I.fejezet 19.rész

              Sziasztok!Új résszel jöttem ma.Nagyon köszönjük az új hozászolásokat,számunkra akár egy hozászolástól is szebb a napunk.Nem is szaporítanám a szót itt az új rész.Jó olvasást!


U.i : Ez a rész igazán hosszúra sikeredet reméljük tetszeni fog!
                                                                                         

                                                                                                   Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Sikeresen vissza értünk a  sátrakhoz,de a többiek sehol se voltak.Fanninak adtam egy jelet,hogy menjen be a sátrukba hátha sikerül megijeszteni Niallt ,én meg indultam az enyém,vagyis 'miénk'  felé.Meglepetésemre sehol senki a sátorba,értetetlenül néztem Fannira,mire ő is egy hozzám hasonló tekintete indult Louisék sátrához.

-Itt sincs senki – kukucskált be.

-Ez gyanús nekem – néztem Fannira. – Tuti,hogy terveznek valamit! – szorítottam össze a szemem.

-Szerintem is! – bólogatott . – Van egy ötletem!  - vigyorgott ördögien.

-Hallgatlak! – ültem le az egyik farönkre.

-Majd miután mindenki elaludt,és teljesen biztos vagy ,hogy Harry is alszik,akkor gyere ki,én itt foglak várni

– mondta.

-Ennyi?A terv további részét el sem mondod? – kérdeztem.

-Azt majd megtudod – mosolygott.

-Khm – böktem Fannit oldalba,mivel a fiúk épp az erdőből jöttek ki. Túlságosan csendbe és vigyorogva közelítettek,amit nekem azt erősítette meg ,hogy sántikálnak valamibe.

-Merre jártatok? – kérdeztem.

-Nem a hölgyekre tartozik !– vigyorgot Harry.

-Rendben,a sátorba leszek ha szükségetek lesz valamire – mosolyogtam angyalian majd bementem a sátorba.Próbáltam nem kíváncsi lenni ,hogy mit tervezhetnek,de nem nagyon sikerült.Megfordult már az is a fejembe,hogy talán semmit és ténleg csak ,mondjuk sétálni voltak.Bár ezt a fiúkból nehéz kinézni,mivel mindig jár az agytekervényük valamin.A nagy “gondolkodásba” sikerült el aludnom.

Pislákolva nyitottam ki a szememet és néztem körbe mivel valami nehéz súly ami rajtam van megzavart az alvásba.Alig bírtam mozogni,nem,hogy levegőt venni.Bizonytalan voltam a rajtam tehénkedő mivoltáról ,de miután éreztem perzselő leheletét megbizonyosodtam róla ,hogy egy élőlény.

-Kényelmes vagy – hallottam Harry hangját.

-Harry?Ez neked valami betegség,hogy mindig fel kell keltsél,vagy rám feküdj vagy valami? – háborodtam fel.

-Nem hiszem! – mondta vigyorogva.Megfordult és így a feje pont az enyémmel érintkezett.Éreztem forró leheletét az arcomon,az ajkaink már majdnem súrolták egymást.Már itt a gyengülés határán voltam,de amikor felpillantottam a szemébe a szervezetem felmondta a szolgálatot.Ragyogó szeme  az ajkaim és a szemeim között cikáztak.Nem,nem,nem!Nem gyengülhetek el Harrytől,ragyogóan csillogó szemétől és tökéletes ajkaitól.

-Harry - kérdeztem félve.

-Igen? – csillant fel a szeme.Pár pillanatig még magam se tudtam,hogy képes leszek rá,de azért egy próbát megér.

-Nem ..... NEM MÁSZNÁL LE RÓLAM? – kiabáltam rá.

Ijedten ugrott le rólam a saját részébe.

-Igy már sokkal jobb! – vettem egy mély lélegzetet,pont amikor magához húzott.

-Örülök,hogy egyet értünk! – vigyorgot.

Már megint vörösödni kezdted a fejem.

