I.fejezet 13.rész

                         Sziasztok!Meghoztam a 14. részt.Nagyon köszönjük  a kommikat és a 10 feliratkozót.Reméljük,hogy fog tetszeni ez a rész is.Jó olvasást és további szép napot kivánunk!

                                                                         Beca x.

Egész este „soha többé nem látod” hangok csengtek a fülemben.Ez nem fog megtörténni.Letöröltem könnyeim és elindultam kifelé,nem akarok itt egy percig sem tovább maradni.Reméltem,hogy észrevétlenül kijutok.De nem így lett.

-Hova-hova?-szólt apám karba tett kézzel.

-El innen!-mondtam határozottan.

-És mégis hova?Egyenesen Niall karjaiba és vele együtt Londonba?-mondta mérgesen.

-Talán!

-Akkor menj,ha te boldog leszel.Csak majd ne gyere hozzám sírni,ha ott hagy!-mondta az ajtó felé mutatva.

-Ilyet teszel a lányoddal!Az EGYETLENNEL. - mondtam vissza se nézve.

Tudom,hogy reggel amikor felkel,ő is és én is megbánjuk ezeket a szavakat,de most nem,most minnél hamarabb el kell jutnom Rebekáig.

Egyedül,a sötétben éjjel,ahol még a halott sem jár.Úgy siettem,ahogy csak tudtam.De végre ide is értem.Nem csengettem,tudtam,hogy van egy kulcs az egyik virágtartó mellett,kivettem és azonnal az emeletre futottam,hiszen lent már nem volt senki.

Rebeka szobájába mentem.

-Fanniii!Te itt?Hogy?Az éjszaka közepén?-ölelt meg.

-Rettentően összevesztem apámmal!Olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez,szerintem holnap reggelre mindketten megbánjuk.Az elején még azt hittem megérti meg minden,de ezután már szinte ő küldött el,egy percig sem akartam ott maradni tovább.Niallt szeretem.

-Nyugodj meg kérlek,de Niall tudja,hogy itt vagy?És anyukád?-kérdezte aggódva.

-Egyikőjük sem,anyát reggel felhívom,Niallnek csak reggel szóljunk.Rendben?

-Ahogy akarod.Itt alszol velem?

-Igen!És köszi mindent!-öleltem meg.

-Igazán nincs mit.

Nem voltam a legnyugodtabb,de próbáltam elaludni.Csak Niall járt az eszembe.Fél álomban lehettem,amikor csörtetést hallottam a folyosón,gondoltam,csak valamelyik fiú mászkál és nemtud aludni.De kis idő elteltével megszüntek a zajok.Ismét majdnem álomba merültem,amikor Liam hangját hallottam meg átszűrödni a falon.Rebeka rémülten felült.

-Mi van itt?-kérdezte álmosan.

-Nem tudom,én eddig még nem aludtam,eddig csak a folyosón hallottam csörtetést,de mostmár Liam hangját is hallom.-mondtam neki.

-Mindjárt megtudjuk mi van!-állt fel az ágyról.-Jösz vagy maradsz?

-Megyek!Talán valami baj van!-álltam fel én is.

Gyorsan a mellettünk lévő szobába mentünk.Niall és az én szobámba.Mikor beléptünk a szobába azt láttuk,ahogy a fiúk az agyán ülő Niall körül állnak és a teljesen kikészült Niall vigasztalják.Azonnal odaszaladtam hozzá.

 *Niall szemszöge*

A fiúk mindig is mellettem álltak,amikor valami baj volt,de ilyen rosszul még sosem éreztem magam.Nem tudtam mit csinálhatnék,így a fiúkat hívtam át a szobában.Liam rögtön próbált megnyugtatni,de nem sikerült.Nekem csak Fannira van szükségem.Amikor hallottam,hogy nyíllik az ajtó arra sem néztem,nem akartam,hogy Rebeka is engem sajnáljon.De hirtelen egy ismerős kéz ölelt meg.El sem hiszem.

-Fanni!De jó,hogy itt vagy!De hogy?-öleltem és csókoltam meg.-Nem is az a fontos,hanem az,hogy itt vagy.

-Na mi mentünk!-szóltak a többiek egyhangúan.

