám. 

- Dehogyis, rád egyáltalán nem haragszom, de a többiek felé is elmúlt már a haragom!

- Köszönöm! - mondta és megérintette a kezem amelyikben a pohár volt.

                                                          - Niall szemszöge - 

                 

                        Tudtam, itt a megfelelő pillanat. Most vagy soha. Közelebb hajoltam hozzá, leraktam az asztalra a poharat a kezéből. Szőke tincsét ami a szemébe lógott arrébb tettem. A szemébe néztem volna, de kerülte tekintetem. Még várok pár másodpercet. Ajkaimat vizsgálta. Gyönyörű zöld szemei csillogtak a hold kevés fényében, de végül találkoztak az enyéimmel .Elvesztünk egymás tekintetében, és ezután szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett. Olyan volt, mint egy álom, ami beteljesült. Kizártuk a külvilágot, csak mi ketten.

- Köszönöm!- mondtam megszakítva a csókunkat.

-Niall! Én nem is tudom mit mondhatnék!

-Shhh!- tettem az mutató ujjam a szája elé ő pedig fejét a vállamra hajtotta.

Átöleltem egyik kezemmel, és ő egyik kezét a mellkasomra helyezte. Csodálatos érzés, hogy a karjaim közt tarthatom.Kis idő múlva el is aludt. Karjaimban vittem fel az emeletre, nem akartam, hogy kényelmetlenül a kanapén aludjon.  Lassan mentem fel az emeletre, nem akartam felzavarni az egész házat. Benyitottam a szobájába, betakartam. Nem tudtam maradjak-e vagy sem. Úgy láttam a legjobbnak, hogy maradok és mellé fekszem. Amikor leraktam az ágyra megébredt.

- Aludj csak nyugodtan!- szóltam csendesen.

Én is mellé bújtam és ismét vállamra feküdt és a kezünket a mellkasomon összekulcsoltuk.

I.fejezet 4.rész

     Sziasztok! Megis hoztam az 5. részt! Nagyon köszönjük a 3 feliratkozoknak és a 4 követőt bloglovin-on. Lehet, hogy kevés , de nekünk akkor is hatalmas öröm. Remélem ez a rész is elfogja nyerni tetszéseteket. Még annyit szeretnék mondani, hogy a  kővetkező rész hétfőn lesz feltéve. Jó olvasást!

                                                                                                  Beca x.


                                           - Niall szemszöge - 

              Itt vagyunk. Máris. Bár az út kicsit hosszú volt. Talán csak túl hírtelen reagáltam Harry beszólására, de nem hagyhatom, hogy elrontson valamit. Fanni egy csodálatos lány, remélem még jobban megismerhetem két hét alatt. Kiszálltam az autóból. Láttam, hogy Liam és Fanni valami komoly dologról beszélget. Nem akartam közbe szólni, félek, hogy talán elrontok valamit. Egy olyan dolgot ami talán még csak bennem kezdődött el.

A bőröndjeim a kezemben fogtam, nem tudtam merre menjek. Ekkor már mindenki a ház felé vette az irányt. Rebeka apja ment elől. Beléptünk a házba ,nagyon szép, otthonos kis faház, kint a város szélén a szőlős kertben.

- Na akkor ki kivel és hogyan alszik?- kérdezte Harry pimaszan.

- A lányok nem lesznek minden este itt!- vágta rá Rebeka apja.

- Sajnos.- mormogta Harry.

- Mit mondtál, édes fiam? – kérdezte Becanak az apja.

- Semmit – tette maga elé Harry, védelmezően a kezét.

- Jólvan, akkor hogy lesz?- szóltam közbe.

- Én-Louis, Liam-Zayn, Niall-mikor ki vagy magába? - röhögött Harry.

- Nekem megfelel az egyedül lét is.- mondtam nyugodt hangon, de mégis valami zavart.

- Fiúk, nem kell veszekedni mindjárt az első napon.- szólt közbe Rebeka.

Tudom, hogy hallotta a hangunkon, hogy mit is gondolunk Harryvel . Ekkor Fannira pillantottam aki az ajtóban állt magában.

