I.fejezet 7.rész

         Szülinapom alkalmából  egy picit hamarabb hoztam a legújabb részt nektek!A következő rész kedden lesz fent,de addig is jó olvasást! 
   
                                                                             
                                                                                     Beca x.


*Harry szemszöge*

Mindenki visszament a saját dolgára,csak éppen én nekem nem volt semmi dolgom.Elindultam a hátsó kijárt felé és egy kiskunyhóhoz haladtam,amit tegnap vettem észre az ablakomból.Szerencsémre nem volt rajta semmi lakat  vagy valami csak egy faággal bevolt fogva az ajtó.Óvatosan kihúztam a már korhadt fát és beléptem.Mindenhol csak poros ládák hevertek.Elkezdtem körbe nézni az egyik ládába.Tele volt képekkel,de nem is akár milyen képekkel.Rebeka gyerekkori képeivel.Olyan aranyos volt,még akkor  fekete hajjal élte mindenapjait mig most sötet barnával.Olyan más volt akkor ,csak a szeméről ismertem meg ami még mindig ugyan olyan elbüvőlő.Miket beszélek én itt?Elbüvőlö?Na nem Harry térj magadhoz,te nem beszéltél így soha,nem beszélsz így és nem is fogsz így beszélni.Azt megértem hogy ha egy kocsi elbüvőlö de egy lány?Még sose mondtál ilyet senkire.Mosolyogva ráztam meg a fejemet amikor szemem előtt lebeget ő ahogy mosolyogot.Elindultam tovább a felfedező utamra.Igazából nem találtam semmi érdekeset csak képeket,régi könyveket meg haszontalan dolgokat amiket ide raktároztak.Ám az egyik sarokba árválkodott két bicikli.Jobban megnéztem őket és láttam hogy az egyik pirosra volt festve,egy kosárral elől mig a másik csak kékre volt.Egyenként kivittem őket,letöröltem a port róluk és hagytan hogy a napsugár hatására megszáradjanak.Még nem tudtam pontosan,hogy mi a szándékom velük.

- Ez az! – mondtam és a házba siettem.Mindenki a Spongyabob maratont nézte,vagyis mindenki kivéve Rebeka.

-Rebeka hol van? –kérdeztem

-A szobájába – adta a választ Louis.Felsiettem a lépcsőn de még hallotam ahogy Zayn felkiabál hogy miért.

-Háth az egyenlőre maradjon meg nekem – godolkoztam hangosan.

Háth meg is érkeztem.Rebeka ajtaja előtt álltam.Bekopogtam és vártam a tervem megvalósítására.

*Fanni szemszöge*

Na hát ez a reggel szuperül kezdődött,leszámítva,hogy Louis belerondított a nyugodt kis ’romantikázásunkba’.

-Ez a Louis!Nagy arc!-szólaltam meg.

-Néha túl nagy!Most az egyszer visszafoghatta volna magát.-mondta zavarba lévő hangon.

-Legalább nem kell nekik elmondja,megtudták így!

-Igen!-ölelt meg.-Örülök,hogy itt vagy velem.

-Én is,de muszáj bemennem a városba egy-két dolgot elintézni.Délután felé jövök.

-Jól van,én itt leszek!-nevetett fel.

-Reméltem is!-és egy puszit nyomott a homlokomra.

Már volt is egy tervem estére.Bulit kéne rendezni,úgyis ma lesz a legcsodásabb vörös Hold.Szeretném ha ezt a estét kinn töltenénk.Elindulok és Rebekának szólok az úton,hogy jöjjön később ő is velem,mert én először még haza kell mennem,néhány ruháért.

-Szia Rebeka!-szólaltam meg.

-Szia!Hát te merre jársz?-kérdezte.

-Be jöttem a városba,haza kell mennem és van egy tervem,de kell a segítséged.

-Mikor és hol találkozunk??

-1 óra múlva a házunk előtt?

-Rendben,ott leszek,puszi!-ezzel lerakta a telefont.

Az út kicsit hosszú hazáig,de itt vagyok.Beléptem a házba,megcsapott az otthon illata,amit már 2 napja nem éreztem,de nem is hiányzott.

-Szia Fanni.Hát te?Rebeka kirakott?-kérdezte anyukám felhúzott szemöldökkel.

