I.fejezet 18.rész

     Sziasztok!Mivel összegyűlt egy pár kommi így meghoztuk az új részt.Reméljük tetszeni fog és jó olvasást!

                                                                                           Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Bizonytalan voltam Harryvel kapcsolatban,de ahogy mondta Fanni is,muszáj tisztázzuk a történteket.Teljesen össze vagyok zavarodva.Egyáltalán nem értem Harry viselkedését,sőt néha még a saját tetteimmel sem vagyok tisztában.Igazítottam egyet a ruhámon és elindultam Harry szobája felé.Az idő egy végtelenségig tartott amíg a szobájához értem.Mély levegőt vettem és határozottan kopogtam az ajtón.Fanni  biztos büszke lenne rám,hogy végre kopogtam.Pár pillanat múlva Harryvel találtam magam szembe,aki úgy látszik épp készül valahova.

-Beszélhetnénk? – kérdeztem.

-Most sajnos nincs időm,de később majd tudok – mosolygott és elindult lefelé.Egyáltalán nem értettem.Még jobban össze voltam zavarodva,mint eddig.Mégis hová mehet,hiszen nem ismer senkit a városból.Gondolat menetemből a kocsi motor zaja zökkentet ki.Muszáj beszélnem valakivel.Elindultam Zayn szobája felé.Kopogtam egyet és a választ nem megvárva rontottam be a szobába.

-Szia – mosolyogtam.

-Szia – mosolygott vissza az erkélyről.

-Történt valami,picúr? – kérdezte.Háth igen picurnak szólított ami még számomra is ismeretlen okból.

-Ami azt illeti,igen – hajoltam ki az erkélyen. – Akartam beszélni Harryvel,mivel az utóbbi időben sok minden történt amire nem kaptam magyarázatot.Az előbb voltam nála és lerendezte azzal,hogy ő most el kell menjen valahová és majd később beszélünk. – sóhajtottam fel – De ha ő így akkor én is! – fordultam szembe vele.

-Nem tudom mi a baja lehet,de ha gondolod beszélek vele – mondta.

-Harrynek van barátnője? – tettem fel azt a kérdést amit már magamba rengetegszer.

-Tudtunk szerint nincs! – csóválta  a fejét – Mindig mindent megoszt velünk,úgyhogy nincs mitől félj. – mondta.

A számat egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el.Pillanatnyilag megnyugodtam de még bizonytalanság is lakozott bennem.Amíg Harry  nem kezdeményez beszélgetést addig én sem,még ha bele is rokkanok.

-Holnap áll a sátorozás nem? – kérdeztem fülig érő mosollyal.

-Felőlem igen! – mondta.

-Oké akkor gyere le 5 perc múlva és megbeszéljük a többiekkel is – mondtam és elhagytam a szobát.Mindenkihez bekopogtam,hogy legyenek szívesek lefáradni pár pillanatra.Szerencsére senkinek se volt fontosabb dolga ezért pár pillanat alatt már mindenki a nappaliba volt.

-Szóval,akkor holnap sátoroznik megyünk ,nem? – kérdeztem.

Mindenki egyet értően bológatni kezdet.

-Reggel 9 órakor mindenki az előszobában fog sorakozni és onnan indulunk,ezért most este mindenki bepakolja a cuccait,nem fogunk reggel szerencsétlenkedni – vázoltam fel a mai napot.

-Lányok mi szeretnénk mondani valamit! – állt fel Liam – Szóval mi pénteken vissza utaznánk a barátnőinkhez ha ez nem baj!– tördelte az ujjait.A tekintetébe egy kis félelmet vettem észre bár nem értem,hogy miért.

-Persze ,menjetek csak nyugodtan! – mosolyogtam. –Teljes mértékbe  megértelek benneteket.De különben ki marad? – kérdeztem.

-Egyértelműen Niall....meg Harry – mosolygott Louis.