A tekintetünk összeért, de ahogy rá pillantottam elfordította a fejét

Gondolataim menetét a többiek nyüsgölődése zavarta meg. Mindenki fel ment a szobájába. Én is elindultam. Szomorúan ballagtam fel a lépcsőn, még mindig Fanni tekintete lebegett a szemem előtt és ez fájt. Benyitottam egy szobácskába. Egy egy személyestől picit nagyobb ágy, szekrény, zöld panoráma és egy külön fürdő. El leszek itt két hétig. Kipakoltam nagy nehezen, bár nem sok ruhát hoztam. Kopogást hallotam.

- Gyere!- szóltam.

- Mi vagyunk azok!-szólt a két lány.

- Sziasztok!.

- Csak egy kis ajándékot szeretnénk át adni,és én bocsánatot akarok kérni az úton történtekért.-szólt Rebeka.

- Jól van nincs semmi baj.-válaszoltam nyugodtan.Ekkor Fanni egy kis dobozkát nyújtott át.

- Tudom,hogy szeretsz gitározni!-szólt csendesen.

- EZ csodálatos!!Köszönöm.-nyitottam ki a kis dobozkát, amiben egy zöld  pengető volt.

- Ez a minimum azért amiért 2500 km utaztatok.-Mondták egyszerre.

- Mi köszönjük,hogy itt lehetünk veletek!-öleltem meg őket .

- Amúgy majd ha ráérsz Fanninak szüksége lenne egy jó gitár tanárra!!-vigyorgott Rebeka.

- Ha Fanni is benne van semmi akadály, holnap kezdhetjük.- válaszoltam, hogy végre valami nekem is sikerülhet.

- Rendben. Ezzel is megvolnánk.-csapta össze tenyerét Rebeka.

Miútán elhagyták a szobát elkezdtem az új pengetőmmel gyakorolni.Remek volt, egész végig, csak lassú dalok jutottak eszembe.

                                                   
                                      - Rebeka szemszöge-
                                                        

          Niallnek átadtuk az ajándékot és benéztünk még a többi fiú szobályába is, hogy kiosszuk a maradék meglepiket.Louison és Harryn a sor. Bekopogtam, aztán gondolkozdás nélkül benyítottam. Természetesen a látvány nem volt minden napi, Harry félmeztelenül mászkált, Louis pedig valamit nyomkodott a telefonján.

- Hú, bocsánat! - szóltam közbe.

- Semmi gond gyertek csak, örüljetek, hogy Harry-n van ennyi kis ruha és nem fedte fel az ádámkosztümöt!-nevetett Louis.

- Óh, Helló lányok.!-szólt csábos mosollyal Hazza.

- Helló!-szólalt meg végre Fanni is.

- Na figyeljetek,egy kis személyre szóló ajándékot hoztunk mindenkinek!- válaszoltam.

- Köszönjük de igazán nem kellett volna.-szólt Louis, de még azt sem tudta mi is az ajándék.

- Juj,csíkos felső, örök emlék, köszönöm lányok!-ölelt meg minket Louis.

- Igazán nincs mit,valahogy megkell nektek hálálnunk amiért ennyit utaztatok!!-válaszolta fülig érő mosollyal Fanni.

Mostmár muszáj beszélnem ezzel a lánnyal.Olyan furcsán viselkedik.

-Cicus,téged mostantől Rebinek szólítalak!-beszélt Harry az ajándék macskához.-Köszönünk szépen minden lányok,elképesztőek vagytok!És nagyon kitartóak!

-Köszönjük,de ez nélkületek nem sikerült volna és a nagy szívetek nélkül!!-válaszoltam.

Felálltam és kimentünk a szobából.A következő Zayn és Liam.Bekopogtam ide is,de már nem mertem benyítni,

-Gyere csak be!-szólt Liam.

-Helló srácok!!-köszöntöttem őket.

-Gyertek üljetek le,pedig mi vagyunk nálatok vendégek,nem ti nálunk!!-vicelődött Zayn.

-Érezzétek otthon magatokat!

-Van egy kis meglepink nektek!-szólt Fanni.

-Zayn neked egy tükör,hogy mindig tökéletes legyen a séród .Liam neked pedig egy személyre szabott szív!!-adtam át az ajándékot.