-Szia anya!Dehogyis,csak szükségem van pár tiszta ruhára és beszélnem is kell veled.-mondtam kicsit komoly hangon.

-Ugye nem csináltál semmi amit megbánnál?Szemtelenek a One Direction-ös fiúk?-kérdezte aggódóan.

-Nem,velük nagyon jól kijövünk,de hagyd hogy elmondjam.- Niall,szóval Niallel egy kicsit közel kerültünk egymáshoz!De ne gondolj semmi rosszra.

-Akkor,mondd már!!-mondta kicsit idegesen.

-Niall megcsókolt,2-szer is.De hidd el,ő nem olyan,mint a többi vele egykorú fiú.-mondtam halkan.

-Én bízom benned,de Niall-t megkell ismernem,mert benne nem bízom,és tudod,hogy apád kifog borúlni,hogy még csak 15 éves vagy és egy 19 éves fiúval jársz.-mondta anya nyugodtan.

-Még nem vagyunk együtt,még jobban megkell egymást ismernünk ehez és még nem vagyunk teljesen tisztába az érzésseinkkel.Kérlek amíg nem bíztos a dolog apának ne szólj.

-Jól van,gyere ide,bennem megbízhatsz!-és megöleltük egymást.

-Szeretlek!-mondtam.

-Én is!És kérlek vigyázz magadra.

-Jó!De én mostmár megyek,csak szedek pár tiszta ruhát,mert Rebeka vár,ma estére egy kis meglepetéssel készülünk a fiúknak.

Ezzel felmentem a szobámba,siettem.Rebeka már lent várt.

-Szia,na végre!-mondta ölelésre tár karokkal.Mit tervezel?-mondta gyanakvó hangon.

-Szia!Jaj,már megint rosszra gondolsz,az arcodra van írva!

-Akkor mondd el,hogy ne kelljen a saját fantáziám után mennem!-nevetett.

-Szeretnék egy kis bulit,kinn a holdfényben.Benne vagy?

-Benne hát!-mondta örömteli hangon.-Akkor menjünk vásárolni!

Ezel elindultunk,mert még sok mindennel el kell készülnünk.

I.fejezet 6.rész

          Meghoztam szokásosan a legújabb részt is! Nagyon köszönjük a  hozzászolásokat amit a 6. résznél kaptuk! A kővetkező részt vasárnap fog felkerülni, de az sem kizárt, hogy már szombaton  fent lesz!

                                                                                        Beca x.

                                                 - Fanni szemszöge - 

  


Reggel furcsán éreztem magam amikor felébrenden.Ez a csók csak egy álom volt vagy valóság?Két érzés kavarog bennem.Egy féleképpen jó lenne ha igaz lenne,de pont én meg Niall?Muszáj valakivel beszélnem.Rebeka.Nincs kedvem senkivel találkozni,inkább írok neki egy sms-t.”Gyere át,muszáj valakivel beszélnem.”Alig küldtem el az sms-t,már jött is.

-Valami baj van?-nézett rám aggódóan és leült az ágyam szélére.

-Nem,nincs semmi,csak volt egy fura álmom,ami annyira valóságos volt.De kérlek maradjon köztünk.

-Természetes.Mi volt az?mond már.-kérdezte kiváncsian.

-Niall megcsókolt.-mondtam csendesen.

-Te jó ég!!És most honnan tudjuk meg hogy valóság volt-e?

-Nemtudom,de kérlek senkinek se szólj.-mondtam a lelkére kötve.

-Niallel muszáj lesz beszélni!!Majd én megoldom bízd rám.-mondta majd úgy kiviharzott a szobából,hogy időm sem volt utána kiálltani.Mi lesz most?És ha csak egy nagyszerű álom volt?Niall bolondnak fog nézni.

*Rebeka szemszöge*

Most rajtam a sor,hogy jóvá tegyem amit az úton elrontottam.Lementem az emeletről.A fiúk még aludtak,csak Niall állt a hütő előtt.

-Jó reggelt!Nincs mit enni,Niall?-kérdeztem.

-De van,csak még túl korán van,alig aludtam valamit!-mondta álmos hangon.

-Mit csináltál éjszaka?-kérdeztem gyanakvóan.

-Későn aludtam el,még nem szoktam meg  a helyet,lejöttem aztán még egy kis időt lent beszélgettem Fannival.-mondta a végét kicsit elharapva.