-Harry! – suttogtam.– Én felmegyek a szobámba,Fanni tudod ,hol vannak a sátrak,majd segíts a fiúknak eltájékozódni! – mondtam neki és felfelé vettem az irányt.

Harry marad.Minek is?Biztos lenne fontosabb dolga,minthogy itt maradjon.Niallt megértem, de Harryt?Na de mindegy,úgy fogok viselkedni vele ahogy ő  velem.Mától nem érdekel,hogy mit csinál,mikor és kivel.Elkezdtem bepakolni a cuccaimat egy kisebb börőndbe.Minden fontos dolgot beleraktam,előszedtem a matracot,a hálózsákot,az egyik sátrat ami az én szobámba van.Próbáltam nem arra gondolni,hogy egy éjszakán keresztül Harryvel kell osztozkodjak  egy sátoran és egy matracon.Másfél óra alatt már sikeresen betuszkoltam minden cuccomat.Twittereztem és zenét hallgattam még  egy fél órát,amiútán elindítottam a tv-t.Semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból,egyszerűen magányra van szükségem.Persze ilyenkor a tv-be nem megy semmi érdekes,ezért nem sokáig tartott amég sikeresen elaludtam.  

Reggel valami csikizni kezdte az arcomat,majd az orromat.Lassan kinyitottam a szemem,mivel már valaki kihúzta a sötétítőket.Meglepetésemre Harry vigyorgó arcával találtam magam szembe.Próbáltam nem adni semmi jelet annak,hogy mennyire zavar az amit napok óta csinál,és én is mosolyra húztam a szám.

-Jó reggelt !– nyújtózkodtam.

-Neked is !– feküdt mellém. – Ahoz képest,hogy tegnap jól kiosztottad a többieket,hogy 9 órakor indulunk,te aludtál  a legtöbbet! – ölelt magához.

-Mi? – ültem fel hirtelen – Hány óra? – kérdeztem.

-Nyugi csak vicceltem,még csak fél 8 – mosolygott.

-Akkor is,már készülnünk kellene – mondtam.

Nem válaszolt semmit csak a mellkasára húzott,amivel mégjobban összezavarítot,na meg persze zavarba is hozott.Manapság már ahogy hozzám ér olyan piros leszek,mint egy paradicsom.Próbáltam úgy feküdni,hogy ne lássa de a sors nem nekem kedvezett.

-Már megint zavarba jöttél! – hallotam édesen mosolygó hangját.

-Nem,nem jöttem zavarba,nem akarom növelni az egódat,ígyis hatalmas– nevettem.

-Mi?Ez nem is igaz – kezdett el csiklandozni.

Elkezdtem ordítozni ahogy bírtam,mivel világ életembe csiklandós voltam.Egy szimpla érintés is a testem bármelyik részére katasztrófát indíthat el.Véletlenül oldalra fordultam és ezzel sikeresen leestem az ágyról,magammal húzva Harryt.De ő itt sem állt le,tovább végezte dolgát.Elég fura helyzetbe kerültünk:én a földön feküdtem,míg Harry a csípőmön ülve csikizett ahol ért.

-Elég volt !– ordítottam és egybe nevettem is egybe.

De Harry csak gonoszul mosolyogva csikizet tovább.

-Rebeka mi ez az ordítozás? – nyitott be Fanni a többiekkel.

-Hhhh-arrr-rryy – dadogtam.

A többiek csak szemöldök húzogatva és mosolyogva figyelték a kínzásomat.

-Harry elég volt – szólt Liam.

-Megmentőm – öleltem meg Liamet miután Harry méltoztatot leszállni rólam.

-Már 8 óra,ideje készülni – szólt idegesen Fanni.

-Ha kifáradnátok a szobámból készülők – mosolyogva tereltem kifelé őket.

-Később mesélsz! – bökött meg Fanni.

-Oké – tereltem ki sikeresen mindenkit.