-Köszönjük szépen lányok!!.mondták egyszerre.

-Mi köszönjük,hogy itt vagytok!-öleltük át őket.

Kiléptünk a szobából,Fanni a földszintre én a saját szobámba mentem.Nem tudom mi baja lehet Fanninak,hiszen a puszis dolgot már megbeszéltük,muszáj kiderítenem.

A ruháimat már a szobámba lelöktem és bementem a fürdöbe.A kádat ami egyben olyan zuhanyzó szerűség volt tele engedtem vizzel,majd tettem bele egy kis kakaó illatú tusfürdött. Kotorászni kezdtem az egyik fiókba mivel úgy emlékeztem, hogy útoljára amikor itt voltam hagytam egy pár illatosító gyertyát. És bingó,megvannak! Egy párat tettem a kád köré, meg gyújtottam őket és beleültem a kádba. Egy 30 perce már áztattam magam, amikor  a viz kezdett langyosodni. Körbenéztem a fürdöben és megállapitottam,hogy sikeresen elfelejtettem törölközőt hozni.

-Fanniii! – ordítottam ahogy birtam,remélve,hogy meghallja.Már elmúlt pár perc de sehol semmi,ebben a házban mindenki süket.

                                                            - Fanni szemszöge - 

-Jó,jó menj csak nyugodtan nem lesz semmi baj! – nyugtattam Beca apját.

-Biztos? – kérdezte agóddalmaskodva. – Mert ha van valami baj,csak hivjatok egy-kettő itt vagyok! – mondta

-Igen biztos,de most már menj! – mondtam neki biztatóan – Késő van,szia,jó éjt – csaptam be az ajtó az orra előtt.Vicces,hogy kidobtam úgymond a saját házából.

Elindultam a nappali felé ahol Harry és Louis dobolták egymást a popcornal.Háth igen,értelmes 19 és 21 évesek.Tovább mentem a konyhába ahol Zayn és Niall volt.Vagyis Zayn ívott és Niall meg azon probálkozott hogy holnap reggelre egy morzsaszem ne maradjon. Niall még nem vette észre hogy itt vagyok annyira elvolt foglalva a hütő kifosztásával. Leültem az egyik székre és élveztem a csendet amég még lehet. De a sors nem szeret engem, így mindig meg kell zavarnia valakinek és ez bizotsan most is így lesz.

-Fanniiii! – ordított Beca fentről. Tudtam, hogy valakinek valami most fog kelleni. Legalább a megérzéseim nem csalnak. Gondolkoztam , hogy mondjak valamit vagy talán hadjam, elvégre Rebeka nem az a személyiség aki nem tudna valamit megoldani. De a jóság megint nyert.

 - Mi kénne? MEGINT? – kérdeztem egy csöppnyi idegeségel a hangomba, egy perc nyugtom sincs pedig plusz 5-en vagyunk a házba.

- Egy törölköző, a fenti fürdőbe – ordította.

-Jól van mindjárt. – mondtam némi kedveséggel.

-Köszi! –válaszolt.

Elkezdtem gondolkozni mit tudnék csinálni, hogy egy picit én is megszívassam. Ez az megvan! Elindultam a nappali felé amikor a fiúk elé értem kikerekedett szemekkel bámultak mivel már mind az öten ott csücsültek .Na de mindegy ez most nem lényeges. Harryre van szükségem , hogy megvalósítsam a tervemet.

Közérdekű!

Kérlek kövessetek minket bloglovinon is : http://www.bloglovin.com/blog/8649855
Elöre is köszönöm! <3
   
                                                                                    Beca x.

I.fejezet 3.rész

          Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt! Nem is szeretnék többet mondani kivéve, hogy a rendszeres hozzászolóknak és a feliratkozoknak köszönjük és reméljük, hogy ez továbbra is megmarad. A következő részt valoszinűleg csütörtökön vagy pénteken fogjuk felrakni! Jó olvasást kivánok nektek!

         

                                                                     Beca x.

                                                    - Rebeka szemszöge - 

           




- Oké akkor ki kezdi? – kérdeztem.