-Ilyen nincs – mondtam ki véletlenűl – Izé..most mennem kell... – álltam fel hirtelen és kiviharzottam a sátorból.Ahogy kiértem elkezdtem legyezni az arcomat közbe egy pár kedves szó jött ki a számból.Azt hittem,hogy nincs senki kint de amikor meghallotuam,mögülem azokat  a kuncogos hangokat meg bizonyosodtam,hogy tévedtem.

-Fel forrósodot a levegő bent,Beca? – húzogatta a szemöldökét Zayn.

Körbe néztem és mindenki vigyorogva ült a farrönkökön.

-Ez nem igaz! – mondtam és leültem Fanni mellé,aki szintén csak vigyorogva nézett rám.

-Na mi van,Hazza nem bír magával? – nevetett Niall.

-Niall fejezd már be,nem látod milyen piros a feje – vigyorgott továbbra is  Fanni.Komolyan néha nem értem,hogy most mellettem van vagy ellenem.

-Nagyon viccesek vagytok! – vágtam fapofát.

-Na most már ténleg fejezétek be,valaki menjen kihívni Harryt ,mert mindjárt sütjük a szalonnát. – utasította Liam a fiúknak.

Szerencsére amikor Harry kijött már a fejem is az  eredeti színébe pompázott,ám Harry még mindig vigyorogva nézett rám.Kihoztunk egy pár széket,majd körbe tettük őket.Mindenki helyet foglalt csak,én és Harry nem.A sors egymás mellé rakott bennünket amit persze én nem nagyon díjaztam,de Harry annál inkább.

-Na akkor mi lenne ha tűzet is raknánk mivel,így nem hiszem ,hogy lesz szalonna,már pedig nekem kell...MOST – vakargatta a hasát Niall.

-Majd én megrakom! – mondta  Harry.

Már be is sötétedett,de  tűz még nem volt,pedig Harry már minden lehetőt megpróbált.Most éppen két kő csiszolásával csalogatta a tűzet de nem nagyon sikerült neki.

-Ez nem igaz ,hogy nem tudsz tűzet rakni – löktem arrébb. – Zayn,gyújtó – ahogy kimondtam már repült is felém,amit sikeresen el is kaptam – Most figyelj Harry... – szóltam Harrynek és meg igazítottam a fa darabokat,majd a papírokat és egy mozdulattal elértem a tűzet.

-Nem semmi Harry,egy lány jobban megtudja rakni a tűzet,mint te – röhögötz Louis.

Harry nem szólt semmit,csak egy szúrós pillantással díjazta Louis előbbi beszólását.

Elkezdtünk szalonnát sütni na meg persze a kimaradhatatlan pille cukrot.Mindenki elvolt foglalva,a szalonna sütéssel,Fanniék esetében a romantikázással,na meg a pille cukor sütéssel.Én az utóbbihoz tartoztam.Unottan fogtam az egyik kezemmel a süllő félben lévő pille cukrot,a másikat pedig a székem mellet lógattam.Egy kéz settenkedett az enyém mellé majd összekulcsolta a sajátjával.Az ujjaimat bizsergés vonta körül,ahogy a Harry egyre jobban szorítani kezdte.Az erős szorításból,nem tudtam volna kivenni a kezemet,de most először nem is akartam.Miután megbizonyosodott róla,hogy nem veszem el a kezem,enyhített a szorításon,de még mindig erősen ragaszkodott a kezemhez.Ez az este  így telt. Harry végig fogta a kezemet,ő sem eresztette el és én sem akár egy pillanatig se.Néha-néha egymásra nézetünk és csak mosolyogtunk,egyikünk se mondott semmit.Senki sem vette észre,hogy mi éppen mit “csinálunk”,ami szerintem nem is baj.Úgy érzem,hogy holnap egy kiadós beszélgetés vár ránk.Legalábbis ha ő nem kezdeményez akkor majd én.Muszáj lesz megbeszélnünk ,az elejétől a végéig.

-Mi már mennénk aludni,jó éjszakát! – mondta Liam és vele együtt Zayn és Louis távozot.

