I.fejezet 5.rész

                      Sziaszok!Megis jöttem a 5. résszel. A blogunk már meghaladta az 1000 oldal megtekintést aminek nagyon örülünk. Remélem fog tetszeni ez a rész is, személy szerint nekem ez az egyik kedvenc részem. A következő rész valoszinűleg csütörtökön vagy pénteken lesz, de addig is jó olvasást kivánok! 


                                                                  Beca x.

                                                               

                                                      - Harry szemszöge -  

                              

          A nappaliban üldögéltünk a fiúkkal amikor Fanni megállt előttem.

- Harry gyere csak! – mondta gonosz mosollyal az arcán. Louis is így szokott állni előttem amikor valami hülyeséget akar csinálni, amiben én mindig benne szoktam lenni, tehát Fanninak se mondhattam nemet. Felálltam és követtem. Felmentünk az emeletre előbb az ő szobájába ahonnan egy törölközőt vett elő. Már a kezdetektől fogva gyanúsnak tűnt nekem Fanni, de amikor elővett egy törölközőt akkor már végképp nem értettem. Elindult  fürdőszoba felé és megállt előttem mosolyogva.

- Na most már megkérdezem, mi a baj? – kérdeztem.

- Vidd be ezt a törölközött ide – mutatott  a fürdőszoba felé.

- Ennyi lenne? – kérdeztem gyanúsan. – Erre miért kelletem pont én? 

- Hát csak úgy – mondta. A törölközött a kezembe dobta, megfogta a karomat, kinyitotta az ajtót és bedobott. Egyenesen beestem  a fürdőbe, a padló vizes volt így aztán a fürdő teljes hosszát felmérhettem amíg a fejem a kádnak nem ütközött. Egy pár pillanatig csak néztem lefelé amikor egy hangot hallottam, azt hittem hogy álmodom vagy talán már meg is haltam. Felnéztem és a kádból Beca nézett rám rémülten.

-Jól vagy? – kérdezte. Nem éreztem semmit, mintha lebegnék. Egy szó se jött ki a számon csak néztem Beca rémült arcát. Olyan kis aranyos.

- Te is meghaltál? – kérdeztem. Nem tudom honnan jött ez a kérdés de biztos akartam lenni , hogy még élek. Beca felnevetett, gondolom eddig is alig bírta hogy ne nevessen de  ez már tényleg nevetséges volt. Annyira nevetett hogy engem is nevetésre késztetett.

-Nem Harry, nem haltunk meg – mondta két nevetés közt. – De ha én még sokat ülök ebbe a kádba akkor fagyhalált halok! – mondta.

- Áh, itt a törölköző, tessék – nyújtottam felé a törölközött.

- Kimennél? – kérdezte mosolyogva..

- Jah...izé..persze –hebegtem- habogtam össze-vissza majd távoztam a fürdőből.

                                                        



                                                        - Fanni szemszöge - 

                     Végre megbosszultam az úton történteket. Már késő volt gondoltam lefekszem. Már éjjeli 1 óra, még mindig nem sikerült elaludnom. Felnézek Twitterre. Itt sincs semmi, gondoltam megint megpróbálok elaludni, elég hosszú nap volt, de még egy óra múlva sem jött álom a szememre. Így hát lemegyek egy pohár tejért, az általában segít és elálmosít. Csendben mentem, nem akartam, hogy felkeljen az egész ház. Amikor leértem, a konyhában a hold fényében egy alakot vettem észre. Megrémültem. Azon gondolkodtam merre lehet valami tárgy amivel védekezhetek, de sehol semmi. Csak álltam ott, de kis idő múlva arrébb mentem.Niall volt az, megkönnyebbültem. Nem szóltam semmit. Egy csésze tea mellett ült, kavargatta, nézett előre semmit sem szólt, talán nem vett észre. Nem akartam megijeszteni, csak néztem őt.

-Te? Itt ? Ilyenkor?- kérdeztem halkan, nemhogy megijed.

- Én is kérdezhetném ugyan ezt. Még nem szoktam meg a helyet, ilyenkor nehezen megy az alvás. És te?

- Értem. Én egész este forgolódtam, gondoltam iszom egy pohár tejet az segít az alvásban.- válaszoltam miközben kivettem a hűtőből a tejet.

- Muszáj valamiről beszélnünk.- mondta és átültünk a nappaliba a kanapéra.

- Miről? Baj van?- kérdeztem aggódva.

- Nem nincs semmi baj, de talán túl keményen reagáltunk az autóban Harry és Rebeka ’akciójára’ .Tudod nekem egyáltalán nem volt kellemetlen, csak féltem, hogy neked az és ezért talán haragudni fogsz rám. 

- Dehogyis, rád egyáltalán nem haragszom, de a többiek felé is elmúlt már a haragom!

- Köszönöm! - mondta és megérintette a kezem amelyikben a pohár volt.

                                                          - Niall szemszöge - 

                 

                        Tudtam, itt a megfelelő pillanat. Most vagy soha. Közelebb hajoltam hozzá, leraktam az asztalra a poharat a kezéből. Szőke tincsét ami a szemébe lógott arrébb tettem. A szemébe néztem volna, de kerülte tekintetem. Még várok pár másodpercet. Ajkaimat vizsgálta. Gyönyörű zöld szemei csillogtak a hold kevés fényében, de végül találkoztak az enyéimmel .Elvesztünk egymás tekintetében, és ezután szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett. Olyan volt, mint egy álom, ami beteljesült. Kizártuk a külvilágot, csak mi ketten.

- Köszönöm!- mondtam megszakítva a csókunkat.

-Niall! Én nem is tudom mit mondhatnék!

-Shhh!- tettem az mutató ujjam a szája elé ő pedig fejét a vállamra hajtotta.

Átöleltem egyik kezemmel, és ő egyik kezét a mellkasomra helyezte. Csodálatos érzés, hogy a karjaim közt tarthatom.Kis idő múlva el is aludt. Karjaimban vittem fel az emeletre, nem akartam, hogy kényelmetlenül a kanapén aludjon.  Lassan mentem fel az emeletre, nem akartam felzavarni az egész házat. Benyitottam a szobájába, betakartam. Nem tudtam maradjak-e vagy sem. Úgy láttam a legjobbnak, hogy maradok és mellé fekszem. Amikor leraktam az ágyra megébredt.

- Aludj csak nyugodtan!- szóltam csendesen.

Én is mellé bújtam és ismét vállamra feküdt és a kezünket a mellkasomon összekulcsoltuk.