-Hát tudod,apámmal nagyon összevesztem,sok rosszat vágtunk egymás fejéhez,azt mondta,ha én boldog leszek melletted akár el is költözhetek!De számomra mind ketten fontosak vagytok,nem várhatja el,hogy válasszak az apám és a szerelmem között.

-Ez igaz,de én akkor sem akarom,hogy én miattam össze vessz a családoddal.-mondtam mélyen a szemébe nézve.

-Minden rendben lesz!-mondta,de a szemei mégis könnyesek voltak.

-Ahogy mondtam:Örökké szeretni foglak!-talán túl nagy szavaknak tűnik még ennyire az elején,de igaz.

-Én is szeretni foglak!-mondta majd megcsókoltam és egymás karja közt aludtunk el.

Nagyon rossz volt,az a tudat,talán csak pár órára,hogy örökké elveszíthetem.

*Rebeka szemszöge*

Reggel végre kipihenten ébredtem,örültem,hogy végre minden rendben van és se Niallt se Fannit nem látom szomorúnak.Elvégeztem a reggeli teendőimet majd lementem reggelizni.

-Jó reggelt – mondtam nem figyelve arra,hogy ki ül a konyhába.

-Neked is – válaszolt egy rekedtes hang.

Hirtelen megfordultam a hang felé és Harrynek ütköztem ,az ő kezéből a narancslé egyenesen a felsőmre borult.

-Bocsi ,nem akartam – mentegetőzött.

-Semmi gond,én fordultam meg hirtelen – mosolyogtam – Megyek és lecserélem. – mondtam.

-De ugye a randi még áll? – bizonytalanodott el.

-Persze  - válaszoltam.

-7-re legyél kész.– mosolygott huncutul.

-Oké – mondtam és felsiettem az emeletre.

Egyenesen Fanni szobájába mentem,nálam kopogás nem létezik úgyhogy egyenesen berontottam a szobába.Sajnos egy elég rossz pillanatot kaptam el,Fanni és Niall az ágyon élvezték egymás társaságát.Amilyen gyorsan kinyitottam az ajtót ugyanolyan gyorsan zártam is be.

-Bocsi – kiáltottam és bementem a saját szobámba.

Az ágyra dobtam magam hiszen még csak fel 12 volt.Felléptem twittere visszakövettem pár embert,hallgattam egy kis zenét sőt még olvastam is,ami nálam ritkán szokott előfordulni,hogy önszántamból olvasok.Még csak fél 4 volt,úgyhogy lepihentem egy kicsit.Egy pár pillanat alatt már az álomba szenderültem.Álmomból megébredve halk suttogásokat hallottam az ajtó felől.

-Vajon mikor fog felkelni? – hallottam meg Liam hangját.

-Nem tudom de addig jó amíg alszik,úgyis még csak fél 6  - mondta Louis.

„Addig jó amíg alszik?”

Vajon mit csináltak,hogy jó ha alszok.Egy ideig még teszem azt ,hogy alszok hátha kiderül valami.

-Milyen békés amikor alszik – hallottam Zayn mosolygós hangját.

-Békés nem békés,nem szabad,hogy hagyjuk ,hogy kinézzen az ablakon  - mondta határozottan Liam.

-Igyvan – társult hozzá Louis és Zayn.

Már nem bírom tovább,muszáj megtudnom mi folyik itt.

-Miért nem szabad kinéznem az ablakon? – kérdeztem tőlük.

Ijedten rám kapták tekintetüket,majd egy darabig csak néztek, de amikor felálltam az ágyról és az ablak felé mentem megtörték a csendet.

-Háth...izé..Liam miért is nem szabad kinézzen? – vettet Zayn egy könyörgő pillantást Liam felé.

-Háth azért,mert Fanni meg Niall ott nyalják-falják egymást a kertbe és nem egy szép látvány ahogy majdnem elnyelik egymást – bólogatott a három fiú.

-Hát ez nem volt elég meggyőző  - mondtam és az ablak felé mentem.Már majdnem ott voltam de valamelyik fiú rám ugrott.

-Nem nézhetsz ki – mondta Louis.

-Ezt még megbánod,Louis.Megbánod !– mondogattam – Elveszem az összes répáidat és ...majd még kitalálom,hogy mit csinálok velük és ne is probálkozz,tudom ,hogy a zokniadba rejteted őket! – tettem hozzá.