-Beszélgetetek?-kérdeztem.

-Igen,miért?-kérdezte.

-Csak kérdezem!-vontam meg a vállam és leültem.

-Jól van,látom te már tudod.Akkor azt jelenti Fanni felkelt.-mondta megadva magát.

-Hogyne tudnám,gratulálok,végre egy normális pali!-löktem oldalba.

-Na azért még nem olyan bíztos,hogy lesz is valami,de én szeretném!-mondta fülig érő mosollyal.

-Én is nagyon remélem!

Ezzel felsiettem az emeletre.Első utam Fannihoz vezetett.

-Húú igaz volt!És hogyan csókol.??-kérdeztem egy levegővételre.

-Tudtam,hogy igaz,éreztem.Csodálatos.Valami megfogott Niallben.Ha a csókra gondola,pillangók repkednek a hasamban.-mondta örömteli hangon.

-Örülök,de kérlek beszélj vele!!-mondtam bíztatóan.

*Fanni szemszöge*

Rebekának hála bátorságot nyertem.Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem és lementem.Minden fiú lent volt és reggeliztek,így nehéz lesz,de megpróbálom.Rebeka rám tekinetett és így szólt.

-Liam,Louis,Harry,Zayn figyu srácok!Megvan a Spongyabob maraton DvD-n gyertek fel nézzük meg,Niall had egyen!-szólt,miközbe végig rám nézett.

Na megmentette az életem,attól hogy a fiúk még idő-nap előtt megtudjanak valami olyasmit ami még nem is létezik nagyjából.Odaléptem Niallhez.

-Niall beszélhetünk?-kérdeztem.

-Persze!-mondta teli szájjal.

-Edd meg először!-nevettem fel.

-Ez most fontosabb,mint a reggeli!-mondta otthagyva a reggelijét.

Leültünk a kanapéra,visszatértek az éjszaka emlékei.Megint itt.

-Ami az éjjel történt…-mondtam,de félbe szakított.

-Nekem sokat jelentet,de nem tudom számodra mit?

-Nekem is!-mondtam csendesen.

Ismét ott tartottunk ahol az éjjel.Mélyen egymás szemébe néztünk és most is ő kezdeményezett.Megcsókolt.Egy hangot hallottam a hátam mögül.Louis te jó ég?

-Bocsánat!!Srááááccoookk gyertek csak!-kiáltott Louis.

-Lou,te normális vagy??-kérdezte Niall.

*Rebeka szemszöge*

-Louis – trapoltam le a lépcsőn – Mi a bajod,miért ordibálsz? – de amint leértem már értettem.Niall és  Fanni egymás karjaiba voltak és gyilkos tekintettel néztek Louis felé.

-Szóval...ti most jártok? – kérdeztem.Lassan a többiek és leértek.Harry már a lépcső újjongot,nem csodálom h Niall és Fanni tiszta vörösek lettek.

-Még nem – mondta Niall.Na erre mindenki újjongani kezdtek.

-De ha lesz valami akkor szóljatok,jó? – beszéltem inkább Fannihoz hiszen elvártam,hogy nekem mondja el elöször.

-Persze ,hogy szólunk – mondta Fanni és mindketten elkezdtek hevessen bológattni.

-Na jól van akkor mindenki a saját dolgára,hagyjuk a gerlicéket hadd élvezzék egymás társaságát! –hessegettem őket.Már majdnem mindenkit elküldtem sikeresen csak Zayn még állt a tükör előtt haját igazitva.

-Zayn jól nézzel ki,sőt tökéletesen de mostmár irány,el innen – mondtam.

-Héé még egy percet kérlek,ilyen nagy tükör csak itt van – mondta.

-Dehogyis,van egy fent is ,menj! – mondtam neki.