Gyorsan lezuhanyoztam,felöltöztem ,aztán a böröndjeimet   a lépcső elé raktam.

Bezártam az ajtómat,majd elkezdtem lelökni a böröndjeimet a lépcsőkről.Hát bevallom nem kis zajt csapott és sikeresen mindenkit a lépcső elé tódítottam.

-Rebeka,te meg vagy zavarodva?– kérdezte egy fakanállal a kezében Fanni.

-Nem volt ki segítsen! – bigyesztetten le az ajkaimat.

-Ha szóltál volna ennek az erős embernek – mutogatott Harry magára – Akkor nem lett volna erre szükség! – húzta ki magát.

-Te meg az erő?  -néztem rá felhúzott szemöldökkel – Ugyan már Harry, messze jár még tőled ez az erő. – mondtam tök komolyan de a szám sarkában ott bujkált egy mosoly.Lesétáltam a lépcsőkön és figyelmet se véve Harryről tovább mentem a konyhába,hogy igyak valamit,enni szerintem már csak ott fogok.

-Mehetünk? – kérdezte Fanni.

Mindenki egyet értően bólogatott majd elindultunk a kocsi felé.Nem tudom,hogy mi lesz ebből a kempingezésből de,hogy semmi jó az is biztos.

*Fanni szemszöge*

Rebekába mégis mi üthetett?!Reggel Harry  rajta feküdt és csiklandozta?Akkor most beszélt vele vagy nem?Louistól megtudtam,hogy Hazza elég korán kimászott mellőle.Szóval még félig Rebeka mellett aludt..érdekes,de mindent kifogok deríteni.Minden cuccot összeszedtünk és kimentünk a kocsihoz.Hát az út nem volt valami rövid,hiába a közelben van az erdő.Liam vezetett,csak ő vállalta el.

-Most merre tovább 2 irány van?-vakarta a fejét Liam.

-Na várjatok!-szólt Rebeka és elővette a térképet.

-Lányok,bíztos a környéken éltek kb. 17 éve?-nézett ránk Zayn.

-Hát persze,de eddig még az utat sem figyeltük,valaki mindig kivitt minket az erdőig!-mondta Beca.

-Akkor most Beca tudjuk mere kell menni vagy kisorsoljuk?-kérdezte Liam türelmetlenül.

-Várjatok,gondolkozzak!-mondtam és elkezdtem törni a fejem.

-Hahó,még ma megtudod,vagy tábort ütünk az út szélére?-lökött oldalba Lou.

-Megvan,balra egyenesen!-válaszoltam és mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott.

Na jól kezdődik,azt se tudjuk merre kell menni.Remélem a fiúk tudnak sátrat építni,mert mi Becával egyszer próbálkoztunk és az is kész szenvedés volt.

-Na szerintem itt is vagyunk!-mutattunk Rebekával egyszerre az erdő felé.

Kiszálltunk az autóból és mindenki lefoglalta a saját területét.

-Akkor mindenki ügyködjön a saját sátrán!-osztotta ki Rebeka a sátrakat.

-Na akkor lássunk hozzá!-szólalt meg Niall.

-Oké!Építettél már valaha sátrat?-kérdeztem.

-Talán egyszer,de akkor elég jól sikerült,fél nap alatt megvolt!-nevettünk fel.

-Bíztató!

Kis ideig mindenki csak nézte a sátor darabjait,de közben a 3 fiú:Liam,Lou és Zayn már félig készen voltak.

-Fanni,ehez van útmutató?-kérdezte hallkan Nialler.

-Van,nézd csak!-nyomtam a kezébe a használati utasítást.

-Angyal vagy!-nyomott egy puszit az arcomra.

Na útmutatóval sikerült 1 óra alatt felhúzni a sátrat.A 3 fiú kész volt,mi is,de Rebekáék még sehol semmi.Harry nagyon próbálkozott,de semmi.

-Hahó!Na most mutasd meg milyen erős vagy!-dörgölte Beca Harry orra allá a reggel történteket.