-Neee!Csak a répáimat neee !– orditozot Lou.

-Dehogynem! – rögöttem ördögien.

-Elég legyen !– álitott minket fel Liam – Rebeka neked nem randira kéne menned? – kérdezte.

-Úr Isten a randi – kiabáltam és egyenesen a mosdóba szaladtam.Amilyen csak gyorsan tudtam megfürödtem .Amikor kiléptem a fürdőből szerencsére már senki se volt bent.Még csak negyed 7.Rendben,kész leszek 7 óráig.A hajamat megszárítottam türelmesen,majd a szekrényem elé álltam.Egymás után dobáltam  a ruháimat,az ágyon már egy valóságos ruha piramis állt és a szekrényeben is már alig volt egy pár ruha.A szekrény aljában találtam egy baba rózsaszín szoknyát ami nagyon tetszett.Mellé találtam egy kötött pulcsi szerűséget mai tökéletesen illet hozzá,elővettem egy övet a kis szoknyához és elkezdtem öltözködni. Harry nem mondta ,hogy mibe öltözek ezért a ruha ami rajtam volt,szerintem tökéletesen illik egy “első randihoz”.Nem sminkeltem ki magam,általába nem szoktam ezért csak egy kis szájfényt használtam.Volt még időm ezért begöndőritettem a hajamat.Pont mire kész lettem kopogtattak az ajtónál.

-Jöhetsz – ordítottam a fürdőből.

Hallottam ahogy az ajtó kinyílik és valaki a fürdő felé jön.

-Gyönyörű vagy – hallottam Harry mély hangját.

-Köszönöm – mosolyogtam.

-Mehetünk? – kérdezte.

-Persze – mondtam.

Harry a zsebébe kotorászott és egy fekete kendőt vett elő.

-Nane – mosolyogtam – Ez az amire gondolok? – kérdeztem.

-Fordulj meg – mondta.

Megfordultam majd ő  óvatosan bekötötte a kendővel a szemem.Elindultunk kifelé minden lépésnél segített,a lépcső kisebb-nagyobb gondokat okozott de megoldottuk.Még mentünk egy picit majd megálltunk.Lassan levette a kendőt.Ami  a szemeim előtt voltak hát az hihetetlen.Egy nagy pléd volt kiteritve a fák között amiken párnák voltak és egy piknik kosár.Az egész körül pedig kis lámpák voltak amik a fényforrás szerepét töltöték be.Egy pár percig csak néztem,nem tudtam a szememnek hinni,olyan gyönyörű volt minden.

-Valami nem tetszik! – aggódalmaskodott Harry

-Dehogyis,ez egyszerűen tökéletes. – mosolyogtam.

Harrynek az arcán egy vigyor jelent meg,majd kezét az enyémbe csúsztatta és maga után húzott.Elő vett egy üveg bort,majd a saját készítésű ennivalót ami egyszerűen isteni volt.Minden olyan hangulatos volt,nem zavart minket senki,így nagyon jól tudtunk beszélgetni.Az igazi énjét mutatta,nem a nagy Harry Styles-t csak szimplán Harry. Egy teljesen más személyt ismerhetem meg ma este.Nagyon sokat beszélgettünk,nevetgéltünk észre sem vettük milyen gyorsan telik az idő.Egy pár perce csak csendben ültünk egymás mellet majd Harry törte meg a csendet.

-Annyira örülök,hogy megtaláltam azokat az üzeneteket !– mosolygott.

-Én meg ,hogy megírtam őket és ,hogy reméltem,hogy egyszer úgyis megkapod – mondtam.

Harry elmosolyodott majd közelebb jött.Arcunk egyre közelebb és közelebb került egymáshoz.

-Valamit már rég kiszerettem volna próbálni. – mondta és ajkait az enyémre tapasztotta.Teljesen elfeledkeztem mindenről csak a pillanatnak adtam át magam.Egy bizsergés futott át testemen,mikor megszakadt a csókunk.Hihetetlen miket tud kiváltani belőlem.Csak néztük egymást egyikünk szem szólalt meg.Nem kellettek szavak ahhoz ,hogy megértsük egymást,gyengéden karjaiba zárt,fejemet a vállára hajtottam és csak élveztük a pillanatot.