Még egy puszit küldtem Nialléknek és felmentem én is a  szobámba.Kulcsra zártam az ajtót és az ágyra dobtam magam.Örülők nagyon  Fanninak,eddig mindig csak taplókkal akadt össze ,de most úgy érzem ,hogy megtalálta az igazit.Furcsán hangzik az ,hogy valaki megtalálja az igazit 15 évesen.Sőt az is.Már most érzem ha együtt lesznek mennyi megpróbáltatáson  fognak átmeni.A legtöbb kapcsolat itt bukik el.Vannak olyanok akik átvészelik ezt az időszakot és idövel a szerelmük a világon a legerősebb lesz de vannak olyanok akik ezt nem tudják megtenni.Háth remélem ,hogy a Fanniéké az elsőhoz fog tartozni de ha mégis nem ,én itt leszek neki. Talán majd egyer nálam is bekopogtatt a szerelem.De addig is le megyek és csinálok valami ebédet,mert ha én nem csinálok akkor  éhen fogunk halni.Pont amikor nyitottam volna az ajtót kopogtak.

I.fejezet 5.rész

                      Sziaszok!Megis jöttem a 5. résszel. A blogunk már meghaladta az 1000 oldal megtekintést aminek nagyon örülünk. Remélem fog tetszeni ez a rész is, személy szerint nekem ez az egyik kedvenc részem. A következő rész valoszinűleg csütörtökön vagy pénteken lesz, de addig is jó olvasást kivánok! 


                                                                  Beca x.

                                                               

                                                      - Harry szemszöge -  

                              

          A nappaliban üldögéltünk a fiúkkal amikor Fanni megállt előttem.

- Harry gyere csak! – mondta gonosz mosollyal az arcán. Louis is így szokott állni előttem amikor valami hülyeséget akar csinálni, amiben én mindig benne szoktam lenni, tehát Fanninak se mondhattam nemet. Felálltam és követtem. Felmentünk az emeletre előbb az ő szobájába ahonnan egy törölközőt vett elő. Már a kezdetektől fogva gyanúsnak tűnt nekem Fanni, de amikor elővett egy törölközőt akkor már végképp nem értettem. Elindult  fürdőszoba felé és megállt előttem mosolyogva.

- Na most már megkérdezem, mi a baj? – kérdeztem.

- Vidd be ezt a törölközött ide – mutatott  a fürdőszoba felé.

- Ennyi lenne? – kérdeztem gyanúsan. – Erre miért kelletem pont én? 

- Hát csak úgy – mondta. A törölközött a kezembe dobta, megfogta a karomat, kinyitotta az ajtót és bedobott. Egyenesen beestem  a fürdőbe, a padló vizes volt így aztán a fürdő teljes hosszát felmérhettem amíg a fejem a kádnak nem ütközött. Egy pár pillanatig csak néztem lefelé amikor egy hangot hallottam, azt hittem hogy álmodom vagy talán már meg is haltam. Felnéztem és a kádból Beca nézett rám rémülten.

-Jól vagy? – kérdezte. Nem éreztem semmit, mintha lebegnék. Egy szó se jött ki a számon csak néztem Beca rémült arcát. Olyan kis aranyos.

- Te is meghaltál? – kérdeztem. Nem tudom honnan jött ez a kérdés de biztos akartam lenni , hogy még élek. Beca felnevetett, gondolom eddig is alig bírta hogy ne nevessen de  ez már tényleg nevetséges volt. Annyira nevetett hogy engem is nevetésre késztetett.

-Nem Harry, nem haltunk meg – mondta két nevetés közt. – De ha én még sokat ülök ebbe a kádba akkor fagyhalált halok! – mondta.

- Áh, itt a törölköző, tessék – nyújtottam felé a törölközött.

- Kimennél? – kérdezte mosolyogva..

- Jah...izé..persze –hebegtem- habogtam össze-vissza majd távoztam a fürdőből.

                                                        



                                                        - Fanni szemszöge - 

                     Végre megbosszultam az úton történteket. Már késő volt gondoltam lefekszem. Már éjjeli 1 óra, még mindig nem sikerült elaludnom. Felnézek Twitterre. Itt sincs semmi, gondoltam megint megpróbálok elaludni, elég hosszú nap volt, de még egy óra múlva sem jött álom a szememre. Így hát lemegyek egy pohár tejért, az általában segít és elálmosít. Csendben mentem, nem akartam, hogy felkeljen az egész ház. Amikor leértem, a konyhában a hold fényében egy alakot vettem észre. Megrémültem. Azon gondolkodtam merre lehet valami tárgy amivel védekezhetek, de sehol semmi. Csak álltam ott, de kis idő múlva arrébb mentem.Niall volt az, megkönnyebbültem. Nem szóltam semmit. Egy csésze tea mellett ült, kavargatta, nézett előre semmit sem szólt, talán nem vett észre. Nem akartam megijeszteni, csak néztem őt.