-Kérlek ne most Beca!Koncentrálnom kell!-fokuszált Hazza a sátor szétszórt darabjaira.

-De szerencsétlen vagy!Itt a használati utasítás is,meg minden és akkor se megy!-mondta Rebeka kicsit feszülten.Na most kell közbelépnünk.Megbillentettem Niall karját,és azonnal megszólalt.

-Mi segítünk!-ajánlotta Nialler.

-Megoldom,19 éves vagyok,nem fog ki rajtam egy sátor!-mondta Harry idegesen.

-Volt elég időd,mégsem ment!-nevetett fel Louis.

Liam és Zayn egy szúrós pillantást vetettek Lou-ra és Harryre.

-Na jól van!De megtudtam volna csinálni magam is!-mondta.

-Szállj le a magas lóról Styles!-rivallt rá ismét Louis.

Segítettünk a mi kis kétségbeesett Hazzanknak is.Hamar felépült az ő sátruk is.

-Na akkor most egy kis pihenő!-mondta Rebeka és mindenki kipakolta amit hozott a táborhely mellett lévő asztalra.

Lassan mindenki kipakolt és elvonult a sátorba.

-És mi a mai program?-kérdezte Niall hozzám bújva.

-Szerintem aki akar mehet az erdőbe sétálni,aztán este sütögetés és tábortűz.Eddig jó?-kérdeztem.

-Veled minden!-csókolt meg.-Szeretlek!

-Én is téged,és köszönöm hogy itt maradsz!De még meddig?-néztem rá félve.

-Ameddig az időm engedi!Szeptembertől kezdjük felvenni az új albumot!Még 2 hét.-szomordott el ő is a végén.

-Nem akarlak elveszíteni,ugye tudod?-mondtam enyhén mosolyogva.

-Én sem akarlak!-majd amilyen szenvedélyesen csak tudott megcsókolt.

-Fanni!!Jösz séltálni?-már megint a legjobb pillanatban jött Beca.-Hú bocsánat megint!

-Semmi baj!-legyintett Niall-Menj csak ha akarsz!-és egy gyors puszit adott.

-Rebeka!!Már megint!-nevettem fel kimászva a sátorból.

-Bocsi na!-mondta boci szemekkel.

-Semmi baj!

-Na fiúk mi elmentünk sétálni,addig ha lehet ne gyújtsatok fel semmit!-kíálltotta Rebeka,de választ nem kapott.

-Mi volt az a reggel Harryvel?-tértem egyből a lényegre.

-Tudtam,hogy azt akarod kérdezni!-nevetett.

-Szóval?-néztem rá kérdően.

-Arra kelltem fel,hogy az arcomba vigyorog!Azzal ijesztett meg,hogy már elmúlt 9,de még csak fél 8 volt.Hírtelen magához húzott és persze ismét zavarba jöttem!Ami persze neki nagyon tetszik.És elkezdett csikizni,aztán én leestem az ágyról,amilyen szerencsétlen vagyok.És hát elég kellemetlen  helyzetben nyitottatok be.

-Hát,igazán félreérthető volt!Annyíra sikítottál,nem tudtuk mi lehet!-nevettem fel.-De beszéltél vele?-tereltem komolyra a szót.

-Nem!A tegnap olyan hírtelen elviharzott amikor bementem hozzá,készült és elment.Annyira furcsa volt.Ugye nincs senkije vagy haragszik?-kérdezte szomorúan.

-Nincs oka haragudni,és szerintem nincs senkije.Biztos nincs,itt a városban senkit nem ismer!-mondtam bíztató mosollyal.

-Ma muszáj lesz beszélnünk!

-Egyet értek!-öleltem meg.

Hamar elrepült az idő,kezdett hűvösebb lenni.

-Ideje vissza menni!-mondtam és elindultunk vissza a táborhelyhez.-Remélem még mindenki egyben van!-nevettünk fel.