I.fejezet 8.rész

     Hát sziasztok!Már nagyon rég nem “találkoztunk”,amit nagyon sajnálok.Oka is van annak,hogy  nem tudtam hozni rendszeresen az új részt.Sajnos a számitogépem nem nagyon akkart elindulni,tehát hétfőn elküldtük,hogy javitsák meg,és csak mára tudtak megcsinálni.Tehát én nem tudtam felteni semmiféle képpen a részt.Fanni se,mivel ő elment táborba ami hétfőig tart.De mivel már 3 rész lemaradásunk van,szombaton is várható egy új rész meg vasárnap is!Remélem,hogy ezzel nem veszitjük el a feliratkozokat meg a rendszeres hozzzászolásokat.Jó olvasást kivánok! 

                                                                                            
                                                                                         Beca x.

*Rebeka szemszöge*

Már vagy 3 órán át vásároltunk,de engem már szoritott az idő.Megbeszéltem Harryvel ,hogy 4 óra fele elmegyünk biciklizni.Felfedező kedvébe volt és megtalálta nagymamám és nagypapám régi biciklijét,aztán meg eldöntötte hogy ő velem fog menni biciklizni.

-Fanni ,én  késébe vagyok ,úgyhogy most hagylak de találkozunk otthon – mondtam

-Oké,de hova mész?- kérdezte

-Harryvel biciklizni – mosolyogtam.

-Randi? – huzzogata a szemöldökét.

-Dehogyis,megtalálta nagyiék régi biciklijét és kerékperázni van kedve,azért hivot engemet mert az egyik rózsaszin a másik meg kék és egyik fiú se menne a pirossal..Gondolom - nevetvem.Magam sem tudom,hogy tudtam ilyen hülyeséget kitalálni.

-Jólvan menj csak. – mosolygot.

Kb. fél óra múlva már otthon is voltam.Harry azt mondta ha megérkeztem menjek a hátsó kertbe ő ott lesz.Elindultam arra felé de megvoltam győzödve ,hogy tuti elfelejtette.Lám-lám de nem,ott állt neki támaszkodva az egyik biciklinek.Amikor meglátott moslyogva jött felém.

-Mehetünk?- kérdezte.

-Persze – mosolyogtam –Különben van már úti terved? –kérdeztem

-Nincs,de gondoldtam,hogy mivel te már itt laksz majdnem 17 éve biztos tudsz valami jó helyet ahol tudunk biciklizni – mondta

-Háth mondjuk mehetnénk a közeli erdő felé – tettem fel az ötletet.

-Oké – mondta.

Elindultunk kifelé,majd jobbra kanyarodtunk és elindultunk az erdő felé.Egy ideig csend uralkodot rajtunk,némán bicikliztünk egymás mellet.

-Szerinted a korkülönbség számit a kapcsolatokba? – kérdezte.Valójából meglepet a kérdése de azért elkezdtem gondolkozni a válaszon.

-Szerintem egy kapcsolatba csak az számit ,hogy szeressék egymást a többi mint a korkülömbség a nem annyira  fontos,persze ez az én véleményem de szerintem te is egyet értesz,nem? – kérdeztem vigyorogva

-Hogy érted? – ráncolta össze a homlokat,de a szája végébe ott bújkált egy mosoly.

-Háth ott volt Caroline,ő és te közted is volt 16 év,gondolom  te már csak tudhatod – mondtam.

-Carolinnel sose volt komoly kapcsolatom csak egy ilyen barátság –extrákkal . –mondta

-Jah értem – nevettem fel.Igazából én se tudtam mi ezen a nevetni való de úgy éreztem hogy szükségem volt rá.

-Na most  mi van? –fordult felém teljes testével ami a bicikliről egy picit nehéz.Nem vette észre ,hogy pont egy tó mellet megyünk ,egy szempillantás alatt beelesett kerékpárostól.Azt se tudtam hogy sirjak vagy nevessek,de én inkább az utóbbit választottam.Lassan már a földön feküdtem a nevetéstől de ő még mindig kapálozott.Lassan kezdtem kételkedni abba a megérzésembe,hogy tud úszni.

-Rebeka,segits nem tudok úszni.- megkaptam a kérdésemre a választ de nem tudtam ,hogy mit csináljak.De ismét a jó énnem győzött.Kinyujtottam a kezem hátha igy sikerül neki kikapálozni de a kis szemétláda behúzott a vizbe.Ahogy már én is közelebb megismertem a tavat megállapitottam ,hogy nem is olyan mély.

-Én még segiteni akkartam és te megbehuztál,szemétség volt tőled  – mondtam szembrebbenés nélkül és olyan komolyan  ahogy csak tudtam .

-Csak egy kis viz,nem lesz semmi bajod tőle – mondta nevetve.

Csak most vettem észre hogy a jobb karomon egy elégé hosszú karcolás volt.

-Még is karcoltam magam – mondtam és a karcolásomat vizsgáltam.De ekkor Harry ellém lépet és gyengéden megpuszilta ott ahol a karcolásom volt.

-Most komolyan? – kérdeztem – Ez a varázs puszi, hogy elmúlik általába csak anyukáknál szokott használni,de jó próbálkozás -  mondtam és a  part felé kezdtem menni.

Szerencsésen kiértünk a partra.Én a ruhámat próbáltam kicsavarni a viztől ő meg a biciklijét halászta ki a vizből.De még mindig nem értem ,hogy lehet valaki olyan szerencsétlen ,hogy belesik egy tóba biciklistől mindenestől.Mondjuk ez Harryre vall,de ettől ő aranyos.

-Szerintem menjünk haza – mondta nevetve.

-Most miért nevetsz igy? – kérdeztem tőle összeszoritott szemekkel.

-Úgy nézzel ki mint egy ázott kutya. – vigyorgot.

-Háth köszi – fogtam meg a biciklimet és elindultam hazafelé.

-De egy aranyos és gyönyörű ázott kutya. –mondta alig hallhatóan.Úgy tettem  mintha nem figyeltem volna ,de az utolsó szó nagyon is elgondolkoztatott.Csak ez járt a fejembe amikor hirtelen valaki mellém jött.

-Úgye nem haragszol?- kérdezte

-Hát lássuk csak,belehúztál a vizbe és ázott kiskutyának hivtál ,nem egyáltalán – mondtam kissé ironikusan.

-Na kérlek – pislogott nagyokat.

 -Jólvan na –mondtam és mélyen a szemébe néztem.

-Akkor egy béke ölelés – mondtam és széjjel tárta karjat.Szorosan megölteltem és mélyen beszivtam bódito illatát.Annyira kellemes illata van,egyáltalán nem hasonlit a többiekéhez.Még egyet szivtam majd elengedtem.Pár pillanatig még egymást figyeltük.

-Szerintem siessük ,mindjárt sötétedig és kezd hideg lenni  - törtem meg a csendet.

 -Rendben menjünk- mondta.

Harry szinte az egész utatt végig mosolyogta,mint egy vadalma számomra  ismeretlen okoktól kifolyólag.

Lassan a házhoz értünk szerencséknre már mindenki kint volt a kertbe igy senki se tudot kérdezősködni,hogy mitől vagyunk csuromvizesek.

-10 perc múlva talalkozunk – mondta

-Rendben – mosolyogtam.Mégegyszer rám mosolygot majd elmentünk készülödni,hogy csatlakozhasunk mi is a többiekhez.