-Te? Itt ? Ilyenkor?- kérdeztem halkan, nemhogy megijed.

- Én is kérdezhetném ugyan ezt. Még nem szoktam meg a helyet, ilyenkor nehezen megy az alvás. És te?

- Értem. Én egész este forgolódtam, gondoltam iszom egy pohár tejet az segít az alvásban.- válaszoltam miközben kivettem a hűtőből a tejet.

- Muszáj valamiről beszélnünk.- mondta és átültünk a nappaliba a kanapéra.

- Miről? Baj van?- kérdeztem aggódva.

- Nem nincs semmi baj, de talán túl keményen reagáltunk az autóban Harry és Rebeka ’akciójára’ .Tudod nekem egyáltalán nem volt kellemetlen, csak féltem, hogy neked az és ezért talán haragudni fogsz rám. 

- Dehogyis, rád egyáltalán nem haragszom, de a többiek felé is elmúlt már a haragom!

- Köszönöm! - mondta és megérintette a kezem amelyikben a pohár volt.

                                                          - Niall szemszöge - 

                 

                        Tudtam, itt a megfelelő pillanat. Most vagy soha. Közelebb hajoltam hozzá, leraktam az asztalra a poharat a kezéből. Szőke tincsét ami a szemébe lógott arrébb tettem. A szemébe néztem volna, de kerülte tekintetem. Még várok pár másodpercet. Ajkaimat vizsgálta. Gyönyörű zöld szemei csillogtak a hold kevés fényében, de végül találkoztak az enyéimmel .Elvesztünk egymás tekintetében, és ezután szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett. Olyan volt, mint egy álom, ami beteljesült. Kizártuk a külvilágot, csak mi ketten.

- Köszönöm!- mondtam megszakítva a csókunkat.

-Niall! Én nem is tudom mit mondhatnék!

-Shhh!- tettem az mutató ujjam a szája elé ő pedig fejét a vállamra hajtotta.

Átöleltem egyik kezemmel, és ő egyik kezét a mellkasomra helyezte. Csodálatos érzés, hogy a karjaim közt tarthatom.Kis idő múlva el is aludt. Karjaimban vittem fel az emeletre, nem akartam, hogy kényelmetlenül a kanapén aludjon.  Lassan mentem fel az emeletre, nem akartam felzavarni az egész házat. Benyitottam a szobájába, betakartam. Nem tudtam maradjak-e vagy sem. Úgy láttam a legjobbnak, hogy maradok és mellé fekszem. Amikor leraktam az ágyra megébredt.

- Aludj csak nyugodtan!- szóltam csendesen.

Én is mellé bújtam és ismét vállamra feküdt és a kezünket a mellkasomon összekulcsoltuk.

I.fejezet 4.rész

     Sziasztok! Megis hoztam az 5. részt! Nagyon köszönjük a 3 feliratkozoknak és a 4 követőt bloglovin-on. Lehet, hogy kevés , de nekünk akkor is hatalmas öröm. Remélem ez a rész is elfogja nyerni tetszéseteket. Még annyit szeretnék mondani, hogy a  kővetkező rész hétfőn lesz feltéve. Jó olvasást!

                                                                                                  Beca x.


                                           - Niall szemszöge - 

              Itt vagyunk. Máris. Bár az út kicsit hosszú volt. Talán csak túl hírtelen reagáltam Harry beszólására, de nem hagyhatom, hogy elrontson valamit. Fanni egy csodálatos lány, remélem még jobban megismerhetem két hét alatt. Kiszálltam az autóból. Láttam, hogy Liam és Fanni valami komoly dologról beszélget. Nem akartam közbe szólni, félek, hogy talán elrontok valamit. Egy olyan dolgot ami talán még csak bennem kezdődött el.

A bőröndjeim a kezemben fogtam, nem tudtam merre menjek. Ekkor már mindenki a ház felé vette az irányt. Rebeka apja ment elől. Beléptünk a házba ,nagyon szép, otthonos kis faház, kint a város szélén a szőlős kertben.

- Na akkor ki kivel és hogyan alszik?- kérdezte Harry pimaszan.

- A lányok nem lesznek minden este itt!- vágta rá Rebeka apja.