-Én. – mondta Harry és a kezébe vette az üveget. Pörgetett egyet ami pont nálam állt meg.

Vigyorogva nézett rám pár pillanatig.

- Igazság vagy merészség? – kérdezte mosolyogva.

- Igazság -  válaszoltam szűkszavúan.

- Mutatkozz be jobban, elvégre azért játsszuk ezt a játékot. -  mondta.

-Rendben, bár a nevemet tudjátok megismétlem.   Rebeca Smith-nek hívnak, pár hónap  múlva töltöm be a 18-at. Barátságos vagyok, de annak ellenérre általában aki meglát az mondja, hogy félénk vagyok és szűkszavú de ez egyáltalán nem igaz. Kedvenc színem a lila, van egy húgom és hát körülbelül ennyi. - hadartam el egy szúszra.

- Azt kihagytad, hogy embertelenül gyorsan beszélsz egy olyan nyelven ami nem az anyanyelved. – nevetett Harry és felém tolta az üveget. Már amennyire lehetett a kocsi padlóján, pörgettem és  véletlenszerűen Harry- re mutatott az üveg. Igazságot válaszolt tehát feltettem azt a kérdést amit feltett ő is nekem.

- Harold Edward Stylesnak hívnak, 19.-ik életévemet  fogom betölteni februárba, általában   a banda nőcsábászának hívnak, amivel eddig még nincs semmi bajom de egy nap én is szeretnénk családot, de egészen eddig még nem találkoztam olyan lánnyal aki erre megfelelne. -  mondta. Igazán őszintének tűnt, bár nem tudom, hogy miért pont ezt ragadta ki az életéből bemutatásképpen. Pár pillanatig még őt figyeltem, de aztán tudatosult bennem, hogy ez igenis cikki.

A pörgetésse Liamre esett, majd ő is ugyanúgy bemutatkozott ahogy mi. Liam példáját követte Fanni, Niall, Zayn és Louis. Igazából Fanni és Niall nagyon jól el voltak nem igazán érdekelte őket a bemutatkozás és ezt a fiúk is észre vették.

                                                    

                                                     - Harry szemszöge- 

   



          Kezdet unalmas lenni a játék ezért gondolkoztam, hogyan dobhatjuk fel. Egy úgymond csodás ötlet jutott eszembe.

- Játszunk csak merészséget. – ajánlottam fel.

- Én benne vagyok – mondta Louis. Hát persze,  Louistól köztudott, hogy ő mindig mindenben benne van.

- Én is haver – mondta Zayn.

- Nem is tudom, Harry – mondta Liam. Na de jó most megint előjött az apáskodó énje, ami eléggé gyakran esik meg.

- Harry neked valóban vannak perverz kérdéseid,  ha pedig úgyveszük a lányok még nem nagy korúak. és Becank az apja tőlünk fél méterre van de ha türtőzteted a fantáziádat akkor benne vagyok. – mondta Niall.

- Oké akkor kezdjük – mondtam és pörgettem van egy tervem és remélem megvalósíthatom vagy ha nem megbeszélem Rebekával biztos segítene. Pörgettem és lám-lám Niallre esett. Niallf félénken nézett, túl jól ismer, tudja hogy valamit kitaláltam.

- Na szóval Niall... Lássuk a kérdést – kúszott az arcomra egy ördögi mosoly. – Puszild meg..Fannit – mondtam. A fiúk mosolyogva nézték Niallt míg Niallnek lassan de biztosan pirosodott az a kis cuki kobold fejecskéje.

-Mi? Jobb kérdést nem tudtál volna találni Harry? – kelt ki magából Fanni.

-Hát van még egy pár kérdésem a tarsolyomba de inkább hallgatok. – mondtam vigyorogva. Erre a mondatomra mindketten szemforgatva néztek tovább de én még nem nyugodtam bele.

- Na mivan Niall? Csak egy arcra puszi semmi több, egy baráti puszi, nem azt kértem , hogy... - nem hagyta, hogy végigmondjam.

-Oké megpuszilom csak tarsd meg magadnak a hülyeségeidet. – hümmögöt Niall.

Hamarabb ment mint gondoltam volna.