-Mi is mennénk – mosolygot Niall – Jó éjszakát. – mondta Niall.Fanni még vissza fordult és kacsintva próbál emléleztetni a tervünkre.

-Mi még maradunk? – pillantotam Harryre.Válaszként az ajkait kaptam,amik hevessen az enyémhez tapadtak.Pár pillantig meg csak gyengéden csókolt aztán a gyengédből átment sokkal kővetelöbbé.Levegő hiány miatt elváltunk és csendben néztünk egymás szemébe.

-Rebeka és szeretnék kérdezni tőled valamit..Lennel a barátnőm? – nézett zavartan a szemembe.Tejlesen lesokkalva néztem előre,még fel se fogtam,hogy  mit történt.

-Egyik pillanatba hozzám se szólsz,a másikba meg ,már azt akarod,hogy a barátnőd legyek..Nem értelek Harry – néztem rá kérdően.

-Szóval akkor nee... – kezdet bele a mondatába de én nem hagytam,hogy befejeze.

-Igen – húztam mosolyra a számat.

-Komolyan? – kérdezte.Megsem várva a válaszomat felkapott és pörgetni kezdet,majd újra megcsókolt.

-Nem lenne jó nekünk is pihenni? – kérdeztem elválva ajkaitól.

-Nem is tudom – vakargatta tarkóját – Hagyjam a barátnőmet aludni vagy nem? – tette fel magának a kérdést.Olyan fura volt hallani azt,hogy barátnő,főleg,hogy az a személy én vagyok.Tejlesen belemerültem ebbe a szoba,csak azt vettem észre,hogy Harry előttem legyezi a kezét.

-Hahóó,akkor mehetünk aludni? – kérdezte mosolyogva.

-Jah,persze – mondtam.Derekamnál fogva elindultunk a sátor felé,majd hirtelen megállt.

-A tűzet el kell oltsam,menj csak nyugodtan,mindjárt megyek én is – csókolt meg és elindult visszafelé.Pont kapóra jött,hogy elment,mivel addig én át tudtam öltözni.Mire már visszajött addigra én már a hálózsákomba feküdtem készen.Mosolyogva levette a nadrágját ,majd egy boxerbe meg rövid újjúba befeküdt mellém.A vigyort le nem lehetet vakarni a fejéről,amit én egyáltalán nem értettem.

-Miért vigyorogsz annyira? – kérdeztem.

-Úgy érzem,hogy végre élek. – mondta.

-Hogy-hogy ? – kérdeztem.

-Nagymamám mindig azt mondta,hogy akkor fogok igazából élni ha megteszem azt amitől a legjobban félek – válaszolt.

-Még mindig nem értem. – tettem fel az újjab kérdést.

-Én éppen most tettem meg.Megmertem kérdezni,ha leszel a barátnőm,úgy érzem,hogy jelen pillanatba ez volt a legnagyobb félelmem,hogy nemet mondasz és elveszítelek.– komorodott el a  hangja.-Szeretlek! – csókolt meg. A szememből kicsúszott az első könnycsepp,amit Harry gyengéden lecsókolt.Igaz ,hogy az erdő közepén vagyunk,ami valljuk be nem annyira tud romantikus lenni,de úgy érzem,hogy ennél jobban nem is sikerülhetett ez az este.

-Én is szeretlek! – adtam egy lágy puszit a szájára,majd hozzá bújtam.Lágyan megpuszilta a hajam,majd még jobban magához szorított.Minden egyes érintése perzseli a bőrömet és a csókjai mintha ezer és ezer szúrást hagynának az ajkaimon ami inkább hihetetlenül kellemes érzés,mint sem fájó.Ahogy az elmúlt napokra gondolok,egy hatalmas vigyor terül szét az arcomon.Azt az érzést amikor Harry kimondta a szeretlek szót,még mindig érzem.Átjárta az egész testemet,amit a szívem örökké elraktározott.Gondolat menetemet Harry egyenletes szuszogása zavarja meg.Teljesen elfeledkezve Fanni tervéről merültem én is a csodálatos álom világba,bár szerintem most még az se lehet szebb a jelennél.