- Sajnos.- mormogta Harry.

- Mit mondtál, édes fiam? – kérdezte Becanak az apja.

- Semmit – tette maga elé Harry, védelmezően a kezét.

- Jólvan, akkor hogy lesz?- szóltam közbe.

- Én-Louis, Liam-Zayn, Niall-mikor ki vagy magába? - röhögött Harry.

- Nekem megfelel az egyedül lét is.- mondtam nyugodt hangon, de mégis valami zavart.

- Fiúk, nem kell veszekedni mindjárt az első napon.- szólt közbe Rebeka.

Tudom, hogy hallotta a hangunkon, hogy mit is gondolunk Harryvel . Ekkor Fannira pillantottam aki az ajtóban állt magában.

A tekintetünk összeért, de ahogy rá pillantottam elfordította a fejét

Gondolataim menetét a többiek nyüsgölődése zavarta meg. Mindenki fel ment a szobájába. Én is elindultam. Szomorúan ballagtam fel a lépcsőn, még mindig Fanni tekintete lebegett a szemem előtt és ez fájt. Benyitottam egy szobácskába. Egy egy személyestől picit nagyobb ágy, szekrény, zöld panoráma és egy külön fürdő. El leszek itt két hétig. Kipakoltam nagy nehezen, bár nem sok ruhát hoztam. Kopogást hallotam.

- Gyere!- szóltam.

- Mi vagyunk azok!-szólt a két lány.

- Sziasztok!.

- Csak egy kis ajándékot szeretnénk át adni,és én bocsánatot akarok kérni az úton történtekért.-szólt Rebeka.

- Jól van nincs semmi baj.-válaszoltam nyugodtan.Ekkor Fanni egy kis dobozkát nyújtott át.

- Tudom,hogy szeretsz gitározni!-szólt csendesen.

- EZ csodálatos!!Köszönöm.-nyitottam ki a kis dobozkát, amiben egy zöld  pengető volt.

- Ez a minimum azért amiért 2500 km utaztatok.-Mondták egyszerre.

- Mi köszönjük,hogy itt lehetünk veletek!-öleltem meg őket .

- Amúgy majd ha ráérsz Fanninak szüksége lenne egy jó gitár tanárra!!-vigyorgott Rebeka.

- Ha Fanni is benne van semmi akadály, holnap kezdhetjük.- válaszoltam, hogy végre valami nekem is sikerülhet.

- Rendben. Ezzel is megvolnánk.-csapta össze tenyerét Rebeka.

Miútán elhagyták a szobát elkezdtem az új pengetőmmel gyakorolni.Remek volt, egész végig, csak lassú dalok jutottak eszembe.

                                                   
                                      - Rebeka szemszöge-
                                                        

          Niallnek átadtuk az ajándékot és benéztünk még a többi fiú szobályába is, hogy kiosszuk a maradék meglepiket.Louison és Harryn a sor. Bekopogtam, aztán gondolkozdás nélkül benyítottam. Természetesen a látvány nem volt minden napi, Harry félmeztelenül mászkált, Louis pedig valamit nyomkodott a telefonján.

- Hú, bocsánat! - szóltam közbe.

- Semmi gond gyertek csak, örüljetek, hogy Harry-n van ennyi kis ruha és nem fedte fel az ádámkosztümöt!-nevetett Louis.

- Óh, Helló lányok.!-szólt csábos mosollyal Hazza.

- Helló!-szólalt meg végre Fanni is.

- Na figyeljetek,egy kis személyre szóló ajándékot hoztunk mindenkinek!- válaszoltam.

- Köszönjük de igazán nem kellett volna.-szólt Louis, de még azt sem tudta mi is az ajándék.

- Juj,csíkos felső, örök emlék, köszönöm lányok!-ölelt meg minket Louis.

- Igazán nincs mit,valahogy megkell nektek hálálnunk amiért ennyit utaztatok!!-válaszolta fülig érő mosollyal Fanni.

Mostmár muszáj beszélnem ezzel a lánnyal.Olyan furcsán viselkedik.

-Cicus,téged mostantől Rebinek szólítalak!-beszélt Harry az ajándék macskához.-Köszönünk szépen minden lányok,elképesztőek vagytok!És nagyon kitartóak!