-Ügyes kisfiú -  mondtam Niallnek, szeretem húzni az agyát. A kezemben lévő telefonra próbáltam rávezettni Rebeka figyelmét hátha veszi a célzást amire gondolok. Pár pillanat alatt már bólogatott , hogy érti mire gondolok. Kezdem megkedvelni ezt a lányt tökéletesen tudunk együtt dolgozni, nem kell neki mindent százszor elmondani. Niall óvatosan átbújt Liam- en és Zayn- en. Amikor Niall odaért már Fanni piros volt, mint egy túlérett paradicsom.

Niall óvatosan az arcához közeledet és végre megpuszilta. De ekkor pont kattant a telefon fényképezője ,ijedten eltávolodtak majd Becara és rám néztek ahogy röhögünk nagyba.

- Most ez mire kellet? – kérdezte Niall

- Egy szép emlék, nem? – kérdeztem

 Niall motyogott magának valamit és az ablak felé fordult. Nem különösen zavart ha megharagudott, nála maximum egy óráig tart a harag tehát nyugodtan bekapcsolotam Louis és Beca beszélgetésével de még azelőtt rápillantottam Fannira.Ugyan úgy ült ő is, gondolom megharagudott, vagy olyasmi mondjuk nála nem tudom , hogy meddig tart a harag de remélem ugyanolyan mint a Niallé.

                                                     -Fanni szemszöge- 

                     Beraktam a fülesem és valami jó dalt. Nem gondoltam, hogy az ’álom nyaralás’ így fog kezdődni.Harryről gondoltam, hogy mindig csak a hülyeségre gondol, de Rebeka? Pont ő aki a legjobb barátnőm és tudja mindig mit gondolok. Csalódtam, de a legjobban Rebekában, egyforma Harryvel. Párszor Niallre pillantottam aki csak bámult maga elé fülessel a fülében, senkihez sem szólt, egész úton néma volt. Könnynek gyűltek a szemembe. Itt van mindenki, jól érzik magukat, de én a flegmaságommal mindent elrontottam, még pár jó barátot is egymásra haragítottam. Ezért mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de Rebekától és Harrytől nem fogok. Még szerencse, hogy van a társaságban 3 normális ember.

Sikerült elszundítanom,és Liam ébreszgetett amikor beértünk a városba. Tudtam,hogy most rajtam és Rebekán a sor,hiszen mi hoztuk őket ide.

- Liam, figyelj!Kérlek amit most kérdezek maradjon köztünk?- kérdeztem komolyan és határozottan.

- Mondjad, figyelek.- nézett rám.

- Ti, vagyis Harry és Niall is olyan ,mint a többi fiú, csak ’azért’ vannak egy lánnyal?- kérdeztem félve.

- Ne viccelj, Harry-ben van egy pici perverzség,de nem érzéketlen és persze ő is férfiból van. Niall ő pedig a legérzékenyebb, hamar össze lehet őt törni. Mindig vigyázunk mit mondunk neki és ő egyáltalán nem olyan, mint Harry.

- Köszönöm.- öleltem át Liamet.

- Igazán nincs mit,rám mindig számíthatsz.- mosolygott.

Alig szálltam ki az autóból Rebekával találtam magam szembe. Rá sem néztem, csak indultam volna befelé.

- Fanni, kérlek, beszélnünk kell.-mondta alázatos hangon.

- Mondd.-válaszoltam,talán kicsit bunkósan.

- Sajnálom, hogy Harryvel megbántottunk, de mi nem akartunk se neked se Niallnek rosszat. Csak egy kis ártalmatlan tréfa volt.

- Remélem jól szórakoztatok.

- Bocsáss meg, kérlek.- mondta boci szemekkel.

- Jól van, gyere ide.- tártam ki karjaim.

- Na végre!- szólt közbe Harry.

- Te jobban jársz ha hallgatsz!- kiabáltam rá.

- Bocsáss meg nekem is kérlek.- nézett rám bűnbánóan.

- Jó.- odajött hozzám és megöleltük egymást.

- Na akkor  mindenki pakoljon befelé, nem érünk rá holnapig, nincs már korán.- szólt közbe Rebeka apja.

- Jól van, máris!- válaszoltunk egyhangúan.