I.fejezet 7.rész

         Szülinapom alkalmából  egy picit hamarabb hoztam a legújabb részt nektek!A következő rész kedden lesz fent,de addig is jó olvasást! 
   
                                                                             
                                                                                     Beca x.


*Harry szemszöge*

Mindenki visszament a saját dolgára,csak éppen én nekem nem volt semmi dolgom.Elindultam a hátsó kijárt felé és egy kiskunyhóhoz haladtam,amit tegnap vettem észre az ablakomból.Szerencsémre nem volt rajta semmi lakat  vagy valami csak egy faággal bevolt fogva az ajtó.Óvatosan kihúztam a már korhadt fát és beléptem.Mindenhol csak poros ládák hevertek.Elkezdtem körbe nézni az egyik ládába.Tele volt képekkel,de nem is akár milyen képekkel.Rebeka gyerekkori képeivel.Olyan aranyos volt,még akkor  fekete hajjal élte mindenapjait mig most sötet barnával.Olyan más volt akkor ,csak a szeméről ismertem meg ami még mindig ugyan olyan elbüvőlő.Miket beszélek én itt?Elbüvőlö?Na nem Harry térj magadhoz,te nem beszéltél így soha,nem beszélsz így és nem is fogsz így beszélni.Azt megértem hogy ha egy kocsi elbüvőlö de egy lány?Még sose mondtál ilyet senkire.Mosolyogva ráztam meg a fejemet amikor szemem előtt lebeget ő ahogy mosolyogot.Elindultam tovább a felfedező utamra.Igazából nem találtam semmi érdekeset csak képeket,régi könyveket meg haszontalan dolgokat amiket ide raktároztak.Ám az egyik sarokba árválkodott két bicikli.Jobban megnéztem őket és láttam hogy az egyik pirosra volt festve,egy kosárral elől mig a másik csak kékre volt.Egyenként kivittem őket,letöröltem a port róluk és hagytan hogy a napsugár hatására megszáradjanak.Még nem tudtam pontosan,hogy mi a szándékom velük.

- Ez az! – mondtam és a házba siettem.Mindenki a Spongyabob maratont nézte,vagyis mindenki kivéve Rebeka.

-Rebeka hol van? –kérdeztem

-A szobájába – adta a választ Louis.Felsiettem a lépcsőn de még hallotam ahogy Zayn felkiabál hogy miért.

-Háth az egyenlőre maradjon meg nekem – godolkoztam hangosan.

Háth meg is érkeztem.Rebeka ajtaja előtt álltam.Bekopogtam és vártam a tervem megvalósítására.

*Fanni szemszöge*

Na hát ez a reggel szuperül kezdődött,leszámítva,hogy Louis belerondított a nyugodt kis ’romantikázásunkba’.

-Ez a Louis!Nagy arc!-szólaltam meg.

-Néha túl nagy!Most az egyszer visszafoghatta volna magát.-mondta zavarba lévő hangon.

-Legalább nem kell nekik elmondja,megtudták így!

-Igen!-ölelt meg.-Örülök,hogy itt vagy velem.

-Én is,de muszáj bemennem a városba egy-két dolgot elintézni.Délután felé jövök.

-Jól van,én itt leszek!-nevetett fel.

-Reméltem is!-és egy puszit nyomott a homlokomra.

Már volt is egy tervem estére.Bulit kéne rendezni,úgyis ma lesz a legcsodásabb vörös Hold.Szeretném ha ezt a estét kinn töltenénk.Elindulok és Rebekának szólok az úton,hogy jöjjön később ő is velem,mert én először még haza kell mennem,néhány ruháért.

-Szia Rebeka!-szólaltam meg.

-Szia!Hát te merre jársz?-kérdezte.

-Be jöttem a városba,haza kell mennem és van egy tervem,de kell a segítséged.

-Mikor és hol találkozunk??

-1 óra múlva a házunk előtt?

-Rendben,ott leszek,puszi!-ezzel lerakta a telefont.

Az út kicsit hosszú hazáig,de itt vagyok.Beléptem a házba,megcsapott az otthon illata,amit már 2 napja nem éreztem,de nem is hiányzott.

-Szia Fanni.Hát te?Rebeka kirakott?-kérdezte anyukám felhúzott szemöldökkel.

-Szia anya!Dehogyis,csak szükségem van pár tiszta ruhára és beszélnem is kell veled.-mondtam kicsit komoly hangon.

-Ugye nem csináltál semmi amit megbánnál?Szemtelenek a One Direction-ös fiúk?-kérdezte aggódóan.

-Nem,velük nagyon jól kijövünk,de hagyd hogy elmondjam.- Niall,szóval Niallel egy kicsit közel kerültünk egymáshoz!De ne gondolj semmi rosszra.

-Akkor,mondd már!!-mondta kicsit idegesen.

-Niall megcsókolt,2-szer is.De hidd el,ő nem olyan,mint a többi vele egykorú fiú.-mondtam halkan.

-Én bízom benned,de Niall-t megkell ismernem,mert benne nem bízom,és tudod,hogy apád kifog borúlni,hogy még csak 15 éves vagy és egy 19 éves fiúval jársz.-mondta anya nyugodtan.

-Még nem vagyunk együtt,még jobban megkell egymást ismernünk ehez és még nem vagyunk teljesen tisztába az érzésseinkkel.Kérlek amíg nem bíztos a dolog apának ne szólj.

-Jól van,gyere ide,bennem megbízhatsz!-és megöleltük egymást.

-Szeretlek!-mondtam.

-Én is!És kérlek vigyázz magadra.

-Jó!De én mostmár megyek,csak szedek pár tiszta ruhát,mert Rebeka vár,ma estére egy kis meglepetéssel készülünk a fiúknak.

Ezzel felmentem a szobámba,siettem.Rebeka már lent várt.

-Szia,na végre!-mondta ölelésre tár karokkal.Mit tervezel?-mondta gyanakvó hangon.

-Szia!Jaj,már megint rosszra gondolsz,az arcodra van írva!

-Akkor mondd el,hogy ne kelljen a saját fantáziám után mennem!-nevetett.

-Szeretnék egy kis bulit,kinn a holdfényben.Benne vagy?

-Benne hát!-mondta örömteli hangon.-Akkor menjünk vásárolni!

Ezel elindultunk,mert még sok mindennel el kell készülnünk.