*Fanni szemszöge*

Mindenki elment aludni.Hát eddig minden jól alakul.Remélem Rebeka nem felejti el a kis akciónkat.Bebújtam a hálózsákba,de csak annyira,hogy kitudja feltűnés nélkül surranni Niall mellől.

-Jó éjszakát,szerelmem!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Neked is,édes!

Kis idő múlva már félig majdnem aludtam. Niall lassan és mélyen lélegzett,tudtam,hogy most már biztosan alszik.Amilyen csendesen csak tudtam kimásztam mellőle.

A tábortűz parázsa még itt-ott pislákolt,én pedig csak ültem kinn egy farönkön.Vártam,vártam és vártam.Már a szúnyogok az arcomat is támadták és eléggé fáztam is.Rebeka sehol,pedig milyen lelkes volt.Ilyen nincs.Lassan a sátruk felé mentem,de valaki az útban hagyott egy eldobható poharat,amire sikeresen rá is léptem.Na most végem,felkeltem az egész tábort.Valaki horkantott egyet,de nem szólt senki semmit.Végül eljutottam Rebekáék sátrához.Óvatosan próbáltam kihúzni a sátor cipzárját.De amikor kinyílt nem mindennapi látvány fogadott.

Rebeka Harry mellkasán aludt.Na szóval innen fúj a szél!Harry még álmában is molyog,óh,dúl a szerelem-kuncogtam.Harry elkezdett mozgolódni,jobbnak láttam,ha most inkább visszamegyek aludni.

Az a pohár ismét a lábam allá került,msot is megcsörrent egy kicsit,de csak halk levegővételek hallatszottak.Lassan visszamásztam a sátorba.Niall édesen aludt,nem vett észre semmit.Próbáltam elaludni,de nem ment,fáztam egyre jobban.Közelebb bújtam Niallhez aki egyből átölelte a derekam.

-Fázol?!-súgta a fülembe.

-Hát,eléggé!-fordúltam felé.

-Gyere közelebb!-és rakott rám is abból a pokrócból ami alatt ő feküdt.

-Hú,köszi!-másztam kicsit arréb,a takaró allá.Hátat fordítottam neki és ő a derekamat ölelte át és így aludtunk el.

Reggel arra ébredtem,hogy valami csikolja az arcom.Elmosolyodtam és próbáltam kinyitni a szemeim,ahogy kinyitottam Niall csillogó kék szeme tekintettek vissza.

-Jó reggelt!-nyomott egy puszit a számra.-Csinálunk valami reggelit??

-Neked is!Igen!-kuncogtam.

-Vegyél fel valami melegebbet,mert elég hűvös van!-mondta dideregve.-Én már felöltöztem,ahogy tudtam,meg ne fázz!

-Nem hoztam egy tréningfelsőnél melegebbet!-mondtam kétségbeesetten.

-Ha megfelel az én felsőm is,szivesen odaadom!-mondta,majd elővett egy vastagabb felsőt.

-Angyal vagy!Már másodjára mentettél meg a fagyhaláltól!-csókoltam meg.

*Rebeka szemszöge*

Reggel tökéletesen kipihennten ébredtem,annak ellenére,hogy későn feküdtem le.Ahogy kezdtek bevillani a tegnapi történtek hatalamas mosolyra huzodot a szám.Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és szószerint kieestem a sátorból.Nem is kicsi zajt csaptam a huppanásommal és igy sikerült magamra terelni mindenki tekintetét.

Feltápászkodtam a földröl és elindultam a faasztalhoz,ahol már Zayn,Louis,Liam és Fanniék reggeliztek.Zaynék mosolyogva,már-már vigyorgva néztek rám,ami kezdted zavaró lenni.

-Miért vigyorogtok úgy? – néztem gyanús tekintettel rájuk.