-Köszönjük,de ez nélkületek nem sikerült volna és a nagy szívetek nélkül!!-válaszoltam.

Felálltam és kimentünk a szobából.A következő Zayn és Liam.Bekopogtam ide is,de már nem mertem benyítni,

-Gyere csak be!-szólt Liam.

-Helló srácok!!-köszöntöttem őket.

-Gyertek üljetek le,pedig mi vagyunk nálatok vendégek,nem ti nálunk!!-vicelődött Zayn.

-Érezzétek otthon magatokat!

-Van egy kis meglepink nektek!-szólt Fanni.

-Zayn neked egy tükör,hogy mindig tökéletes legyen a séród .Liam neked pedig egy személyre szabott szív!!-adtam át az ajándékot.

-Köszönjük szépen lányok!!.mondták egyszerre.

-Mi köszönjük,hogy itt vagytok!-öleltük át őket.

Kiléptünk a szobából,Fanni a földszintre én a saját szobámba mentem.Nem tudom mi baja lehet Fanninak,hiszen a puszis dolgot már megbeszéltük,muszáj kiderítenem.

A ruháimat már a szobámba lelöktem és bementem a fürdöbe.A kádat ami egyben olyan zuhanyzó szerűség volt tele engedtem vizzel,majd tettem bele egy kis kakaó illatú tusfürdött. Kotorászni kezdtem az egyik fiókba mivel úgy emlékeztem, hogy útoljára amikor itt voltam hagytam egy pár illatosító gyertyát. És bingó,megvannak! Egy párat tettem a kád köré, meg gyújtottam őket és beleültem a kádba. Egy 30 perce már áztattam magam, amikor  a viz kezdett langyosodni. Körbenéztem a fürdöben és megállapitottam,hogy sikeresen elfelejtettem törölközőt hozni.

-Fanniii! – ordítottam ahogy birtam,remélve,hogy meghallja.Már elmúlt pár perc de sehol semmi,ebben a házban mindenki süket.

                                                            - Fanni szemszöge - 

-Jó,jó menj csak nyugodtan nem lesz semmi baj! – nyugtattam Beca apját.

-Biztos? – kérdezte agóddalmaskodva. – Mert ha van valami baj,csak hivjatok egy-kettő itt vagyok! – mondta

-Igen biztos,de most már menj! – mondtam neki biztatóan – Késő van,szia,jó éjt – csaptam be az ajtó az orra előtt.Vicces,hogy kidobtam úgymond a saját házából.

Elindultam a nappali felé ahol Harry és Louis dobolták egymást a popcornal.Háth igen,értelmes 19 és 21 évesek.Tovább mentem a konyhába ahol Zayn és Niall volt.Vagyis Zayn ívott és Niall meg azon probálkozott hogy holnap reggelre egy morzsaszem ne maradjon. Niall még nem vette észre hogy itt vagyok annyira elvolt foglalva a hütő kifosztásával. Leültem az egyik székre és élveztem a csendet amég még lehet. De a sors nem szeret engem, így mindig meg kell zavarnia valakinek és ez bizotsan most is így lesz.

-Fanniiii! – ordított Beca fentről. Tudtam, hogy valakinek valami most fog kelleni. Legalább a megérzéseim nem csalnak. Gondolkoztam , hogy mondjak valamit vagy talán hadjam, elvégre Rebeka nem az a személyiség aki nem tudna valamit megoldani. De a jóság megint nyert.

 - Mi kénne? MEGINT? – kérdeztem egy csöppnyi idegeségel a hangomba, egy perc nyugtom sincs pedig plusz 5-en vagyunk a házba.

- Egy törölköző, a fenti fürdőbe – ordította.

-Jól van mindjárt. – mondtam némi kedveséggel.

-Köszi! –válaszolt.

Elkezdtem gondolkozni mit tudnék csinálni, hogy egy picit én is megszívassam. Ez az megvan! Elindultam a nappali felé amikor a fiúk elé értem kikerekedett szemekkel bámultak mivel már mind az öten ott csücsültek .Na de mindegy ez most nem lényeges. Harryre van szükségem , hogy megvalósítsam a tervemet.

Közérdekű!

Kérlek kövessetek minket bloglovinon is : http://www.bloglovin.com/blog/8649855
Elöre is köszönöm! <3
   
                                                                                    Beca x.