-Hallotunk ám este mindent - huzogatta a szemöldökét Louis.

-Rebeka,nem akarsz semmit se megosztani velem? – kérdezte Fanni.

-Gondolom a fiúk már elmondták a saját verziójukat,de én is elmondom – ültem le az egyik székre.- Harryvel együtt vagyunk,de bővebben majd elmesélem,később – mosolyogtam. 

-Komolyan,hát ez csodás !– ölelt meg.

-Úgy viselkedsz,mint a nagyi! – fintorodtam el. – Csak ő szokott ilyes fajta gratuláciokba kezdeni.- nevettem

-Nem is viselkedek úgy! – szorította össze a szemét. – Különben ma be kell menjünk a városba,aztán jövünk értetek.

-Remélem minden jól sikerül! – simitotam meg a válát.

-Én is – mosolygot.

Mindenki elkezdted beszélgetni különböző jelentéktelen dologról.Én éppen Louissal beszéltem a répa termeléssel kapcsolatba valamin,amikor valaki hátulról megcsókolt.Gondoltam,hogy Harry volt,úgyhogy vissza csókoltam.Jelen pillanatba csak a szájával és Harryvel voltam elfoglalva,nem nagyon érdekelt,hogy milyen beszólásokat fognak mondani ezek után a többiek.

-Jó reggelt – szakította meg a csókunkat.

-Neked is – mosolyogtam.

Egy pár pillanatig még mi voltunk a fő attrakció ,aztán mindenki tovább folytatta a reggelijét.Senki nem mondott semmit,viszont egy idő után hallani lehetett valaki szipogását.Körbe néztem és megakadt a szemem a szipogó Louison.

-Mi a baj Boo Bear? – biggyesztettem le az ajkam.

-Az a szemétláda megcsalt! – mutatott Harryre – Pedig én teljes szívemből szeretem.Hát ezt érdemli egy ilyen törékeny lány mint én?  - törölgette szemét,amire mindenki hangos nevetésre tört.

-Boo Bear,tudod,hogy téged szeretlek csak,a te helyedet senki se veheti el! – küldözgeted puszit neki Harry.Louis szerencsésen lenyugodott és már a második megszakítással de tovább folytattuk a reggelit.

-Rebeka... – nézet rám Fanni – Nem hoznád el a telefonom a másik asztalról? – pillogott.

-Miért pont én?Niall nem tud érte menni? – pillantotam az ír fiúra,aki hevesen pakolta magába a reggelit,teljesen kizárva a külvilágot.Louis,Zayn és Liam egymás szájába dobták a zabpehelyeket,Harry meg engem figyelt csillógó szemmekel.

-Megyek..-álltam fel lustán.

Egy pár lépésnyit mentem a másik asztalhoz, és ahogy vissza fele mentem ,változást láttam:Harry már nem a saját helyén ült hanem az enyémen.

-Az az én helyem volt – mondtam– De nekem mindegy megyek akkor a másikra. – indultam volna tovább,de Harry az ölébe húzott.

-Itt van a te helyed – suttogta a hajamba.

-De aranyosak – ordítozta teli szájjal  Niall.

-Igen Niall,de nekünk most már menünk kéne,majd eszel még nálunk! – állt fel felé Fanni.

-Hát akkor megyek,de először..- mondta és egy utolsót markolt a zabpehelybe.

-Niall azt nehogy bemerd vinni a kocsiba! – ordítozott Harry.

-Késő bánat !– mondta Niall és beszállt a kocsiba.

-Niall ha az egész kocsi mocskos lesz,az a te hibád lesz. – sziszegte Harry.

Niall még egyet hátra pillantott,majd szándékosan a zabpelyhes kezével kedzett integetni nekünk,ezzel még jobban felhergelve Harryt .Nevetnem kellet amikor erre a két idiótára gondolok,ahogy veszekszenek,minden apróságon.Az a legjobb,az egészbe,hogy ők az én és Fanni idiótáink és teljes szívűnkből szeretjük őket ,ahogy ők minket